foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

A fonók és rejtelmeik
Azaz RIAA korrektorok 100ezer alatt

Írta: Puskás János, Bakai Gábor

Az analóg lemez márpedig nem haldoklik. Valószínűleg nem olvasott újságokat, nem hallgatta meg a marketingesek előadásait. Talán nem is tud olvasni, esetleg nem jár el ilyen előadásokra. Vagy a szó szoros értelmében nem is él? Dehogynem. A csillogó fekete lemezek újra megjelentek a kereskedésekben, máshol el sem tűntek. Nemhogy csökkennének az eladások, az érdeklődés és vásárlás manapság bizony növekszik.

A divat, a ragaszkodás, a nosztalgia, vagy egyszerűen csak a jó hangja miatt, de a kereslet nem hagyta, hogy ez a formátum eltűnjön, sőt komoly és újra növekvő tábora van azok körében is, akik a hőskorban még nem is éltek.  Ma is emlékszem egy cikkre a Hifi Choice-ban, amikor az író arról számol be, hogyan mutatta meg – „talán nem túl sportszerűen” – a Linn LP 12-est magába foglaló hifiláncát fia egyik barátjának, aki nem sokra rá feliratkozott egy helyi kereskedőnél a használt LP 12-esek várólistájára.
phonokDe nem kell a múltban kutakodni, ha újra lemezeket akarunk hallgatni: az igényre a gyártók is reagáltak, így sem a lemezjátszók, sem a kiegészítők kínálatára nem lehet panasz, nem kell a fél országot átszelni, hogy egy tisztító kefét, vagy filcet kapjunk jó öreg (vagy éppen új) lemezpörgető társunkhoz. Nincs ez másképp a hangszedőkkel, vagy phono előerősítőkkel sem. Manapság a legtöbb hifi kerekedésben megtalálható az LP, vagyis a lejátszásához szükséges minden eszköz.
És: mi is szeretjük. Ezen okok miatt úgy gondoltuk, a következő meghallgatás az analóg lemezek jegyében fog telni. Mondjuk egy jó phono meghallgatással.
 Hogy mi az a phono? Ez egy előerősítő, amely a lemezjátszó alacsony kimeneti jelét a szabványos, vonalszintű jellé alakítja, valamint RIAA szabványnak megfelelően korrekciót végez.  És hogy miért pont a phono?  Mert kicsi, nem túl látványos, de olyannyira meghatározza a hangminőséget, hogy sokkal többet kellene foglalkozni vele, mint tesszük/teszik a hifisták és a szaksajtó. Meg persze azért is, mert a mai erősítőknek nagyrészt nem alaptartozéka, így vagy a beépítendő panelt kell megfizetni, vagy egy külső phonot vásárolni, és mert azt tapasztaltuk, hogy az olcsóbb erősítőkben ezek nem túl jó minőségűek, csak működnek, funkcionálnak. Hogy mennyiért lehet jó phonot venni? Többek között erre is kerestük a választ.
Azonban – mint a hifiben szinte minden – ez sem fekete, vagy fehér. Alapvetően azért, mert a „jó” relativitásán túl ott van az illesztés kérdése is. Ez elég fontos szempont, nem mindegyik hangszedő jó ugyanazzal a phonoval (adott MM vagy MC rendszereken belül), vagy fordítva. Illik az impedanciájukat egymáshoz illeszteni, bár sok előerősítőn több lehetőség között is választhatunk, sőt, egyes gyártók, mint például a Clearaudio olyan készülékeket is fejlesztettek, amik elvileg univerzálisak. Szóval ez nem egyszerű és egyértelmű téma, még kevésbé, mint más berendezéseket tesztelni. Azt tapasztaltam, hogy a lemezjátszó, mint komplett forráskészülék a hangszedőtől, a hangkaron keresztül a tányéron, a lemezleszorítón, filckorongon, a tartószerkezeten és motoron (esetleg külső tápon) keresztül a hangkar-kábelen át a phono előerősítőig, sokkal kényesebb az összhangra, mintha cd lejátszót illesztenénk a hifi láncba. Mert minden eleme igen karakteresen meghatározza a hangot. Éppen ezért ez a meghallgatás még inkább csak tájékoztató jellegű, mint az összes többi teszt, és még kevésbé pótolja a saját tapasztalatot és a saját rendszerben való meghallgatást.
Kezdésnek MM phonokat választottunk, a százezer forint alatti kategóriából. Nem sokan vannak, de azért érdekes mezőny, és az ársáv dominánsabb márkái tiszteletüket tették nálunk.
A készülékeket a következő rendszerben hallgattuk meg:
Lemezjátszó: Towshend Elite Rock külső táppal, Rega RB 250 karral, Yamaha hangszedővel. Ez utóbbi MC, ezért egy YBA léptető trafót alkalmaztunk.
Erősítőnk a már szokásos Sony TA-E7B előfok, és JBL MPX 200 volt, hangdobozunk JBL 4311B, kábelezésünk Siltech.
A meghallgatáson hárman voltunk jelen: Laci a zongorahangoló, (az utca embere,) Bakai Gábor és Puskás János. A phonokat folyamatosan áram alatt tartottuk, előbb akkurátusan, sorrendben hallgattuk, majd érzés szerint variálva kötöttük rendszerbe őket és hallgattunk rajtuk különféle műfajú zenéket.

Creek OBH-15
OBHA cég történetét és hitvallását röviden bemutattuk már a fejhallgató erősítők kapcsán. Az OBH 15 MM és MC jeleket egyaránt fogad, a kívánt bemenetet egy kapcsoló segítségével választhatjuk ki. Az új design-nak köszönhetően az ő előlapja is alumínium, amelyen csak egy bekapcsoltságot visszajelző LED található. Hátul 3 pár aranyozott RCA aljzat, kettő ebből bemenet (külön az MM, külön az MC számára), kettő kapcsoló, egyik a be-és kikapcsolást teszi lehetővé, a másik a váltást az MM és MC bemenetek között.  Föld csatlakozó, és kész. Fennen hirdeti, hogy Angliában tervezik, és gyártják. Ez már ennél a márkánál sincs így minden terméknél.
A kialakítása gyönyörű, a csatlakozói megfelelő helyen vannak, könnyen használhatóak, a tápegysége kicsi, és nem kell elhelyezni sehová, mert egyből a 220-as dugó alján van. Szép, szerethető berendezés.
Hang:
Nem nehéz meghatározni a karakterét: ő a nem bántó, nem brillírozó, nem kiemelkedő, de nem is Projectbackhibázó, a jó mindenes, ami mindenkor a helyén van. Nem fárasztó, nem nyomakodik az előtérbe, nem vágyik virtuozitásra, sem rivaldafényre, egyszerűen, egységesen végzi a dolgát. Kissé összemossa a hangokat és mély tónusú, enyhén dinamikátlan, de kiegyenlített, kerek, meleg hangú masina, annyira nyugodt karakterrel, ami egyeseknek unalmasnak tűnhet. Egyszerű hang, kiemelkedő hibák és kiemelkedő erények nélkül. Ez a gép még nem alkalmas arra, hogy a hallgatót szerelemre lobbantsa az LP iránt, viszont nincs állandó késztetés sem a készülékcserére, mert valamiben nagyon jó, valamiben meg gyenge. Az igazság az, hogy mi egyöntetűen kissé több életre vágyunk.
Műszaki paraméterek
MM /MC Erősítés: 37dB /56dB
Frekvenciaátvitel: 20 Hz – 20 kHz + 0.25 dB 20 Hz – 20 kHz + 0.25 dB
Jel/ zaj viszony, MM/MC: -83 dB -75 dB
THD: < 0.03% < 0.05%
RIAA : + 0.5 dB + 0.5 dB
Túlvezérlés: 22 dB 20 dB
Ajánlott hangszedő fesz: 2.5 mV - 5.0 mV   MM      0.5 mV to- 1.0 mV  MC

 Fogyasztói ár: 84000Ft
A készüléket az Amtron kft bocsátotta rendelkezésünkre

Pro-Ject Phono Box SE II
Olvasóink jól ismerik a céget, hiszen termékeik indulásunk óta rendszeres vendégeink. A Phono Box SE II, ahogy a neve is sejteti, a box sorozat tagja.  Alumínium előlapja lehet fekete, vagy a képünkön látható világos színű. Akárcsak a másik két esetben, itt is csak egy be és kikapcsoltságot jelző LED-et találunk az előlapon. Hátul már több minden fogad. 2 darab hálózati csatlakozó, az alap tápot ugyanis komolyabbra lehet cserélni.  2 pár aranyozott RCA csatlakozó, két kapcsoló középen, az egyik a váltást a mozgómágneses és mozgótekercses hangszedőknek megfelelő erősítés között, a másik egy szubszonikus szűrő, amely bekapcsolása után phononk a 18 Hz alatti frekvenciákat levágja.  Föld csatlakozó, és ami esetleg zavarba ejtheti a bátortalanabb hifistákat, itt kézzel kell beállítani a hangszedőkhöz az impendanciákat. Kissé kényelmetlen a jumper behelyezése és kivétele, de nem kis kell sűrűn elvégezni ezt a feladatot.
Hang
Csak az elején. Mármint meghallgatni a különféle állásokat. Mi is ezt tettük. Sokan megijednének a sok jumpertől, kissé mi is ezt tettük. Neverending story, ami előnyére is válhat a szerkezetnek: mintha négy fonód lenne. Most éppen 340pikofarradnál járunk, ez a harmadik változat. Az első: döglött, unalmas. A második: sok mély. Keressük a legjobbat. Aztán azt gondoljuk, megtaláltuk a mi rendszerünkbe leginkább illőt.
 A Pro-Ject frissebb, nyitottabb, nem olyan mély tónusú, mint a Creek, de kissé idegesebb is,projectback ráadásul sok zenei szereplőnél, komplexebb zeneanyagoknál összeomlik. János szavaival: „Az irány, amit akar, az jó, csak nem tudja megvalósítani”. Közvetlen próbál lenni, egységes, valós hang felé tör, csak olyan, mintha vissza lenne fogva, vagy többet vállalna a kelleténél. Van egy Gerry Mulligen felvételem, ami elég „látványos”, ezzel szoktam az analógra lelkesíteni a látogatóimat: elképesztően szól a szaxofon ezen a lemezen. A Pro-Ject át tudja adni a felvétel sajátosságát (sokkal inkább, mint a Creek), olyannyira, hogy Laciból két mondat szakad ki egymás után: a „Tyű, hamis a zongora, de nagyon” és az „Ezen besz…rok, ezen a szaxofonon, ahogy bejön.”. De a cintányér nem olyan jó, nem elég fényes, a szaxi is kissé visszafogott, tompább, mint megszoktam. Rockon (System of a Down) pontosabb, határozottabb, mint a Creek, több benne az élet, de még mindig kevés ehhez a műfajhoz. „A Pro-ject alapján sem vennék rockzenei LP-t”.

Ez a phono pont a Creek ellentéte: próbál virtuóz lenni, néha sikerül is neki, de sokszor nem. Megcsillogtat erényeket, de ez csak annyira elég, hogy az ember folyamatosan arra vágyik, amit néha mutat. És nem örül neki, mikor gyengén szerepel.
Műszaki paraméterek:
MM/MC erősítés (dB): 40/60
Jel zaj viszony, MM/MC (dB)95/75
Frekvencia átvitel: 20Hz-től 20kHz-ig

Ára: 56000Ft
A készüléket az Akusztika bocsátotta rendelkezésünkre.

Alisca Orange MM 2-PF
Az igazság az, hogy erről a berendezésről a meghallgatáskor és a teszt írásakor semmiféle Aliscainformációnk nem volt (a honlap közelébe érve a gépem erős fertőzésveszélyt jelzett), a phono viszont úgy nézett ki, mint egy lelkes amatőr által elkövetett prototípus, fekete aluházban, doboz, leírás, bármiféle papír, típus-, és márkajelzés nélkül. Ez több mindent jelent, például azt, hogy amíg a versenytársaknál komoly anyagiakat fordítottak ezen dolgokra, itt nincs ilyen többletköltség (jelentősen olcsóbb is!). Azon viccelődtünk, hogy talán az Alisca mottója, ha ideologizálni kellene, valahogy így hangozhatna: csak hang, kézből kézbe, minden felesleges és nem felesleges külső tényezőt kizárva. Ami jó dolog, csak tisztában kell lenni a hátrányával. Viszont a többi tesztalany nem ebben a szellemiségben készült. Aztán úgy döntöttünk, mindenképpen meghallgatjuk, ha már itt van, legfeljebb, nem kerül be a tesztbe, de tapasztalatnak mindenképpen érdemes.
A kész írást elküldtük a gyártónak, aki ellátott minket a hiányolt információkkal. Elmondta, hogy az Alisca Orange erősítőkről azt is érdemes tudni, hogy a fejlesztés utolsó szakaszába a felhasználót is bevonják, így alakul ki a berendezés végső hangja. A kapott készüléknél is ez volt a helyzet: még nem volt kész, az utolsó lépcső hiányzott. Elmondásuk szerint a kapott erősítő hangminősége nagyot javult az utolsó fázisban, mostanában lett véglegesítve, most lenne érdemes tesztelni. Cserébe mi erről semmit sem tudtunk: egy phonot szerettünk volna tesztelni, maximum 100ezer forintért, olyat, amilyet bárki megvásárolhat.
Hát, nagy általánosságban és körülbelül ez a baj a magyar gyártókkal, továbbá ez az előnyük is a termékeiknek: mindig változtathatóak és változnak is. Nem kell eladni, ha elégedetlen vele az ember, elég megbízni a szakit, hogy variálja át, viszont semmiféle garancia nincs arra, hogy a berendezés felépítése, minősége nem fog megváltozni pár holnap, vagy hét múlva. Lehet, hogy tetszik, ajánlom egy barátomnak, viszont ő már egy másabb mütyürt visz haza, ami vagy jobb, vagy nem, mindenesetre így is, úgy is probléma: ha jobb, én is olyat szeretnék, ha nem, akkor is mehetünk vissza a gyárba „finomhangolásra”. Mert másabb. Ez a használt értékesítés során is problémákhoz vezethet.
A specifikációk hiánya és a készülék jellegéből adódóan felmerültek bennünk olyan kérdések is, mint a biztonságtechnikai minősítés is, de erre is megkaptuk választ, mint ahogy a sprcifikációt is:. „Van neki, legalábbis a hálózati transzformátorán, a készülékben viszont törpe feszültség megy, ezért ott erre nincs szükség”.
Az tesztkészüléken semmi sem jelöli a működését, a hálózati kábele viszont cserélhető, a tápja háromkéses IEC aljzatú.   

Hang:
Tehát úgy döntöttünk, hogy bekötjük, ha már itt van, legalább hallgassuk meg, legfeljebb kivesszük a tesztből, ha valami nem jól sül el. De jól sült.
Rendszerbe illesztése után egy ideig csöndben hallgattuk, amit Laci tört meg: „Ez nekem tetszik. aliscabackBaj?” Nem. Mindannyiunknak tetszett. Tény, hogy a három meghallgatott berendezés közül az Alisca hozza ki eddig legjobban a felvétel sajátosságait, a fúvósok ezen a legvalósabbak, pontosabb, tisztább, kontúrosabb hang, mint a másik kettő, egyedül a rock feküdte meg a gyomrát, de az nagyon. Azonban ennek a berendezésnek is vannak sajátosságai, amik ugyan nem zavaróak és nem csökkentik az élvezeti értékét, de jellegzetessé teszik a karakterét. Például a Gerry Mulligan felvételen a szaxofont kissé orrhangúnak találtuk, a Karikás együttest hallgatva pedig az a furcsa jelenséget tapasztaltuk, hogy az énekhang kissé vékonyan, testetlenül szólt, de a hegedű tonalitása teljesen rendben volt, egyáltalán nem volt vékony. Elképzelhető, hogy a frekvenciamenete nem teljesen kiegyenlített, de persze ez a még hosszabb együtt élés hiánya miatt inkább csak találgatás.
Összességében egy friss, gyors hang, ami valóban képes a zenével együtt élni és megfelelően tolmácsolni azt. Jó a ritmustartása, a felbontása, sok részletet megmutatva zenél és kellemes az előadása. Ha csak a hang számít, nyert ügye van.

Műszaki paraméterek:
Bemenő impedancia: 47K?/20KHz
Erősítés: 150/1KHz
Jel-zaj viszony: 72dB
Harmonikus torzítás: >0,02%/1KHz
A RIAA karakterisztika pontossága: 20Hz-20KHz (+-1,5dB)
Tápegység zajszint: 100nV alatt/ 5Hz-100KHz
Ára: 35eFt+Áfa (dísz előlappal, emblémával + 5eFt)
A készüléket az Alisca Orange bocsátotta rendelkezésünkre.


Végszó:

A végére azt szűrtük le, hogy nincs igazán jó phono 100ezer alatt. Ezen egy kissé finomítanék, mert így elég erősen hangzik: eddigi tapasztalataim alapján nincs. Továbbá, hogy e három közül egyik sem illett tökéletesen abba a rendszerbe, amiben kipróbáltuk. Mindenesetre három jellegzetes karaktert ismerhetünk meg. A Creek OBH-15 egy valóban egységes, és hibáktól mentes készülék, mesés külsővel, a Pro-Ject Phono Box SE II már képes néha valóban nagyon jól szólni, ráadásul cirka 30ezerrel kevesebbért mint a Creek, de olyan hibákkal, ami miatt mindenképpen érdemes vásárlás előtt meghallgatni, és az Alisca, amit ugyan „nem terméknek” minősítettünk, de kevés pénzbe kerül, és ha valakinek csak a hang számít, akkor mindenképpen érdemes meghallgatnia.

Azt gondolom, hogy ezek a készülékek nem képesek az LP-t olyan magasságokba emelni, amit érdemel. Nem képesek megmutatni azt, hogy miért is vásároljon és tároljon az ember hatalmas fekete lemezeket, miért töltsön időt ezek kezelésével. Ezek a készülékek még nem meggyőzően mutatják azt a pluszt, azt az értéket, amit a vinylek jelentenek. Persze, ezt így fura elfogadni, mert 100ezer forint nem kis pénz, főleg nem akkor, ha „csak” egy kis dobozkáról van szó, ami csak egy eleme a lemezjátszók rendszerének. Én is nehezen fogadom el, de ettől még semmi sem változik. Ezek a „csak dobozkák” varázsolják meg a rendszert. Egészen odáig nem voltam maradéktalanul elégedett az LP játszómmal, míg rá nem leltem a mostani phonomra. Hiába cserélgettem futóműveket, meg hangszedőket, meg körülbelül 100ezres phonokat. Nekem is ez volt a fájdalomküszöb. Csakhogy az LP többet tud, mint amit ezek a berendezések képesek megmutatni. Ahhoz, hogy valódi nagyságában tapasztalhassuk meg, magasabb ársávban kell phono után kutakodni.  Ez van.
   

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.