Ki olvas minket
Oldalainkat 19 vendég és 2 tag böngészi
  • Linn
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter
mod_vvisit_counterMa640
mod_vvisit_counterTegnap4042
mod_vvisit_counterEzen a héten23003
mod_vvisit_counterMúlt héten19613
mod_vvisit_counterEbben a hónapban65520
mod_vvisit_counterMúlt hónapban91049

Az Ön IP címe: 54.196.207.55
 , 
Mai dátum: 2014 szept. 20
Audioland a Facebookon
Keresés
Pagerank Checker

Musical Fidelity M6i+M6CD
avagy: Hifisták kíméljenek!

Írta: Kobela Mihály és Puskás János

- Szia Misó, ráérsz a héten valamikor?
- Szia Jani, nem is tudom. Elég zsúfolt hetem lesz!
MF- Kár, mert el akartalak csalni az Audio Vision Tuninghoz. Akciózzák az M6 sorozatú Musical Fidelity elektronikákat, és szívesen látnának egy kis hallgatózásra. Gondoltam, több fül többet hall!
- No, akkor várjunk csak kicsit, mert az engem is érdekelne… Tudod mit? Visszaszólok délután, hogy a hét vége felé szabaddá tudom-e tenni magam?!
Hát valahogy így történt, hogy a közelmúltban egy pénteki napon beugrottunk egy „kicsit” megfülelni az M6-osokat – és valószínűleg még most is ott ülnénk, ha a parkolási társaság SMS-e (technika, óh!) nem figyelmeztet arra, hogy túlléptük az engedélyezett maximális várakozási időt.
Hogy mitől ragadtunk ott? A megfejtés lejjebb található…

Az új „Zenei Hűség”

Új vizekre eveznek a gyártók. Míg a múltkor a Nelson Pass kapcsán épp arról volt szó, hogy a cég a többszáz wattos vasak után jóval kisebb teljesítményű erősítő sorozatot álmodott meg, addig a britek egyre izmosabb gépeket kínálnak. 
„Megbolondultak ezek?” – kérdeztük az Audio Vision Tuning egyik tulajdonosát, de Ő csak nevetett ezen a mondaton. „Talán tervezőgárdát cseréltek!” - célozgattunk tovább mosolyogva, majd hozzátettük: esetleg egyszerre jöttek rá mindketten, hogy a másiknak van igaza?…
Komolyra fordítva a szót, tény, hogy ez a nagy múltú angol gyártó a piaci hírnevét az 1982-ben bemutatott, tisztán A osztályú A1-es alig 20 wattocskájával alapozta meg, és később sem az erőműveiről volt ismert, most pedig itt a jelenleg kapható legkisebb erősítője 200 W teljesítménnyel  8 Ohm terhelésnél, melyet – szimpatikus módon - az impedancia felezésével felfelé dupláz, és nem retten meg a 2 ohmos terheléstől sem.  Hiába, Time changes….
Persze azt is rögtön hozzá kell tenni, valójában nem a Musical Fidelity termékskálájának alján járunk, és a készülékenkénti 750 ezer forint nem nevezhető belépő szintnek. De jó hír a márka rajongóinak, hogy épp bevezetés alatt áll az M1 és az M3 széria, amelyek nagyon rövid időn belül - talán már a cikk megjelenésekor - teljessé teszik majd a palettát.
A Musical Fidelity legolcsóbb készülékei - a gyártótól megszokott módon - továbbra is az elektronikai kiegészítők: egy D/A konverter és egy fejhallgató erősítő. Eggyel feljebb lépve következik egy erősítő (M3i), és egy CD-játszó (M3CD), a tervek szerint 1125 Eurós áron – annyira már nem óccók ezek sem, inkább csak a márkán belül. 
Ezek megjelenésével a most meghallgatott M6 már a középkategória lesz, és akik ennél is igényesebbek (és tehetősebbek), azok az AMS, vagy a Titan sorozatból szemezgethetnek.
A cég termékei mindig is zeneiségükről voltak ismertek, a klasszikus brit hifi (ha létezik még ilyen egyáltalán) egyik zászlóshajójának számítottak. Izgatottan vártuk, hogy a manapság oly elterjedt új hangzásvilág, a mindent megmutató, mindent precízen lejátszó, de sajnos gyakran a zeneiséget háttérbe szorító megszólalás is jellemzője lesz-e az új sorozatnak? Ezt az új irányzatot sokan kedvelik, másokat idegesít – de egyre jobban terjed. Hiába, az üzlet az üzlet, a marketing meg marketing!
Ha megtekintjük az M6i adatait, gyanús: a leadott teljesítmény mára tízszerese az első erősítőnek, MFamit a tulajdonos Antony Michaelson megépített. A külső sem hasonlatos a régi gépekhez. A gyártó ebben a tekintetben (különösen a konzervatív angol mércével) mindig újító szellemű volt: gondoljunk csak a már említett, szeletsütőre emlékeztető bordázatú A1-re, a lapított kerek formájú XA-1-re, XA-100-ra, vagy az audiofil termékek közt talán kissé „győzikés” ízlésvilágú aranyozott-csavarozott A3 szériákra (bocs, ha valakinek ilyen van otthon) de megemlíthetjük a sorban a Tube sorozat cső alakú  készülékeit is.
Ez a mostani design ilyen „truvájokat” nem tartalmaz, mégis tetszetős, pestiesen szólva amolyan „bejövős”. Nincsenek formabontó elemek, van helyettük letisztult forma: erő, stabilitás, mégis kifinomultság és átgondolt tervezés sugárzik róluk. Ez utóbbi főleg akkor tűnik fel, amikor a M6CD-be beletesszük ezüstkorongunkat. A fiók ugyanis jobb oldalt található, akárcsak a nyitó/záró gomb. Így lemez cserénél a többségben lévő jobbkezeseknek nem kell maguk előtt keresztbe nyújtózkodni - kiváló ötlet! Balkezesektől a cég ezúton kér elnézést….
Az előlap vastag, szemcsézett alumínium, alul–felül finoman lecsapott, a sarkokon picit lekerekített.
A látványt a középen található hatalmas, szintén alumínium hangerő szabályozó gomb uralja, amely a mi fekete delikvensünk (nyers alumínium színben is kapható a sorozat) esetében még feltűnőbb jelenség. Annál visszafogottabb a többi, szintén minőségi alumínium gomb, amelyek alul sorakoznak, szép szabályos rendben: bal oldalt, arányaiban kissé távolabb a többitől a power/mute, majd a bemenetválasztók, ezektől jobbra a távirányító érzékelője.
A hátulsó fertályt megtekintve egyetlen hiba fedezhető fel: a 10 amperes IEC aljzat közel van a hangfal csatlakozóhozóhoz, ami sarus kábelek esetén (aki ilyeneket használ, tudja) kisebb kényelmetlenségnek lehet okozója.
MFbackA kábelszorítók minőségi műanyagok, a hagyományos RCA csatlakozások mellett XLR is megtalálható, ez azonban csak apró figyelmesség, mert az erősítő nem teljesen szimmetrikus felépítésű - azt meghagyták a nagyobb testvéreknek.
Van azonban két dolog, ami jellemző az újdonságokkal mindig lépést tartó gyártóra.
Sokan vannak, akik sem a nívós házimoziról, sem a sztereó zenehallgatásról nem szeretnének lemondani. Nos, az Ő elvárásaikra válaszolva az aux bemenetet egy kapcsolóval HT, azaz Home Theater (házimozi) állásba lehet kapcsolni, így házimozink front hangfalait lehet erről úgy hajtani, hogy integráltunk gyakorlatilag csak végfokként üzemel.
A másik egy USB „B” aljzat, ami napjainkban nem igazán jellemző szolgáltatás. Az MF prospektusa – sőt hivatalos honlapja - sem kívánt többet elárulni, mint amit magunk is látunk: azt, hogy van. Kis nyomozás után azért sikerült kideríteni, hogy ezen keresztül összekötve PC-nket és az M6i-t nem kell D/A-ra költenünk, hallgathatjuk zenéinket az erősítőbe beépítettel. Jó dolog, hogy kiszolgálja a jelenleg oly jellemző PC alapú lejátszási módot, de ha már van beépített DAC, elegánsabb lett volna a szolgáltatást megtoldani egy koax (elektromos digitális), és/vagy optikai (Toslink) csatlakozással is - ha már van ugyebár az a lúd, akkor legyen kövér.
És ha már annál a bizonyos „lúdnál” tartunk: meg voltunk győződve, hogy ebben az erősítőben leszM6CD RIAA korrektor - de nincs. Ez (szomorú) meglepetés és tulajdonképpen nehezen is érthető, látva az LP hatalmas reneszánszát. Ezt külső fonóval kell megoldani.
Netán kidobtuk a régi lemezeket odahaza, Mr. Michaelson???
Ami a belsőt illeti, a MF ebben a témában sem szaporítja a szót: ez egy dual mono erősítő, amely kapcsolása a Nu-Vistán alapul. A osztályú végfok, külön táppal rendelkező előfokkal, nagy teljesítménnyel és stabilitással…
Azért a prospektus szűkszavúságát látva eszünkbe jutott egy másik márka - mit ad Isten, ugyanebből az országból - és viccesen meg is jegyeztük: sokáig a Rolls-Royce is csak annyit árult remoteel autói teljesítményéről: elegendő…
Úgy látszik, egy bizonyos nívó felett a briteknél ez a trendi – azért Michaelson úr biztosan örülne, ha hallaná, hogy az M6-ot a Rolls-hoz hasonlítottuk. Reméljük, majd olvassa a cikket!

No, de haladjuk inkább tovább, és nézzük az M6CD-t.
A külső dizájn tökéletesen igazodik az erősítőéhez: alu előlap a rajta található összesen 10, szintén alumínium kezelőgombbal, az alapfunkciókon túl itt a bemenetválasztás az érdekes. Mint már írtuk, a jól olvasható kijelző balra, a lemeztálca jobb oldalra került.
A kezelése egyszerű, a lemezeket gyorsan és hibamentesen kezelte a meghallgatás során.
A belső egy modifikált Philips futóművet, valamint A oszályú elektronikát tartalmaz, dual D/A-ja 24Bit/192kHz-re skálázza fel a jelet. RCA és XLR kimenetén túl rendelkezik optikai, koax, és USB „B” típusú bemenetekkel is, tehát DAC-ként is használható: hát ezért az előlapon a bemenetválasztás lehetősége. A hátsója szellős, jól átgondolt, bármihez könnyen hozzáférhetünk.

A készülékekhez széria rendszer távirányító jár. Mondjuk ki: kissé snassz, műanyag darab, funkcionális, de teljesen hétköznapi külsővel. Bizony ebben a kategóriában illett volna a készülékek elegáns külsejével harmonizáló, nívós darabot kínálni – ennél már kategóriákkal lejjebb léteznek szebb és jobb darabok.


M6i tulajdonságok:

Csatlakozások:
Bemenetek:  1 pár XLR, 4 pár RCA
Kimenetek (RCA):  1 pár phono, 1 pár tape phono output, 1 darab
USB input: USB “B” típusú csatlakozás
Hangfal csatlakozás: csavaros szorítós, banánt és kábelvéget egyaránt fogad
Teljesítmény: Power: 2*200 W 8/Ohm 2*400/4Ohm
Damping faktor: 170
Bemeneti impedancia: 38k Ohm
Frequency átvitel: +0, –0.1 dB, 10 Hz to 20 kHz
Kapható: fekete, vagy ezüst színben
Méretek: 44x12,7x40cm
Súly: 16,5kg

Ár: 725 000,- Ft helyett akcióban 430 000,- Ft

M6CD tulajdonságok:

Kimenetek: RCA, XLR (1-1 pár)
Bemenetek: 1 Koaxiális, 1 optikai, 1db USB „B”
DAC: 24 bit Delta-Sigma (bit stream)
Frekvencia átvitel: 10 Hz - 20 kHz -0.2 dB 
Csatorna szétválasztás: >105 dB 20 Hz to 20 kHz
Jel-zaj viszony: >117 dB 
Torzítás:  <0.003% 10 Hz to 20 kHz
Súly: 11,2 kg (nettó)
Méretek: 440 mm * 125 mm * 385 mm

Ár: 725 000,- Ft helyett akcióban 430 000,- Ft

Gyártó honlapja: http://www.musicalfidelity.com

Forgalmazó: Audio Vision tuning Kft.

A körülmények

A meghallgatás az AVTuning bemutatótermében történt.
Kábelek: Siltech 220, 330, Crystal Reference
Hangfal: Triangle Genése Quartet
A rendszert a meghallgatás alatt nem bontottuk meg, elemeit nem variáltuk, a jellemzés csak ezen a rendszeren érvényes!
A meghallgatáson a szerzőkön kívül az Audio Vision Tuning két tulajdonosa volt jelen, Ők azonban korrekt módon tartózkodtak attól, hogy bármilyen módon befolyásolják a véleményünket.

Az alábbi lemezeket hallgattuk:
Goran Bregovic: Tales And Songs ….
Fatima Spar: Zirzop
Szabó Gábor: 1969
Eddy Louiss/M. Petrucciani: Conférence de Presse
Uriah Heep: Salisbury
Madeleine Peyroux: Half The Perfect World
Budapest Bár: Vol.1
Grieg: Peer Gynt (EMI)
Snétberger: Nomad (enja)
Eva Cassidy: Live at Blues Alley (Hot)
Bach Cantata No 71 (BIS)


Ezek a lemezek nem tesztlemezek, hanem saját kedvencek – van ami „jól szól”, és van, ami nem.
Csak azért emeljük ki ennyire, mert ennek még jelentősége lesz!

A meghallgatás

Először a Szabó Gábor lemezét tettük be. Egyből hallani az analóg mesterszalagot, a felvétel tonalitását. Abszolút prezentálja a 60-as évek végének hangzásvilágát, kicsit tompa, nem túl attraktív, de nagyon szerethető. A Uriah Heep ugyanígy, tegyük hozzá, egyik lemez sem Digitally Remastered.
MFGrieg zenéjén precízen tálalja a felvétel és a muzsika hangulatát, annak hullámzását. A kapott hanggal már több gondunk van: a lecsengések túl hamar halnak el, a megindulások, „a tuttik fél úton megállnak, nem szabadulnak el igazán”, a dinamika nyomott. Mindenki hallja a nyilvánvalót, de csak zavartan nézeget egymásra, senki nem meri kimondani, végül a lemez tulajdonosa (Misó) menti meg a helyzetet:
- Halljátok, milyen pocsékul szól? Ez egy korai DDD (teljesen digitális) felvétel 1983-ból, annak összes gyerekbetegségével! És mégis milyen fantasztikus hangulata van az előadásnak, ezért szeretem ezt a lemezt!
És a dolgok azonnal más megvilágításba kerülnek: igen, a felvétel hibáit a rendszer kíméletlenül a tudtunkra hozta, de a csapatból mégsem kapott senki a távirányító után, egyszerűen csak ültünk, és élveztük a zenét, ami valóban gyönyörű volt. A szobát betöltötte Solvejg dala – a többi meg kit érdekel? JÓ HALLGATNI!

Elég az andalgásból, jöjjön a BUGI!

Zongora és Hammond orgona – izgalmas összeállítás! Az orgona lábpedáljainál olyan mélye van, hogy egészséges szobahangerőn „zizeg” a kanapé alattunk – nem a túlzott mennyiség, inkább az alsó frekvenciák jelenléte miatt. Egy igazán vaskos, megállapodott, nyugodt hangot hallunk, ami ha Rencerkell elég gyors is. Talán picit lehetne színesebb, feszesebb, de ez ízlés dolga. Viszont tény, hogy olyan boogie faktora van, ami egészen ritka mostanság. Petrucciani, az apró zseni pici ujjaival vadul kalapálja a zongora billentyűit, a dinamikai váltások jók, az előadás ismét magával ragad. Ez egy kocsmában felvett lemez, a háttér is „él”, néha felcsattan egy rövid taps, tányércsörgés vagy bekiabálások – itt és most egyáltalán nem zavaróak, inkább fokozzák a hangulatot. Nem először vesszük észre, hogy sok teszttel ellentétben nem csak belehallgatunk a számokba, hanem hagyjuk, hadd menjen a következő is.
Eva Cassidy lemeze előzőleg a First Watt J2 meghallgatásán is szerepelt, így frissiben összemérhető a brit és az amerikai hangzásvilág különbözősége: a Pass üdvöskéje más „iskola” és a puszta végfok is drágább, mint az integrált M6. A Musical Fidelity kevésbé precíz hangszínekkel rendelkezik, nem olyan széles a frekvenciamenete, valamint szürkébb is az előadása. Igen, a középtartomány talán lehetne nyíltabb, közvetlenebb, az alja picit gombócos – ettől függetlenül ez a zene is eltalál a szívünkig.
Snétberger Childhood-ja dallamos, hömpölyög, nem a legdinamikusabb, néhány apró finomság pedig egyszerűen eltűnt. A legalja leheletnyivel puhább és ütősebb is lehetne: tipikus jellemzése egy angol ízlés szerint hangolt rendszernek…
A Budapest Bár lemezen a már megszokott karakter fogad: enyhén csöves-szerű, megint nem annyira a részletekre, mint az előadásmódra koncentrál. A cimbalom feszes és gyors, bár pengése kissé puha, ennek véleményünk szerint fényesebben (fémesebben?) kellene szólnia. De a hegedű édes, a lábunk ritmusra jár: hiába, a szívünkben bomba van… Fatima Spar swingje gyors, a hibátlan ritmusnak köszönhetően rendkívül élvezetes, ellene annyit, hogy lehetne levegősebb. A dobseprő finom, játékos, a pergődob igazi bőrből készült, és nem is említem a fúvósokat. Az énekesnő különlegessége, ahogy „ezer színnel” játszik a hangjával – ezt a rendszer remekül tolmácsolja. Érdekes, hogy amikor ez a lemez teszteken szerepel, a jelenlévők közül valaki mindig megjegyzi: ezt meg kell vennem! Így történt most is…
Általában elmondható, hogy a rendszer az énekhangot, a fúvósokat (különösen a rezeseket) a zongorát nagyon szereti. Ettől függetlenül igazi mindenevő, bármit szívesen hallgattunk vele. És még valami: a hegedű sosem visított, az énekhang még a leginkább problémás felvételen sem volt soha bántó, a rendszer soha nem állt a hallgató és a ZENE közé!
Márpedig aki hallott már kevésbé nívós rendszert szólni, az tudja, hogy ez nem kevés, sőt ahogy egy pár évvel ezelőtti kávé reklám szlogenjében mondták: „a legtöbb, mi adható!”

Már vagy 3 órája hallgatóztunk, amikor megérkezett a már említett SMS figyelmeztetés – ideje készülődni, mert mindjárt jön a „Mikulás”.
A lemezeket elcsomagoltuk, készült még néhány fotó, majd rövid búcsúzkodás után elköszöntünk a forgalmazótól.

Úton, hazafelé...

…naná hogy beszélgettünk:

- Neked hogy tetszett, Misó?
- Kellemes volt, tényleg gyorsan elszaladt az idő, bírtam frankón!
- Na jó, ezt így nem lehet megírni! Inkább úgy kérdezem: vennél?
- Jani, nekem sose lesz ennyi pénzem hifire!
- Ne kerüld meg a választ, mondjuk ha lenne ennyid….
- Akkor a feléből vennék hifit, a másik feléből elmennék nyaralni a családdal!
- Komolytalan vagy! Jó, akkor úgy kérdezem: kinek ajánlanád?
- OK, akkor először azt mondom el, kinek NEM ajánlom: azoknak pl. biztosan nem, akik imádnak, hifizni, kütyüzni, meg a fene tudja még hogy lehet ezt hívni. Nekik nem való, ahhoz nem eléggé stúdiós, nem lehet lovagolni a nüanszokon – no meg nem lehet ötperces szeánszokon villogni vele a haveroknak. Ez nem arra való!
- Jó, de akkor kinek ajánlanád?
- Hát nézzük csak, mivel még akciósan sem túl olcsó, ezért nyilván feltétel, hogy az illető ki tudja huto+fizetni. Közülük pedig azoknak ajánlanám, akik szeretik és igénylik a minőséget, de nem akarnak már készüléket csereberélni, hanem EGYSZER akarnak venni egy jót. Megállapodtak, és ha van egy szabad estéjük, szívesen hallgatnak bármilyen zenét, akár egy pohár jó bor mellett. Ahogy mondtam, nem akarnak dicsekedni a hifivel, sőt jobb is, ha nem túl feltűnő. Tudod, ha már autós hasonlatot emlegettünk az előbb, akkor arra a rétegre gondolok, akik már akkor Lexussal meg Camry-vel jártak, mikor mások még azt se tudták, mi az. 
- Igen, értem mire gondolsz.
- Ennek örülök! De TE még nem mondtad el a véleményed!
- Én azon gondolkodtam az egész hallgatózás alatt, mennyire meglepő számomra, hogy a Musical Fidelity megmaradt annál a hangzásvilágnál, ami mindig is a sajátja volt: nem ment a divat után. A zenehallgatásról szól, nem akar oktatni, nem akar mindent kipréselni magából. Talán, sőt biztosan nem a legprecízebb ennyiért, de rendkívül zenei, és ahogy mondtad, megtanítja arra az embert, hogy leüljön, és meghallgasson egy lemezt. A teszt alatt elfeledtem minden gondom-bajom, csak az előadást élveztem, műfajtól függetlenül. Kiszakít a mindennapokból, és kikapcsol.
- Ezt én is észrevettem, főleg abból, hogy ma inkább zenét hallgattunk, és nem teszteltünk, a szó klasszikus „hifista” értelmében.  Te Jani, van egy ötletem: mi lenne, ha mondjuk azt a címet adnánk a beszámolónak, hogy „Hifisták kíméljenek” ?

És ebben maradtunk...


2010.07.05.


 
Szavazás
Milyen gyakran játszik le CD, Lp) lemezeket rendszerén?
 
Partnereink