Írta: Bakai Gábor

Puskás János barátom rendbontó cikke kapcsán, konkrétan egy mondat kapcsán felmerült bennem is pár gondolat.

"...fiatalon vettem egy Pioneer -Videoton rendszert, és élveztem azt a hitet, hogy minden rendben van, a mennyek földjén lépkedve fantasztikus zenei mannával táplálom magam. Aztán kezembe került pár írás a témában, amelyből kiderült, mennyire tévesen gondoltam." 

Ez egy átlagos sztori, de elemezzük csak egy kicsit. Emberünk boldog, élvezi a hifit és így az örömet okoz neki. Teljesen mindegy, mi az. Aztán ez megváltozik külső hatásokra? Meg. 

Keresgélés, kutatás következik, amíg - immár harmadszor is megtalálja azt az információt, azt az utat, ami elégedetté teszi. Közben boldogtalan? Szenved? Nem. Én láttam, amikor a "Vegyél egy tutti kábelt. Persze, ez nem csinál semmit, csak átenged. Hazavitted, nem tetszik? Nem gond, vedd meg a drágábbat. Ez ugyanolyan, csak még olyanabb. Többen enged át ugyanabból.  Milyen egyszerű, és működő mondatok. Komolyan, tapasztaltam." - időszakát élte. Nem volt boldogtalan, örömmel hallgatta a rendszerét. Mert ő ilyen, megtalál igazságokat, elenged igazságokat, de közben is élvezi a hobbiját. Vannak, akik nem így tesznek és görcsösen keresik a legjobbat? Vannak, akik a legjobb vételre feszülnek rá? Akik bizonyos márkákat fetisizálnak? Bizonyos igazságokat? Persze. Mindannyian mások vagyunk.Tudom, miről beszélek: én bizonyos időszakokban sokkal kevesebb örömömet leltem a hifiben, legalábbis akkor úgy éltem meg: mereven kerestem a jobbat, akartam egy-egy berendezést, ahhoz kötöttem az ódiofil boldogságot. Most visszanézve látom, hogy nem volt ez olyan boldogtalan időszak. Sokat tapasztaltam közben - és nem csak a hifiről.  

A Hifi City-n volt egy topik "Mindenki úgy élvez, ahogy tud" címmel (Köszönet szállóigéért Huszti Zsoltnak). Szerintem valahol ebben van az igazság. Az pedig, hogy kihez milyen információ jut el és az merre mozdítja, saját magán múlik. Hogy mit lát meg a világból, mit hall meg a zenéből. Lehet, hogy fel sem fogja adott időben ugyanazt az információt, amit később igazságként fennen hirdet. Mint az indiánok Columbus hajóját, amit állítólag nem látták, míg a sámán nem "látta" meg. Persze ez egy hasonlat, de elég jól példázza a jelenséget. Amíg ki nem nyílik a tudatunk adott lehetőségre, nem is fogjuk észrevenni. Szerintem ezzel semmi baj nincs, sem azzal, ha valakinek éppen nem okoz annyi örömet a hobbija, a hifi, mint másnak. Azzal sem, ha méregdrága berendezésekkel éri el a Nirvanát (neeem, most nem a kábelre gondolok), vagy ha lecseréli azokat. Ez mind egy út része és itt sem, mint sehol máshol a világban, nincs mindenkire érvényes igazság, mint ahogy nincs mindenkinek tetsző hifi sem.

Végezetül azt mondhatnám, hogy az a lényeg, hogy dönteni kell, hogy bízni kell magunkban és nem másban, de ez sem igaz. Minden a maga idejében történik, okkal, nem is lehet másként. Az út adott, megtapasztalás van, fejlődés, aminek minden tapasztalat és aktuális igazság a része. Hogy ez így fogom-e gondolni pár év múlva? Ki tudhatja? :)  

2015.10.