foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Audioland szótár

Összegyűjtöttünk pár szót, amellyel találkozhattok az Audioland témái kapcsán. Remélem segít megérteni azt, ami esetleg eddig nem volt teljesen tiszta. Felhasználtunk meghatározásokat Whitefül szótárából, melyekből sokat átírtunk, valamint rengeteget segített Herczeg András is, aki szakmailag is ellenőrizte, kiegészítette.

Köszönet mindkettőjüknek a segítségért!

Egyszerűen lehet keresni a CRTL+F billentyűk lenyomásával, majd a keresett szó beírásával.

A-osztályú erősítő - olyan erősítő, amelynek aktív elemét /például tranzisztor/ vezérelve a kollektoráram a nyugalmi áramhoz képest, szimmetrikusan ingadozik. A nyugalmi áram a kollektoráram számtani középértéke, ezért az áramfelvétel állandó - tehát nem függ a kivezérlés mértékétől. Előnye, hogy nincs keresztezési torzítás a nullátmeneteknél, a THD igen alacsony lehet. Hátránya a tartósan magas áramfelvétel, alacsony hatásfok - elvileg 50%, ami gyakorlatban jóval kisebb - és a nagymértékű kollektor disszipáció - hőveszteség -.

AB-osztályú erősítő - olyan ellenütemű erősítő, amelyben az aktív elem munkapontja a karakterisztika lineáris szakaszának elején helyezkedik el. Mivel viszonylag kis értékű nyugalmi kollektoráram folyik, ezért a hatásfok lényegesen jobb lehet - teljes kivezérlés esetén majdnem 80% -. Hátránya a magasabb THD, és a nagy kivezérlés esetén jelentkező erősen ingadozó áramfelvétel. Nagyobb kimenő teljesítménynél szinte mindig ezt a munkaponti beállítást használják, ellenütemű kapcsolásban.
A tisztán B-osztályú erősítő torzítása általában túl magas, a konvencionális erősítők csaknem mind AB-osztályúak.

Aktív doboz - aktív hangsugárzó - elektronikus keresztváltót és a sávosztásnak megfelelő számú teljesítményerősítőt tartalmazó hangdoboz konstrukció. Az aktívdobozokat közvetlenül az előerősítőről lehet vezérelni.

Akusztika - a hang keletkezésével, terjedésével, átvitelével, rögzítésével, reprodukálásával, mérésével és hatásával foglalkozó tudományág.

Amplitúdó - a hangrezgéseket mennyiségileg jellemző paraméter. Az amplitúdó a mindenkori legnagyobb pillanatnyi érték, amelyet valamely időtől függő fizikai mennyiség felvehet.

Analóg - a folyamatosan változó mennyiségek tetszőlegesen kis értékeket is felvehetnek, így tehát az egyik mennyiséget egy másfajta, de vele pontosan megegyező nagyságú mennyiséggel jellemezhetjük (v.ö. "analógia"). Például a növekvő hangnyomást vele analóg módon növekvő feszültséggel vagy (lemezjátszóban) növekvő barázdakitéréssel idézzük elő.

Antennák - a nagyfrekvenciás jeleket a térben szabadon terjedő rádiófrekvenciás - elektromágneses - hullámokat gyűjti össze a rádióvevők (TV készülékek, stb.) számára. Rádióhullámok kisugárzására is alkalmasak a megfelelően méretezett antennák.

Automatikus szalagfelismerés - a magnókazetta testében szabványos ablakszerű kivágások vannak, s ezek tudatják a készülékkel (amely ezt felismerni képes), hogy milyen szalagfajtát használunk.

Aux (Auxiliary) - az erősítők tetszőleges rendeltetésű magas szintű bemenete magnók, képmagnók, CD-játszók, rádióvevők, tévékészülékek, stb. számára.

Azimut - Fejmerőlegesség. A magnófejek fejrésének pontosan függőlegesen kell állnia, merőlegesen a szalag futásirányára. Ellenkező esetben leromlik a magasátvitel- és a sztereó kép. Újonnan vásárolt készüléken érdemes ellenőrizni, fejcsere alkalmával pedig természetesen pontosan be kell állíttatni a fejmerőlegességet szabvány mérőszalaggal illetve mérőkazettával.

Árnyékolás - a készülékek és kábelek védelme a környezet zavaró elektromágneses és elektrosztatikus terei ellen.
A készülékek fémházát földelik, a kábeleket pedig hajlékony dróthálóval (harisnyával) borítják.

Áthallás - a műsorjel "átszivárgása" két szomszédos csatorna között (alacsony frekvencián a tápegységen keresztül jön létre).

Balansz-szabályzó - az erősítő bal és jobb csatornájának hangerejét szabályozza egymáshoz képest.

Basszus – Mély hang tartomány.

Bázisszélesség - a két hangsugárzó egymástól való távolsága; a sztereó "színpad". A bázisszélesség a szoba akusztikájától és a lejátszó berendezéstől is függ.

Belt Drive - lásd Szíjhajtás (angol), lemezjátszóknál, magnóknál.

Bemenet - minden olyan csatlakozás az erősítőn, magnón stb., amelyen keresztül a készülék elektromos jelet fogad valamely másik készüléktől.

Bit - a digitális információ legkisebb alapegysége (értékei: logikai 1-igaz-, és 0-hamis-).

Brumm - brummogó zaj, amelyet leggyakrabban a hálózati feszültség beszűrődése okoz, frekvenciája ezért (hazánkban) 50 Hz vagy kétszerese -a Graetz rendszerű kétutas egyenirányítás miatt. Általában akkor lép fel, ha nem elég jól árnyékoljuk az összekötő kábeleket, vagy rosszul földelünk egy-egy készüléket (esetleg egyenirányítás után nincs kellőképpen szűrve valamely készülék tápegysége).

Capstan - lásd Hangtengely

Cartridge - a hangszedő (angol)

CD - (Compact Disc) - Digitális hanglemez: 12 cm átmérőjű korong, amely potenciálisan több mint egy órányi műsort hordoz kódolt formában.

Clock - órajel, amely megszabja a digitális rendszerekben az adatfolyam áramlásának és a processzor(ok) munkavégzésének ütemét.

Csillapítási tényező - a hangsugárzó terhelő impedaciájának és az erősítő belső ellenállásának hányadosa. A hangsugárzón belül tekercs mozog egy mágnes erőterében, s mint valami generátor, magas feszültséget is kelt, különösen a membrán túllengései alkalmával. Az eképp indukált áram fékezni fogja a túllengést. Minél kisebb az erősítő belső ellenállása, annál inkább gátolja a fenti áramot. A hangsugárzóból visszaérkező áram azonban megzavarhatja az erősítőt. Ha a magas csillapítási értéket csupán egy mindent átfogó visszacsatolással érik el, torzítások léphetnek fel. Az erősítő konstrukciójától függően a csillapítási tényező értékét 50 és 2000 között tekinthetjük optimálisnak.

Damping Factor - Csillapítási tényező (angol)

D-osztályú erősítő - olyan erősítő amely impulzusszélesség modulált (PWM) jellel vezérelt és kapcsolóüzemben működik. Jellemzője az igen magas, 90% feletti hatásfok. Régebben kizárólag csak mélysugárzókhoz használták az alacsony határfrekvencia és a jelentős torzítása miatt. A mai - egyre korszerűbb - MOSFET gyorskapcsoló eszközökkel már könnyedén elérhető a hifi hangátvitel, paraméterei a hagyományos erősítőkéhez hasonló.

Digitális - valamely folyamat leírása, illetve analóg mennyiség megjelenítése diszkrét, azaz egész számokkal. (Latin digitus=ujj, angol digit=szám (számjegy)). A hangtechnikában: modern eljárás, amelynek során sok-sok, de megszámolható és egész számokkal kifejezhető mennyiséggé alakítják az (mintavételezett) analóg feszültségértékeket. A digitális jelek ("van jel - nincs jel", helyesebben: "alacsony jelszint-magas jelszint") nem kényesek rá, milyen hordozóanyagon rögzítik őket, ezért a digitálisan feldolgozott műsoranyag mentes az alapzajtól és mindazoktól a torzításoktól, amelyeket a hordozóanyag okozhatna. A digitális technika paraméterei: a felbontás finomsága (bitszám) szabja meg egyebek között a dinamikát és a zajszintet, a mintavételezési frekvencia pedig a felső határfrekvenciát. A jelenlegi legjobb digitális rendszerek felbontása általában 24 bit, felső határfrekvenciája több mint 20 kHz.

Digitális/Analóg átalakító - (D/A átalakító) -tükörképe az A/D átalakítónak: visszaalakítja a digitális jelet analóggá, úgy, hogy ezt erősítőre, hangsugárzóra vezethessük. Lásd még PCM, PCM-processzor.

Dómsugárzó - magas- vagy középhangszóró, amelynek membránja kupola alakú. A mai hifi-technikában ez a legelterjedtebb típus. Általában kevésbé színezett hangú (viszont kevésbé robusztus), mint a hagyományos, kónusz alakú membránnal ellátott hangszórók.


Dübörgés - mély hangú, zavaró zörej a lemezjátszó hangjában. A mechanika (a motor, az áttétel és a csapágy) egyenetlenségei okozzák.


Effektív (hangkar)tömeg - képzetes érték: az a tömeg, amelyet a hangszedőtű "érez", amikor a hangkar-hangszedő rendszert továbbmozdítja. Az effektív tömeg nem azonos a hangkar tényleges tömegével. A hangkarhoz például különféle tömegű ellensúlyt használhatunk. Minél könnyebb az ellensúly, annál hátrább kell tolnunk, hogy kiegyensúlyozhassa a rendszert; a hangkar tömege eközben változatlan, az effektív tömege viszont megváltozik.

Egyenáramú erősítő - (DC, Direct Current Amplifier) -olyan erősítő, amelynek fokozatai közvetlen -egyenáramú- csatolásban állnak egymással, megtakarítva a korábbi kapcsolásokban szokásos csatolókondenzátorokat. (Erre utal az úgynevezett ICL-technika elnevezése is: ICL = input capacitor less, azaz bemenő kondenzátor nélküli.) Kondenzátorok helyett szervó-erősítővel gátolják meg, hogy egyenáram vagy alacsonyfrekvenciás zavarjel jusson a következő erősítő fokozatra vagy végfokozat esetén a hangszóróra.

Egyenfutás-ingadozás - lásd Nyávogás

Ellenállás - a különféle anyagok kisebb-nagyobb akadályt: ellenállást képeznek az áram útjában. Az ellenállás függ az anyag fajtájától, a hőmérséklettől, a méretektől. Az ellenállás mint alkatrész az egyik alapvető építőeleme a híradástechnikai (és egyéb elektronikai) készülékeknek. Az ellenállások értékükben, terhelhetőségükben, kialakításukban, pontosságukban a legkülönbözőbbek lehetnek. Leggyakoribb fajtái a szén és fémréteg, illetve a huzal ellenállások.

Ellensúly - egyensúlyban tartja a lemezjátszó hangkarját, kiegyenlíti a hangszedő súlyát. Többnyire az ellensúllyal állítják be a tűerőt is.

Előerősítő - fogadja a különféle műsorforrások (lemezjátszó, CD-játszó, tuner, magnó stb.) jelét, felerősíti a feszültségüket, szükség esetén korrigálja a frekvencia átvitelt (hangszín szabályzás, loudness stb.), és a jelet végül továbbadja a teljesítményerősítőre. A nívósabb előerősítőket gyakran külön építik meg, nem vonják össze a teljesítményerősítővel.

Fono-előerősítő: az az előerősítő-fokozat, amelyre csak a lemezjátszó használatakor van szükség (RIAA-korrektor). A néhány erősítőbe és előerősítőbe már eleve beépítik, de gyakran önálló készülék gyanánt készítik el. Elő-előerősítő (MC-erősítő, headamp): olyan erősítő-fokozat, amelyre csak a mozgótekercses hangszedőknek van szükségük. Ez is gyakran külön egységet képez.

Előfok – előerősítő.

Engedékenység - hangszedők jellemzője. Arról tájékoztat, mennyire könnyen képes követni a hangszedőtű a barázdák kitérését. Voltaképpen a hangszedőtű felfüggesztésének merevségére vonatkozó adat. A tűhegy vízszintes irányú kitérésére vonatkoztatott erőhatás formájában definiálják, milliméter/Newtonban (mm/N). A nagyobb engedékenység előnyös paraméter, de nem lehet önmagában szemlélni. (Például, ha túlságosan engedékeny a hangszedő, túl mélyre csúszhat a hangkar-hangszedő rendszer közös rezonanciafrekvenciája stb.) Általában a mágneses hangszedő típusok engedékenyebbek, a mozgótekercsesek pedig merevebbek.


Erősítők - mindazon elektronikák közös neve, amelyek a jelforrások jelét fogadják, korrigálják, erősítik. Két fő csoportjuk közül az előerősítők feszültséget, a teljesítményerősítők kimenő fokozata lényegében áramot erősítenek.

Érzékenység - elektroakusztikai készülékek jellemzője, amelyet készülékcsoportonként másképp definiálnak. Erősítőkön és rádióvevőkön: bemeneti érzékenység. Hangsugárzókon és fejhallgatókon: adott bemeneti erősítő teljesítményre megjelenő hangnyomás (decibelben) (specifikált körülmények között).


Fázis - a feszültség és az áram közötti idő-, illetve szögeltérés, amely ideális esetben konstans értékű. Fáziseltérés: ha kondenzátort vagy induktivitás tekercset helyezünk a jel útjába, megváltozik a feszültség és az áram egymáshoz való időviszonya. Tipikus fázishibát okoz például a hangsugárzók gyakran bonyolult keresztváltója. A hiba bizonyos mértékig korrigálható ("minimálfázisú", "lineárfázisú" hangsugárzók).

Fehérzaj - az elektronok hőmozgásának zaja. Hangtechnikában a fehérzaj hangnyomásszintje állandó 20 Hz-20 kHz között. Energia eloszlása egyenletes, ennek folytán oktávonként 6 decibellel emelkedő jelleget mutat. A gyakorlatban előforduló zajok többsége fehérzaj-jellegű. A fehérzajt ha oktávonként 6 decibellel vágják, rózsa(szín)zajt kapunk. A rózsaszín zajt pl. aktív hangrendszer beállítására használják.

Fejhallgató - Funkcióját tekintve: parányi, kis teljesítményű hangsugárzó amelyet azonban közvetlenül a fülünkre illesztünk, s ezáltal többé-kevésbé elszigeteljük magunkat környezetünktől. Működési elvüket tekintve a fejhallgatók ugyanolyan rendszerűek lehetnek, mint a hangsugárzók. Többségük dinamikus, az értékesebbek elektrosztatikus rendszerűek, ezekhez hálózati tápegység és több száz voltos polarizáló feszültség szükséges (az úgynevezett elektrét rendszerűekhez szintén adnak egy illesztőegységet, de azt nem kell hálózati feszültség alá helyezni (polarizáló feszültséget nem igényel)). Kivitelüket tekintve zárt, illetve nyitott típusokról beszélünk; a zárt típus általában jobban izolál, a nyitott komfortosabb.

Felbontás - a digitális hangtechnika egyik fő jellemzője. A műsorjelnek a mintavétel során megállapított, pillanatnyi értékeit számokkal fejezik ki. Ezek csakis egész számok lehetnek, minek következtében a felbontás során megállapított érték folyvást eltér a valódi értéktől. A felbontási hiba zaj formájában jelentkezik. Ez az úgynevezett felbontási zaj a modulációs zaj egy különleges esete, amely csak digitális rendszerekben jelentkezik. Önmagában véve rendkívül halk, de zavaróan modulálja a műsorjelet. Zörejszerű karaktere miatt granulációs zajnak is nevezik. (A felbontási zaj annál kisebb, minél nagyobb a rendszer felbontóképessége, azaz bitszáma. Ahány bittel növelik a felbontás bitszámát, annyiszor 6 decibellel nő a rendszer jel-zaj-aránya. A 16 bites felbontással elvileg 96dB jel-zaj-arányt lehet elérni.

FET - (Field Effect Transistor) - a szokványos bipoláris tranzisztor egy különleges változata: Előnye: kedvező nagyfrekvenciás tulajdonságok, csekély zaj, nagy bemeneti impedancia, termikus stabilitás, könnyű integrálhatóság (IC-gyártás). Hátránya, hogy nagyfrekvencián már áram és teljesítmény is szükséges a vezérléséhez, akárcsak a hagyományos tranzisztoroknál.

Félvezető - Olyan anyag, amely a vezetők és a szigetelők között helyezkedik el - se nem jó vezető, se nem jó szigetelő. Elemi félvezetők a germánium (Ge), szilícium (Si) és a szelén (Se). A szennyezéssel előállított félvezető eszközöket a legkülönbözőbb áramkörökben alkalmazzák. Gyakoribb fajtái: diódák, tranzisztorok, IC-k.

Folyadékkristályos kijelző - (LCD, azaz Liquid Crystal Display) - lapos kivitelű kijelző egység, amely két plexi- vagy üveglapból és a köztük elhelyezett különleges folyadékból áll; feszültség hatására a folyadék megváltoztatja optikai tulajdonságait, s ilyenkor számokat, betűket is megjeleníthet. Az LCD-nek nincs saját fénye: a környezet fényét veri vissza, ill. hátulról világítják meg. Előnye, hogy igen kicsiny a teljesítményfelvétele.

Phon - a hangerősség (vagy hangosság) mértékegysége. (Értéke a hallásküszöbtől a fájdalomküszöbig, azaz 0-tól 130-ig terjed a phon skálán.)

Fono-előerősítő - lásd előerősítő.

Frekvencia - a másodpercenkénti rezgésszám. Egysége a hertz (Hz). A hangtechnikában használatos egységei még a kilohertz (kHz=ezer Hz), (rádió és méréstechnikában) a megahertz (MHz=millió Hz) és a gigahertz (GHz=milliárd Hz).


Frekvenciaátvitel - a hifi-készülék legfontosabb funkciója, hogy a különféle frekvenciájú rezgéseket, tehát a minél mélyebbeket és a minél magasabbakat is közvetíteni tudja, a mindenkor helyes arányban. A két szélső érték közötti sávot nevezzük a készülék frekvenciaátviteli tartományának. A frekvenciaátvitel grafikai megjelenítése a frekvencia-jelleggörbe (pontosabban: amplitúdó-frekvencia-jelleggörbe). Ideális esetben a rendszer nem változtatja meg a jel amplitúdóarányait. A görbe ilyenkor egyenes (lineáris). A valóságban sohasem egyenes: a sávszéleken lehajlik, s gyakran a sávon belül is kisebb-nagyobb kiemelések vagy beszakadások tarkítják, jelezve, hogy ezeken a szakaszokon a jel nagyobb (vagy kisebb), mint amekkorának lennie kéne. Ezt a hibát lineáris torzításnak nevezik, és dB-ben adják meg.

GND - (Ground) - Földelés (angol).

Hálózati frekvencia - a hálózati feszültség frekvenciája, amely Magyarországon (és általában Európában) 50 Hz, az USA-ban, Japánban stb. 60 Hz.

Hang - mechanikai rezgés, amelynek rezgésszáma másodpercenként 20 és 20000 között van, és így az emberi fül számára érzékelhető.

Hangdoboz - lásd Hangsugárzók.

Hangfal - lásd Hangsugárzók.

Hangkar-hangszedő rezonancia - lásd Karrezonanciák.

Hangsebesség - a hang nem egyforma sebességgel terjed a különböző anyagokban. Sebessége levegőben (normál körülmények között) körülbelül 340 m/s. Vízben négyszer, acélban tizenötször nagyobb sebességgel terjed.

Hangsugárzók - komplett, a teljes hangfrekvenciás sáv lesugárzására alkalmas hangszóró rendszerek. Két vagy több hangszórót tartalmaznak, általában valamiféle dobozba - sugárzásjavító foglalatba - építve és a keresztváltó áramkörrel összehangolva. A legtöbb hangsugárzó hangszórói dinamikusak elektrodinamikus elven működnek. Elektrosztatikus hangszórót vagy szalagsugárzót inkább csak a felső regiszterben alkalmaznak. Léteznek komplett elektrosztatikus és ribbon hangsugárzók is, de ezek igen drágák. A teljes frekvenciasávot egyetlen hangszóróval lesugározni fölöttébb problematikus; úgynevezett szélessávú hangszórót elég kevesen alkalmaznak, szintén borsos árban. Inkább több hangszóró között osztják fel a hangfrekvenciás sávot. Hagyományosan a 3000 Hz fölötti regisztert tekintik magas tartománynak (magashangszórók), az 500-3000 Hz közötti szakaszt középtartománynak (középhangszórók) és az 500 Hz alatti sávot basszustartománynak (mélyhangszórók). A legtöbb hangsugárzó rendszer nem (vagy csak egészen gyöngén) sugározza a legalsó két oktávot (20-80 Hz), ezt a tartományt úgynevezett szub-basszus sugárzókkal lehet átvinni. Ezeket általában külön teljesítményerősítővel kell meghajtani. A doboz (hangszóródoboz) típusát a mélysugárzó rendszer határozza meg. A mélyhangszórót mindenképpen dobozba kell építeni, különben a membrán első és hátsó oldaláról érkező (alacsonyfrekvenciás) hanghullámok kioltják egymást (akusztikai rövidzár). A hangfal (Baffle) olyan doboz, amelynek csak az előlapja van meg, nagy mérete miatt ez a típus ma nemigen használatos. (A nagyméretű elektrosztatikus és egyéb panelsugárzók nem tekinthetők hangfalnak, nekik ugyanis a teljes felületük sugároz.) A leggyakoribb konstrukció a zárt doboz (Sealed enclosure): a hátrafelé sugárzott energiát úgyszólván a dobozba zárják. A basszreflex doboz (Vented enclosure) olyan mélyhangsugárzó rendszer, amely a hangdoboz belsejébe sugárzott mélyhangenergiát egy nyíláson át kivezeti, és (azonos fázisban) hozzáadja az előrefelé sugárzott akusztikai energiához. Előnye a nagyobb hatásfok a mélytartományban, hátránya a rosszabb impulzusátvitel. A reflexnyílást néha egy olyan hangszóróval helyettesítik, amelynek nincs "motorja", csak membránja (passzív membrán), ez nem mozog annyira szabadon, mint a levegődugó a reflexnyílásban, viszont nem engedi ki a doboz belsejéből a zavaró zörejeket. Végül az akusztikai labirintus (Transmission Line) afféle összehajtogatott cső: komplikált szerkezetű, csillapító anyaggal töltött doboz, amely fokozatosan nyeli el a fölösleges energiát. A csőhossz általában a rezonanciafrekvencia hullámhosszának egynegyede. A labirintus többnyire nagyméretű, és egyéb hátrányai is vannak, de igen jó a basszusátvitele. A hangsugárzók többsége passzív rendszer, amennyiben a keresztváltójuk nem tartalmaz aktív elemeket. Velük ellentétben az aktív dobozok elektronikus keresztváltót, azon kívül még teljesítményerősítőket is tartalmaznak. Az aktívdobozokat tehát közvetlenül az előerősítőről lehet vezérelni.

Hangszedők - elektroakusztikai átalakító: a lemezbarázdát követő tű mozgásából származó mechanikai energiát alakítja át elektromos feszültséggé. Legfontosabb alaptípusai a piezoelektromos, a mágneses és a mozgótekercses hangszedő. A piezoelektromos (kristály) hangszedőben a tű mozgása egy kristály vagy (kerámia) lapocskát hajlítgat, így kelt feszültséget a kristály két oldala között. A korszerű hifiben nem használatos (habár nagyritkán felbukkan egy-egy különleges változata). A másik két alaptípus az elektromágneses indukció elvén működik. Mágneses hangszedő: a hifi-hangszedők legelterjedtebb típusa (mágneses, mozgó mágneses, Moving Magnet, MM). A hangszedő tű egy parányi mágnest mozgat, ennek nyomán feszültség indukálódik azokban a sokmenetes tekercsekben, amelyek a mágnes terében helyezkednek el. A mágneses hangszedőnek több alfaja ismeretes (gyakori például, hogy a tű nem a mágnest mozgatja, hanem egy parányi lágyvas-darabot a mágnes (erő)terében). Jellemző kimenőfeszültségük körülbelül 1 millivolt (1cm/s (vágási)sebességre vetítve). A hifi-hangszedők másik, költségesebb és ezért kevésbé elterjedt típusa a mozgótekercses (Moving Coil, MC). A hangszedő tű itt - mágnes erőterében parányi tekercseket mozgat, s ennek nyomán a tekercsekben feszültség indukálódik. Mivel a tekercsnek viszonylag kevés menete van (különben túlságosan súlyos volna!), az MC-típusok sokkal kisebb feszültséget adnak le, mint az MM-ek. A mozgótekercses hangszedőket tehát általában illeszteni kell a Phono előerősítőhöz: közbe kell iktatni vagy egy illesztő transzformátort, vagy pedig egy MC-erősítőt (elő-előerősítő, Head Amp). Ismeretesek magas kimenetű MC-k is, ezekhez nem kell illesztőegység.

Hangszín szabályzás - A hangképben egyes frekvenciatartományok kiemelése vagy vágása. A legtöbb erősítőn a sáv két szélét, tehát a legmagasabb, illetve a legmélyebb hangok arányát lehet szabályozni a sáv közepéhez képest. Differenciáltabb hangszínszabályozásra képes az úgynevezett ekvalizátor. Mivel a hangszínszabályzó áramkör torzításokat produkálhat (még akkor is, ha a hangszínszabályzó gombok alaphelyzetben vannak), ajánlatos a hangszínszabályzást kikapcsolhatóvá tenni.


Hangszórók - Elektroakusztikai átalakítók: az elektromos energiát hangenergiává alakítják. Működési elvük szerint megkülönböztetünk dinamikus, piezoelektromos, elektrosztatikus és szalag (ribbon) hangszórókat (nem beszélve most néhány kevéssé használatos típusról). A legelterjedtebb, dinamikus hangszórótípus az elektromágneses indukció elvén működik, vagyis egy mágnes kör alakú légrésébe behelyezett tekercs mozog az elektromos jel ütemében. A tekercs egy kör alakú hengeren, a csévetesten helyezkedik el, s arra erősítik a membránt. A mély- és középhangszórók membránja általában kónusz-, a magas hangszóróké gömbsüveg-alakú. A dinamikus hangszórók nagy teljesítményt képesek lesugározni, megbízhatóak, könnyű gyártani őket és viszonylag olcsóak. Hátrányuk a rendkívül alacsony hatásfok: max.5%. A piezoelektromos hangszóró működése azon alapul, hogy bizonyos kristályok váltófeszültség hatására rezgésbe jönnek. A piezo hangszórót inkább csak magas hangszórónak használják, általában tölcsérrel illesztve, mert hatásfoka csekély. Az elektrosztatikus hangszóró lényegében egy sík kondenzátor, amelynek egyik felülete el tud mozdulni; ez a membrán. Az elektromos jel változásának ütemében töltésváltozás lép fel, s ennek nyomán a membrán rezgésbe jön. Az elektrosztatikus hangszóróknak ún. polarizáló feszültségre, ahhoz pedig hálózati feszültségre is szükségük van. Általában kitűnő minőségűek, de drágák, sérülékenyek, csekély a hatásfokuk. Többnyire magassugárzók, de szélessávú kivitelben is készülnek. A szalaghangszóró (ribbon) ismét a mágneses indukció elvén működik, de a membránja egyben lengőcséve is: leheletvékony műanyagfólia, amelyre számos keskeny vezetőcsíkot vittek fel (például fotomaratással). Ez a "tekercs" erős mágnestérben van felfüggesztve. Amikor a tekercsen áram folyik keresztül, a membrán a műsor ütemében előre-hátra mozog. Szalagsugárzót a leggyakrabban magas hangszórónak használnak (bár létezik szélessávú változata is). Ez a hangszórótípus kitűnően közvetíti az impulzusszerű jeleket, viszont csekély a hatásfoka. Az impedanciája általában túl alacsony, ezért transzformátorral illesztik a teljesítményerősítőhöz. Az úgynevezett nyomókamrás hangszórók tölcséres kivitelűek. A "motor" és a tölcsér közé egy kisebb üreget iktatnak, s ott igen nagy hangnyomás keletkezik, amelyet aztán a tölcsér "transzformál": hozzáilleszti a környező levegőtömeg impedanciájához. Az energiaátvitel így optimális, ezért a tölcséres-nyomókamrás hangszóróknak van a legjobb hatásfokuk. (Akár a 30%-ot is eléri, ezért kültéri hangosító rendszerekben is gyakran használják, hátránya az erős irányítottság.)

Hangtengely - (capstan) - köszörült (és igen precízen megmunkált) acéltengely, amelyet motor és lendkerék segítségével egyenletesen forgatnak, s amely konstans sebességgel továbbítja a (gumigörgővel hozzászorított) magnószalagot.

Harmonikusok - a hallható hangok összetevői (a legtöbb hallható hang ugyanis összetett). A legmélyebb komponens az alaphang (=első (vagy alap) harmonikus), ez határozza meg a hang tényleges magasságát. Többszörösei az úgynevezett felharmonikusok vagy felhangok. Ha a rezgés nem összetett, hanem egyszerű (szabályos szinuszhullám-lefutású), akkor nincsenek felharmonikusai.

Harmonikus torzítás - bármely frekvenciájú hang átvitelekor megjelennek az átvinni kívánt frekvencia felharmonikusai is, amelyek eredetileg nem szerepeltek a műsorban . Ezt a jelenséget az erősítő - aktív - elemek görbe átviteli karakterisztikája - nemlinearítása - okozza. A harmonikus torzítást általában összegezve adják meg (THD, Total Harmonic Distortion, azaz teljes harmonikus torzítás).

Határfrekvencia - az a frekvencia (sarokfrekvencia), amelytől kezdve valamely szűrő működni kezd.

Hatásfok - a befektetett és a hasznosuló energia aránya, százalékban. (Például: a közhasználatú hangsugárzók a beléjük táplált elektromos teljesítménynek 1-10 százalékát alakítják át akusztikai energiává, hatásfokuk tehát 1-10%).
Hertz - (Hz) - a frekvencia alapegysége.

Hibajavítás - a digitális hangtechnika nem az eredeti sorrendben, hanem CIRC-adatszavakká keverve viszi át az információt, s ezek segítségével felismeri az átvitel során megsérült biteket. A digitálisan kódolt jel a tulajdonképpeni adatszavakon kívül még további adatokat is hordoz az eredeti információról, s egy speciális számítástechnikai eljárással következtetni tud arra, hogy mi állhatott a sérült bitek helyén. A hibajavító képesség nagymértékben meghatározza a digitális készülékek hangminőségét.

High Fidelity - (Hi-Fi; HiFi, Hifi) - műszaki-zenei kultúra; az a törekvés, hogy a zenét lakószobában is (viszonylag) élethűen szólaltassuk meg. A hifi kifejezés az idők folyamán meglehetősen elkopott; ma már a legkommerszebb sztereókészülékekre is ráírják. A hifi minimálkövetelményeit szabványok rögzítik, a legismertebb köztük a nyugatnémet DIN-45500 szabványcsalád. Ma már meglehetősen elavultnak számít.

Hullámhossz - az elektromágneses hullámok és a hanghullámok jellemzője. A terjedési sebesség osztva a frekvenciával megadja a hullámhosszat.

Impedancia - frekvenciafüggő, váltakozó áramú ellenállás. (Jele : Z)

Induktivitás - tekercsek jellemzője, amely a tekercs méreteitől, alakjától és mágneses permeabilitásától függ. Mértékegysége a henry (H).

Input - lásd Bemenet (angol).

Integrált áramkör - miniatürizált, általában igen bonyolult áramkör, amelynek összes elemét egyetlen apró "chip"-re, azaz szilícium kristályra maratták. Ezek a csupán néhány négyzetmilliméteres "chip"-ek akár százezernyi építőelemet (tranzisztort, diódát, kondenzátort, ellenállást) is tartalmazhatnak.

Jack - amerikai eredetű, koncentrikus elrendezésű hangfrekvenciás csatlakozótípus. Általánosan használt típusainak átmérője 2,5 - 3,5 - 6,3 mm.

Jel-zaj arány - (Jel/zaj viszonynak is nevezik). A hasznos és a zavaró jel közötti arány dB-ben megadva. Abban tér el a Jel-idegenfeszültség-aránytól, hogy figyelembe veszi az emberi hallás karakterét is. A jel-zaj-arány mérésekor szabvány szerinti, súlyozó szűrőkkel csökkentik a legmélyebb és a legmagasabb frekvenciájú zajokat, mert azokra az emberi fül kevésbé kényes. Ez a mérés tehát általában kedvezőbb eredményt mutat (kb. 20 dB-el), mint a Jel-idegenfeszültség-arány.

Jitter - hibajelenség a digitális hangtechnikában: "lebegés" a digitális jelfolyamban, miáltal bithibák következhetnek be.


Kapacitás - szó szerint: befogadóképesség, tároló képesség. Annak mértéke, hogy valamely elektronikus eszköz (például: kondenzátor) mennyi elektromos töltést képes befogadni és tárolni. Mértékegysége a farad (F). (Mivel ez igen nagy értéket jelent, ezért tört részeit használjuk kondenzátoroknál :uF ,nF ,pF)

Kapcsolóóra - (Timer) - az általunk előre beállított időpontban kapcsolja a hálózati feszültséget a kívánt készülékre.

Karrezonanciák - mint minden testnek, a lemezjátszók hangkarjának is vannak önrezgései, strukturális rezonanciái. Minél merevebb a hangkar, annál magasabbra tolódnak s annál kevésbé színezik el a hangot az alsó, nagyenergiájú rezonanciacsúcsok. Nem tévesztendő össze a strukturális rezonanciákkal a hangkar-hangszedő rezonancia. A hangkar és a hangszedő effektív tömege (amely a tűhegynél érvényesül) mintegy rátámaszkodik a rugalmasan felfüggesztett hangszedő tűre, s ezáltal egységes rezgő rendszert alkotnak, melynek rezonanciafrekvenciája általában 5 és 15 Hz közé esik. Optimális frekvenciájáról sokat vitatkoznak (a legtöbben a 10 Hz körüli értéket ajánlják), s az sem egyértelmű, hogy kell-e csillapítani, s ha igen, mennyire.

Keresztváltó - (Frekvenciaváltó, cross-over, X-over) elektromos (ún. LC) szűrők rendszere, amely arról gondoskodik, hogy a hangsugárzó rendszer minden egyes hangszórójára csak a neki szánt frekvenciasáv jusson. Keresztezési frekvencia: a szomszédos sávok találkozási pontja. Csupán névleges érték, ugyanis az egyes regiszterek átfedik egymást. Megkülönböztetnek aktív és passzív keresztváltót, aszerint, hogy tartalmaz-e aktív elemeket (erősítőelemeket). Az aktív keresztváltót általában az előerősítő és a teljesítményerősítő között, a passzív keresztváltót inkább a teljesítményerősítő és a hangszórók között (a hangdoboz belsejében) helyezik el. Meredekségük alapján megkülönböztetünk elsőfokú - 6 dB/oktáv -, másodfokú - 12 dB/oktáv - és többedfokú váltó szűrőket.

Keverőasztal - professzionális berendezés, amellyel a különböző jelforrások (pl. mikrofonok) hangerő-arányát szabályozzák. Általában hangszínszabályozó és dinamika-módosító egységeket is tartalmaz. Fontos része a kivezérlés jelző, a sztereó térhatást indikáló műszer és a spektrum analizátor.

Keverőfokozat - rádióvevőkben ez az egység keveri le a venni kívánt adó frekvenciáját az oszcillátor frekvencia segítségével a középfrekvenciás (FM-nél: 10,7 MHz, AM-nél: 455 kHz) sávba.

Kétjelű szelektivitás - a rádióvevőknek az a képessége, hogy valamely gyönge térerejű adó vétele közben el tudják nyomni a szomszédos, nagyobb térerejű adót.

Kimenet - (output) minden olyan csatlakozás, amelyeken valamely készülék kiadja az elektromos feszültséget más készülékek számára, további jelfeldolgozás céljára. A kisimpedanciás kimenet előnyös mert kevésbé terheli a hosszú összekötő kábel önkapacitása, stúdiótechnikában gyakran 200 Ohm alatt van a kimenő impedancia értéke.

Kimenő teljesítmény - lásd Teljesítmény.

Kimenő transzformátor - lásd Transzformátorok.

Kivezérlésjelzők - mutatós (Deprez rendszerű) műszerek (VU-Meter (Volume Unit)); fénykibocsátó diódák (LED-ek) vagy (vákuum)fluoreszcens kijelző. Optikai úton tájékoztatnak a kivezérlés mértékéről. (Léteznek csúcsértéket és átlagértéket mérő típusai.)

Kivezérlő automatika - áramkör, amely magnófelvételkor a szalagra rögzítendő jel szintjét szabályozza (általában komprimálja), s ezáltal megakadályozza mind a túlvezérlést, mind pedig azt, hogy a halkabb részletek elvesszenek a szalagzajban. Speciális típusa a limiter, amely csak akkor lép működésbe, ha a jel meghalad egy bizonyos szintet. Ez csökkenti ugyan a torzítást, de meghamisítja (komprimálja -összenyomja-) a dinamika arányait. Hifi-magnókon az automatikának okvetlenül kikapcsolhatónak kell lennie.

Koaxiális kábel - körkeresztmetszetű összekötőkábel, nagyfrekvenciás jelek átvitelére. A középpontban egyetlen fémszál fut (ez gyakran ezüstözve van), kívül hálószerű fémszövet, ritkábban vezető fólia burkolat árnyékolja, a kettő között szigetelőanyag dielektrikum helyezkedik el. A koaxiális kábeleket szabványos hullámimpedanciájú kivitelekben gyártják (50, 60 és leggyakrabban: 75 Ohm). Hangfrekvencián a hullámimpedancia értelmezhetetlen - semmilyen jelentősége sincs.

Kondenzátor - elektronikus készülékekben használt alkatrész, amely (elektromos)töltés tárolására alkalmas. Alapvetően két, egymástól szigetelőanyaggal (dielektrikum) elválasztott fémfelületből épül fel.(Egyenáramú szempontból tökéletesen szigetel - idéális eset - és kizárólag csak a váltakozó feszültséget engedi át.)

Középhullám - a 300-3000 kHz-es (a rádiózásban (AM műsorszórás) az 525-1605 kHz-es) frekvenciatartomány. Esti, éjszakai órában megnő a hatókörzete, mert az ionoszféra ilyenkor visszaveri ezeket a rádióhullámokat.

Kvadrofónia - négycsatornás sztereofónia. A hetvenes évek elejének technikai újítása, amely egyelőre nem tudott elterjedni. Kudarcát részben bonyolultságának (költséges gyárthatóság), részben pedig a gyárak konkurenciaharcának köszönheti (nem sikerült szabványosítani egyik kvadrofón rendszert sem). A legismertebb kvadrofón rendszerek: CD4, SQ, QS. Az egyes csatornák közötti meglehetősen nagy mértékű áthallás sajátos módon mindegyik rendszerre jellemző. A kvadrofóniához négy külön csatorna jelét kell egymástól szeparáltan végigvezetni a mikrofonoktól a hangsugárzókig. Ez a követelmény igen nagy nehézségeket vet fel mind a rádiózásban, mind pedig a hanglemeztechnikában, nem is beszélve arról, hogy a lakószobában is négy hangsugárzót kell elhelyezni. A kvadrofónia hívei a digitális technikától várják a négycsatornás hangátvitel reneszánszát, minthogy a digitális rendszerek úgy dolgoznak, mint a komputer; mindegy nekik, hányféle jelet kell közvetíteniük egyszerre feltéve, hogy elegendően nagy a kapacitásuk.

Kvantálás - lásd Felbontás.

Kvarcvezérlés - Hálózati frekvencia.

LED - (Light Emitting Diode) - félvezető dióda, amely áram hatására fényt bocsát ki. Hatásfoka viszonylag jó - izzóhoz képest - (kb. 20% körüli), napjainkban is folyamatosan fejlesztik.

Lengőtekercs - a dinamikus hangszórók, fejhallgatók alkatrésze: a membránra ragasztott hengerpaláston a tekercs, amely a mágnes légrésébe merül.

Letapogatási képesség - (Trackability) - a hangszedőknek az a jellemzője, amely megmutatja, hogy a hanglemezbarázdának mekkora kitéréseit tudja hallható torzítás nélkül letapogatni.

Letapogatási sebesség - bárminemű jelátvitelnek fontos jellemzője a felső határfrekvencia, amelyet nagymértékben meghatároz a letapogatás sebessége. Ez lényegében a jelhordozó közeg és az információt felvevő vagy lejátszó fej közötti relatív sebesség. A kazettás magnók rögzített fejjel dolgoznak, letapogatási sebességük (szalagsebességük) 4,75 cm/s, felső határfrekvenciájuk körülbelül 20 kHz. A házi videómagnók letapogatási sebessége (a fej és a szalag relatív sebessége, lásd VHS) eléri a 484 cm/s-ot, a határfrekvencia a 3 MHz-et. A szalagsebesség valójában igen alacsony (2,34 cm/s a VHS-rendszerben), a fejdob viszont gyorsan forog. Stúdiógépek letapogatási sebessége elérheti a 4000 cm/s-ot.

Letapogatási szög - (függőleges) - az a szabványban rögzített szög, amely a hanglemez felülete, valamint azon egyenes között mérhető, amely a tűhegyet a tűtartó forgáspontjával összeköti. A tűhegy csak akkor követi hűségesen a barázdák modulációját, ha nem pontosan fel-le mozog, hanem mozgásában 20 fokkal előre dől, ugyanúgy, mint a vágófej teszi a lakklemez vágásakor. Maga a tű eközben (akárcsak a vágófej) csaknem pontosan függőleges helyzetben marad. A letapogatási szöget természetesen befolyásolja egyebek között a mindenkori tűerő is.

Légrés - a magnófejekben kiképzett rés. A résben fellépő mágneses térerő-változás hatására mágneseződik fel a magnószalag. Lejátszásnál pedig itt indukálódik a hasznos jelfeszültség a szalag változó mágneses remanenciájának hatására. Légrésnek nevezik a dinamikus hangszórók, illetve mikrofonok mágneskörében kiképzett rést is, amelyben a membránt hordozó csévetest (a rajta lévő tekerccsel együtt) mozog.

Lézer - angol - (laser: Light Amplification by Stimulated Emission of Radiation) gerjesztett fényt kibocsátó rendszer, amely (kivitelétől függően) a látható fény, de akár az infravörös sugárzás tartományában is működhet. Ellentétben a közönséges fénnyel, amelynek hullámai rendszertelenül, aszinkronban lüktetnek, a lézerfény rendezett, "koherens", nyalábjai nagy távolságban sem szóródnak, egyetlen pontra lehet irányítani őket. A lézernek három fajtája ismeretes: a szilárdtest-, a gáz- és (mint a CD-játszóban:) a félvezetőlézer. A CD-játszó lézere (AlGaAs lézerdióda) által kisugárzott fény hullámhossza (780 +-10 nm)(nanométer, 10-9m); az infravörös tartományba esik, tehát láthatatlan. Teljesítménye csupán milliwattokban mérhető, mindazonáltal, ha közvetlenül az emberi testre sugároz, 17 percen felül már károsíthatja az egészséget. A CD-játszókon erre utal a "Class 1" felirat, amely szerint a készülékben a legkisebb teljesítményosztályú lézer dolgozik, és az ezekre vonatkozó biztonsági előírásoknak a tervezők eleget tettek. A szemet károsítja, ezért tilos közvetlenül belenézni működésben lévő CD vagy DVD optikába!
 
Line In/Out - vonal be/kimenet.(Nagy szintű jel, általában 0,775...3,1 V között /stúdiótechnikában 1,55...6,2 V ,600 Ohm lezáráson/)

Lineáris hangkar - lásd Vízszintes szöghiba.

Loudness - olyan áramkör, amely a mind kisebb jelszinteken mind jobban kiemeli a legmélyebb, illetve legmagasabb hangokat. Szükségességét az emberi hallás sajátosságaival indokolják. A nívós hifiben gyakorlatilag soha nem használják.

Magashangszóró (magassugárzó)(ang. Tweeter) - A hangsugárzó rendszernek azt a hangszóróját nevezik így, amely körülbelül a 3 kHz feletti frekvenciákat sugározza le.

Master - Mesterszalag (vagy a hanglemezgyártásban: présmatrica).

Master tape - Mesterszalag (angol).

MC - Moving Coil - Mozgótekercses hangszedő - lásd Hangszedők.

MC-előerősítő - lásd Előerősítő, Hangszedők.

Membrán - a hangszóróknak vagy fejhallgatóknak az a része, amely az elektromos jel rezgésének ütemében mozgásba hozza a levegőmolekulákat, illetve a mikrofonoknak az a része, amelyet a levegő nyomásváltozása mozgásba hoz.

Memória
*  magnók szolgáltatása: a számláló nulla-állásában a készülék automatikusan stopra áll,
*  rádióvevők szolgáltatása: különféle adóállomások frekvenciájának programozása,
*  a számítástechnikában (és a digitális hangtechnikában is) az adatok tárolására szolgáló egység.

Mesterszalag - eredeti, "originál" magnófelvétel, amelyről kópiákat készíthetnek vagy (a hanglemezgyártásban) lakklemezt vághatnak.

Mélyhangszóró - a mélyhangok átvitelére szolgáló hangszóró valamely hangsugárzó rendszeren belül.

Mélyvágó szűrő - erősítők szolgáltatása: az alacsony frekvenciás zajokat (például a lemezjátszók dübörgését, a lépészajt stb.) nyomja el.

Mikrofonok - elektroakusztikai átalakítók: a hangrezgéseket alakítják át elektromos jellé. Főbb típusaik a dinamikus, a kondenzátor, az elektrét, illetve a szalagmikrofonok. A dinamikus mikrofon az elektromágneses indukció elvén működik (a membránt mozgató tekercs egy mágnes köralakú légrésébe merül). Előnye ennek a mikrofontípusnak, hogy megbízható, viszonylag ütésálló és olcsó. A kondenzátormikrofonban egy kondenzátor egyik fegyverzetét képezik ki membrán gyanánt. Hangnyomásra a membrán mozgásba jön, s a zene ütemében megváltoztatja a rendszer kapacitását. Mivel így csak igen kicsiny jelfeszültség keletkezik, s ez roppant érzékeny a külső zavaró terekre, már magában a mikrofonban fel kell erősíteni, az erősítőhöz pedig tápfeszültségre, tápegységre is szükség van. Ez a mikrofontípus tehát bonyolultabb, sérülékenyebb, kevésbé praktikus, azonkívül drága, viszont a minősége elsőrangú, ezért professzionális célokra általában ilyet használnak. Az elektrétmikrofon a kondenzátormikrofon egyszerűbb változata. Végül a szalagmikrofonban a membrán és a tekercs szerepét egy leheletnyi alumíniumszalag játssza, ezt függesztik fel mágneses térben. Ez a konstrukció is jobb a dinamikusnál, de nem annyira "strapabíró", és illesztő transzformátort igényel. Megkülönböztetik a mikrofonokat nemcsak felépítésük, hanem iránykarakterisztikájuk szerint is, vagyis hogy milyen irányból mennyire érzékenyek a hangnyomásra. A gömbkarakterű mikrofonok minden irányból nagyjából egyforma mértékben érzékelik a hangnyomást, ezért egyenletes az iránykarakterisztikájuk. A vesekarakterisztikájúak az elölről érkező hangot érzékelik a legintenzívebben, a hátulról jövő hangot csak alig-alig. (Még inkább jellemző ez az úgynevezett hiper- vagy szupervese-karakterű mikrofonokra.) A "nyolcas" karakterisztikájú típusok elölről és hátulról "hallanak jól", oldalirányban pedig szinte "süketek". A stúdiótechnikában mindegyik íránykarakterisztikának megvan a maga alkalmazási területe.

Mintavétel - a digitális technikában az átvinni kívánt analóg jelet másodpercenként igen sokszor kell letapogatni, hogy pillanatnyi állapotát megvizsgálhassák, egész számokkal fejezhessék ki (Felbontás), s ettől kezdve számítástechnikai módszerrel kezelhessék. A jelenleg használatos digitális rendszerek közül a CD-játszókban például másodpercenként 44100-szor vesznek mintát, vagyis a mintavételi frekvencia itt 44,1 kHz. A mintavételi frekvenciának legalább kétszer meg kell haladnia a felső határfrekvenciát; a 44,1kHz-es mintavételi frekvencia kb. 20 kHz felső határfrekvenciát enged meg.

MM - Moving Magnet - Mozgómágneses hangszedő - lásd Hangszedők.

Monó - egycsatornás hangátvitel. A teljes hanginformációt egyetlen csatornán közvetítik. Térhatása értelemszerűen nincs.

Mozgó tekercses hangszedő - lásd Hangszedők.

Mozgó mágneses hangszedő - lásd Hangszedők.

Munkapont - meghatározza valamely aktív elem, például a tranzisztor (bázis)feszültségét, s ezzel a nyugalmi (kollektor)áramot, amely akkor mérhető, ha éppen nincs műsorjel (más néven vezérlőjel). Ha a tranzisztort kivezéreljük, az áram és a feszültség a munkapont körül ingadozik, a zene ütemében. Nyugalmi áram nélkül a tranzisztor lezár, a kollektor feszültség pedig megemelkedik.(Túlzottan alacsony értékű nyugalmi áramnál a jel eltorzulna.)

Muting - némítás, zajelnyomás.

MW - középhullám (angol, német).

Nyávogás - lemezjátszók vagy magnók egyenfutásának ingadozása. (0,2%-os nyávogást a gyakorlott fül már meghallja - lassú zongorajátéknál).

Nyomógörgő - gumi- vagy (lágy)műanyag görgő, amely a magnószalagot a forgó hangtengelyhez szorítja, s így mozgásba hozza.

Ohm - az ellenállás mértékegysége.

Output - Kimenet (angol).

Oversampling - túlmintavételezés (angol).

PCM - (Pulse Code Modulation) - analóg sávhatárolt jelek átvitelének, tárolásának egyik korszerű módszere. A jelből meghatározott időközönként mintát vesznek, és a minta amplitúdóját kerekítve, egész számot reprezentáló impulzus-sorozattal írják le. Ebből az impulzus-sorozatból a mintavétel frekvenciája, illetve a kerekítés finomsága (kvantálás) által meghatározott pontossággal lehet ismét előállítani az eredeti jelet. Az impulzussorozattal leírt jel digitálisan kezelhető.

Pickup - hangszedő (angol).

Pit - apró mélyedések a Compact Disc felszínén, amelyek a lemezre felvitt információt hordozzák. Mélységük körülbelül 0,1 Nm (mikrométer), szélességük 0,5 Nm, hosszúságuk 0,8-4,6ľm. Akárcsak a hagyományos hanglemez barázdái, a CD-korong pitjei is spirálvonalban követik egymást, csak éppen nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé. A CD-játszó lézersugara a pitekről visszaverődő fényt "olvassa le". Egy-egy CD-korong körülbelül 4 milliárd pitet tartalmaz.

Polaritás - a hifi-készülékek kivezetéseinek elrendezése (helyes fázisban). Egy-egy csatorna két-két kivezető pontja közül a melegpont szolgáltatja a tulajdonképpeni jelet, a másik pólus a nullapont, s ezeket nem szabad felcserélni. A fordított polaritás (bekötés) érezhetően elrontja a sztereofóniát és a mélyhangátvitelt.

RCA-csatlakozó - "harangcsatlakozó": hangfrekvenciás készülékek be- és kimeneti csatlakozói, melyeket először az USÁ-ban alkalmaztak (az ötvenes évektől kezdve). Később széles körben elterjedtek. Koncentrikus kivitelűek: a középső száron fut a jel, a "harang" pedig vissza vezeti és egyben árnyékolja a jelet.

RIAA-korrekció - nemzetközileg elfogadott előírás a hanglemezvágáskor, illetve a hanglemez lejátszásakor alkalmazandó frekvenciakorrekcióra. (A Recording Industry Association in America ajánlása alapján.) Töréspontjai: 3180, 318 és 75µs. RIAA-korrektor: erősítő fokozat, amely a hanglemez lejátszásakor visszaállítja a hangkép eredeti arányait a fenti időállandók szerint. Frekvenciamenete pontosan a vágási jelleggörbe fordítottja.

Ribbon - lásd Hangsugárzók.

RMS - (Root Mean Square) - valamely időben változó fizikai mennyiség négyzetes középértéke vagy effektív értéke, amely e változó fizikai mennyiség munkavégző képességét adja meg. Szinuszos jel esetén az effektív érték a csúcsérték 1/1,41-ed része.

Rózsazaj - oktávonként 6 decibel meredekséggel vágott fehérzaj. Mérési célokra használják.
 
Rövidhullám - (SW, KW) - a 3÷30 MHz-es frekvenciatartomány. A rövidhullámú rádiózásban ebbe (pontosabban az 5,95÷26,1 MHz-es) a tartományba esik a vivőhullám frekvenciája. Előnye a rövidhullámú rádiózásnak, hogy kis teljesítménnyel nagy távolságokat tud áthidalni, kihasználva, hogy a Föld légkörének ionoszférája visszaveri a rövidhullámú rádiójeleket. A hangminőség azonban mérsékelt és megbízhatatlan (Fading hatás), High Fidelity céljára alkalmatlan.

Skating-hatás - az az erő, amely a lemezjátszók hagyományos kivitelű (körzőtípusú) hangkarját játék közben a hanglemez középpontja felé húzza. Ezt kompenzálják a lemezjátszók antiskating mechanizmusával: ellensúllyal, rugóval stb.

Specifikáció - valamely készülék gyárilag garantált műszaki jellemzőinek összessége.

Szíjhajtás - erőátviteli módszer. A motor gumiszíjjal hajtja meg a lemezjátszó tányérját (illetve magnón a lendkereket).

Szimmetrikus be(ki)menet - általában a stúdiótechnikában alkalmazott megoldás: a be/kimenetek két, egymástól független melegponttal rendelkeznek, s ezek ellentétes fázisban adják ki, illetve fogadják a jelet. Az árnyékolás lényegében ettől függetlenül a készülék testpontjára kerül. Zaj szempontjából ez a legelőnyősebb megoldás mivel a zajfeszültség nagy része kioltódik az ellenfázisú vezérlés miatt.

Szinkronmotor - (speciális) váltakozó áramú motor, amelynek fordulatszáma szinkronban van (együtt változik) a hálózati frekvenciával.

Szintézeres tuner - olyan rádióvevő, amelyen a vételi frekvenciát nem folyamatosan hangolva, forgókondenzátorral állítják be, hanem egy kvarckristály (MHz-nagyságrendű) önrezgését használják referenciául, s frekvenciaosztás révén jutnak pontos, változatlan frekvencia-értékekhez. A frekvencia stabilitást ún. fáziszárt hurokkal (PLL) fokozzák.

Teljesítmény - az erősítő munkavégző képessége, wattban megadva. Eltérő lehet aszerint, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig, szélesebb, avagy szűkebb frekvenciasávban, kisebb, avagy nagyobb torzítással stb. várjuk-e el a szóban forgó teljesítményt. Névleges (tartós, szinuszos) teljesítmény: 1 kHz-en, a gyártó állal megadott torzításon belül, hosszabb (néhány perces) időtartamig szolgáltatott kimeneti teljesítmény. Zenei teljesítmény: rövid ideig tartó, a zenei csúcsokat modellező kimeneti teljesítmény, amely általában nagyobb a névlegesnél (kb. 1,4 szerese a szinuszos teljesítménynek).

Terhelhetőség - a maximális elektromos teljesítmény, amelyet a hangsugárzó vagy a fejhallgató még károsodás és torzítás nélkül el tud viselni. Különbséget kell tennünk zenei és névleges terhelhetőség között. Az előbbi azt a teljesítményt jelöli, amelyet a hangsugárzó egy rövid ideig még éppen feldolgozni képes; a névleges, azaz hosszabb ideig elviselhető terhelhetőség ennél nyilván kisebb. A névleges terhelhetőséget általában 1 kHz-re vonatkoztatva adják meg.

THD - Total Harmonic Distortion (angol) - Teljes Harmónikus Torzítás (százalékban adják meg ,jele: k).

Transzformátorok - olyan eszközök, amelyek a beléjük vezetett váltakozó feszültséget az áttétel által előre meghatározott arányban növelik, vagy csökkentik. Fel vagy letranszformálják a feszültséget igen jó hatásfokkal.

Tranzisztor - aktív félvezető eszköz, amely erősítésre vagy jelkapcsolásra alkalmas. Legfontosabb tulajdonságai: hosszú élettartam, azonnali üzemkészség, (az elektroncsőhöz képest) csekély melegedés. Ütésre, rázkódásra érzéketlen, könnyen és olcsón gyártható .Hátránya hogy vezérléséhez teljesítmény szükséges - kivéve FET -).

Túlnyúlás - a tűhegy-karcsapágy távolság és a lemezközpont-karcsapágy távolság különbsége. Ha a hangkart beforgatjuk a lemez középpontjához, a tűhegy mindig túlnyúlik a középponton. Hogy mennyivel kell túlnyúlnia, azt a konstruktőrök előírják, optimalizálva ezzel a vízszintes szöghiba okozta torzítást. (Különféle sablonokkal szokás beállítani a pontos értékét.)

Túlterhelés elleni védelem (áramkorlátozó) - áramkör, amely az erősítők teljesítményfokozatát védi rövidzár vagy túlterhelés ellen. Az elektronikus biztosítékot (eltérően az olvadó biztosítéktól) nem kell kicserélni, az üzemzavar elmúltával önműködően visszakapcsol.

Túlvezérlés - túl magas jelszint, amelyet valamely készülék már nem képes torzítatlanul feldolgozni. Aktív elemeknél - tranzisztor, elektroncső - is felléphet, ekkor a jel vágása és erős torzítás a következménye.
 
Tuner
- Rádióvevő (angol).

Tűerő - hangszedők paramétere. A hangszedő tűjét egy bizonyos erővel a barázdában kell tartanunk, hogy követni tudja annak kitéréseit. A hangszedőgyártók minden egyes típusra megadnak egy tűerő értéket grammban.

Tűgeometria - a hangszedő tűk hegyének minél jobban imitálniuk kell annak a késnek az alakját (ék alakú vágótű), amellyel a lemezt vágják. A legtöbb (legolcsóbb) hangszedő tűhegye legömbölyített, körkörös - szférikus -, kúpos. Ez az alakzat erősen eltér a lemezvágó kés alakjától, és ezért a kritikus helyeken - nagyobb frekvenciáknál - nem követheti eléggé pontosan a lemez barázdáit. Jobban szimulálják a kés alakját az elliptikus (biradiális), s még jobban a lándzsahegy-szerű (parabolikus, Shibata, Fine-Line, van den Hul stb.) alakzatok.

Tweeter - magashangszóró (angol).

URH - a CCIR-norma szerint 87,5 és 108 MHz közötti, az OIRT szerint 63÷73 MHz közötti, FM-rádióadások céljára használatos frekvenciatartomány.

Visszacsatolás - elektromos kapcsolási módszer, melynek során az erősítő kimeneti (jelének egy - előre meghatározott mértékben leosztott - részét visszavezetjük a bemenetére, 180 fokos ellenfázisban. A visszacsatolás egy-egy áramköri egységre korlátozódhat, de kiterjedhet akár a teljes erősítőfokozatra is. (A mérhető paraméterek szinte mindegyikét javítja. Létezik feszültség és áram visszacsatolás.

Vízszintes (követési) szöghiba - lemezjátszáskor a hangszedő hossztengelyének a lemezbarázda érintőjében kell elhelyezkednie, amikor is a tűhegy az érintési pontba esik. Az ettől való eltérés, a vízszintes (követési) szöghiba torzítást okoz. A hagyományos, "körző-típusú" hangkarokon mindig fellép egy bizonyos mértékű szöghiba, ellentétben a "lineáris", "tangenciális" hangkarokkal, amelyek ezt a hibát kiküszöbölik. Lemezvágó gépeken kizárólag tangenciális kart használnak a lakklemez vágásához.

Volume - angol - hangerő, hangerőszabályzó.

Vonal be/kimenet - nagyszintű lineáris be- és kimenet.

Watt - az elektromos teljesítmény mértékegysége, a feszültség és az áram szorzata. (jele: P )

Woofer - mélyhangszóró.


Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.