foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

A tapasztalat meglepetés ereje...
...azaz Bakai Gábor esete a Nu Force P20 előerősítőjével

 
Írta: Bakai Gábor

Sajnálatomra Gábor barátom rég nem jelentkezett nálunk semmilyen formában. Elragadta a félnomád élet. Aztán a nyár közepén, egy forró este csörgött a NuforceP20telefonom, melyet meghívás, ígéret egy írásról, illetve egy hosszas beszélgetés követett. Van még ami meglepi az olyan tapasztalt hifistát is, mint ő. S mily' jó nekünk, megosztja élményét, így osztozhatunk örömében az alábbi írás által:

Egy ideje nem szeretem a készülék-bemutatókat. Sem olvasni, sem írni: 14 ló mellett, az erdőszélén, egy szigeten élve szinte csak vonzóbb tevékenység kínálkozik számomra.  
Amiért 40 fokos melegben mégis írásra vetemedtem, az egy évek óta makacsul belém ivódott hiedelem megváltozása és egy élmény, amit ilyenformán megpróbálok megosztani Veletek. 
Hit
 
Hosszú éveken keresztül azt gondoltam, hogy nincs jó előfok. Vagy nem megfizethető (számomra), de inkább nincsen. Megmagyarázom. 
Sok hifitársamhoz hasonlóan a rendszeremet nem egyben vettem, hanem egyes készülékenként, sokat hallgatózva, tesztelgetve, cserélgetve állítottam össze.
Amikor az integrált erősítőkről az elő-, végfok párosra váltottam, szintén külön választottam a kettőt, mert az akkor legjobbnak vélt végerősítőnek nem létezett előfoka. Lelkesen kezdtem el keresgélni a hozzá, illetve a rendszerembe illőt, de nem sikerült megfelelőt találnom. 
Az idő haladtával szinte minden készülékemet lecseréltem, jobbakat találtam, nekem megfelelőbbeket, olcsóbban, vagy éppen több pénzért, mert a pénztárcám éppen megengedte, de az előfokkal nem boldogultam. Gondoltam, megnézem, mit is kínál a piac: az ismeretségi körből és az eladó készülékekből összegyűjtöttem 23 darabot, használt áraikon kb. 300ezer Forintig. Mind ajánlott, valaki szerint kiemelkedő tudású berendezés volt. 
Az akkori (és a mostani) elképzelésem szerint a jó előfok feladata, hogy a cd-végerősítő páros közé kötve ne változtassa meg a hang tonalitását, karakterét. Csupán ennyi volt akkor is az elvárásom. Na jó, akkor még azt is szerettem volna, ha jobb lesz, térben, dinamikában, bármiben, de ahogy haladtunk a hallgatózásban, úgy fogyott a lelkesedés az elvárással együtt. A végeredmény akkor egy erős kompromisszum lett egy YBA személyében, de egyik készülék sem tudta azt, amit kerestem. Továbbá levontam azt a következtetést, hogy mivel a rendszer elemei, amibe illesztettem, szintén hasonló árfekvést képviseltek, talán előfokot a legnehezebb építeni az összes komponens közül. Vagy az elképzelésemmel van a baj, amit azóta sem adtam fel.  
Azóta eltelt több mint tíz év, aminek a tapasztalatai szintén azt a megállapítást támasztották alá, miszerint nincs igazán jó előfok a nekem megfizethető, nem is túl olcsó árfekvésben. Fel is adtam, ebben az egy komponensben több kompromisszumot kötöttem, mint a többiben: vettem egy olcsó, még használható hangú darabot (Harman/Kardon Citation21), ami ár/érték arányban kiemelkedőnek tűnt: csak kissé rontott a hangon.  
Aztán meglepetésként belebotlottam egy Nakamichi CA-5E-be. Ezt a készüléket elsősorban a beépített MC fonója miatt vásároltam meg, merthogy jobbnak bizonyult az addig hallgatott Clearaudio Basic Symmetrynél. Fontos megjegyeznem, hogy a Clearaudio megvásárlásától kezdve sokkal jobban szerettem hallgatni az LP lemezjátszóm, mint a CD-m. A Nakamichi azonban nem csak a lemezjátszó részében volt jó, hanem meglepetésemre mindenben sokat javított a rendszeren, vagyis kevésbé rontott rajta, mint a Citation. De annyira nem jó, hogy megváltoztassa az előfokokról alkotott véleményemet. Meg ahhoz sem, hogy az LP mellett szeressem a CD-t is. 
 
Változások szele. Vagy vihara.
 
Aztán jött Németországba szabadult Szabolcs barátom, aki forgószélként rontott az életembe, miszerint hoz egy előfokot, mert baromi jó, meg kábelt is, mert az is jó, meg itt is hagyja, mert ugyan neki is kellene, de másnak is ígérte, de az még nem jelentkezett és inkább nálam legyen addig, minthogy ne szóljon és különben is, kíváncsi, mit mutat a rendszeremben, meg mit szólok hozzá.

Igaz ugyan, hogy az ára miatt látni sem akartam a házban, mert ha ne adj’ isten rátojna egy pók, a kártalanításhoz kölcsönhöz kellene folyamodnom, meg amúgy a szkepticizmusom, ami az eddigi tapasztalatomra épült, szintén erősen munkált bennem. Épeszű ember azonban nem állna sem a forgószél, sem mondjuk egy áradó folyó útjába, pedig hol vannak azok Szabolcshoz képest, amikor vérge magyarul beszélhet, meg ennyire lelkes... Tehát az előfok és Szabolcs is megérkezett.
 
A Nu Force-ot délután kötöttük be, majd hagytuk járódni, melegedni és elmentünk enni meg fürödni. Hazatérve megállapítottuk, hogy jó, elég jó, de nem hozza azt az élményt, mint Szabolcs saját rendszerében, ahol “helyre rakott mindent”. Azt gondoltam, hogy nem ér ennyit a különbség, sőt, semmi különleges nincs benne, de sokkal “nagyobb” hang, jobb készülék, mint a Naka. Sőt, még tonálisan is rendben van, de akkor sem voltunk tőle elájulva. Fanyalogva fogadtuk, Szabi csalódottan, én meg a régi hitemet igazolva és kissé sajnálva a délutánt. Amikor kivettük a rendszerből, érezhető lett a hiánya, viszont nem okozott függőséget a különbség. Volt még nála egy kábel is, amit szintén bekötöttünk és úgy ítéltük, jobb lett ugyan a hang, de még így sem elég jó az egész. Legalábbis az árát semmiképpen nem igazolja.
 
Zene, zene, zene… avagy csörgődob
 
Azonban azok a jó hangok, vagy valami kis ördög, vagy nem is tudom mi, de nem hagyott nyugodni. Valami piszkált, valami nagyon jó volt, de ez inkább érzés, mintsem konkrét dolog. Meg az is eszembe jutott, hogy annó a jobb kábel inkább az elő-, végfok között, mintsem a cd és az előfok között hozott jobb eredményt. Ezért aztán este még visszaraktuk a rendszerbe mind az előfokot, mind a kábelt. Utóbbit kivettük, előbbi maradt.
Végeredményként hajnali 1-ig zenét hallgattunk. Nem cserélgettük a kábeleket, csak a lemezeket. Körülbelül két óra elteltével magára talált a rendszer, összeállt, egységgé kovácsolódott, mert olyat produkált, amilyet még soha nem hallottam. Semmi nem változott és minden megváltozott. Sokkal több hang és levegő, de tonálisan meghagyta a többi komponenst dominálni, nem nyomta rá a bélyegét a hangra. Sőt, minden másban, térben, dinamikában javított. Vagyis körülbelül ugyanaz történt, mint Szabolcs rendszerében (Wadia 860x, Dynaudio T2.5, Crown K2).
Ami nagyon meglepő, hogy szinte eltűntek a rendszer hangerő korlátai, tudniillik nagy hangerőn komplexebb zenéken általában elkezdett visítani. Most nem. Mintha csak végtelen erőtartalékkal rendelkezne. Továbbá Damien Rice „O” albumán az „I remember” című szám vége eddig mindenhol „összedöntötte” a rendszert, sikítottak, le kellett halkítani mindenhol, ahol csak meghallgattam. Ez azért is fájó pont volt, mert egyébként talán az egyik legjobb minőségű lemez, amit valaha hallottam, de arra jutottam, hogy itt elrontották a felvételt: a sok, hangosan játszó hangszert nem sikerült jól lemezre venni. Most kiderült, hogy nem a felvétel a hibás, hanem a rendszerek. Vagyis inkább talán az előfokok...
Bevallom, hitetlenkedve hallgattuk, teljes extázisban, olyan élményekkel, amiket rég nem élt át egyikünk sem hifi kapcsán. A sokat tapasztalt hifistát nehéz ámulatba ejteni, de ez az előfok megtette: már régen el kellett volna indulnunk, de nem bírtunk magunkkal, csak cserélgettük a lemezeket, igen, a csörgődob effektussal (Megjegyzés: a  David Vivian-féle csörgődob sztori: “hifista: egy személy, kinek a lemezgyűjteménye felér a nemzeti adósságállomány kétszeresével, de csak egy lemez, csak egy adott részét hallgatja unos-untalan. Hogy melyik az? Mahler Ötödik? Bridge Over Troubled Water? Nem. A részlet a sétáló csörgődob, a lemez pedig a Hogy kell felállítani a hifiberendezést – a végső tesztlemez. A szöveg pedig: Hahó! Most a mikrofontól három méterrel hátra, két méterrel balra állok, a barátom pedig, aki mellettem áll, most meg fogja rázni a csörgődobot! Hűűű! Most pedig nyolc méterrel állok a mikrofon mögött…”), szinte kikapva egy-egy élmény után a lemezjátszóból a régi tesztlemezeket, újabb és újabb katarzist várva és megkapva. Rage Against The Machine: a rendszer mellbevág, úgy, mint még sosem hallottam szobai rendszertől, csak baromi nagy végerősítőkkel rendelkező autóhifiktől, de közben végtelenül cizellált, vagyis amikor a Rage kirepült a Proceedből, hogy Petruccianinak adja át a helyét, nemhogy a félelmetesen jó zongorajáték a kiemelkedő minőségű és hangolású zongorával éjtett minket rabul, de még Eddy Louiss Hammond játéka is kottázható maradt, vagy lett, vagy volt, csak még sosem hallottam így…
Elkerültek régen nem hallgatott zenék is, Ketil Bjornstad, Friend’n Fellow, P.O.D, Bach Brandenburgi koncertje, Makám lemezek, olyan felvételek, amelyeket hifis újságírói pályafutásom alatt valamiért különlegesnek találtam és sokat hallgattam, teszteltem velük. Most mindegyik új színben tűnt fel, többet mutatott, nagyobb élményt szerzett.
Másnap kissé lehiggadva tényleg elkezdtem zenét hallgatni. A rendszer úgy csábít a zenehallgatásra, hogy közben nem köt a készülékek elé. Ez nem kábítószer, nem varázslat, ez “csak” a valóság, annak látszólagos egyszerűségével, ám mélységeivel is. Amikor felteszek egy lemezt, nem akar mutatni, csak engedi, hogy hasson rám, a zene, a művész és nem a gép. A Valahol Európában könnyet csal a szemembe, de System of a Downra nem tudok ülve maradni.
 
Hifi-turizmus
 
Az élményt szerettem/szerettük volna másokkal is megosztani, ezért szóltunk pár barátunknak. Megindult a hifi-turizmus a szigeten, jöttek, hallottak, beszéltek, de többnyire hallgattak a túristák. Ami érdekes volt, hogy nem kellett klasszikus értelemben demózni a rendszert, elég volt bármit berakni, jól szólt. Nem kellett a számokat válogatni, sem a felvételeket. Valószínűleg az egységessége miatt, de nem válogat a műfajok között sem. Bizonyos tekintetben a legjobb rendszer, amit valaha hallottam, legalábbis pár szempontból biztosan. Érdekes az is, hogy még a nagyobb felbontású Youtube-os videók is élvezhetőek, ugyanakkor a CD hangja annyit javult, hogy  az LP nem élvez többé prioritást. 
Érdemes volt az arcokat és a testbeszédet figyelni a zenehallgatás közben: amilyen érzelmek megjelentek a zenében, az megjelent a hallgatójában is. Feszült figyelem, bánat, izgalom, lélegzet-visszafolytott figyelem, pihentető kikapcsolódás, mind a zenével változott. Egy komplex Dream Theater felvétel megmozgat minden izmot, nem hagy nyugodtan ülni, rátapad az idegrendszerre, magával ragad, hatalmas zenei történéseivel kifacsar, feltölt, de a figyelmet könyörtelenül magával ragadva el is fáraszt, ám ha Diana Krall lemezét rakom be közvetlenül utána, ebből a feszültségből semmi sem marad. És igen, ez nem hangerő függő. Mint említettem, szinte nincs is hangerő korlát és itt a „szinte” szó csak abból a jó érzésből, vagy inkább óvatosságból fakad, hogy bizonyos szint fölé nem állítottuk a hangerőt.  Ennél fontosabb viszont, hogy nincs a rendszernek optimális hangerőszintje sem, halkan ugyanolyan teljes, mint hangosan. Ilyet sem nagyon tapasztaltam még sehol sem... és igen, mindez a Nu Force rendszerbe illesztésével „jött meg”. 



Konklúzió
 
Egy ismerősöm azt mondta Szabolcs lelkendezésére: „nem is tudtam, hogy a Nu Force tud zenét csinálni...”. Szerencsére nem tud. Nem csinál, ezt a „munkát” inkább alázattal átengedi a zenészeknek, a felvétel készítőknek. Viszont tökéletesen végzi a dolgát. Azt „mutatja”, amit a körülötte lévő rendszer tud. Hagyja érvényesülni a többi komponenst. És ha azok engedik, akkor a zenét is. 
 
 
Meghallgatás az alábbia elemek segítségével történt:
 
Forrás
Proceed CDP
Townsend Elite Rock Yamaha hangszedővel
Revox B760
 
Erősítő
Nakamichi CA-5E
JBL 6260
 
Hangsugárzó
JBL L65
 
Kábelezés
Siltech

2015. július
Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.