foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

MC hangszedő ajánlások

Írta: Nagy Gábor Pál

Úgy döntöttem, megfordítom a dolgokat, és a korábbinál kicsit más módszerrel közelítek. Amit most közreadok, ez a lista NEM TELJES.

Részben, mert nem tudok másra támaszkodni, mint az elmúlt 35 év hifis tapasztalataira (amióta komolyabban belemélyedtem az audiofiliába), és amiről ezalatt az idő alatt sikerült impressziókat szerezni – azért ez nem is olyan kevés. Részben pedig nyilván benne lesz egy személyes ízlés, ami másoknak nem feltétlenül apellál, de tessék olvasni a sorok között. Oké?
Egyetlen hangszedő sem neutrális, azaz mindegyiknek van sajátos jellege, karaktere. Még a legjobbaknak Koetsu Blackis, sőt, azt kell mondjam, itt a jobb felbontás és beleláthatóság miatt ( meg persze azért, mert aki 300 ezres hangszedőt vesz, annak a többi cucca is jóval átlag fölötti, erről később) sokkal jobban hallhatók a jellegzetességek.
Magam részéről, a tonális különbségekkel könnyebben barátkozom, mint a dinamikai , zenei vagy érzelmi jellegű vékonypénzűséggel. Ezzel azt akarom mondani, hogy – és ezt ebben a korban már megtehetem – mereven elutasítom azokat a holmikat, amik nem hoznak könnyed zenei élvezetet, és egyáltalán nem vagyok hajlandó amolyan angolszász módon, finoman körülírva sejtetni, hogy ez vagy az a pickup, futómű, stb. bizonyos berendezésekben, szerencsétlen párosításokban….tudjátok, blablabla…… szóval szar, na. Ha kicsit sötétebben vagy világosabban szól, de azért jól zenél, és ütni tudom a légdobokat, akkor rendben. Ha nem, hess a francba. Így, őszintén.
Szerencsére, ebben a mai írásomban kevés ilyen jöhet szóba, ez már egy királyi elit társaság, kellő kifinomultsággal és virtussal,, mindegyiken van sapka, csak más színű. Lássuk:

Könnyű karokhoz ( SME-k, Dual-ok, Morch, Hadcock, Breuer korai modellek, és szinte minden karbon)

- Ortofon SL széria ( valami bűzlik Dániában, nem rossz, de azért van jobb)
- Audio Technica AT-F sorozat ( elmegy, kicsit felfelé billenő hangkép, vigyázni kell a lezárással)
- Linn Klyde ( itt jó, nehezebb karokban túltengenek a mélyhangok)
A Breuerekben (van idehaza valakinek ilyen?) állítólag a Koetsuk jól szólnak, de szerintem ez csak jobb híján van így, mert egyrészt a „kőházas” Koetsuk (pl. Jade, Onix, Rhodonite, stb.) jó nehezek, és ez ad egy kis plus súlyt, másrészt mert ezeknek kissé sötét tónusú a hangjuk, több mint elegendő mélybasszussal, szóval nem olyan nagy baj egy kis „felvilágosulás” . Emlékszem gyerekkoromból, az első felvilágosulásomra, hát, az se volt olyan nagy baj. 
smile hangulatjel

Ez az első etap azért teljesen érdektelen, mert a könnyű karokat a nagy engedékenységű MM-ekhez lehet jól használni (Shure és Ortofon 2M, esetleg néhány Moving Iron tipus). A minap ( miközben ellenőrzöm hogyZyx nem írok-e hülyeségeket….) levélváltásba kerültem az Ortofonnal. Épp a 2M-ek kapcsán írogatnak a web oldalukon teljesen megtévesztő blődségeket, aztán ezt még levélben is megismétlik (mást nem tudnak, ezt mondták a marketingesek, ezt kell kommunikálni), el kell adni a fostalicska 2M-eket jó pénzért a népnek. Mert a 22 mikronos engedékenység állati sok, és ettől a hangszedő még egy Rega 300-asban is úgy beáll, hogy nem lehet bele életet lehelni. Viszont ebből a karból készült sok-sok ezer, és árkategóriában egy Ortofon MM-et kb ezekhez fognak vásárolni. Így nosza, legyen a hangszedőtest formája épp olyan mint a Rega 250/300-é ott elöl, hadd higgyék a jónépek, hogy ehhez lett tervezve. Így majd a nagy engedékenység miatt döngeni fog, helyettesítve az igazi mélyenergiákat, amit viszont nem tud, mert a mágnes az drága, és abból ide csak egy olcsóbb jutott. Marketing á la Ortofon. A nyereségráta viszont NAGYON a helyére került. Akinek pedig van füle, és majd hiányzik neki belőle az ÉLET, az vegyen MC-t. Pont.
Elnézést ezért a kis intermezzoért, de a bullshit faktor elég magas, megüli a gyomromat.

Középnehéz karokhoz ( Regák, Linnek az Ittokot kivéve, Roksanok, SME IV és V – lásd kommentben, Heliusok java része, Projectek, Origin Live a Silverig, Zeta, Alphason, Mission, japán S-karok könnyű shellel)

- Audio Technica OC-k, AT-33PTG ( pici japánosság, fényesebb mint kéne, de nem rossz végül)
- Dynavectorok (!!! Teljesen élvonalbeli zeneiség, hangzási egyensúly, kicsit túlhangsúlyozottan nyitott, de nem túl fényes mint egy AT, csak mesterségesen, kicsivel jobban belelátni a zenébe mint egy koncerten. Van aki ezt szereti, hamar meg lehet szokni, és kompenzálni is lehet a lánc többi pontján. Kivétel a 17D2-D3, azok nehéz karba valók! Tulajdonképp, a Dynák félúton vannak a közepes és a nehéz karok között, okosan eltalált paraméterezés, ide is, oda is jók. SME-ben NEM.)
- Zyxek, kb a fentiek itt is megállnak – de ezt nem én állítom. Mondják. 
- Ortofon komolyabb MC-i ( Kontrapunkt, Cadenza, Rondo, Rohmann, Windfeld, MC 2000-5000, MC25FL, MC15MkII. – ezek igazán jó darabok, a Kontra-Cadenza széria kifogástalan, már-már Koetsu szinten van, de annál élénkebb, kevésbé sötét). A Rohmann-ról pedig valamelyik angol szakiró egyenesen kijelentette, hogy „a szegény ember Koetsuja”. Van benne igazság. (Én is egy – kicsit felpiszkált – Kontrapunktot hallgatok itthon)
- Clearaudio-k ( valahogy elég németesen hűvösnek, vagy legalábbis kissé mesterkéltnek hallottam az egyik komolyabb modellt, de ez kiállítás élmény, lehetett hendikepje).
- Az összes Benz Micro ( ez NEM ajánlás. Bele lehet tenni őket ezekbe a karokba, de – és ennek már korábban is hangot adtam – a Benzek nagyon csalókák. Megtéveszt a tisztaságával. Jó térhatás, tiszta, sima, kiegyenlített, látszólag semmi sem hiányzik, ha nincs korábbi tapasztalatod ezen vagy még inkább ennél komolyabb szinten, akkor megfog, hű, de szép hangok, de jó tér! Mindent hallok!
Denon DL304Aha. Aztán egy hónap múlva már be sem kapcsolod a lemezjátszót. Tudod mi hiányzik? Az INSPIRÁCIÓ. Nincs érzelmi töltés. Robothang. Mindig ugyanaz. 
Nekem erről mindig Mona Lisa jut eszembe. Híres kép, ott voltam Firenzében, láttam eredetiben, de ki az Isten tudja ezt 10 percnél tovább nézni? ( Nyugodtan bunkózz le. Én akkor sem.)
- Denon DL-103M ( Kiemelten. Az ős Denon nagyobb engedékenységű változata. Baromi jó)
- Denon DL-304
- EMT JSD-k ( az új EMT széria) – még nem hallottam, de bízom benne.
- Goldring-ok ( meglepően jó MC-k, mostanra kicsit drágábban mint kellene, ennyiért már kapok Dynavectort is, igaz magas kimenettel, egy 10x5-öt, de inkább azt választanám, vagy egy Ortofon MC25FL-t.)
- Koetsu Black ( érdekes, a kis Koetsut magasabb engedékenységre hangolták mint a többit, így jobban érzi magát az árkategóriájához alulról közelítő karokban is, feljebb, egy SME V-el tök jó.)
- Lyrák ( a másik becsapós hangszedő család, ha lehet még jobban. Olyan hihetetlen felbontást produkál, hogy csak ülsz, és nem hiszed el, hogy ezt lehet, hirtelen kezdőnek érzed magad a High-End Audioban. Sok dolog megfordul a fejedben miközben hallgatod, az előre látható bevételeid és muszáj kiadásaid leperegnek előtted, lázasan számolod a félretehető forintokat. Aztán lassanként rájössz, hogy át vagy verve. Mert amit hallasz, az mesterséges. Nem igazi. A magas hangok dominanciája folyton ott van. Nem mintha ne volna mélye. Van. Csak a magasak túl látványosan vannak jelen. Nem kellemetlen, mondom, csodálod. De aztán már nem számolgatsz. Később is mindig izgalommal ülsz le, amikor ráeresztik neked a barázdára. Élvezettel meghallgatod, de már nem vágysz rá. Ahhoz nem elég eszköztelen.)
- Madrigal Carnegie 1-2. Még nem hallottam, Molnár Laci barátomnak van egy, és valahogy nem lelkendezik, igaz a másik hangszedője egy Denon DL-103R – hallgatott a jó szóra! 
- Shelter 301 (Akkor már inkább egy Dynavector)
- Supexek. Sugano ős-design, pre-Koetsu, de nem ugyanaz a kaliber. Jó, egyébként, jól is zenél, de ne keverjük a szezont a fazonnal.
- Transfiguration-ok. Csak egyszer hallgattam pár órát egy Tempert, nem voltam elájulva. Félúton a Lyra és a Dynavector között. Nem rossz, csak nagyon túl van árazva.
SME IV és V. Azért nehéz ezeket hová tenni, mert könnyebbek az átlagnál, viszont drágák. Nagyon kevés olyan hangszedő van, ami kifejezetten a helyén van egy SME V-ben. Az egyik a Koetsu Black, a másik egy nagyobb Ortofon ( Cadenza vagy Kontra, vagy Rohmann) esetleg egy Lyra. Jó lenne még egy Dynavector DV-XX2 is, de nagy az árkülönbség.

Nehéz karokhoz ( Linn Ittok, Fidelity Research FR-64, Dynavector 505, 507, Sumiko, Acos Lustre GST-1, GST-801, SME-3009 egy 18g-os AT shellel, Jelco-k, nagyobb Origin Live-ok, Basis-ok)

- Denon DL-103R, SA ( teleírhatnék egy füzetet erről, de legyen elég annyi, hogy nagyon jó zene, elsősorban könnyűzenére való és jazz-re. Komolyzenéhez jobb egy Dynavector. Ráengeded a tűt, majd az első ritmusokra felugrasz, és téped a képzeletbeli húrokat. Riszálom úgyis-úgyis…. Kell hozzá egy jó nehéz kar. Állítólag 22-25 g az ideális, de szerintem ez túlzott, ha a gyári engedékenység érték igaz, akkor egy 16-20 g közötti kar az ideális. Próbáld ki !!! Beszereled, és többé nem veszel más hangszedőt, max a másik, könnyebb karodba (ha van).
Dynavector- Dynavectorok, itt már óvatosan. Számolj!!! Maradj 9 és 10 Hz között. 
- Dynavector DRT-XV-1 ( valószínűleg A VILÁG LEGJOBB HANGSZEDŐJE)
- Koetsu Rosewood Red, Urushi. ( Fatestű Koetsuk) Felborítja a rendszerépítési egyensúlyt az árával. NEM javaslom igazán. Lehet ugyanilyen jó hangot csinálni sokkal olcsóbban.
- Koetsu Onyx, Jade Platinum, stb (kőtestűek) Ez már inkább ékszer, így is árazzák.
- Ortofon SPU-k (no comment, állítólag a középtartományban csodálatos)
- Shelter 501 – 901, 5000, 7000, 9000. (A 901 kitűnő, az 501 egy jól sikerült közép-MC)
- Fidelity Research FR1-3 ( Már nem gyártják, de használtan is jó vétel, űbereli a Koetsu Blacket)
- Kiseki Purpleheart ( Hollandiában gyártják, nem japán, bár a neve ezt sugallja.  Legalább Koetsu nívó, talán még jobb is.
- Linn Asaka, Karma, Troika, Arkiv (Utóbbi már nem Supex gyártmány, nyíltabban is szól. Ritmikailag a Troika a király.)
- Clearaudio Talismann ( A DL-103 átdobozolt változata)
- Miyabi, Mijajima, Phase Tech (nem tudok hozzászólni)
- Zu 103 DL ( ez is a Denon 103 egyik inkarnációja, ezúttal aluminium házban. Tök jó.)

Pillanatig se hidd, hogy ezzel megúsztad. Mert az MC-ket ILLESZTENI KELL. Jön a nagy trafó / MC pre-pre áttekintés. Ha lesz rá időm...

Az írás az Audio World - Nagy Gábor Pál engedélyével jelent meg, melyet ezúton is köszönünk.
Az eredeti az alábbi linken található:

Szívesen látjuk hozzászólásaikat a fórumunk megfelelő topicjaiban

 

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.