A hifi, mint a lelki fejlődés útja
Írta: Bakai Gábor
Puskás János barátom rendbontó cikke kapcsán, konkrétan egy mondat kapcsán felmerült bennem is pár gondolat.

"...fiatalon
vettem egy Pioneer -Videoton rendszert, és élveztem azt a hitet, hogy minden
rendben van, a mennyek földjén lépkedve fantasztikus zenei mannával táplálom
magam. Aztán kezembe került pár írás a témában, amelyből kiderült, mennyire
tévesen gondoltam."
Ez
egy átlagos sztori, de elemezzük csak egy kicsit. Emberünk boldog,
élvezi a hifit és így az örömet okoz neki. Teljesen mindegy, mi az.
Aztán ez megváltozik külső hatásokra? Meg.
Keresgélés, kutatás
következik, amíg - immár harmadszor is megtalálja azt az információt,
azt az utat, ami elégedetté teszi. Közben boldogtalan? Szenved? Nem. Én
láttam, amikor a "Vegyél egy tutti kábelt. Persze, ez nem csinál semmit,
csak
átenged. Hazavitted, nem tetszik? Nem gond, vedd meg a drágábbat. Ez
ugyanolyan, csak még olyanabb. Többen enged át ugyanabból. Milyen
egyszerű, és működő mondatok.
Komolyan, tapasztaltam." - időszakát élte. Nem volt boldogtalan, örömmel
hallgatta a rendszerét. Mert ő ilyen, megtalál igazságokat, elenged
igazságokat, de közben is élvezi a hobbiját. Vannak, akik nem így
tesznek és görcsösen keresik a legjobbat? Vannak, akik a legjobb vételre
feszülnek rá? Akik bizonyos márkákat fetisizálnak? Bizonyos
igazságokat? Persze. Mindannyian mások vagyunk.Tudom, miről beszélek: én
bizonyos időszakokban sokkal kevesebb örömömet leltem a hifiben,
legalábbis akkor úgy éltem meg: mereven kerestem a jobbat, akartam
egy-egy berendezést, ahhoz kötöttem az ódiofil boldogságot. Most
visszanézve látom, hogy nem volt ez olyan boldogtalan időszak. Sokat
tapasztaltam közben - és nem csak a hifiről.

A Hifi City-n
volt egy topik "Mindenki úgy élvez, ahogy tud" címmel (Köszönet szállóigéért Huszti Zsoltnak). Szerintem valahol
ebben van az igazság. Az pedig, hogy kihez milyen információ jut el és
az merre mozdítja, saját magán múlik. Hogy mit lát meg a világból, mit
hall meg a zenéből. Lehet, hogy fel sem fogja adott időben ugyanazt az
információt, amit később igazságként fennen hirdet. Mint az indiánok
Columbus hajóját, amit állítólag nem látták, míg a sámán nem "látta"
meg. Persze ez egy hasonlat, de elég jól példázza a jelenséget. Amíg ki
nem nyílik a tudatunk adott lehetőségre, nem is fogjuk észrevenni.
Szerintem ezzel semmi baj nincs, sem azzal, ha valakinek éppen nem okoz
annyi örömet a hobbija, a hifi, mint másnak. Azzal sem, ha méregdrága
berendezésekkel éri el a Nirvanát (neeem, most nem a kábelre gondolok),
vagy ha lecseréli azokat. Ez mind egy út része és itt sem, mint sehol
máshol a világban, nincs mindenkire érvényes igazság, mint ahogy nincs
mindenkinek tetsző hifi sem.
Végezetül azt mondhatnám, hogy az
a lényeg, hogy dönteni kell, hogy bízni kell magunkban és nem másban,
de ez sem igaz. Minden a maga idejében történik, okkal, nem is lehet
másként. Az út adott, megtapasztalás van, fejlődés, aminek minden
tapasztalat és aktuális igazság a része. Hogy ez így fogom-e gondolni
pár év múlva? Ki tudhatja? :)
2015.10.