foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Ripteszt
mert ez is számít

Írta: Puskás János

A múltkor beszélgettem egy hazai High-end kereskedővel, aki nyíltan megkérdőjelezte a számítógép alapú zenehallgatás minőségét, és fintorodva mosolygott, amikor ellentmondtam neki.  Mert szerintem ezt is lehet jó eredménnyel művelni.

A fenti kis gondolat szépen mutatja az audiofil társadalom véleményének hozzáállásának – és tapasztalatának - korántsem egységes mivoltát.  Aki kipróbálta, annak ilyen vagy olyan emlékei vannak róla, bár ha valakinek elsőre nem tetszett, annak oka az is lehet, hogy nemigen ásta magát mélyen a témába, hogy alaposabban körüljárja azt, ezáltal kialakítva igazi, megalapozott véleményét. Mert természetesen itt is fontos az információ. Lehet bármilyen véleményünk ez ügyben, mellékes a piaci helyzet tükrében: manapság egyre többen választják az otthoni rendszerük egyik (ha nem egyetlen) forrásaként a PC-t. Jelek mutatják, hogy akár ez is lehet a jövő. Vagy nem. Ki tudhatja? Mindenesetre egyre több zene érhető el az interneten, akár (korrekt forrásból) ingyenesen is. De vannak kiadók, amelyek honlapjain (pl. Linn) online fizetést követően elérhetőek a kiadványaik, stúdió minőségben is. Szóval a CD szépen küzd, tartja magát, de az SACD, vagy DVD Audio után új trónkövetelő jött a képbe, melynek eljövetelét a nagy internet sávszélesség és az egyre olcsóbb tárhelyek is segítik: a számítógép, mint front end. Csökkenek is a CD eladások, rendesen. Tény, hogy ennek más okai (gazdasági válság) is lehetnek, de a fentiek is biztosan közrejátszottak ebben.

A hifistáknak azonban van egy ismérvük: amennyire lehetőségeik engedik, maximalisták. (Néha azon túl is…) Odafigyelnek a részletekre, az alaplapra integrált hangkártyák, és a Windows Media Player nem képes kielégíteni kényes ízlésüket – külső és belső hangkártyákat, D/A-kat és speciális szoftvereket használnak igényeik minél teljesebb kiszolgálására. Van azonban még egy kérdés.  Mivel köztudott, hogy a rendszer áteresztő képességét alapvetően befolyásolja a leggyengébb láncszem, a visszajátszáshoz alkalmazott hardveren és szoftveren túl figyelnünk arra is, hogyan kerüljön fel merevlemezünkre a lemezeinken lévő információhalmaz. Az internet jó dolog, az onnan letöltött anyag minősége adott, de a meglévő CD-inkről is a lehető legjobb kópiát kell produkálnunk, ha azt tárhelyünkről akarjuk lejátszani.
Filozofálgathatunk, hogy mi a legjobb, most rövidre zárnám a témát. Az én értelmezésemben a legjobb az eredetihez (értsd: amiről a másolat készült) legjobban hasonlító kópia. Ne tegye szebbé, jobbá, lágyabbá, rózsaszínűbbé. Legyen szimplán csak ugyanolyan. Amennyire csak lehet.
Ezen pici kitérő után visszatérek az egy bekezdéssel feljebb megszakított gondolatmenetemhez, mégpedig az adataink számítógép adathordozójára kerülésének módjához, és annak lehető legjobb hangminőségének eléréséhez.
Ehhez pedig szükségünk lesz valamilyen szoftverre. Ebben a cikkben néhány ilyen programot, illetve ezek „tudását” fogom jobban fülügyre venni. Körülbelül négy éve körbefutottam a témát, és akkor döntöttem is, de arra gondoltam, hátha van valami új a nap alatt. A világ változik valamilyen irányba, nem akarok sztereotípiák alapján cselekedni évtizedekig, s ha naprakész akarok lenni, néha ellenőriznem kell, a jelenleg használt programom-e a legény még a gáton? S ehhez meghallgatás szükséges. Hogyan választottam az alanyokat? A válasz egyszerű: a körülöttem általában használt szoftvereket telepítettem a gépemre. Nem találomra, azon emberek által szoftverekre voltam kíváncsi, akik így vagy úgy, de utánajártak már a dolognak.

A körülmények
Mint bármilyen más teszt, ez sem lehet tökéletes, de remélem, megfelel a metódusom a kedves olvasónak.
A koncepcióm az volt, hogy minél kevesebb feldolgozás, kütyü kerüljön a hang útjába. A kiválasztott zenéket egymás után rippeltem fel a különböző szoftverekkel, melynek (hardver) alapja egy külső (Thermaltake) házba épített Plextor Prémium2 CD író volt, amely egy Sound Organisation állványon trónolt (természetesen vízszintezve). Belkin USB kábet használtam mind a Cd, mind a visszahallgatásért felelős Edirol UA-101 interfész esetén, melynek fejhallgató kimenetére AKG 242HD, illetve Grado SR80 fejhallgatókat csatlakoztattam.  A visszahallgatást egy jól konfigurált Foobar 1.0 szoftver segítségével végeztem.
Biztosan lehetett volna még komolyabban installálni ezeket a gépeket, használhattam volna többszörös árú USB kábeleket, vagy füleseket, de én azt mondom, hogy a meghallgatási körülmény mind a CD, mind a másolat esetén ugyanolyan volt. Ha a másolatok között különbség van, akkor annak ma szerény véleményem szerint ki kell derülni.

Jómagam, és (más ráérő jelentkező nem lévén) kedvesem  koptattuk hallójáratainkat, ez utóbbi jó ötletnek bizonyult, mivel őt teljesen hidegen hagyják ezek a szoftverek, a jó zene viszont nem. Két kérdésre kellett válaszolnia, mégpedig: melyik hasonlít a legjobban az eredetire, és melyik tetszik a legjobban?

A zenék:
Loreena McKennitt – The Bonny Swans (Quinlan Road)
Dire Straits – The Bug (Vertigo)
Bach -  Herz und Mund und tat und Leben…  (BIS)
The Charlie Byrd Trio – Meditation (Concorde Picante)

A szoftverek

Foobar 1.0
A legtöbben zenejátszásra használják, nem is tudják, jó minőségben lehet vele rippelni. (Majd talán ez után.) Freeware, tehát teljesen ingyenes, és nem igényel semmilyen extra beállítást, vagy kiegészítőt – a program ezt alapból tudja.  A lemez betöltése után az audio cd megnyitásánál a Play helyett a RIP-re kell kattintani, kiválasztani trackeket, a megfelelő mappát (ahová menteni akarunk) és formátumot, és már működik is. Nagyon egyszerű használni, felismeri a cd-textet, ezáltal nem kell felgépelni a zenék címét. Kommunikál az accuraterip-el, készít M3u filet, szóval egészen jópofa dolgokra képes ahhoz képest, hogy egy lejátszó program extra szolgáltatásáról van szó.

EAC V0.99 prebeta 5
Egy igazi nagyágyú, világszerte elismert, teljesen ingyenes szoftver. Fejlesztői meghallgatások EACalapján fejlesztik, ezáltal felfoghatjuk igazi audiofilként is. Meg kell említenem, hogy az interneten rákeresve cikkeket lehet arról találni, hogyan kell beállítani. Mert azt kell. Igaz, a mai verziókat már sokkal egyszerűbb, szinte gyerekjáték, alapból rákeres a különböző tömörítő programokra, megy az internetre, hogy megkeresse a freedb adatbázist, amely adatai alapján elnevezi lemezünk trackjeit (ezek formátuma konfigurálható), jóban van az accuraterip-el, készít m3u filet… Mi kell még? Könnyű kezelés? Az is van. Alapból nem, de ha a nyelvi csomagot bemásoljuk a könyvtárába (általában: C/Program files/Exact Audio Copy/Languages), be tudjuk állítani a magyar nyelvű kommunikációt, az ikonjai egyértelműek, kezelése egyszerű.

Plextools XL 3.16
Ő is ingyenes, de csak a saját gyártmányú meghajtókkal dolgozik. Tehát Plextor tulajdonosoknak érdekes ez a program csak, de ez a márka elég elterjedt azok között, akik CD rippel, másolással, írással szoktak foglalatoskodni.  Egyszerűen telepíthető, rengeteg tudása miatt (a diagnosztikától az írásig elég sok dologra képes) kissé sokrétű, de könnyen kiismerhető kezelőfelület fogad minket. Konfigurálni nem kell, működését finomítani lehet. Például maximalizálhatjuk a meghajtónk, vagy akár a lemeztartó tálca sebességét, beállíthatjuk a freedb-ről vagy cd-textről leszedett trackek elnevezésének formátumát stb. Profi, átgondolt munka…
Bár angol nyelvű, használata szintén egyszerű, a funkciók könnyen elérhetők. A számokat kiválasztjuk, kijelöljük, melyik mappába kerüljenek, és már mehet is a munka. Kívánságunkra ő is készít m3u filet.

Sony CD Architect 5.2
Igen, a Sony foglalkozik ilyesmivel is. Stúdiók, hangtechnikusok számára készít szoftvereket, nem is akármilyen minőségben. A CD Architectet - mint a neve is sugallja - CD masterelésre, írásra fejlesztették. Ennek megfelelően a felhasználó felülete kissé eltér a szimpla felhasználók számára megszokottól, de mivel egy szakmabeli ismerősöm ezt használja lemezek másolásához és érdekesnek találtam, gondoltam (rip) próbát megér. Nem ingyenes, 100 eurótól 125 euró között láttam webshopokban, de akinek a munkájához kell, annak ez bizonyára jó befektetés (én meg most csak kölcsönvettem az ajánlótól). Tudástára kissé másabb és sokrétűbb, mint a fenti programoké, editálási munkákat is el tudunk vele végezni, mint például darabolni, hangosítani, halkítani, lehet vele a rögzített felvételeket, de  - ami számunkra most fontosabb -ismeri a CD-textet is. Idő hiányában nagyon mélyen nem tudtam beleásni a szoftver rejtelmeibe, viszont ami minket jelenleg érint: a cd tartalmát viszonylag egyszerűen, egyértelmű ikonra kattintása után kiválasztjuk a kívánt tracke(ke)t, és már indul is a munka.


A hangoskodás:

EAC

Dire straits
Enyhe magas kiemelést érzek, de talán a középtartomány részleteinek csökkenése okozza ezt az érzetet. Igen, egyértelműen vékonyabb hangok, amelyeknek a felbontásával van gond, de a színezetével nincs. A mélytartomány jól kottázható. Kevesebb részlet fogad, könnyed, de nem annyira boogies, mint például a Sony. Jók a hangszínek, a ritmus, de kissé "profibb lett a zene".
Loreena
Enyhén visszafogottabb, kisebb lett a felbontás, világosabbak a hangszínek (részlet…), a hangszerhangok közötti arányok enyhén változtak. Loreena énekhangja bársonyos, de picit fiatalodott. Az előadás dallamos, hullámzó, zenei, viszont meghúzza a sávszéleket, ezért bizony nem olyan finom, inkább keményebb lett az előadás.
Bach
A legjobban a fúvósok sínylették meg a másolást, s bár a zene folyamatossága kissé darabosabbra sikeredett, egészen rendben van. Kicsivel több lelkesség volt az eredetiben, ez inkább visszafogott, és egy finom függöny került a zene elé. Sokadszor érzem úgy, mintha kissé szépítene a hangzáson úgy, hogy egy leheletnyit rányom a szélső frekvenciákra – vagy ahogy a párom jellemezte: idealizál.
Charlie Byrd
Pici csillogás hiányzik a hangokból, gyors, de játékos, könnyed, teljes előadás. A magas tartomány felbontására jellemző, hogy jól megfigyelhető, ahogyan a dobseprővel dolgoznak. Pici fény, játékosság kellene valamint az a fránya levegő, amelyből valahogy az összes alany kevesebbet adott vissza.

Foobar

Dire straits
A dallama jó, a magasak néhol inkább csapkodnak. Puha, majdnem tartalmas mélyek, egészen jó felbontás. Jól működik. Ő is összébb zsúfolta a hangokat, dinamikája visszafogottabb, a gitárhangokat kiemeli a többi hang közül, mint az eredeti felvételen, de csak hangyányit. Veszít az érzelmekből, és visszafogja a boogiet…
Loreena
Szépen bontakozik ki a zene, egészséges arányok, Loreena hangja a felbontás enyhe csökkenése ellenére is megőrizte korát, bársonyosságát, dallamát. Tonálisan rendben van, de a zene zsúfoltabb lett, valamint hiányzik belőle egy enyhe csillogás. Analitikus, mindenre odafigyel, de kissé finomabbá tette a zenét, úgymond idealizálta, kellemesebbé tette azt.
Bach.
A párom – akárcsak én - kissé tompának, elfojtottnak, zavarosnak találta. Az első, amit lejegyeztem, hogy egy leheletnyivel jobban összemosódnak a hangok. Teljesebb énekhangok, melyek helyét kissé átrendezte, valamint jobban előtérbe is kerültek, az alsó szekciót kissé egyszerűsítette – konkrétan mosottabb lett. A fúvósok jobban sikerültek, de az apróbb részletek nem annyira artikuláltak, valamint az a fránya függöny a zene és a hallgatóság között itt is  jelen van. Az eredeti sokkal lelkesebb, nyíltabb és levegősebb volt.
Charlie Byrd
Egészen komoly felbontás, és hangszínek, de ahogy ma már sokszor elmondtam, nem éri el a CD-ét, és ahogy már megszokhattuk ennél a szoftvernél: a mélytartomány itt is mosottabb a kelleténél. Valahogy a zene dallama nem teljes, kicsit .laposabb lett a hangulat, és még egy kifogás: a gitárhang nem elég fémes...


Plextools

Dire straits
Eddig a legjobb magasak, a teljes frekvencia-sávon kiegyenlített, és térben is jól helyezi el a hangokat. A tónusa kellemes, mely (hab a tortán) az eredetire hajaz. Icipici dinamikaveszteség, de ebből is hozza az átlagot a csoportban - nincsenek igazán különbségek ebben a témában, viszont ez nem vékonyodik el a dinamikai csúcsoknál sem, és jól jön át a lemez feelingje.
Loreena
Puha, kiegyenlített, izgalmas (már amennyire lehet). Dallamnak ő sincs híján, de „profibb”. Az eredetihez közelebb áll hangulatában, mint a Foobar, a ritmus is rendben van, aprólékos, részletező, de a mai nap legritkábban megfigyelhető felbontás csökkenés itt is tetten érhető, valamint nem tud annyira nyílt, könnyed és levegős lenni, mint a CD - de határozottan az felé közelít.
Bach
Egyértelműen lelkesebb, mint a Foobar, az alja is tisztább, és kiegyenlítettebbnek érzem az EAC-nál. Az eredetihez viszonyítva kissé szürkébb, és sávhatároltabb a kapott hang, de a hangszerek eddig a legtisztábbak, nem egyenként, hanem mind -viszont a CD dallamát, könnyedségét, és levegősségét a Plextools sem érte el.
Charlie Byrd
Leheletnyit fakóbb, mint a lemez, valamint csökkent a felbontás is, de simán hozza a csoportátlagot, sőt. A gitárt egészen jól formálja meg, a mélyek dallamosak, jól követhetők és tiszták, akárcsak a magasak. A feelinget egészen jól kapta el, fürge, játékos, érzelmes – ez hasonlított a legjobban a viszonyítási alapunkhoz.

Sony CD architect

Dire Straits
Leheletnyivel kevesebb részlet, kissé összezsúfolódtak a hangok, ami természetesen kihat a zene levegősségre is. Mindenből kicsit kevesebbet kapok. Egészen dinamikus, testes, de nem annyira, mint az eredeti esetén. A dinamikai csúcsoknál néhol kissé elvékonyodik (részlethiány…), de teljesen kiegyenlített, nem másítja meg a felvételt, és jó a boogie faktora, és a ritmusa. A legalja mintha nem lenne annyira tiszta, valamint az egész zenét kissé fedettnek érzem.
Loreena
Rendkívül jó hangszínek, analitika, dallam. A legjobb énekhang. Ritmusa kifogástalan, arányai –bár a hangok széleit kissé „nyesi” - rendben vannak, az eredeti felvétel hangszíneit, levegősségét és dinamikáját azonban nem tudja elérni, valamint nem tudok rá jobbat mondani: kissé üres lett a produkció – a párom élettelennek is nevezte.
Bach
Klasszikuson talán ő van a legjobban egyben, kiegyenlítettségben, és felbontásban egyaránt. A hangok ott vannak, ahol lenniük kell, jó a ritmus, szépek a dallamváltások, a dinamika. Egészen jól megindul, hullámzik. A legfájóbb pont a hegedűk felbontása, valamint „kissé élettelen”. Itt is.
Charlie Byrd
Talán a leggitárabb hang, az alja lehetne kissé puhább, de analitikája, dinamikája jó, ritmusa már megszokottan dicséretes, a dobok icipicit kevésbé kézben-tartottak, mint az eredetinél.
Párom véleménye: mindenben ott van, de kissé mélytónusú. Nem tetszett, olyan semmilyen hang (ez utóbbi akár dicséret is lehetne..).

Összegzés, végszó, gondolatok
Mint már mondtam a bevezetőben, kb 4 éve elkövettem már egy ilyen meghallgatást. Ezek másolatok még a merevlemezemen vannak. Emlékeztem rá, de most is visszahallgattam: azok között nagyobb különbség volt. Nem volt ennyire kiegyenlített a mezőny, ha hangról van szó. Egy irányba tartanak tehát eszek a szoftverek, köszönhetően a folyamatos fejlesztésnek. S ennek mértékét azzal is érzékeltetni tudom, hogy a saját, AKG K530-as típusú fejhallgatómon alig jött ki a különbség: ezért kérnem kellett komolyabb delikvenseket. Ami általában (mindről) elmondható a merevlemezre került anyagokról, hogy a másolat kevésbé levegős, hullámzó, csillogó, és veszít a dinamikájából, valamint egyetlen énekhang sem volt annyira kézben-tartott, mint az eredeti. A másolat sosem lett ugyanolyan, mint amiről készült – ennyiben igazat kell adnom az első mondatban említett kereskedőnek. Lehet, hogy a merevlemezemmel van a gond? Nem tudom. Ez egy bonyolult kérdés, én az adott körülmények között próbáltam a lehető legjobb, a CD-hez leghasonlóbb hangot visszanyerni a számítógépről.
Mivel rippeljünk? Mindenki döntsön belátása szerint. Én maradok a Plextoolsnál, mert van hozzá meghajtóm, stabil, kényelmes a kezelése, ismeri a Freedb-t, és összességében minden esetben, mindkettőnknek ennek tetszett a legjobban a hangja, és nem kerül pénzbe sem.
Ha nem lenne Plextor íróm, valószínűleg az EAC mellett döntenék, mert sokkal könnyebben kezelhető, mint a korábbi verziók (mondhatni most már tényleg egyszerű), és a hangminősége is igen jó. Bár érzésem szerint kissé idealizál, alapvetően a különböző szoftverekkel készült másolatok között nem voltak  túl nagy különbségek, de bizonyára vannak sokak, akiknek ez a stílus esetleg jobban bejön, esetleg a rendszerén ez a nyerő előadás.
A Foobar sem rossz, ma a többiek tisztábbak, kiegyenlítettebbek voltak. A Sony? Nos, több tízezres árával nem tekinthető túl jó vételnek, ha csak arra használnánk, mint ma. De egy átlag felhasználó valószínűleg nem is fogja megvenni. A hangja amolyan „langyos víz”, mely ugyan felmutatott egy-egy ponton olyat, ami kiemelhette volna, de összességében a kapott produkció nem kötött le, nem volt élvezetes, kissé sótlan lett. Hangfelvételhez, kisebb szerkesztésekhez viszont még lehet nagyon jó, erre is fejlesztették alapvetően. Hogy ma akadtak mások, amiket (itt, most) jobban szerettünk? Na de kérem, ez itt csak egy plusz szolgáltatás…


A cikkben néhány kifejezés magyarázata:

Freedb: egy, felhasználók által folyamatosan bővített online cd információs adatbázis.  A lemez behelyezése után annak felismerését követően a szoftver innen le tudja tölteni a CD információit (előadó, stílus, trackek címei), ezzel jelentősen megkönnyítve a felhasználó munkáját.

AccurateRip: online adatbázis, mely a cd-t számsor alapján azonosítja, és a beolvasás eredményét összeveti az adatbázisban lévő, addig beküldött eredményekkel. Akkor végeztünk tökéletes munkát, ha a végén 100% hasonlóságot ír ki. Ha nem, akkor tévedett az olvasó.
Ez a rendszer segít a meghajtók olvasási ofszetjének meghatározásában/ellenőrzésében is.


m3u: egy olyan file, amelyre kattintva betölti a teljes albumot, tehát nem egyenként kell betölteni, hanem ezen file futtatásásával oldódik meg a dolog.

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.