Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...Audioland
Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra
Fejhallgató erősítők meghallgatása
Írta: Puskás-BakaiNem is olyan rég gondolkodtam el azon, hogy miről írjunk legközelebb cikket. Valami 
olyanról, ami valószínűleg többeket érdekel, de még nem jelent meg róla sok publikáció, legalábbis magyar nyelven. És jött az isteni szikra: a fejhallgatózás kissé háttérbe van szorulva, legalábbis ahhoz képest, amennyire elterjedt audiofil körökben. Pedig ez is egy izgalmas téma. Legalábbis számomra. Régóta foglalkozom hangtechnikával, de a fülesekről, illetve a hozzájuk való erősítőkről sokkal kevesebb információt kaptam, mit szerettem volna. Sem a magazinokban, sem az interneten (magyar nyelven) nincs annyi anyag róluk, mint a hagyományosnak tekinthető hifiről, hangdobozokról, kábelekről.
Pedig az a tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben ezeket felhasználva sokkal jobb hangú rendszer állítható össze adott pénzügyi keretből: nincs akusztikai hatás (illetve csekély), nincs annyi kábel, nem kell annyi eszköz sem. A fejhallgatókban jó minőségű, szélessávú hangszórókat alkalmaznak - tehát nincs keresztváltó sem, illetve ne feledkezzünk meg a rezonanciákról sem: a kagyló kicsi, a hangdoboz nagy. A méret, és az alkalmazott hangnyomás (tehát a kettő együtt) is azt a logikus választ sugallja, hogy könnyebb kezelni a fülesek rezonanciáit.
És ne feledkezzünk meg a további előnyökről sem, amelyek magukért beszélnek: hogy könnyű szállítani, összerakni egy ilyen rendszert, nem kell átrendezni a szobát, és a szomszédokkal is megmarad a baráti viszony.
Szóval sok dolog szól a zenehallgatás ezen módja mellett. Nincs mese, kell egy jó füles, továbbá egy olyan forrás, amibe a fejhallgató csatlakoztatható. Ez lehet a cd-n, vagy vagy más elemén a rendszerünknek, de ezek minősége szinte sohasem képes kiszolgálni egy jobb képességű fejre-illő hangkeltőt, inkább csak egy olyan plusz szolgáltatás, amelyet a könnyebb eladhatóság végett tettek gépeinkre, köszönhetően a hifi iparban tevékenykedő marketingeseknek.
Ha ennél többre vágyunk (és miért ne?) a megoldás egy olyan erősítő használata, amit kifejezetten fejhallgatók hajtására készítettek.
Ezek ára és minősége is elképesztően tág határok között mozog, ahogy a megvalósítás is legalább olyan sokféle lehet, mint a hagyományos teljesítményerősítőké. Itt még egy dolog jön a képbe: az illesztés. Mivel a fülesek – ha lehet – még szélsőségesebb technikai jellemzőkkel bírnak egymáshoz képest, mint a hangdobozok, ezért sokkal nagyobb eltérések tapasztalhatók egyes berendezések párosításakor.
A meghallgatáshoz éppen ezért igyekeztünk több fejhallgatót összegyűjteni, végül két profi - egy Beyerdynamic DT990Pro és egy AKG K141-, továbbá egy szobai, az AKG K501 lett a teszteszköz. Az impedanciájuk nagyon eltérő, a K141-é a jelen stúdiószabványnak megfelelően 55 Ohm, Beyeré a régi szerinti 600 Ohm, a K501-es a kettő között helyezkedik el a maga 120 Ohmjával. Szerettünk volna még egy Sennheisert, egy Sonyt, vagy egy MBQuartot, esetleg jó lett volna egy sztatikus is, de egyrészt beszerzésük nehézségekbe ütközött, másrészt abban az esetben inkább róluk szólt volna az írás, mint magukról az erősítőikről.
Aztán végül mégis is az lett a vége, hogy alig maradt erősítő, amit meghallgattunk. Magyarázkodjunk? Volt ugye a nyári uborkaszezon, ami azt jelenti, hogy a kereskedők polcai nem roskadoznak az olyan gyümölcsöktől, amit nem annyira keres a nép. (Nyáron nem érik a hifi.) Belefutottunk egy forgalmazó váltásba, meg egy visszavont készülékbe is, szóval rumlisan indult a dolog.
De itt van a Creek OBH 21SE, és a Pro-Ject Head Box SE II. Két erősítő az alsó-középosztály képviseletében.
A meghallgatást Bakai Gábor a Proceed CDP-jén, Siltech kábellel végezte, én pedig egy PC+Edirol UA 101 párosításon, Klotz MC5000-el összekötve. Utóbbi rendszeren a muzsikák Plextools segítségével kerültek a winchesterre, tömörítetlen formátumban (wav).
És ne feledkezzünk meg a további előnyökről sem, amelyek magukért beszélnek: hogy könnyű szállítani, összerakni egy ilyen rendszert, nem kell átrendezni a szobát, és a szomszédokkal is megmarad a baráti viszony.
Szóval sok dolog szól a zenehallgatás ezen módja mellett. Nincs mese, kell egy jó füles, továbbá egy olyan forrás, amibe a fejhallgató csatlakoztatható. Ez lehet a cd-n, vagy vagy más elemén a rendszerünknek, de ezek minősége szinte sohasem képes kiszolgálni egy jobb képességű fejre-illő hangkeltőt, inkább csak egy olyan plusz szolgáltatás, amelyet a könnyebb eladhatóság végett tettek gépeinkre, köszönhetően a hifi iparban tevékenykedő marketingeseknek.
Ha ennél többre vágyunk (és miért ne?) a megoldás egy olyan erősítő használata, amit kifejezetten fejhallgatók hajtására készítettek.
Ezek ára és minősége is elképesztően tág határok között mozog, ahogy a megvalósítás is legalább olyan sokféle lehet, mint a hagyományos teljesítményerősítőké. Itt még egy dolog jön a képbe: az illesztés. Mivel a fülesek – ha lehet – még szélsőségesebb technikai jellemzőkkel bírnak egymáshoz képest, mint a hangdobozok, ezért sokkal nagyobb eltérések tapasztalhatók egyes berendezések párosításakor.
A meghallgatáshoz éppen ezért igyekeztünk több fejhallgatót összegyűjteni, végül két profi - egy Beyerdynamic DT990Pro és egy AKG K141-, továbbá egy szobai, az AKG K501 lett a teszteszköz. Az impedanciájuk nagyon eltérő, a K141-é a jelen stúdiószabványnak megfelelően 55 Ohm, Beyeré a régi szerinti 600 Ohm, a K501-es a kettő között helyezkedik el a maga 120 Ohmjával. Szerettünk volna még egy Sennheisert, egy Sonyt, vagy egy MBQuartot, esetleg jó lett volna egy sztatikus is, de egyrészt beszerzésük nehézségekbe ütközött, másrészt abban az esetben inkább róluk szólt volna az írás, mint magukról az erősítőikről.
Aztán végül mégis is az lett a vége, hogy alig maradt erősítő, amit meghallgattunk. Magyarázkodjunk? Volt ugye a nyári uborkaszezon, ami azt jelenti, hogy a kereskedők polcai nem roskadoznak az olyan gyümölcsöktől, amit nem annyira keres a nép. (Nyáron nem érik a hifi.) Belefutottunk egy forgalmazó váltásba, meg egy visszavont készülékbe is, szóval rumlisan indult a dolog.
De itt van a Creek OBH 21SE, és a Pro-Ject Head Box SE II. Két erősítő az alsó-középosztály képviseletében.
A meghallgatást Bakai Gábor a Proceed CDP-jén, Siltech kábellel végezte, én pedig egy PC+Edirol UA 101 párosításon, Klotz MC5000-el összekötve. Utóbbi rendszeren a muzsikák Plextools segítségével kerültek a winchesterre, tömörítetlen formátumban (wav).
A zenék:
Dreamtheater - Octavarium
Muzsikás - Ősz az idő
Diana Krall- The girl in the other room
Ektar – Gerle ének
Mozart Cosi fan tutte
Tom Russell – The man from..
Paya Beáta – Psyché
Mari Boine – Idjagiedas
Blue Man Group – The complex
Creek OBH 21SE
A céget Michael Creek alapította 1982-ben. A legfontosabb kritériumok: a zene minél 
pontosabb megszólaltatása úgy, hogy a termék hallgatása örömet is okozzon, figyelembe véve a kitűnő ár-teljesítmény arány elérését. Mr Creek ezt a lehető legegyszerűbb kapcsolásokkal, jó minőségű alkatrészekkel és sok-sok meghallgatással próbálja elérni. Ezek szép és okos szavak, de ezt sok más gyártó is mondja magáról.
Az OBH sorozat és a fejhallató erősítők ötlete a fáma szerint Roy Hall, az amerikai disztribútor érdeme, akinél többször kerestek kisméretű fejhallgató-elektronikát. Az ok prózai: a titkárnők sokszor gépeltek hangfelvételekről, és szükségük volt a lehető legjobb szövegértés miatt jó minőségű eszközre. A cég kínálatában jelenleg 3 darab füles-erősítő található, közülük az OBH 21SE a legnagyobb modell. OBH 21 az alapja az SE változatnak, mely erősen válogatott alkatrészekből készült, valamint szemrevételezéskor feltűnhet az is, hogy itt az RCA aljzatok aranyozottak. Fokozatmentes Alps potméterrel állíthatjuk be a kívánt hangerőt, ezen kívül az előlapon két darab 6,3-as JACK csatlakozó aljzat található.
A be-, és kikapcsoló gomb a hátulján lett elhelyezve, ez mellett található a vonalszintű be-, és kimenet. Tápját, a Creek Uni Powert, simán össze lehetne elsőre keverni egy régebbi kiadású Nokia telefon töltőjével, viszont sokkal többet tud azoknál: cserélhető csatlakozóinak és a kapcsoló üzemű rendszerének köszönhetően a világ bármely táján használni lehet, függetlenül a hálózati feszültségtől is.
Műszaki paraméterek
Kimenő teljesítmény: 10 mW/30 Ohm-tól 300 Ohm-ig.
Fejhallgató impedancia: 30Ohm-tól 300 Ohm-ig
THD:< 0.005% /1 kHz-nél
Jel/ zaj viszony: > 70 dB
Súlya:0, 3 Kg
Fogyasztói ár: 94000Ft
A készüléket az Amtron Kft bocsátotta rendelkezésünkre
A hang
A Beyerrel finom, kiegyenlített, kimért, kontrollált, és bensőséges a megszólalása. Az már hab a tortán, hogy igen sok részletet mutat és bevon a zenei történésekbe: a művek, zenék hallgatása közben izgatott vagyok, várom, mi fog történni. A feszesebb zenéken nem vadul, inkább csak megmutatja mi a helyzet: egy tapasztalt úriember, aki csuklóból játssza a darabokat. Ha kell, meg tud indulni, miközben az atmoszférája jó, kellemes, dallamos a zenéje, mindemellett szépen hozza a felvételek közötti különbséget is.
AKG-ra váltva pontos, részletező, izgalmas lesz a hang. Ezzel a fülessel is 
sok részletet mutat, az előadás úgy hullámzik, ahogy kell. A fúvósok légiesek, a mélytartomány finom, puha, mégis tartalmas. A zenészek együtt játszanak, és nem próbál senki kitűnni a sorból. Jó előadás, érzelmekkel fűszerezve.
Paya Bea énekhangja puha, feszes, mégis erőteljes. Ilyennek kell lennie. A Blue Man Group katonás, pattogó, testes, dinamikus (Hallgassuk meg a Time to startot. Ez bizony ilyen!).
Számomra érdekes módon Gábornak az egyik AKG-val sem igazán tetszett, viszont a Beyerrel kiemelte a hang kifinomultságát, kiemelkedő részletező képességét és a jó sávszéleket.
A teszt során kipróbáltuk mindkét kimenetét, hátha valamelyik sokkal jobb, mint a másik. Hát, ha annyira nem is, hogy egy teljesen más karakterű erősítőt kapjunk, azért hallottunk akkora különbséget, ami nem feltétlenül a bejáratás számlájára róható fel. Az egyik (bal oldali) testesebb és hangosabb, a másik (jobb oldali) mintha egy kissé halkabb lenne, kicsit fényesebb karakterrel. A használata során érdemes megpróbálni mind a kettő és a számunkra kedvesebbet hallgatni.
Ezt a kis eltérést is figyelembe véve, ha egy rövid jellemzést kellene adni erről az erősítőről, azt mondanám: a rengeteg részlet, zeneiség, pontos előadás. Minden a helyén.
Pro-Ject Head Box SE II
A cég történetét röviden leírtuk az erősítő tesztben. A Ez a termék is Box sorozat tagja, 
ahogy a neve is sugallja. Egy érdekes extra: a 2 darab JACK aljzat hangerejét külön lehet állítani, mindkettő kapott saját potmétert. Ennek a szolgáltatásnak több haszna is lehet: két eltérő füles hallgatásakor kiegyenlíthető az esetlegesen fellépő hangerő-különbség, amit például az eltérő érzékenység és/vagy az impendancia okozhat, továbbá a hallgatózók a saját hangerőigényük szerint állíthatják be a készüléket. Vagyis nem egy, hanem két teljes értékű készüléket kapunk, egy dobozban.
A készülék hátulján a két oldal (L, R) ki-és bemenet csatlakozói a hátlap két szélén találhatók, középen a külső táp (Ktec) csatlakozója. A belső részletek tekintetében a gyártó erősen hallgat, bár elejt néhány szót az ultra kis zajú Burr Brown félvezetők alkalmazásáról, meg a rövid jel utakat elősegítő SMD technológiáról.
Műszaki adatok:
Teljesítmény: 700mW 30Ohm terhelésnél, 110mW 300Ohm terhelésnél
Frekvenciaátvitel: 20Hz-20kHz/-0,03dB
Jel zaj viszony –120dB
THD <0,0014 % THD
Fogyasztói ár: 64900Ft
A készüléket az Akusztika bocsátotta rendelkezésünkre.
A hang:
A Beyerrel Mozart esetén - főleg a halkabb részeken - nem mutat elég részletet. Ezt a „hibát” később más felvételeken is fel lehetett fedezni. Egyébként fürge, kellemes hang, ő is belevon a zenébe, izgatottan várom, mi fog történni. Tom Russelnél az énekhang nem igazán szólózik, inkább csak része a bandának. Nem választja eléggé szét a zene alkotóelemeit, lehetne részletezőbb, valamint szeretnék egy kis plusz lelkesedést is a hangjában. Mari Boine zenéjét simán elénk teszi, nesze, itt van. Itt nem kapta el érzelmek terén a fonalat, nem közvetíti ezt a sámán-szerű előadást. Blue Man Group: fedett, unott, nem elég pezsgő. A tér közepe üres. Valami nincs rendben, füles csere (itt is).
AKG-ra váltva magára talált. Közvetlenebb, kiegyenlítettebb, valóságosabb, dinamikusabb. 
Nem annyira laza mint a Creek, de könnyed, és finom. A tuttikat is jól hozza. Tom Russelnél végre játékos a basszus, a banda felvidult, örömmel zenélnek, és Dolores is megtalálta az igazi énekhangját. Paya Bea fiatalodott pár évet, bár van egy pici fedettség az énekhangjában, ez egyébként a többi felvételnél megfigyelhető volt.
Gábornak a K141-el tetszett, ez a páros szerinte „jól követi a zenét, azonnali és feszes, jó a tonalitása, tetszenek a hangszerhangok, de a sávszélek és a részletező képesség terén nem jeleskedik.”
Valóban, a ritmust minden zenén pont elkapta, valamint a hangszerhangok is ugrottak egy kategóriát, és nem rossz irányba… Mari Boine zenéjét teljes érzelmi töltetet kapok, lejátssza, de valahogy mégsem ragad magával. Valami plusz hiányozhat, de mi arra nem derült számomra fény. Blue Man Group: pergő, de nem vadul. Viszont izgalomba hoz, hogy is van ez? Sok részlet, finomság, az ütősök szétválnak…
Itt is meghallgattuk a két oldalt, volt némi különbség, ami viszont olyan karakterbeli eltérés, amit okozhat a bejáratás, illetve a járatatlanság: a bal oldala kissé érdesebben szólt, a jobbnak jobb a közepe és úgy általában finomabb. Érdemes kísérletezni tehát a hallgatásakor, bár az eltérés nem számottevő és lehet, hogy kiegyenlítődik idővel.
Összegzés.
A konklúzió? Füles alapú rendszert hallgatni jó dolog. Legalábbis ezeket a fejhallgatókat ezekkel az erősítőkkel. Nem volt nagy bajunk egyik párosításnak sem, abban pedig megegyeztünk, hogy ennyi pénzért ezek is sokkal jobb hangot nyújtanak, mint amilyen hifit össze tudnánk állítani a szobánkba, teljesítményerősítővel, hangfalkábelekkel és hangdobozokkal.
A különbségek viszont markánsak voltak, és a teszt során bebizonyosodott, mennyire fontos az, hogy egy terméket többen hallgassuk meg, ezáltal több vélemény érvényesüljön. Mert nincs objektivitás: csak ízlés. Gábor a Creek-et a Beyerrel a finomságok kedvelőinek ajánlaná, ahogy mondta: „ennek a párosnak igazi bája van”. Nekem ezekről inkább a döglött jelző ugrott be.
Számomra a Creekhez bármelyik (itt szereplő) AKG tetszett, de leginkább a két füles erényeinek keverékével lett volna az igazi. Ez egy zeneibb, testesebb, részletezőbb párosítás, ami Beyerrel az én követelményrendszeremben már túl visszafogottá, lággyá vált, AKG-val viszont a zeneiség és a pontosság egy olyan keveréke született, ami az ízlésemnek jobban megfelel.
Gábornak a K141+Pro-Ject páros tetszett legjobban közvetlensége és jó tonalitása miatt, engem viszont itt nagyon zavart a K141 által okozott sávhatároltság, és ezt a párost így túl „precízkedőnek” találtam. Így született a mai napon két, teljesen ellentmondó vélemény.
Van itt azonban még egy tényező, amiről eddig szót sem ejtettünk: az ár.
A költségvetés bizony erősen befolyásolhatja a vásárló lehetőségeit, illetve döntéseit. A Creek sokkal többe, majd’ másfélszer annyiba kerül, ami nem kis különbség. Én viszont, ha a lehetőségeim engednék, egyértelműen ezt választanám, annak ellenére, hogy a Pro-Ject ár/érték arányát jobbnak gondolom. Csakhogy a hifi sokkal több, mint ár/érték. A Creek-AKG meg nekem pont bejön. Ez van, ilyen a hifi világa. Néha többet adunk egy nekünk jobban tetsző hangért, ami –esetleg -nem feltétlenül jobb, inkább másabb. Bár ez esetben ez nem állt fenn, csak inkább forint per zene volt arányosabb az olcsóbb készülék esetén. Valamint hadd emlékeztessem a kedves olvasót, hogy Gábornak viszont az AKG-Pro-Ject páros volt a befutó.
Tehát két fős szavazásunk alapján az osztrák fülesek nyerők voltak, de ez a cikk az erősítőkről szól. Hogy melyiket kell hazavinni? Ez már egy másik dilemma.
Az, hogy az olvasó melyikünkre hallgat, - és főleg miért - döntse el maga. Illetve hallgassa meg. A füle nem csapja be. Mindenesetre személy szerint ezek után nagyon várom mondjuk egy Stax rendszer meghallgatását…