foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Zenetörténet - A madrigál

Szerkesztette: Romhányi László

Úgy gondoltam mielőtt belekezdünk a barokk világának feltérképezésébe, merüljünk el egy cikk erejéig a madrigál világában. Elsődleges forrásom Cesare Orselli: A madrigál és a velencei iskola c. műve, amelyből kedvcsinálóként a legszükségesebb ismereteket megosztom veletek. A cikk írása közben ezúttal is Jordi Savall és zenekara gondoskodik a hangulati aláfestésről, Monteverdi madrigáljait szólaltatják meg.

csoportA XVI. században a vallásos alkotások mellett a madrigál is virágzásnak indult. A többszólamú énekkel és látszólag ugyanazokkal a technikai fogásokkal a zene eljut két különböző  világ: a vallásos érzelmek és a lírai áthasonulások ábrázolásához. A madrigál, méreteit és logikai felépítését tekintve, valamiféle világi motettának tekinthető. Ahogyan a motetta arra törekszik, hogy a vallásos mondanivalót zenei köntösbe öltöztesse, és szólamai hangzásával hűen visszaadja e mondanivaló értelmét, úgy a madrigál is egyfajta költői "tanulságot" merít a lírai szöveg pár verssorából és megpróbálta ezt a szólamok ellenpontjával kifejezni.A madrigál nagy birodalma a szerelmi költészet. A szerelem kínjait és örömeit, -amelyekhez a természet zöld és kék háttere szolgáltat keretet és a mitológia is segítséget nyújt híres példákkal és előzményekkel-, három vagy több szólam adja elő választékos ritmusú, klasszikus mondatfűzéssel felépített verses szövegekre. Amikor egy madrigalista a haláltól énekel, zenéje valóban a halált fejezi ki, és ha sírásról énekel, valóban könnyeket sajtol hangjaiból.

A reneszánsz udvar - a Gonzagáké Mantovában, az Estéké Ferrarrában vagy  a Medicieké Firenzében - az a keret, ahol a madrigálok előadását el kell képzelnünk, hiszen ezeket inkább előkelő "dilettánsok" nemes szórakozásaként, mint egy hallgatóságot alkotó közönség számára gondolták ki. A madrigál tehát nem koncertdarab, amely egyszerűen csak meghallgatást igényel, hanem zenélés; részt vehet benne a zeneszerző, munkaadója, a fejedelem, a szöveg költője és a nemes úrhölgy, akihez a verset idézték.

A reneszánsz világában a muzsikálást jó és egészséges hangszerekdolognak tartották, az éneklés és a hangszer tudás pedig hozzátartozott a reneszánsz ember fogalmához.A vonós hangszerek voltak a legnépszerűbbek. Főleg a viola da gamba különféle változatai. A viola da gamba nem más, mint a mai hegedű elődje. A korszak másik népszerű hangszere a lant volt, ami a mai gitárhoz volt hasonló. Billentyűs hangszerek közül a csembaló, a virginál és az orgona voltak a legkedveltebbek. Kedveltek voltak még a furulyák, a fuvolák és a görbekürtök.

A madrigálzene virágkorát Carlo don Gesualdo és Claudio Monteverdi alkotásaiban élte, melyeknek szenvedélyességét, merészségét szinte nem lehetett tovább fejleszteni.

Claudio Monteverdi (1567-1643)

MonteverdiOlasz származású zeneszerző, Cremonában született. Zenét tanult egy nagytudású mestertől, majd 23 éves korában a mantuai Gonzaga ház udvarához szegődött. Gazdája Vincenzo herceg kedvelte, megbecsülte, s mint udvari muzsikusát magyarországi útjára is magával vitte (1595-96). Közben sorra jelentek meg művei, tekintélye is nőtt a zenei világban. 1608-ban, egy évvel Vincezo herceg halála után megvált mantuai állásától, Velencébe költözött, ahol a Szent Márk templom karnagyaként működött egészen haláláig, 1643-ig.
Monteverdinek azzal sikerült a madrigál némileg megmerevedett és sablonos világába új, friss lendületet vinnie, hogy a canzonetta jellegzetes formakincséhez nyúlt. Ennek a könnyebb, de közvetlenebb dallami és behízelgőbb műfajnak a szelleme sok madrigáljában észlelhető.
Életét Passuth László A Mantuai herceg muzsikusa című regényében dolgozta fel.

Carlo Gesualdo (1561-1613)

A nápolyi királysághoz tartozó Venosa hercege volt. 1590-ben feleségét és annak szeretőjét tetten érte és megölte. A véres tragédia kulcsként szolgálhat ennek a zeneszerzőnek emberi jelleméhez, aki különben a művészet finom érzékű ismerője és kitűnő lantjátékos volt. A zeneszerzésre Pomponio Nenna, a nápolyi iskola jeles képviselője tanította. Kezdetben álnéven komponált, csak második, Eleonora d'Este-vel, a ferrarai herceg lányával kötött házassága után vállalta saját nevét. 1597-től ismét Nápolyban élt. Időnként borús gondolatok uralkodtak el rajta, életunttá vált. Felmerült válásának híre, a közvélemény úgy tartotta, hogy megbomlott az elméje. Fia halála után készíttetett a gesualdói kapucínusok templomában egy oltárt, amely őt, feleségét, imádott nagybátyját és fia lelkét ábrázolja.

Harmóniai merészsége révén a legkiemelkedőbb kromatikus szerző. Saját kísérletező hajlamainak engedve a kromatikának és a disszonanciának évszázadokig merésznek számító és példátlan használatáig jutott el. Gesualdo témaválasztásaiban is a hanyatló manierista stílust képviselte. Kedvelt költője, -Monteverdihez hasonlóan- barátja Tasso volt, akinek számos szövegét megzenésítette.

Életét Passuth László Madrigál című regényében dolgozta fel.

Végezetül a zeneszerzők után térjünk ki pár sor erejéig a madrigálszövegek költészetére is. A költők közül a legjelentősebbek Petrarca és Tasso voltak.

Petrarca Or ch'el ciel című szonettjét 1638-ban zenésítette meg Monteverdi, amelyben a hasonlatok gazdagsága, a képek fokozódó sorozata nagyszabású, jól tagolt zenei alkotásban teljesedik ki.

Mikor az ég, a föld, a szél már néma
Vadat, madarat mély álom nyűgöz le,
Az éj csillag-kocsin halad körözve,
S a tenger ágyában pihen alélva -

Látok, vagyok, égek, sírok: s a béna
Kin őt idézi: háborút hörögve
harag és fájdalom csap bennem össze;
S csak rágondolva jő a béke néha.

Egy élő, tiszta forrásból fakadnak
Édes és keserű, amelyből élek;
Egy kéz, amely gyógyít, s amely sebet tép.

S gyötrelmeim soha meg nem szakadnak,
Ezerszer hal s újul bennem a lélek;
Üdvösségétől messze, messze van még.

Csodálatos remekműveket teremt Taso lírájának találkozása Monteverdi és Gesualdo zenéjével; előbbi a hajnal varázslatos leírását bámuló, elmélyült szemlélődéssé emeli 1590-ben megjelent madrigáljában:

Halld, mint mormol a hullám
és kél a gyenge szellő,
lágy illatot lehellő.
A lenge légben ébred a fa ága,
a lombos ágon zeng a kis madárka,
és száll a dal az égre,
a rózsás hajnalfénybe.

Nézd csak, a fény már villan,
tenger tükre megcsillan!
A fény lefut a földre,
mint drága füzér gyöngye,
és fel a szirti hóra:
ó, gyönyörű auróra!
Lágy fuvalommal hozz a szívnek békét,
fájdalomnak a végét.

Gesualdo de Venosa gyötrelmesen hatásos ellentétekkel adja vissza a szerelem lázas látomásait 1594-ben:

Úrnőm szíve jeges, de arcán tűz lobog;
Én kívül jéghideg vagyok,
S csak titkon, belül lángolok.
Lám, ilyen hát a szerelem:
Ő homlokán, én szívemben viselem.
És soha nem változtat helyet,
Hogy elrejtse szíve, s elárulja szemem.


 

Copyright © 2018 Audioland. Minden jog fenntartva.