foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Erősítők 100-150 ezerért

Írta: Puskás János, Bakai Gábor

A hifi még mindig él. Él, az igaz, de mi az a hifi? Arra gondoltunk, hogy az elmélkedés helyett a tettek mezejére lépünk és megszondázzuk a piacot: vajon mennyibe kerülnek most a hifi készülékek, mennyiért lehet összerakni egy sztereó berendezést. Alapvetően le kell szögeznünk, hogy csak a nagy gyártókkal foglalkoztunk, hazai alkotók termékeit ezúttal nem vettük figyelembe. Az majd egy másik cikk lesz.

Kezdjük mindjárt az erősítővel. Ha valaki sztereó erősítőt akar vásárolni, nagyjából 60 ezer forint az az alsó határ, amit ki kell adnia. Ennyiért még nem nagy a kínálat, alig pár gép közül választhat a zenekedvelő. Kissé feljebb már több erősítőt találni, mégsem annyit azonban, hogy ne lenne könnyen áttekinthető a paletta.
Azt tapasztaltuk, hogy ez a kategória kissé kiszorult a tradicionálisnak tekinthető hifi boltok kínálatából, inkább az interneten vásárolják a népek és főként az alsóbb árfekvésű darabokat keresik. Ez alól jelentenek kivételt az olyan képviseletek, ahol egy-egy márka teljes kínálata szerepel, és az olyanok, ahol a legkisebb kategóriától a legkomolyabbakig kaphatók különféle márkájú hifi készülékek.
A rendelkezésünkre álló információkból két csoportot képeztünk, az egyik a 100 ezres, a másik a 150 ezres értékhatár körül mozog.
A lehetőségeinkhez képest meghallgattuk azokat, amelyeket érdemesnek találtunk és meg is tudtunk szerezni. A „megszerzés” nagyjából a személyes kapcsolatainkon keresztül történt, főként a forgalmazó cégek bocsátottak rendelkezésünkre tesztalanyokat, de volt, hogy végfelhasználóktól kaptunk gépeket. Természetesen többen kissé óvatosak voltak velünk szemben, mivel frissen alakult csapatunk még nem igazán tett le semmit az asztalra, ami alapján élvezhettük volna a bizalmukat. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani azoknak, akik lehetővé tették a tesztet: elsősorban az Absolut Soundnak, az Akusztikának és az Audio Vision Tuningnak.

A teszten résztvevő készülékek:

első csoport
NAD 326           100 ezer
Pioneer A6J       110 ezer

második csoport
Harman/Kardon HK980                                                  146 ezer
Pro-Ject Pre Box, Amp Box, Connect It RCA-CC              200+230 euro
Music Hall a25.2                                                            140 ezer

 

A meghallgatás a következő rendszeren történt: Proceed CDP, JBL 4311B stúdió hangfalak, Siltech kábelek. A Pro-Ject esetében saját kábelt használtunk az elő-végfok között, mivel így teljes az erősítő, és figyelembe vettük az árbesorolásnál azt, hogy egy ilyenre (vagy hasonlóra) még költeni kell.
A berendezéseket egy átlagos, kb. 20 m2-es lakószobában hallgattuk, kb. fél, egy órán keresztül melegítettük, továbbá minden esetben megkerestük a villásdugó helyes állását. Különböző hangerőszinteken is vizsgáltuk a képességeiket, hogy a lehető legátfogóbb képet kaphassuk róluk.
A teszthez a következő lemezeket használtuk:
Linda Perry – In Flight
System of a Dawn – Toxicity
Eddy Louiss/Michel Petrucciani – Conférence de presse
Makám – Almanach

Pioneer A6J

A Pioneer nem mai motoros a szakmában. Valaha sok sztereó készülékkel örvendeztette meg a márka híveit. Az A400 máig elismert erősítő, Precision sorozatú berendezéseit pedig speciálisan brit piacra készítette.  A cég mindig nyitott volt az új dolgokra: elsők között jelent meg Minidisccel (nem is akármilyenekkel), szinte úttörője volt a házimozinak, a mai napig igen elterjedtek a cég Plazma televíziói, DVD lejátszói.  Ezek a fejlesztések bizonyPioA6Jfront a klasszikus két csatornás hifi háttérbe szorulásával jártak, de napjainkban elektronikáikkal és hangfalaikkal ismét megcélozták az audiofil piacot is. 
Az A6J típusú erősítő előlapját meglátva két dolog tűnik fel: egy modern, mutatós, mégis egyszerű előlap, és a londoni Air stúdióval való együttműködés logója. A cég már a prototípustól kezdve részt vesz a fejlesztésben, amelynek hangzásbeli eredményét (a honlapjuk információja alapján) a ”világ legjobb füleiből néhány” véleményeinek figyelembevételével alakítják ki.
Ha már az előlapnál tartunk, gyakorlatilag a célközönségnek megfelelően csak a legszükségesebbek találhatók rajta: hangerőszabályozó, bemenetválasztó, a minden felesleges elemet kikerülő, lehető legegyszerűbb jelutat biztosító „direct” funkció gomb, egy be- és kikapcsolást segítő és annak állapotát visszajelző be- és kikapcsoló gomb, egy aranyozott 6,3-as fejhallgató csatlakozó. Ezt koronázza meg az audiofilek között szinte már túlzó extra: egy – nem mellékesen jól olvasható és informatív – folyadékkristályos kijelző, természetesen háttérfénnyel. Hangszínszabályozásra a szintén egyszerű, de rendkívül kézre álló, és szimpatikus távvezérlőn keresztül van lehetőség, ha a PioA6JBackfelhasználó igényli. A készülék hátulja tovább erősíti pozitív érzéseinket: minőségi, aranyozott csatlakozókat találunk, konkrétan 4 bemenetet, egy Tape out kimenetet, (MM) phono fokozatot. Előfok kimenete nincs.  Két késsel ellátott IEC aljzattal rendelkezik. A hangfalkábel csatlakozók a hátlap két szélén helyezkednek el, itt egyből kritizálnom kell: a középen található vékony csavar miatt vastag, csupaszolt kábelekkel igen kényelmetlen használni, saruval szereltet pedig nem fogad. De banándugót igen.
Egyetlen Control aljzat található még rajta, ami a vezetékes távvezérlést biztosítja márkán belüli rendszer esetén.

A hang

Két dolgot figyelhettünk meg rögtön az elején: nagyon sokat számít a „direct” mód. Így sokkal jobb a felbontása, finomabb, a zenének csengése, zengése van. Ha kikapcsoltuk fakóbb, vékonyabb, ványadtabb lett.
A második: nagyon érzékeny a villásdugó fordításra. Jó állásban sokkal több az információ, testesebb az egész előadás. Plasztikus kép és nyugodt hangzás jellemzi. Megjönnek az érzelmek, testes, kimért, sokkal jobb hallgatni. A pergődob egészen kontúros, az alja testes, megfogott, nem esik túlzásokba. Jó a dinamika, a sávszélek egészségesek, majdnem valós jelenérzettel örvendeztet. A hangok közé igazi csendet varázsol. Egyszerűbb zenéken nagyot alkot, de a pörgős, agresszív, és összetett részeknél hajlamos elveszteni a fonalat („amíg nincs sok hangszer, szeretem”). Szintén rockon figyeltem meg, hogy alacsony hangerőn nem elég lelkes, nagy hangerőn összeomlik. Ezt az erősítőt nem erre találták ki. A studiós színezetet érezni rajta, nem csak festékpocsékolás az Air stúdió emblémája az előlapon.

Adatok:
Frekvencia átvitel: 20 Hz – 20 kHz
Teljesítmény: 2*60 Watt/4 Ohm, 2*45 Watt/8 Ohm
Tömeg: 10 kg
Ár: 139 900 Ft (akcióban 108 900 Ft)
A terméket az Akusztika bocsátotta rendelkezésünkre.

Nad C 326 BEE

Nem, az a BEE nem egy óvodás szintű nyelvnyújtogatás. Az bizony a Nad 1978-ban bemutatott hatalmas sikerének, azóta legendájának számító, a 3020-as „menő manó” néven emlegetett erősítő NadC326BEEfronttervezőjének a monogramja. Ez a három betű hívja fel a figyelmünket arra, hogy Björn Eric Edvardsen még most is a Nad tervezőcsapatát erősíti. A cég azóta sem tudja magát meghazudtolni. Ontja a piacra a gyanúsan olcsó, szinte hírhedten szürke, - sokak szerint csúnyácska - külsővel (a Nad filozófiája szerint a szép design kevésbé fontos  a hangzásnál), de annál lényegesebbnek tartott belső tartalommal (természetesen azóta már a magasabb kategóriában is jelen vannak, meglehetősen mutatós darabokkal) rendelkező elektronikáit. Ezen ismérvek alapján egyáltalán nem véletlen a hifi társadalomban az az elismertség, amit a cég magának tudhat. A 326 BEE a mai elvárásoknak megfelelően elegendő teljesítménnyel és PowerDrive ™ áramkörrel rendelkezik annak érdekében, hogy mindig kontroll alatt tartsa akár a nehezebben hajtható hangszórókat is. Ez az erősítő is rendelkezik a márka Soft Clipping funkciójával, amely a túlvezérlés esetén csökkenti a hangszóró torzításait úgy, hogy nagyon finoman beleszól a hangzásba, elsimítja annak durvaságát a hangszóró védelme érdekében.
Átgondolt termékről árulkodik a 326 BEE külseje akárhogy is nézzük. A fronton a gyártótól megszokottnál több funkció érhető el közvetlenül, balról jobbra haladva „standby” kapcsoló, amely csak készenléti állapotba kapcsolja (vagy onnan be), a teljes áramtalanítást csak a hátlapon található gombbal tudjuk elvégezni. Így a felhasználó dönthet: környezetbarát, és teljesen kikapcsolja a készüléket, vagy hifista, és feláldoz némi energiát egy előmelegített gépért cserébe. Ezt követi az aranyozott 6,3-as fejhallgató csatlakozó, fölötte a soft clipping állapotát visszajelző pici LED. Majd egy 3,5-ös sztereó JACK aljzat, amellyel bármilyen médialejátszó jelét képes fogadni az erősítő, majd sorban a bemenetválasztó gombok, szám szerint 7 darab. Ezt a sort a legrövidebb jelutat biztosító (ezáltal a következő hangszínszabályozó potmétereket is kikapcsoló) „Tone defeat” követi, majd a magas-, mély-, balansz- és hangerőszabályozó gombok. Hátul 1 pár műanyag Nad326BEEbackcsavarral ellátott hangfalkábel csatlakozó, melyet a teszt során a legjobb benyomást tette ránk: a legjobb fogású, szinte élmény használni, jól hozzáférhető. Itt is 2 késsel szerelt IEC csatlakozót találunk, de legalább gondoltak a speciális hálózati kábeleket előszeretettel alkalmazók táborára is.  Alatta közvetlenül a feljebb már megemlített hálózati kapcsoló. Elő- és végfoka bontható, található SUB kimenet egy esetleges szub-szat rendszer kiépítéséhez, majd sorban következnek az RCA bemenetek, minden csatlakozó aranyozott.  Egy Soft clipping kapcsoló, amely állapotáról a már kitárgyalt előlapi LED ad visszajelzést. A készülék mellé egy Nad SR 8-as rendszer távvezérlőt csomagolnak, amely kezelése egyszerű, könnyen megtanulható.
Trigger out: ez egy 12 voltos kimenet, amely tápellátást biztosít egy ilyen bemenettel rendelkező termékhez, valamint a sort két darab, kábelen keresztüli (Nad) rendszervezérlést lehetővé tevő 3,5-ös JACK aljzat (IN/OUT) zárja.

A Hang

Igazán stabil hang. Dinamika, igazi jelenlétérzet jellemzi.  Testes, erős, jó felbontású erősítő. „Kellemes is, fickós is, teljesen rendben van. Érzelgős is, bántó is, amilyen a zene”. Rendkívül gyors, a hangszórókról teljesen leválik a muzsika, ritmusa, tonalitása kiemelkedően jó. Rockon agresszív, mégis végig kontrollált minden frekvencián, egyszerűen nem lehet zavarba hozni. Kicsit tekerünk a hangerőn, már szinte üvölt, tele van energiával, de kiabálásnak és hibának nyoma sincs a csúcsokon sem. A Pioneernél több részletet mutat, viszont mindig foglalkoztat: nincs igazi csendje. Legalábbis mi nem találtuk. Az finomabb, ez közvetlenebb. Ez kifejezetten élvezetes, igazán mélyre megy, nagyon jó hallgatni, de valahogy nem tud annyira lekötni, mint ahogy ma ez másnak – igaz drágábban – sikerült.

Adatok:
Frekvencia átvitel: 3 Hz-70 Khz (-3 dB)
Teljesítmény: 2*50 Watt
Tömeg: 6,9 kg
Ár: 99 900 Ft

Music Hall a25.2

A céget 1985-ben alapította Roy Hall azzal a célzattal, hogy jó ár/érték arányú termékeket importáljon és gyártson. A lemezjátszóit a Cseh Köztársaságban készítteti (Tesla – ma már Pro-Ject gyárában), a saját nevét viselő elektronikákat, amelyek között megtalálhatunk a CD-játszótól a fonó fokozaton át erősítőtől a tunerig D/A konvertert és rádióerősítőt egyaránt, az Egyesült Államokban tervezik és – manapság már nem egyedülálló módon – Kínában állítják elő. Az importált márkák között olyan nevek találhatók, mint Creek, Epos, EAT, vagy a Goldring. Ilyen paletta után az embeelőre megpróbálja kitalálni, milyen lesz a hangja…
A készülék egyszerű, célratörő, MHa25.2nekem – már bocsánat a hasonlatért, egyáltalán nem negatív megjegyzésnek szánom – olybá tűnt, mintha egy Creeket és egy Vincentet házasítottak volna össze. Az, hogy melyik hasonlít melyikre (tehát melyik formaterv volt előbb), nem tudnám megmondani, de nekem ez volt az érzésem. Szóval az előlapja 12 mm vastag alumíniumból készült, bal oldalán egy „analóg” be- és kikapcsolást elvégző „power” gomb, amely mellett egy aranyozott, 6,3-as fejhallgató csatlakozó foglal helyet. A 2 darab ugyanolyan forgó gomb, amelyből a bal oldali segítségével (az erősítő közepén) a hallgatni kívánt, maximálisan 4 forrás közül választhatjuk ki az aktuálisat. A másikkal a kívánt hangerőt állíthatjuk be (a skála 80-ig emelkedik). A gombok is fémből készültek, és a megcsúszást elkerülendő a külső részük recézett. Ezen kívül már csak a bemenetválasztótól jobbra elhelyezkedő „rec monitor” kapcsoló (ez ugye az ötödik bemenet csatornája), illetve kerek ablakában megtalálható, jól olvasható kijelző zárja a sort. A távjával már találkoztam, de akkor másik márkajelzés volt rajta olvasható (Creek). Valószínűleg ugyanaz a beszállítójuk. Mindenesetre nagyon impozáns, alul csúszásmentes, gumiszerűnek ható műanyag, felül alumínium darabról van szó. Jó ránézni vagy kézben tartani, MHa25.2backviszont a sok ugyanolyan apró gomb miatt én nem szerettem használni.  Hátul 1 pár egyszerű, de ígéretes hangszóró csatlakozó fogad minket, amelyek műanyag csavarral rendelkeznek. A vastagabb kábelek sem okoznak gondot bekötésnél, akárcsak a villa vagy banándugó. Az összes csatlakozó aranyozott: az 5 pár RCA bemenet, az egy pár előfok és egy pár „rec” kimenet egyaránt. Jobb szélen egy biztosítékkal ellátott 3 késes IEC aljzatot találhatunk, a tápkábel csere tehát itt is megoldható.

A hang

Mielőtt elhoztuk az Akusztikából elmondták, milyen: „a fázist (szemben az IEC, háztető felül, jobb oldalt a fázis – szerk.) normális állásban szereti, és nagyon kell neki a melegítés. Aztán csak hallgatod, hallgatod. Elsőre semmi extra, de aztán egyre jobban leköt.” Így vették el a kenyerünket. Azért még hozzáfűznék valamit, mert ennyivel az olvasó biztosan nem elégszik meg. A melegítésről annyit, hogy kb. 1 óra után hallhatóan magára talált. Jegyzetemben meg is jegyeztem, hogy kell mellé egy üveg jó bor. Az erősítőt bekapcsolod, a palackot kinyitod, hadd levegőzzön - melegedjen az egész.
Aztán visszamész, kitöltöd hozzá a szűretlen Malatinszkyt, aztán meghallgatod Diana Krallt. Vagy Kari Bremnest. Vagy valami hasonlót, mert igazán ezekre a legjobb.
Hogy konkrét legyek: a hang nyugis, finom, kellemes, de kissé óvatos. Tere levegős, jó széles, kiterjedt, részletező képessége jó, de valami nem stimmelt. És beugrott. Szerintem ez az erősítő épp egy határon mozog. Már nem hifi, annál ő már komolyabb kategória. De nem is vérbeli audiofil. Az akar lenni, de ennyiért neki még nem megy. Többnek akarja mutatni magát. Az eredmény olyan, mintha (bocsánat a hasonlatért) a csöves erősítők híveit akarná kielégíteni a hangjával, de olcsón, csőcsere és egyéb gondok nélkül, a tranzisztorosok – jó értelemben vett - igénytelenségével. Ha valaki most írná le ezt a berendezést, ugyan ne tegye. Csak érzékeltetni akartam a karakterét, még ha kissé hosszúra is sikerült ez.
Dinamikája a csoportban jó átlagos volt, hangszínei melegek. Linda Perry – Succes című dala nagyon tetszett neki: „Ez egy olyan hang, amit élvezel. Csak hallgatod, és élvezed ”. A Toxicityn nem zavarodott össze, zúzott, harapott a maga úri módján, becsületére legyen mondva, csak annyi bajunk volt vele, hogy itt is finomkodott.
Szóval itt ez az erősítő, amelytől senkinek nem venném el a kedvét. Kivéve, ha igazán feszes, pörgős hangot keres. Ez akkor nem álmai netovábbja, de ha valaki bensőségesen akar nyugisabb zenéket hallgatni, és nem tántorítja el a bemelegedési idő (esetleg ki sem kapcsolja…), akkor mindenképp vegye fel a meghallgatandó készülékek listájára.

Adatok:
Frekvencia átvitel: 10 Hz-50 kHz / 0,5 dB
Teljesítmény: 2*50 W/8 Ohm
Tömeg: 10,9 kg
Ár: 140 000 Ft
A terméket az Akusztika bocsátotta rendelkezésünkre.

Pro-ject Pre Box/Amp Box

A hifisták általában hallották már a Tesla megvásárlásának történetét abból az időkből, amikor minden marketinges temette az analóg lemezjátszókat. Az ötlet bejött, a vállalkozás igen sikeres lett. A cég azonban nem elégedett meg a lemezpörgetők gyártásával, erősítőket, kábeleket, hangszedőket és állványokat jelentetett meg a palettáján. A klasszikus hifi eltűnt egy ideig a termékskálájukról, a Box sorozat viszont tovább élt. Sőt, Boxokból ma már nem csak a fonó fokozat, hanem fejhallgató erősítő, iPod dokkoló, tuner, Speed box (lemezjátszókhoz külső táp, sebességváltó elektronika) is kapható.  Előrukkoltak előfokkal valamint digitális elven működő végfokokkal is (sztereó és mono végerősítő). Aktuális irományunknak a két csatornás verzió lesz a résztvevője.
projectAz ember és a tesztalany első kapcsolata mindig a látvánnyal és a tapintással kezdődik. Ezek már külsőre is megnyerőek. Sejti az ember, hogy nem Nelson Pass vagy Mark Levinson erőművével tervezték egy kasztba őket, bár ezt az áruk alapján sem gondoltuk volna. Vidáman csomagoltuk ki ezeket a termékeket. Nem mintha nevetségesek lennének: igenis látszott rajtuk az, hogy tudatos koponyák szüleményei ők. Csak ismételni tudom magam a fenti bemutatók után: egyszerű, megnyerő, stílusos. Csak a legszükségesebbek kaptak helyet az előfok előlapján: egy be- és kikapcsoló gomb, egy bemenetválasztó gomb, amellyel a két bemenet (bővíthető) közül kiválaszthatjuk a hallgatni kívántat. Hátul 3 pár aranyozott RCA csatlakozó: két Projectbackpár bemenet, meg ugye a sztereó előfok kimenet. Trigger csatlakozók, amely segítségével egyszerre kapcsolható ki-be a teljes „lánc”, tehát esetünkben a Pre Box és a nemes egyszerűséggel csak Amp Pox névre keresztelt végfok. Ez utóbbi bemutatása még egyszerűbb aranyozott csatlakozóival, amelyekből 1 pár RCA aljzat, és 4 darab (azaz 1 pár hangfal bekötésére elegendő) hangfalkábel csatlakozójával, amelyek fogadják a vastagabb kábeleket villás dugókat és a banándugókat egyaránt. Ezek fölött a már említett Trigger csatlakozók találhatók (bekötése esetén útban lehet a hangfalkábel és fordítva, ez a kicsi hely bosszúja).
Az előfok tartozéka egy apró, egyszerű, könnyen kezelhető távvezérlő is, amely méretben simán vetekszik a boxokkal…

A hang

A végfok igen kényes a villásdugó állására. Ha fordítva kötöttük be akár bántó is tud lenni, de amint visszafordítjuk, helyrebillen a balansz.  Hogy az elején összefoglaljam: a zenei előadásra figyel, nem próbál mindent külön megmutatni. A hangja dinamikus, kellemes, s ezt csak az érezhető teljesítménykorlát rontja valamelyest. Nagyon finom hangja van, de nincs meg benne az a test és stabilitás, amelyet a csoport – nagyobb teljesítményű – tagjai tudtak. Végig az volt az érzésem, hogy ez egy jól kitalált koncepció. Adtak egy szép dobozkához egy olyan hangot, amelyet jól tudhat egy ilyen erősítő is, a végeredmény pedig egy teljesen szerethető zenei hang, és még a lehetőségekhez képest igen precíz is. Hogy izombeli hiányosságait kissé elkendőzze, kissé hangsúlyosabb felsőbasszus tartománnyal villant, de ezt cseppet sem feltűnő módon teszi. A legalsó tartományban nem annyira energikus, de az összes többi nagyon jól teljesít. Kissé érzékenyebb doboz biztosan jobb partner lenne neki. A szó jó értelmében zenél, mert „megragadja és tolmácsolja az adott zene lényegét, legyen az bármi is”. Az ember nem hangokat hallgat, nem keresi a hibákat, a kiugróan jó dolgokat, egyszerűen hátradől és élvezi a muzsikát. A teljesítménye korlátozott ugyan, de az inkább a fentebb említett legalsó tartományon érhető tetten, mivel igen nagy hangerőre képes, még a mi egyáltalán nem könnyű esetnek mondható 4311B-nken is. Végül még egy elcsípett idézet: „az összes erősítő közül ez a leginkább tesztbomlasztó hatású - zenehallgatásra csábít, még akkor is, ha ezeket a felvételeket már 8-10-szer meghallgattuk a mai napon.. ”. Pont.

Műszaki adatok, Pre Box:
Frekvencia átvitel: 10 Hz-20 kHz
Tömeg: 0,63 kg táp nélkül
Ár: 200 euro
Műszaki adatok, Amp box:
Frekvencia átvitel: 5 Hz-20 kHz
Teljesítmény: 2*20 W/8 Ohm, 2*30 W/4 Ohm
Tömeg: 0,67 kg táp nélkül
Ár: 230 euro
A terméket az Audio Vision Tuning bocsátotta rendelkezésünkre.

Harman/Kardon HK980

A Harman Kardon a több mint 60 évével igen nagy múltú cég. Sőt, ez lényegében egy csoport (Harman Group), amely több márkát is magáénak tudhat: JBL, Harman/Kardon, Infinity, Crown, Lexicon, AKG, Studer… Ezek a gépek az otthoni rendszerektől a multiplex mozikon és a koncert hangosításokon át a stúdiók világáig mindenhol napi szinten végzik dolgukat, nem sok olyan ember van (leszámítva a csecsemőket...), aki valamilyen szinten ne találkozott volna már a csoport berendezésével, vagy munkájának eredményével.  Mindennapos tapasztalatom szerint minden otthoni hangreprodukcióval foglalkozó embernek van tapasztalata/véleménye az adott márkáról, legyen az pozitív, vagy negatív. Nem tudnék még egy ilyen nevet mondani. A 980-as típusú erősítőjüket kicsomagolva feltűnik, hogy mekkora méretekkel rendelkezik. Míg mások a laposabb, s ezáltal (általuk) csinosabbnak tartott designt tartják kívánatosnak, ő már így is azt mutatja, milyen fából faragták.HK980
Letisztult előlap fogad, amelynek a felső fele plexi, az alja pedig fémből készült. A kettő között találhatók a kezelőgombok. Standby kapcsoló az erősítő bal szélén, középen Speaker 1, Speaker2, amelyekkel két pár hangfal csatlakozó közül választhatjuk ki a használni kívántat (ezek közül az alsó a javasolt a rövidebb jelút miatt – Gábor tapasztalata).  Tovább haladva: Source (bemenetválasztó gomb), Source Direct (a többi márkánál már említett közvetlen, és ezáltal rövidebb és jobb jelutat biztosító szolgáltatás), Record Source (itt választhatjuk ki a felvenni kívánt műsorforrást), és végül Mute (némítás) leszámítva a jobb oldali hangerőszabályozót, ami már látványnak sem mindennapi. Ha már ezen az oldalon járunk, alatta található a szokásos aranyozott 6,3-as fejhallgató kimenet. 
Hátsó fertály: egyedüliként a HK980backmezőnyben fixen beépített hálózati vezetékkel van dolgunk. Áramtalanító kapcsolója nincs. Két szélen két pár aranyozott hangfalkábel csatlakozó található oldalanként. Igényes, masszív darabok, mindent fogadnak (vastagabb kábel, saru, banándugó). 6 bemenet, 2 be- és kimenet (TAPE, CDR) áll még rendelkezésre. Aranyozás mindenütt, kivéve az MM fonó GND (föld) csavarját. Meg kell említeni még az előfok kimenetet és a kábelen keresztüli rendszertávvezérlés lehetőségét biztosító remote in/out aljzatokat is. Dicsérendő megoldás, és egyedülálló a mezőnyben: alul-felül feliratoztak mindent, gondolva annak az esélyére, hogy valaki az erősítő felett áthajolva köti össze rendszerét. Távvezérlője a gyártótól már megszokott olcsó hatású, műanyag, anti-audiofil kinézetű, de remekül használható darab.

A hang

Pregnáns, feszes, jó felbontás és dinamika, közvetlen hang jellemzi. Stabilan jelenít meg sok hangot is egymás mellett. Néhány felvételnél kissé bántó is tud lenni, a lábdob telt, a mélyek igen kontrolláltak, az egész előadás igazán nagy volumenű. Atmoszférája, tere igen jó, meleg és erőteljes hang, amely néha kiabál. „Ez az elektronika nem fog semmilyen felvételt megszelídíteni”. Jók a sávszélek, testes, pontos előadást hallunk minden frekvencián. Petruccanin egyedülálló módon csak itt hallatszott a teremakusztika, igazi tapssal örvendeztetett minket, a bekiabálások is megjelennek. Zongorája nagyon jó színezettel bír, tudja a megindulásokat és a megállásokat minden hang esetén. Jól skálázható az egész zene, jó a ritmus, dallamos, és még nagy hangtömegeket is képes leadni. System of a Down Atwa-jánál szép lecsengéssel, precízen indul, de a zúzásnál bizony zavarba jön. Ki gondolta volna? Ellentéte a Music Hallnak, ő viszont a kemény rockon – bár feszes és gyors – nem birkózik meg a feladattal teljesen.

Adatok:
Frekvencia átvitel: 10 Hz-150 kHz
Teljesítmény 2*80 W/8 Ohm
Tömeg: 12,7 kg
Ár: 145 990 Ft
A berendezést az Absout Sound bocsátotta rendelkezésünkre.

Konklúzió

Én nem nagyon szeretek tesztgyőztest hirdetni, mert véleményem szerint nincs olyan, hogy teljesen objektív teszt. Ott van az a körülmény, hogy mennyire illeszkedik az adott készülékláncba, és ott a zenehallgató ízlése is. Szerencsére Jánossal ezen a szinten még elég más elképzeléseink vannak az ideális hangról, még akkor is, ha ezek felsőbb kategóriákban már egyre többször találkoznak. Én a fenti tesztkészülékeket hallgatom, ő pedig Epos dobozt, Vincent előfokkal és Audio Pro végerősítővel. Teljesen más világ, és ez ilyenkor pont kapóra jön. Az elektronikák értékelésénél mégis nagyjából egy véleményen voltunk.
A NAD mindenképpen kiemelkedik a tömegből, hiszen a legolcsóbb létére igen jól vizsgázott; erős, gyors és nem zavarodik össze sok hang esetén sem. Ugyan hiányoltuk nála a nagyvonalú csendet, de így is egyértelműen a csapat legjobb ár/értékű tagja. Minden forintját megéri! Jani favoritja. Szerinte ez az a gép, ami leginkább megéri az árát.
Itt van a H/K, ami erős, kontrollált és nagyon jó hangszínekkel zenél, de képes összekavarodni sokszereplős felvételeknél. Kétségkívül jó gép, simán rácáfol arra az előítéletre, hogy ez a márka nem képes finomságokra, csak a kezelése nem olyan finom, mint a többi masináé. Hangban viszont ő áll a legközelebb hozzám.
A Pro-Ject: ezekbe a kis dobozokba bele lehet szeretni. A hangjukba is, meg a kinézetükbe is. Viszont nem túl erős masina, nem minden doboz fekszik neki, és hangerő-korlátai is vannak. Mégis, nagyon jó hallgatni, ezekről a tulajdonságairól egy megfelelő dobozválasztással simán el lehet feledkezni.
A Pioneer tudja azt, amit a NAD nem: levegős, vannak csendjei. Csakhogy a többi tekintetben egyértelműen alul maradt a NAD-dal szemben. Legalábbis ebben a rendszerben.
A Music Hall a legnagyobb talány. Az instrukciók alapján komoly bemelegítést igényel, amit igyekeztünk megadni neki, de ebben a rendszerben sehogyan sem érezte jól magát. Legalábbis nekünk túlzottan finomkodó volt, bár való igaz, hogy komoly varázs van a hangjában.
Ez ennek a meghallgatásnak az eredménye. A célunk nem az, hogy összekapáljuk a csúcsvételeket, ennél sokkal régebb óta hifizünk. A cél az, hogy minél jobban be tudjuk mutatni az adott készülékek karakterét, ami segíthet abban, hogy minél több otthonban olyan rendszer szóljon, ami a lehető legjobban megfelel a hallgatója ízlésének.
Éppen ezért nem hagytuk csak úgy ennyiben a tesztet. Megnéztük, hogy miféle dobozokkal párosíthatja a rendszerépítő őket. Nohát, olyan hangfalakból, amik az áruk alapján szóba jöhetnek, Dunát lehet rekeszteni. Kiválasztottunk hármat, három teljesen eltérő karaktert és meghallgattuk őket néhány erősítővel, amik a tesztben szerepeltek. Hogy ne legyen egyszerű, és valóban eszetlen legyen a kevergés, kétfajta kábelszettel is megvariáltuk a dolgot. Ha már lúd, legyen kövér. Ebből az írásból reményeink szerint nagyon sok minden kiderül a rendszerépítésről és arról, hogyan kell, hogyan lehet értelmezni egy ilyen cikket.

Puskás János – termékbemutató, hang
Bakai Gábor – bevezető, konklúzió

2009.07.10.

 

 

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.