foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Zenetörténet - Bach

Szerkesztette: Romhányi László

Jelen cikkünk tárgya a barokk zene nagy mestere: Johann Sebastian Bach (1685-1750), aki az operát kivéve, kora minden énekes és hangszeres műfajában a legnagyobbat alkotta. Maga kiváló orgonajátékos, páratlan fantáziával megáldott rögtönző művész.


Muzsikája évszázadok óta eszménykép, lenyűgöző erejű élményforrás, amely a szakzenészt éppúgy magával ragadja, mint az egyszerű, kottát sem ismerő hallgatót, mert a hangzás bűvöletében túl az élet örök nagy kérdéseiről közvetít üzenetet. A "Bach" szó magyarul patakot jelent. Beethoven mondta róla: "Nem pataknak, inkább tengernek kellene hívni."

Bach1685. március 21-én született Thüringiában, Eisenach városában. Régi zenész családból származott, apja Johann Ambrosius Bach városai zenész, s az ősei között is sok volt a muzsikus, a rokonságból zenekart lehetett volna összeállítani, volt közöttük trombitás, orgonista, hegedűs és csembalón játszó zenész, s valamennyien jól énekeltek.
Első zenei oktatását édesapjától kapta, aki hegedülni tanította. Mint iskolás, a diákok kórusában is énekelt, s részt vett a templomi zenés istentiszteleteken. Kilencéves korában elvesztette édesanyját, s rövidesen édesapja is meghalt. Ekkor testvérbátyja Johann Christoph veszi magához, aki Ohrdruff városában templomi orgonista, kitűnő pedagógus, s biztos kézzel irányítja öccse zenei nevelését. Rövid idő alatt kitűnő orgona és csembalójátékossá képzi és zeneszerzésre is tanítja. Iskolai tanulmányait a helybeli líceumban végzi, majd 15 éves korában Lüneburgba megy, ahol a Mihály gimnázium ösztöndíjas diákjaként tanul. 1703-ban rövid ideig a weimári herceg zenekarában hegedűs, majd ebben az évben elfoglalja orgonista állását Arnstadt városában.
Feljebbvalói kezdetben megbecsülték, később egyre több kifogásolni valót találtak működésében. Ezért elhagyta Arnstadtot, s 1707-ben Mühlhausenben vállalt orgonista állást, s még ebben az évben megnősült: unokanővérét Maria Barbarát vette feleségül. Két híres zenész fia született e házasságából: Wilhelm Friedman, és Philipp Emanuel Bach. Mühlhausenben nem csak kiváló orgonamuzsikusként működött, hanem jelentős vokálkompozíciókat is írt. 23 éves, amikor Weimarban munkát vállal, mint udvari orgonista, és a hercegi zenekar koncertmestere. 9 évi itt-tartózkodás alatt neves orgonaművész lett, s orgonaműveinek, kantátáinak nagy részét is weimari éveiben komponálta. Mint orgona és csembalóvirtuóznak, ekkor már nagy híre van. Hercegi gazdája részéről azonban súlyos mellőzés éri: az időközben megüresedett karmesteri állást nem ő kapta, ezért búcsút mond a weimari udvarnak.
Életének boldog korszaka a kötheni herceg szolgálatában eltöltött néhány év, amelynek gyümölcse számos hangszeres, kamarazene – és zenekari műve. A kötheni idők zenei termése igen nagy. Hangszeres darabjainak több mint kétharmada itt készült. Itt keletkezett a brandenburgi őrgróf zenekara számára írt hat Brandenburgi versenymű, a Das wohltemperierte Klavier (A jól temperált zongora) I. kötete. Új gazdája, Lipót kötheni herceg nagyműveltségű ember, s lelkes zenebarát. Bach feladata volt az udvarban működő 18 tagú zenekar művészi irányítása. Lipót herceg felismerte karmesterének egyedülálló tehetségét, s az anyagi megbecsülésen kívül szívélyes viszonyt alakított ki kettőjük között, s az egyre szaporodó családban keresztszülőséget is vállalt. Ezen évek alatt vendégszereplésre hívták meg Lipcsébe, Halléba. Szeretett volna Händellel találkozni, ez azonban nem sikerült. A két nagy muzsikus személyesen nem ismerhette egymást.
1720-ban volt a legfontosabb utazása Hamburgba,orgona az ottani Katalin templom orgonáján csaknem félórás fantáziát rögtönzött egy korál dallamára. Ugyanebben az évben súlyos csapás érte: váratlanul meghalt felesége, aki hét gyermekkel ajándékozta meg. Árván maradt családjának anyára volt szüksége, így másfél év múlva újra megnősült. Feleségül vette a hercegi udvar szoprán hangú énekesnőjét, Anna Magdalena Wülckent. Házasságukból 13 gyermek született, akik közül azonban a legtöbb már csecsemőkorában meghalt, de ebből a házasságból is származik egy muzsikussá lett fia: Johann Christian Bach. Második felesége számára komponálta a Kottáskönyvecske (Notenbüchlein) c. zongoramű-gyűjteményét, hogy ezzel feleségét zongoratudása fejlesztéséhez könnyű és vonzó muzsikával ajándékozza meg. A zongoradarabok többsége olyan - dallamos, hogy az alsó szólam támaszkíséretével énekelve is előadható. 1722-ben Lipcsében meghalt Johann Kuhnau, a Tamás templom kántora. Bach megpályázta az állást, mivel más nem vállalta, a város vezetői elfogadták a pályázatát, s 1723. május 31-én beiktatták tisztségébe. Lipcse a XVIII. sz. elején virágzó gazdasági élettel rendelkező jelentős művelődési centrum volt. A Tamás templom kántori állása - akkor Németországban - egyike volt a legtekintélyesebb zenei pozícióknak.
A kántor feladata volt a város fő templomainak zenei rendjét megszervezni, irányítani, valamint a Tamás-iskola fiúnövendékeinek ének és zenetanítását, s a kórus nevelését is vállalni. Az ő feladata
volt az ünnepi kantáták megírása is. Ünnepi bemutatkozása alkalmára - amely éppen nagypéntekre esett - írta és vezényelt a János passió című művét. Bachnak - mint ezt ő maga írta egy levélben - nehezére esett karmesterből kántorrá lennie, de az állás jövedelmező volt. 27 évig, egészen haláláig élt és alkotott Lipcsében. Itt keletkezett A jól temperált zongora (Das wohltemperierte Klavier) II.
kötete, igen sok kantátája közül a Vadászkantáta, s élete utolsó nagy alkotása, A fúga művészete. Ennek utolsó ütemeit már nem tudta leírni, de a zárófúgába nevének kezdőbetűit komponálta bele. (BACH) Utolsó éveit egyre fokozódó szembaja tette igen nehézzé. Rövid idő alatt teljesen elveszítette látását, s ezen már az operáció sem tudott segíteni. (Egy angol orvos, John Taylor műtötte, aki később Händelen is hasonló műtétet hajtott végre.)
1750. július 28-án halt meg.

Szerény, nagy tudású muzsikus volt. Művészete közel hozza számunkra az örökkévalót és a hétköznapit. Embersége, egyetemes zenéje, sokoldalú tehetsége olyannyira kiemelkedik a zenei nagyságok közül, hogy nehéz volna bárkivel is összehasonlítani. Életművével - amely a barokk zene csúcsát jelenti - lezárult ez az igen gazdag művészeti kor. A német stílust mesterien ötvözte a francia és az olasz zene elemeivel.

J.S. Bach műveinek rövid ismertetője előtt nem árt megismerkedni némi elméleti alapokkal.

Forrásként Bencze Balázs szakdolgozatának szemelvényeit (J.S. Bach élete és művei, elérhető a Tabulatúra régizene-együttes honlapján), valamint Dr. Bánhidi Lászlóné: Klasszikusok mindenkinek (Érettségi segédlet gimnáziumi tanulóknak) című írását használtam fel.

1. A barokk zene és a zenekar:
A barokk zenében a reneszánsz óta egyre tudatosabb harmóniai szabályszerűségek, összefüggések már a hangszerek tulajdonságait, jellegzetességeit és egyéniségét is sokkal inkább figyelembe véve
jelennek meg. Ennek legjellemzőbb bizonyítéka a viszonylag állandósult zenekari felállás, amelyben vezető szerepet kapnak a vonósok, amelyek Bach idejében még két különböző hangszercsalád, a gamba- és a violafélék tagjaiból állnak, de hamarosan bekövetkezik a violafélék egyeduralma. A fúvósok közül a egyre tökéletesebb fuvolák és oboák jelennek meg, a billentyűsök közül pedig a legfontosabbá két hangszer, a csembaló és az orgona válik - ezekkel valósulhat meg a continuo-kíséret, azaz a barokkra olyan jellemző "számozott basszus"-nak nevezett harmóniai alap uralma.
Az összhangzattan és a harmonizálás eléri az ellenponttan legmagasabb szintjét, sőt, Bach idősebb korára már meg is haladja, ám ő mint konzervatív zeneszerző még teljes egészében ennek a szemléletnek a híve - ma már őt tartják az ellenpont legnagyobb mesterének.

2. Basso continuo:
Számozott vagy folyamatos basszus. Basszushangszer (gamba, cselló, bőgő vagy ritkábban akár fagott) és csembaló vagy orgona által játszott, akkordikus szólamerősítés, amely a zenekar egyes szólamait megszólaltató hangszerek (általában vonósok) szólamát és a basszusszólamot tartalmazzák. A barokk elején inkább gyakorlati céllal, a zenekar hiányosságainak kompenzálására alakult ki, de később sokáig a stílus legjellemzőbb elemeinek egyikévé vált - a barokk zenei korszak neve is sok esetben "continuo-kor". Számozottnak a sajátos, számokkal hivatkozott akkordjelölések miatt nevezik.

3. Az ellenponttan:
A bachi terminológia nyomán kialakult német szóval kontrapunkt. A zenei szólamok szerkesztésének a reneszánsz végén kialakult, a barokkban kikristályosodott és tökélyre fejlesztett elmélete. Lényege,
hogy az egyes szólamok mozgása ellentétes, az idők során egyre több szabálynak engedelmeskedve építik fel a harmóniákat, szigorúan betartva az egyéb korabeli összhangzattani előírásokat. Az
ellenpontszerkesztés legnagyobb mestere Bach volt, aki ezt a saját korában már kissé konzervatívnak számító komponálási elvet a végsőkig tökéletesítette, olyan máig felülmúlhatatlan alkotásokat hozva létre, mint a Fúga művészete.

4. A variáció:
Variációnak nevezzük a barokk zenében azt a formát, amelyben a zeneszerző egy adott - általában ismert, népszerűbb – dallamot különféle változatokban, ötletességét és fantáziáját bemutatva dolgoz
fel. A feldolgozás során a dallam ritmikája, stílusa, harmóniái és egyéb jellemzői módosítva ugyan, de még felismerhetőek maradnak. Bach nagyon kedvelte ezt a műfajt, számos variációi között leghíresebb a "Goldberg-variációk", és a d-moll hegedűpartita "Chacconne" -tétele, amit klasszikus gitáron, sőt barokk lanton is szokás előadni.

5. A partita:
A francia típusú szvit másik neve, Bach esetében inkább a szólóhangszerekre írt művek jelölésére használják, gyakran szólópartitának nevezve a darabokat.

6. A korál:
Rövid, a gyülekezeti énekre visszavezethető eredetű, egyszerűbb szerkezetű, többszólamú homofón énekes darab, egyházi kórusművek záródarabjaiként szokott előfordulni. Bach egyházi kantátáiban és passióiban tematikusan lezárt részek záródarabja.

7. A fantázia:
Bach esetében a fúgák témáját előkészítő, szabadon szerkesztett, sok esetben a zeneszerzői virtuozitást és találékonyságot bemutató rész, amely a fúgáéval azonos hangnemben mintegy elővezeti azt.

8. A prelúdium:
Előjáték, a fantáziához és a toccatához hasonló, általában fúga-előzményként ismert forma.

9. A toccata:
Az olasz 'toccare' - érinteni szóból. Nem forma, hanem csak formálási elv. Bach idejében afféle virtuóz, improvizatív tétel. Bach fúgáinak gyakori párja, bár állhat magában is.

10. Az invenció:
A latin "inventio" - ötlet szóból. Bach invenciói zenei ötletek, amelyeket tanítási céllal jegyzett le. Invencióinak legtöbbje formailag más, igazából nem is forma, hanem gyűjtemény, melyet Bach a
tízéves fia, Wilhelm Friedemann számára szerzett, és később átdolgozott.

11. A fúga:
Bár szigorú szabályai vannak, a fúga maga nem kifejezetten forma, inkább módszer, szólamszerkesztési mód. A lényege, hogy egy egyszólamú dallam, a téma, időben és hangnemben az összes szólamon átvonul, miközben a többi, éppen nem a téma bemutatását végző szólam a zeneszerző találékonyságát bemutatva harmóniailag kiegészíti a dallamot. A fúgatéma ilyen feldolgozása után a komponista szabadabban is kifejti a dallamot, párhuzamos moll/dúr hangnemben is bemutatja, majd a visszatérésnél a téma még egyszer végighalad a szólamokon, az indítás tükörképeként, majd a végén néhány ütemnyi kódával, vagyis elkülönülő zárórésszel fejeződik be. A fúga így rokona a kánonnak, a szó jelentése is utal erre, hiszen "üldözést, menekülést" jelent; de
Bach nevezi még régebbi nevén ricercarnak is. Attól függően, hogy hány témát mutat be, a fúga lehet kettős-, illetve hármasfúga is - a több témát bemutató fúgák szerkezete hatványozottan lesz egyre bonyolultabb, ami a barokk zene és az ellenpont szabályait figyelembe véve mind komolyabb feladatot ró a zeneszerzőre. Ezek ismeretében figyelemreméltó tény, hogy Bach orgonán mások által adott témákra nagyon gyakran fúgákat improvizálni is képes volt - legtöbb fúgája valószínűleg rögtönzött darabok lejegyzett és tökéletesített változata.

J. S. Bach művei két nagy csoportra oszthatók:

I.) Vokális kompozíciók, mint a motetták, oratóriumok, kantáták, korálok, passiók, és misék. (ezekkel külön cikkben foglalkozunk)

II.) Hangszeres művek:

J.S. Bach hangszeres zenéje 2 nagy részre oszlik: szólóművekre és zenekari kompozíciókra.

a.) Szólóművek

b.) Orgonaművek

J. S. Bach a barokk kor ünnepelt, kiváló orgonaművésze volt. Orgonára írt remekművei napjainkig a zeneirodalom legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak. Orgonaműveit általában prelúdium és fúga formapárban írta.

Legismertebb: d-moll toccata és fuga

D-dúr prelúdium és fuga

C-dúr toccata és fuga

c-moll prelúdium és fuga


c.) Csembalóra írott művek

Csembalóstílusa lassabban fejlődött ki, mint az orgonaművészete.

- Das wohltemperierte Klavier

(A jól temperált zongora). E két kötetes zongoradarab-gyűjtemény címének pontos fordítása "a jól hangolt zongora".

A régi zenében általában nem használtak 5-6-nál több hangnemet. A billentyűs hangszerek hangolását úgy végezték, hogy ezekben a hangnemekben egészen tisztán lehessen játszani. Amint azonban megnőtt a művek hangnemi (modulációs) terepe, egyre szükségesebbé vált egy olyan hangolási rendszer, amelyben minden hangnem egyenrangú. Az "egyenletes hangolás" bevezetésével lehetővé vált, hogy Bach olyan sorozatot írjon, melyben minden hangnem képviselve van: C-dúr, c-moll, Cisz-dúr, cisz-moll, D-dúr, disz-moll, és így tovább, összesen 24 mű.
Minden mű két tételből áll: az első egy prelúdium (előjáték), a második egy fúga (futam). Tehát a két kötet 24-24 prelúdiumot és fúgát tartalmaz. Pedagógiai célján túlmutatva remekművek sorozata. Mind a 48 darab mestermű: hangulatviláguk felöleli az emberi érzések szinte teljes skáláját a gyásztól az örömig. A gyűjtemény már alkotójának életében is eléggé ismert lehetett.

- Kromatikus fantázia és fúga

Nagyszabású, s egyben az egyik leghíresebb és legtöbbet játszott darabja.

- 2 és 3 szólamú invenciók

Elsősorban pedagógiai célzattal készült, útmutatás a zongorát tanulók részére, hogyan kell 2 szólammal tisztán játszani.

- Goldberg variációk

1741-ben keletkezett, s egy évvel később nyomtatásban is megjelent. A variációsorozat a drezdai Kayserling gróf megrendelésére készült. A gróf álmatlanságban szenvedett, s csembalistájának Teophill Goldbergnek - Bach kiváló tanítványának - feladata volt urát álmatlan éjszakáin csembalójátékával szórakoztatni. A kompozíció azonban korántsem álomba ringató muzsika, megértése nagy figyelmet igényel, s technikailag talán a legnehezebb a mester valamennyi csembalódarabja közül. A darab 30 variációt sorakoztat fel, s érdekes az egész mű tervszerű formája: minden 3. variáció kánon.

d.) Nagyzenekari kompozíciók

Zenekari műveinek legfőbb formatípusa a concerto forma. Vivalditól vette át annak szokásos gyors - lassú - gyors tételbeosztását, tehát legtöbbje 3 tételes.

Hegedűversenyei közül a legtöbbet játszott az a-moll hegedűverseny, melyben elsősorban a lírai alaphangvétel érvényesül.

Ő írta a zeneirodalom első zongoraversenyeit, természetesen akkor még csembalóra.

4 nagyzenekari szvitet komponált, ezek közül a h-moll szvit a legismertebb, és a legtöbbet előadott mű, különösen a 10. Badinerie tánctétel közkedvelt.

6 Brandenburgi verseny: Christian Ludwig, brandenburgi őrgróf megrendelésére készült 1721-ben. Műfaját tekintve valamennyi versenymű concerto grosso, s mindegyik darabot a lendületes, friss életöröm, a vidámság hatja át. Ma használatos nevét is később kapta, mintegy hivatkozásképpen. Az őrgróf valószínűleg nem is volt tudatában annak, micsoda hatalmas művet alkotott rendelésére a szerző - a hat brandenburgi verseny a korabeli concerto-irodalom legmagasabb színvonalú alkotásait jelenti, mindegyik más-más atmoszférával, hangulattal, és szigorúan a rendelkezésre álló zenekar lehetőségeihez igazítva, mégis bravúros megoldásokkal. Az 5. Brandenburgi verseny pedig csembalószólója miatt egyenesen a későbbiek során kialakuló zongoraversenyek méltó elődjének tekinthető.

Kunst der Fuge (A fuga művészete)

BachkorszakAmikor az öreg Bach úgy érezte, fúgaszerkesztési tapasztalatait összegezni kellene, elhatározta, hogy megalkotja a fúgaírás kvinteszenciáját jelentő, összefoglaló és lezáró főművét, amelyben egy adott témára a lehető legtöbb lehetséges módon fúgákat szerez – a korban szokásos hangszerjelölést is mellőzte, ("ad libitum" hangszerelés) mindegy is, hogy milyen hangszeren játsszák, hiszen ez már tisztán elméleti zene. A legegyszerűbb felépítésűtől a legbonyolultabbig akarta a zenei gondolatokat végigvezetni a későbbi másolók által "Fúga művészeté" -nek nevezett mestermunkában, de időközben megvakult, és vakon nagyon nehezen tudta lejegyezni a dallamokat - bár sógora, Altnikol ebben segítségére volt. Az egész művet megkoronázó hatalmas, félbe maradt hármasfúga (amelyben három különböző téma egyszerre kell, hogy megfeleljen a szigorú harmóniai megkötéseknek) közepén járt, amikor hirtelen visszanyerte a látását. Ekkor azonnal folytatni kezdte a munkát, és saját nevének betűit (B-A-C-H) szőtte bele harmadik témának a darabba. Ha hinni lehet a fia bejegyzésének a kotta eredetijének végén, még aznap újabb agyvérzést kapott, és két héten belül meghalt - a darab félbe maradt, épp, ahol a
BACH név újra megjelent. Bár ilyen esetekben szokás volt a tanítványoknak a darabokat befejezni, a "Fuga a 3 soggetti"-t senki nem merte folytatni. Így maradt, csonkán, a zeneszerző utolsó, néhány ütemmel a zene szövetéből szálként "kilógó" (általában csellón játszott) szólamával, elhalkulva. Fia megjegyzése szerint: "...amikor az ellentémába beleszőtte a nevét, a komponista meghalt."

J. S. Bach művészetének rövid ismertetése után a következő cikkben Georg Friedrich Händel munkásságával ismerkedhetünk meg, majd külön írásban mutatjuk be a barokk két legnagyobb komponistájának vokális darabjait.

Írta: Romhányi László

2009.09.14.

 

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.