foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Szertelen szeánszok

Írta: Tibor

HighendNos, vasárnap reggel korán kelni, hát mit mondjak, nem az üdvösséghez vezető út (vagy ha az, akkor szívás). De ha már csörög az óra, akkor felhúzom a bakancsomat ( :) ) és irány a nagy fene ködön keresztül Zürich-Regensdorf. Gyorsan le is hűteném a kedélyeket, nem Revox-Studer a téma (pedig a Studer házi múzeuma is megér egy koránkelést, állítólag), hanem a High End Swiss 2016. Ez a rendezvény a müncheni kistesója, ugyanaz a cég szervezi.

Akkor hajrá.
Életem első hifi kiállítása, a kíváncsiság hajtott, nem voltak elvárásaim, ennek tükrében azért szereztem pár értékes benyomást.

Mielőtt belekezdenék, szeretnék tisztázni egy dolgot, még ha rögtön az elején el is leszek küldve a 3.14csába. A high-end nem mindenkié. Mint ahogy egy Lamborghini Aventador sem mindenkié. Tudomásul kell venni, hogy a termék minőségétől függetlenül (Ferrariban is vannak Fiat kapcsolók) a megcélzott célközönség a zenehallgató humán egyedeknek az a felső rétege, aki az átlagembernél jóval többet tud áldozni erre a hobbira, és ennek megfelelően a termékek gyártóit is extra kihívások elé állítja. Vannak trendek, amiket követni kell, és vannak opciók, amikkel el lehet halászni a vásárlót a konkurencia karmai elől. Ami teljesen fölösleges, korrelációt keresni a hangminőség és az árcédula között. Annak oka, hogy egyik-másik rendszernek az euróban kifejezett ára körülbelülo egy közepes afrikai ország 10 éves GDP-jének magasságában mozog, a legkevésbé a kapott hangminőségben keresendő. Lehet magyarázni fejlesztési költségekkel, gyártási költségekkel, vagy egyszerűen azzal, hogy a megcélzott célközönség ezt az árat várja el. Pont. Ha ezt tisztába tettük és mellőzzük az árcédulák nézegetését, akkor lehet élvezni a látottakat, hallottakat.

Egyébként meg   https://www.youtube.com/watch?v=Rkm8nVmcmQE
Na ugye, hogy ugye.

A rendezvény elvi célja, hogy a gyártók egy helyen bemutathassák be termékeiket a vásárlóknak, mégpedig nem preparált bemutatótermekben, hanem az otthoni körülményekhez hasonló, kisméretű szobákban. Ehhez elvileg a hotelszoba pont megfelelő lenne, bár azért erősen meg lennék lepődve, ha a megcélzott vásárlóközönség 16 nm-es szobákban lakna...
A kiállítók is tudják ezt, van aki erőlködik a ruhásszekrény mérető dobozaival, és megpróbál valami kisebb konferenciatermet kifogni, mások (például az MBL) inkább otthon hagyják a csúcsmodelleket, és a szobának megfelelő installációt hoznak.

Általános benyomás, hogy nincs mit tenni, a világ digitalizálódik. Ma már nem tűprofilról és antiskating beállításról folyik a diskurzus, hanem DSD-ről meg kilobitről. Elvétve akadt ugyan pár lemezjátszó, de a legtöbb helyen inkább csak mint dísztárgy funkcionált. Érthető módon. A miért-nek több oka is van. Egyrészt sokkal egyszerűbb tabletről vezérelgetni a hálózati lejátszót, szinte azonnal lehet teljesíteni a kedves Kundschaft kérését, legyen az akár "valami zongora" vagy "énekhang, de ne opera". Alapból amúgy a legtöbb helyen úgynevezett Rotweinmusic (ezt a szót ma tanultam, már ezért megérte) szól. A Rotweinmusic az a tinglitangli jazzes, popos könnyű műfaj, amit az ember vörösbor mellé hallgat, hogy jobban tudjon figyelni a borra.
Másrészt a meglehetős átmenő forgalom miatt a népek úgy felverik a port, mint egy gnúcsorda. A por pedig nem a lemezjátszás barátja. Egy amúgy egészen jó Clearaudio - Mark Levinson - JBL lánc megfülelése közben figyeltem meg, hogy a tű akkora szöszgombolyagot szedett össze Sinatra hangja mellet, hogy azzal bármely macska szívesen játszott volna.

Hogy emlékeimet felfrissítsem, nézzünk pár képet. Előre szólok, hogy a képek szarok lesznek, egyrészt egy Galaxy S4-el készültek (még a tűzbiztos korszakból), másrészt a fényviszonyok a lefüggönyözött szobákban, ahol a kiállítók úgynevezett ambiente-t próbáltak kialakítani, nos, finoman szólva sem voltak ideálisak.

Prima Luna szoba, semmi extra, de itt kezdtem, szóval ezen a ponton veszítettem el hájendsószűzességemet...

Történelmi pillanat, kéretik áhítattal szemlélni.

Néhány jellegtelen szoba, majd következtek ezek.

Amit itt látunk, azok a Manger hangszórók. Érdekes koncepció, akit érdekel, itt tud utánaolvasni: http://mangeraudio.com/de/entdecke/about/manger-schallwandler
A hangja nem volt rossz, bár a mélye nem győzött meg. Itt jegyezném meg, hogy sok kiállító hozott aktív dobozokat. Úgy tűnik, trend, hogy manapság a minimalista hifi egy mindent játszó hálózati lejátszó és két aktív doboz. Minimális kábel, 1 távirányító.

A másik érdekesség a szoba hátsó sarkában szomorkodó 1 db restaurált Quad ESL 57-en kívül az alábbi rondaság.

Gondolom senkinek sem kell bemutatni Jürg Jecklin magyarul is megjelent, hangszórókról szóló alapművét. Említett úriember, aki civilben hangmérnök, és a Radio DRS munkatársa gyakorlati munkásságának eredménye a Jecklin Float névre hallgató extravagáns elektrosztatikus fejhallgató. Nos, ennek a legendás darabnak a továbbfejlesztett változatának prototípusa látható a képen. A prototipizálásban egyébként maga Herr Jecklin is részt vett. Annak ellenére, hogy a viselési komfort az elődhöz hasonlóan kihívásokkal küzd, olyan jó hangja van, hogy frankón rákívántam. Belehallgattam az egyik látogató kolléga által hozott komolyzenei CD-be (Deutsche Grammophon kiadás), és tetszett a produkció. Később hallgattam pár Staxot is, továbbra is a Jecklinre ácsingózom… Már amennyire persze egy 5 perces rapid randi megalapoz egy ácsingózást...

Következő szoba, Nubert, német hifi az olcsóbbjából (már persze HS mércével).

Volt egy nagyobb változata is, kétezerpárszázért, szerintem a kicsi jobban szól. A mélysugárzót körbeadták, némi testedzésre kényszerítve a gyanútlan hifistákat, mert való igaz, impresszív darab volt, majdhogynem nagyobb mágnes volt a seggén, mint a membrán. Saját elektronikával hajtották, egy D osztályú végfokkal, és egy előfokkal, amibe minden benne van, aminek nem kéne benne lenni, és mégis. Herr Nubert német gyakorlatiassággal próbálta megfogni a lakószoba akusztika nevű probléma üstökét. Azt mondta, hogy a probléma van. Azt is mondta, hogy próbálkozott mindenféle akusztikai elemekkel elviselhetővé tenni a nappalija hangját, de aztán Frau Nubert egy idő után nagyon csúnyán nézett rá. Frau Nubert nem mutatta be a csúnya nézését a jelenlévőknek, de valamit tudhat, mert Herr Nubert elkezdte az akusztikai vackait bepakolni az előfok DSP-jébe. Állítása szerint most bármilyen akusztikai környezethez hozzá tudja DSP-zni az előfokot, sőt, többféle presetet is el tud menteni, tehát csak egy gombnyomás kérdése, hogy a kanapén legyen a sweet spot, vagy az amerikai konyhában a sütő előtt. 

Herr Nubert még azt is mondta, hogy ez a D osztályú végfok már nem az a D osztályú végfok, mint 10 évvel ezelőtt, mert már majdnem eléri egy AB osztály színvonalát. Cserébe sokkal olcsóbb, és sokkal kevesebbet fogyaszt.
Egyébként tényleg nem volt rossz, legalábbis a kisebbik dobozzal.

 

No, a következő képek rendkívül művésziek, köszönhetően a firnyákos (értsd: gyér) megvilágításnak.

Sajnos a fenti 3 utas tölcséres gyönyörűség nem szólalt meg, az Avantgarde nyilván szintén meghajolt a szobaméret áthághatatlan korláta előtt (huh, ha tudnák, amit Rogán), és egy kisebb, de nem kevésbé művészi modellel nyűgözte le a nagyérdeműt.

És tényleg, a körülményekhez képest egészen élvezhető produkciót nyújtottak.

A következő teremben rengeteg okkult hangzásjavító rettenettől körülvéve, egy “a király” feliratot viselő (nem vicc, tényleg volt rajta egy post-it ezzel a felirattal) Accuphase erősítőhöz volt különleges, mi több, speciális kábeltartó izéken nyugvó ujjnyi vastagságú, kígyóbőrbe bújtatott kábelekkel kötve egy Focal és egy B&W Diamond. A kiírás szerint délelőtt a Focal, délután a B&W szólt. Én sem értettem a koncepciót. Sajna délelőtt volt, a Focal szólt, nem tudom miért, lehet éhes voltam már, de az összes hangzásjavító kígyóháj ellenére (vagy azért?) - rettenetesen. Lehet, az a megfejtés, hogy aki meghallja a Focalt, az utána simán kifizeti a háromszorosát a B&W-ért. Diamondot egyébként már volt szerencsém hallgatni, egy francia hifistánál Electrocompaniet erőművel meghajtva, jelentem kiba..ttul jól szól.

A képen látható piramis az installáció szerves része, az univerzum energiáit mozgósítja a hangzásjavítás érdekében.

A Focalt ki kellett pihenni, bekukkantottam hát a piacra. Itt azok gyűltek össze, akik kábelt, fülhallgatót, lemezeket, egyéb csecsebecsét árultak, illetve akik nem tudták/akarták megfizetni a külön szobát. Vagy mint a Stax-os úriember, akinek az arcára a “szobaakusztika” szóval lehetett lesajnáló mosolyt csalni. Amúgy nem kispályázott, a kötelező digitális forrás mellett Thales lemezjátszó - EMT JPA-66 előfok etette a Stax saját füles erősítőit. Jó kis cuccok, többet is meghallgattam, nem találtam bennük hibát. Mondjuk a fentebb leírt Jacklin jobban tetszett, de ez szubjektív. Hiába, van abban valami izgató, ha párezer Volt kóricál az ember fülétől 2 centire…

 

A következő szobában a Canton hajtotta lakkfekete dobozait teljesen kommersz Pioneer elektronikával. A produkció nem volt kiemelkedő, de kellemes, hallgatható, mindenképpen pozitív csalódást okozó. Mondhatnám több, mint amire számítottam.

Itt kell megemlékezzem a high-end show méltatlanul háttérbe szorított figurájáról, a lemezlovasról. Akarom mondani arról a csávóról, aki általában a bal hátsó sarokban bökdösi a tabletet. A Cantonos ember nem ilyen volt. Bátran kiállt a publikum elé, és aktívan prezentált. Határozott koncepció mentén dugdosta a cd-ket a Pioba, és mindig felhívta a figyelmet, hogy az adott zenei részletnél mire kell figyelni, mit és hogyan tesz, illetve nem tesz a hangsugárzó. Persze általában tett. Nem hasbaakasztós marketingdumára gondoljunk, hanem a lehetőségekhez mérten objektív zenei tárlatvezetésre. Élveztem.

A háttér egyébként 5*.

Aki ismer tudja, hogy a lemezjátszó a gyengém, ezért is voltam kíváncsi Scheu készülékeire. A lemezjátszók egymagukban még a shown sem képezték a főfogást, mindenütt szimbiózisban valami más gyártóval jelentek meg. Scheu például valami svájci csöves erősítővel, a Thorens pedig a Vincenttel.

A Scheu sajnos valami komolytalan hangfalon keresztül szólalt meg (digit forrásból sem volt jobb, sőt), a hangját nem is minősíteném. Viszont a megépítettsége az valami fenomenális. Minden porcikájában tökéletes kidolgozottságú készülékeket mutattak be.

Következő szoba a Thorens, Vincent elektronikával, Tannoy hangfal. Ez a Thorens már nem az a Thorens. Átlag. Ja, és a Tannoy membránját elnézve a subsonic filtert nem ártott volna bekapcsolni…

PE, vagyis Perpeetum Ebner, újabb patinás német márka éledt fel tetszhalálából. Thorens karral szerelt, szíjhajtású futóművek, többféle kivitelben. Pofás darabok, szolíd megépítettség. Nem átallottak kirakni alkatrészeket, hogy lássuk, miből készül a cserebogár. Impresszív PAPST motor, nem nagy, de nehéz.

 

A PE lemezjátszókat bemutató Totem Acoustics hozott egy saját fejlesztésű szélessávú hangszórót (amit azért biztos ami biztos alapon megtámogattak egy magas-sugárzóval), hatalmas neodímium mágnessel. Azért jó tudni, hogy a szélessávúak sem jutottak még a dinók sorsára...

A következő szoba egészen szobaszerű volt. Nem egy csomó stokedlit (Zala megyén kívül hokedli) pakoltak be 3-5 sorban a közönségnek, mint az esetek 99%-ban, hanem egyetlen 3 személyes kanapét. Ettől olyan szobaszerű lett. Továbbá a kint felejtett SPL mérő arra enged következtetni, hogy szofisztikált módszerrel helyezték el a két nagy dög JBL-t, és a falakat borító akusztikai próbálkozásokat.
A JBL-ek meghajtásáról Mark Levinson elektronika gondoskodott, itt véletlenül kiderült a komponensek ára is, mert az egyik hallgató óvatlanul megkérdezte. Végfok, előfok, hálózati lejátszó. Mindenki döntse el, hogy zenehallgatással szeretne több időt eltölteni, vagy egy jól felszerelt 5-ös BMW volánja mögött.

Egyébként analóg forrással (Clearaudio, a mágneses csapágyazású hangkarral, őrült egy cucc) egészen jól szóltak a JBL-ek. Mondhatni üdítőleg hatott az eddigiek után.

A következő szobában Bryston elektronika szólt, nekem nem mondott sokat a név, viszont a lemezjátszójuk komoly darab, talán a show legkomolyabb hangszedőjével, kinézete alapján valami Koetsu Rosewood lehetett, igazi felüdülés volt a hangja a digit után. Apropó, vajon miért nyomják a digitális zenét CD minőségben? Ja, hogy CD-ről van digizve, aham. Miért nem lossless?

Az Ouir szobájában (vettem már pár vintage secondhand ezt-azt tőlük) először a látványt kellett megemészteni. Egy AN végfok, Elrog 211 csövekkel, majd ez a lemezjátszó.

Amúgy Paravicini és AN cuccok szóltak, volt nekik egy Cool Jake Blues figurájuk, rögtön haverok lettek. Kérésemre feltettek egy lemezt egy AN lemezjátszóra, ami csak jövőre kerül forgalomba. Nem találjátok ki, 50 éves lemez, és cigányzene szólt róla. Valami amcsi hegedűs, aki Európában utazgatva beleszeretett a cigányzenébe, és készített egy lemezt. A vicc az, hogy nem is volt rossz.

Technics fanklub vigyázz, fogadás jobbról, végfoknak tisztelegj! A Panasonic Technics szobájában két rendszer volt, egy mini, hálószobába való, és a Technics mostani csúcs komponensei. Srácok, az a végfok brutálisan nagy, már ami a méretét illeti. A kép nem adja vissza igazán, de ha ott állsz előtte, letaglóz. Öklömnyi hangfalcsatlakozók. Brutális.
Amikor bent voltam, nagy volt a zsongás, és a kisebbik hangfal szólt, nem minősíteném.

Én nem tartom magam Technics rajongónak, de tekintettel az SL-1200 karrierjére, szívesen meghallgattam volna a legújabb reinkarnációt.

Az MBL azon kevés márkák közé tartozik, amikre már jó előre kíváncsi voltam. Egyszer vettem egy Stax kitekből épített sztatikus hangfalat, aminek a közepében volt egy MBL magas-sugárzó. Korrekt kis cucc. Mivel elég pofás cuccokat gyártanak, a Facebookon gyakran lehet MBL rendszerek képeibe botlani a különböző high-end csoportokban. Ha valaki megnézi a honlapjukat (http://www.mbl.de/), az enteriőrök, amikben a hangsugárzókat bemutatják, hát nem Káposztás II.

Nos, azt kell mondjam, hogy az MBL a szoba méreteit figyelembe véve jó döntést hozott, amikor a nagy cuccokat otthon hagyták, és csak egy kis hangfallal, integrált erősítővel, és hálózati lejátszóval felszerelve érkeztek. Ja, és pár buxussal, ők ugyanis jó pár cserepes növénnyel próbálták szobaszerűvé varázsolni a teret.
Hogy a növényektől-e vagy sem, azt nem tudom, de a produkció sikerült. Klein, aber fein! Mondaná a német. És igaza lenne, mert a kis MBL rendszer egészen fantasztikusan muzsikált. Itt éreztem először, hogy talán egyszer a digitális hangból is lesz valami. Nem tudom, hogy csinálták, de kellemes, hallgatható zenét varázsoltak a szobába. Junior Wells Mistery Train-je magával ragadóan robogott, és Luc Besson Az ötödik elem című filmjéből ismert Diva éneke a filmből, majd Donizetti eredetije, amit eredetileg nem is fuvolán játszanak, hanem üvegharmonikán (https://en.wikipedia.org/wiki/Glass_harmonica), szóval ez egészen földöntúli volt.

Számomra az MBL volt a nap fénypontja.

Kifele jövet még belehallgattam a Heco 70-es évekbeli hűtőszekrények dizájnját idéző hangfalainak produkciójába. Le a kalappal, bevállalták a 40 centis mélyet, és nem is volt rossz. Mondjuk a zeneválasztást nem ártana még gyakorolni a fiúknak…

Voltak persze egészen érdekes alkotások is, ha valaki hasonló rendezvényre menne, azt tanácsolom, pókerarcot vigyen magával.

Érdekes koncepció a hasított fából készült rezonátordoboz. Nem tudom máshogy nevezni, hasított fából készült szekrényméretű doboz, amelynek a belső felén az elején levő vágások körül speciális faragások vannak. Valami szólt benne, hogy pontosan mi és hogy, az nem derült ki, de tény, hogy az egész cucc rezgett. Szerintem inkább egy fura hangszerhez hasonlított, mint hangvisszaadó készülékhez. Itt már tényleg nem világos, hogy ki zenél.

Még egy érdekesség, egy méretes akrillap, és a közepén “valami”, ami leginkább a telefonokhoz használatos rezgős kihangosítóhoz hasonlít, amit valamilyen rezgethető felületre kell tenni, hogy szóljon. Ez a cucc is a teljes felületén rezonált, jól lehetett látni a fényben. Sajna zárás előtt 5 perccel tévedtem be, és a srácok füllel hallhatóan a cucc határait feszegették magyarul nem zene szólt rajta, hanem csak valami olyasvalami, szemlátomást azzal a kizárólagos céllal, hogy megf.ngassák a cuccot.

A kíváncsiság nem hagyott nyugodni, ellátogattam az illető cég honlapjára (http://aer-loudspeakers.com/), ahol számos érdekes szélessávú projekt között megtalálható a bbx Exciter névre hallgató kis “valami”. Nem jártam messze az igazságtól, tényleg a fenti rezgetős technológiát maxolja ki, audioprocesszorral megtámogatva. Kíváncsi lettem volna, hogy szól zenei forrással, és különböző felületeken. Van egy olyan vetülete is a cuccnak, hogy ez lehet minden önjelölt diy konstruktőr szent grálja, hiszen a különböző felületek és az audioprocesszor programozása számtalan variációs lehetőséget kínál a tökéletes hangzás labirintusában.

 Kár, hogy fonalat nem mellékelnek mellé, anélkül veszélyes...cc határait feszegették, 

magyarul nem zene szólt rajta, hanem valami zeneszerűség szemlátomást azzal a kizárólagos céllal, hogy a cuccot fingassák. 

Összegzés? Konklúzió?
Nos, ilyet is láttam. Mi több, hallottam. Mint általában az ilyen rendezvényeken, nem jutott idő mindenre, sőt, igazából semmire sem. Hallgatózni csak rövid ideig lehetett, és messze nem ideális, de még csak nem is átlagos körülmények között. Ez ilyen fajta. Alig nyújt többet, mint elsétálni egy hifi üzlet kirakata előtt. Jó, mondjuk legalább volt fűtés…
Aki itt szeretné megtalálni élete hangsugárzó-párját, el se induljon. Itt csak addig lehet eljutni, hogy kire érdemes odafigyelni. Kinek kérjük el a telefonszámát a rapid randin. Ennyi.
Egy globális betekintés, hogy mégis merre jár a világ. Mik az aktuális trendek. Inspiráció, hogy ha valami elég fura, elég szokatlan, elég új, akkor talán az érdeklődő bepötyögi a szórólapon látható web-címet, és átböngész pár oldalt.
A hallottak alapján azt kell mondjam, jó sokáig megleszek én még a vintage Altec - McIntosh párossal. Főleg, ha az analóg vonalat tekintjük. Számomra meglepően, a digitális források sehol nem szóltak jól. Rövid ideig is fárasztóan szóltak. Úgy értem, az én fülem számára. Nem állítom, hogy a digitális eleve rossz és ördögtől való, de valahogy az analóg mindenütt jobban szólt. Feltűnt, hogy több helyen is CD minőségben szóltak a fájlok is. Ezt jól lehetett látni, mert a kijelzők mérete korrelál a készülék kategóriájával. Nagy készülék, nagy betűk. Gondolom ezeket nagyobb térbe szánják, távolabb ülő hallgatóknak. Logikus. Mondjuk azt nem egészen értettem, hogy miért óvja a kijelzőt, ha kikapcsolás helyett “SCREEN SAVER” feliratot mozgatunk rajta, de hát nem kell mindent érteni…
Lényeg a lényeg, szerintem a digitális technika már a hallgathatóság szintjén van, kérdés, a prezentőrök miért nem használják ki a technikát…

Hogy adnék-e pénzt a show felhozatalából bármire is? A válasz, igen. Az MBL totál megvett, és az EMT JPA-66 is bakancslistára termett.

Hogy adok-e pénzt? Nem. Nem vagyok a célcsoport tagja. De ez esetemben nem is baj. Véleményem szerint amíg analóg vonalon mozgok, addig nem érhet baj. Ezt úgy értem, hogy analóg vonalon a nagyságrendekkel olcsóbb, de jó minőségű vintage készülékek még mindig versenyképes alternatívát jelentenek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az utóbbi években, évtizedekben nem fejlődött az analóg audio, csupán azt, hogy nem fejlődött akkorát, hogy a nagykorú készülékeim leváltására ingerenciám támadjon.
Aki persze felgyorsult világunkban naprakész akar lenni, annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia. A digitális lejátszók, zeneszerverek folyton változó, gyorsan fejlődő kavalkádjában nem könnyű eligazodni. Emlékszem, az első digitális fényképezőgép milyen fos képeket csinált irdatlan ára ellenére. 1 év múlva még pont ugyanolyan fos képeket csinált, csak már nem ért semmit, mert voltak jobb készülékek, olcsóbban. Ki lehet ma adni 25k Eurot egy ML médialejátszóért, de 1 év múlva úgyis lesz egy olyan új formátum, amit nem fog tudni. Hiába készülnek ezek a készülékek is kiváló minőségű, drága alkatrészekből, ezek a készülékek már nem 30 év alatt avulnak el, hanem a következő CES után, amikor kijön az új formátum. Ez van, manapság a naprakészség drága dolog. Itt nem segít a vintage szerelem.

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.