foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Alap PC-zene átvitel 

Írta: Puskás János

usbMielőtt bárki beszólna, hogy volt már teszt USB kábelekről, sietve leszögezem: ez most nem egy csoportteszt lesz. Sokkal inkább azt az utat szeretné megmutatni – ha úgy teszik modellezni – amit egy kezdő hifista jár be akkor, amikor áttér a PC + külső DAC alapú zenehallgatásra, egészen odáig, hogy már tisztességesen hallgathatóvá válik a rendszere.


A sztori
Szóval, eszembe jutott egy körülbelül 2 évvel ezelőtt nekem szegezett kérdés: szerintem egy PC-s lejátszást éppen kipróbáló ember milyen kábelt vegyen? Ha az ember más pénztárcájával veri a csalánt, akkor könnyedén azt mondaná, hogy vegyen csak minél drágábbat - de hát tisztességes kérdésre illik korrekt választ adni. Ezért azt ajánlottam neki (megjegyzem, még sokaknak), hogy vegyen 1000-2000 körül mondjuk egy Belkint, és tökéletes lesz. Teljes hitelességgel, és annál nagyobb meggyőződéssel mondtam, hiszen én magam is ezt használtam akkor. Aztán egyszer a kezembe került egy neves gyártó terméke, és tökéletesre kerekedett a szemem, akkora volt a különbség.
Azóta a kérdezőnk egy Audioquest Diamondot, én meg Coffeet hallgatok. Ez van. Sokat gondolkodtam, miért lehet különbség, esetleg csak placeboról van szó, mert ugye a klasszikus (szkeptikus) álláspont szerint ott úgyis csak 0-ák meg 1-esek szaladgálnak, azoknak úgyis mindegy. Van rá elméletem, de nem ástam elég mélyre ahhoz, hogy le is írjam, így maradjunk annál, hogy valamiért akik próbálták, hallottak különbséget a különböző konstrukciók között.
De, visszatérve az eredeti gondolatra, tényleg jó kérdés az, hogy mivel érdemes kezdeni, és merre érdemes haladni? Nos, ezt sok ember képes eldönteni a pénztárcája és bevállalóssága alapján, de legalább annyi nem. No és ha meg is tudjuk fizetni? Mi lehet Best Buy, amiért érdemes mélyebben zsebbe nyúlni és mi a parasztvakítás? 
Ezúttal ebben a döntésben szeretnénk segíteni úgy, hogy végigmegyünk legalább a legfontosabb állomásokon – az olcsók között. Hát, uccu neki, induljunk!
Adott nálam egy időben 5 darab USB kábel, saját példányok a fiókból, olcsótól nagyjából 10000.- forintos kategóriáig bezárólag, meg a fenti alapötlet, és a kíváncsiság - leírom, mit tapasztaltam.

A résztvevők:
Előre elnézést kérek, ha valakinek kissé elnagyolt lenne a bemutató rész, de mivel sem nem egyedi bemutató, sem nem csoportteszt eme írás, így csak a benyomásaim írom le. A csoport néhány darabja a sarki a számítástechnikai boltokban is megkaphatók, s túl sok specifikációt nem közölnek a gyártók sem. Ami a hosszt illeti, az általam meghallgatottra igaz, mivel ezek eltérő méretben is elérhetők, természetesen. Ennyit általánosságban, most pár gondolat egyenként.

Egyszerű, fekete USB kábel
Nickelezett külső, réz belső érintkezők, árnyékolt vezetők, körülbelül 3 milliméteres külső köpeny, és USB Hi-speed feliratú papírfecni, amit csak úgy ráragasztottak. Egy nyomtatóhoz vettem valaha, mert ahhoz nem kaptam. Nagyjából 700 Forintot fizettem a két méteres darabért ...

Belkin „sárga-szürke”
Többször hallottam ezekről a hifis fórumokon, így amikor megláttam egy áruházlánc polcán, gondoltam miért ne, megvettem 1200 Forintért. 3 méter hosszú, hamuszürke, okkerszerű sárga betétekkel. Egyszerű, nagyon flexibilis jószág. Csatlakozói, akár a fenti darabnak, külső részen nickelezett, míg a belső fülecskék rézből készültek.


Hama
A megfelelő megoldás, ahogy a cég szlogenje mondja. Kinézetre vettem, mert olyan imponálóan „kábelnek” néz ki ... Kétszeres árnyékolású, melyből a külső fémharisnya jól látható a különböző színekben virító, vagy teljesen átlátható külső burkon (amiről épp szó van világoszöld). Aranyozott külső csatlakozó, a belső réz. A vastagsága valamivel 3 milliméter fölött van, talán ennek, és az árnyékolásnak köszönhetően kevésbé flexibilis, de ez csak a csoporton belül értendő, mivel abszolút értelemben egyáltalán nem problémás az elvezetése a szűk helyeken sem. Az 1,8 méteres darab is valamivel 2000 Forint fölött érhető el.


Monster Ultimate Performance
A márkanévből azt gondolnánk, hogy ez esetleg egy speciálisan audio célra gyártott darab, de nem. A csomagolásán egy szó sem esik a zenéről, annál inkább a 24k aranyozott csatlakozókról, a háromszoros árnyékolásról, és a stabil jelátvitelről. Érdekes, kék színű jószág, ami nem tudom miért nekem bejön. Pedig semmihez sem megy egy átlagos szobában, de amúgy is olyan vékony, hogy nem feltűnő - nagyjából 3 milliméter vastag. Nem zavar az senkit (a szoba színharmóniájára háklis feleségekre nem vennék mérget ...) Talán ezt a kábelt a legnehezebb beszerezni, én az íbéjen akadtam rá (véletlenül), a két méteres darab nagyjából 6000 forintomba fájt, aminek a fele ugye a postaköltség. Ha egy másik kontinensre születek ....


Audioquest Forest
A jól ismert márka termékeivel a digitáis, és videoátvitelben mindig is számoltam, mivel odafigyelt erre a területre (is). Megelőzve a többieket, ők már teljes skálát kínáltak az audio célra kifejlesztett USB kábelekből, míg a többiek csak fejlesztettek. A ranglétra alján elhelyezkedő, Forest egy monokristályos réz vezetőkből álló, 24k aranyozott csatlakozójval szerelt termék. (A cikk írásáig, hála a fejlesztéseknek az új Forest elvileg már 0,5 % ezüstöt is tartalmaz, kérem ezt a különbséget figyelembe venni!). Én egy 3 méteres darabbal rendelkezem, amely ára már 13000 forintot kóstál napjainkban, a másfeles 10000 alatt elérhető.


A körülmények

A forrás:
Egy átlagosnak nevezhető gép A6 5400 K (AMD) procival, Gigabyte A85X alaplappal, 4 Gb RAM-mal. Operációs rendszerként Ubuntu Studio Linuxot használtam, Audacious lejátszó programmal, JACK szerveren keresztül.
DAC:
Musical Fidelity M1 (első verzió)
Erősítő: 
Harman Kardon HK 650
Hangfal:
JBL L20T
Kábelek:
Siltech SQ 88ST RCA, Crystal Copper hangsugárzó, Siltech SPX 800 hálózati kábel.
Zenék (tömörítésmentes):
Mozart - Cosi Fan Tutte
Bozzio Levin Stevens - Black Light Syndrome
Metallica – Black album
Fatima Spar und die freedom Fries – Zirzop

Csapjunk egy kis zajt!

Feketécske
Mozart tömör, fedett, szűk dinamikatartománnnyal indul, főleg a nagyzenekari részeknél. A tempó egészen jónak mondható, de az is feltűnik, hogy a hegedűk vékonykák, és műanyagok, mindemellett olyan érzésem van, mintha függöny mögül zenélne a zenekar. A tér kissé lapos, és mélységében sem eléggé kiterjedt. Olyan, mintha ebből a Harmonia Mundi felvételből egy (elnézést a rajongóktól) közepes DG-t csinált volna. 
Bozzio zenéje már levegősebb (ez egyébként is az egyik legjobb hangú rip, amivel rendelkezem), egészen testes, ennek ellenére nem elég tartalmas a basszusgitár. A hangzás kissé vékony, nem elég részletező, tartalmas, valószínűleg ez okozza azt, hogy nagyobb dinamikai történéseknél bántóvá képes válni. További gond, hogy nem elég sima, sőt, grízes, és sávhatárolt. A legalsó oktávok nem igazán követhetők, és az is zavar, egyszerűen nem fér be a szobába a zenekar. Kissé zavarban vagyunk... Lehetne letisztultabb is, valahogy nem áll össze a hangkép. A ritmus, a dallam viszont egészen jó.
Metallica Enter Sandman-jén a lábdob lehetne tartalmasabb is, a dinamika is inkább csak csapkodás, mint erő, vagy megindulás. Nem hoz újdonságot az előzőekben tapasztaltakhoz képest itt sem a kábel: lehetne simább, részletezőbb, egységesebb, és letisztultabb. És baj, hogy bánt. Nagy baj. 
Fatima Jozef-je zavaros, csapkodó, de majdnem egységes. Az alja elveszíti a fonalat, Fatima viszont fiatalodott pár évet. Ő talán örülne neki, de én most nem. A fúvósok szúrnak, a dobseprő grízes, és általánosságban mű az egész hangkép. Kivéve a szaxofont, ami egészen meglepően felül teljesít a többiekhez képest – ellentétben a harmonikával, ami, hogy is mondjam, meseszerű... Kellene még egy kis levegő, kis plusz sebesség, és tartalom.

Belkin
A fekete noname után kötöttem be, és már az első Mozart taktusoknál is megfigyelhető volt, hogy mennyivel nagyvonalúbb, egészségesebb dinamikájú, és jobb arányokkal rendelkező kábel. Persze az előbb említett dinamika itt sem kiemelkedő, és egy enyhe ködösség, és műanyag íz itt is megfigyelhető a hangképen. Mégis más léptékekben lehet gondolkodni egy ilyen Belkin-nel. Itt már alakul ez egységesség, a zene folyamata, és a felbontásban is előrébb tart, mint a fekete. De itt van a fentebb említett – számomra leírhatatlan – mű hangképe, ami olyan érzést kelt bennem, mint egy étel, amit celofánba csomagoltak. Ott a természet csodája valahol benne, de a fólia nem engedi élvezni … De legalább nem darabos, és nem fáj a hallgatása!
Bozzio ma nem a megszokott gitárját hozta az előadásra. A jó ég tudja miért, talán újat akar? Maradjon a réginél! A zene egyébként tartalmasabb és egységesebb- egészségesebb az előzőhöz képest, de itt is megfigyelhető némi sávhatároltság. A ritmus kissé komótos, mondhatni lagymatag ez egy latinos hangulathoz, nem vinném táncba a menyecskét, hacsak nem segítene valami felfokozott hangulat, és meg némi alkohol. Ami a kábelt illeti, inkább gyertyafényes vacsora illene hozzá, de a diszken lévő, épp lejátszott zene nem erről szól, hanem a korábbi – általam hiányolt vérpezsdítő hangulatról. Kár, hogy nem adja az egyéniségét a zenéhez, túl óvatos ahhoz, hogy felkeltse az ember figyelmét.
Metallicán a lábdob már majdnem testesnek is mondható, a dinamika alakul, az egyébként harapós gitár kissé kerekített. A pergődob egészen szórakoztató, a magastartomány fedett, és globálisan nézve a hangkép túl tömör. Nem olyan zavaros, mint az előző kábellel, és közben azon gondolkodom, hogy ezt most dícséretként írom, vagy hiányérzetként.
Fatima zenéje egészen szórakoztató módon épül fel, sávhatárolt, és bizonyos hangokat egyszerűen nem tart elég fontosnak ahhoz, hogy megjelenítsen, másoknak a kiterjedésével van gondom. Egészen vidám, ami ez esetben baj, mert normális esetben ez a felvétel őrülten gyors. 

hama
Mozart zenéje egészen egységes és nyílt, fürge, és hullámzó, sőt izgalmas is! Bár néhol kissé harsány, de a kedvem megjön, hogy az eddigieknél tovább hallgassam ezt a jó kis felvételt. Ami elindul valahonnan és tart valahova, dinamikai váltásokkal, és levegősséggel. Ez bizony már zenei történés! Eddig ez színez a legkevésbé, egészen hallgatható, nagy, durva hibák nélkül. Utóbbi szónál maradva: a sztereó kép eléggé kétoldalas: magassága gyakorlatilag nincs, a mélysége viszont hiányos. De, figyelembe véve az árát, egészen felvidultam!
Ez esetben sem sikerült túl valósra Bozzio gitárjátéka. A basszusgitár majdnem cizellált, és egészen tartalmas. A beütések dinamikája az eddig hallott legteljesebb, és legkontrolláltabb. Végre itt az előbb hiányolt latinos virtus és dallam is, a hangkép levegős, s bár a hangszerhangok kiterjedése nem teljes, mégis egészen jó felbontású. Eddig egyértelműen a legkorrektebb, bár a barátságos hangok hívei ne ezt a kábelt emeljék le a polcról.
Metallica Enter Sandmen-je eddig „Hama módra” a legegységesebb. Bár a tartalom és a dinamika nem a legteljesebb, de legalább rockot hallok, még ha kissé visszafogott agresszióval is. Végre James hangja nem egy franciakrémesre hasonít, hanem egészen hihető, enyhe élccel. Persze hiányolok még egy kis hangtömeget, és felbontást, de ebben az árszegmensben az elégedettségi faktor kipipálva.
Fatima bandája egészen egységes, és jó tempót diktál, persze nem teljes az előadás, de alakul a bulihangulat - az, ami miatt szeretem ezt a zenét. A leghihetőbb fúvósokat hallom, a nagybőgő egészen követhető, és kontrollált, bár kissé lehetne testesebb. A harmonikánál viszont fennakadtam egy picit: a hang színezete egészen jó, de hiányzott számomra valami, ami fontos. A levegő. Nem igazán érezni, hogy ez a hangszer levegővel működik, ettől viszont sokat vesztett a varázsából...

Monster UP
Egészen más felfogás, mint a hama. A felső regiszterek tekintetében visszafogott, de finom, gurgulázó hangja van. Autós hang-hasonlattal élve: míg emez egy V8-as, az egy VTEC. Egységes, egészen valós hangokat szolgáltat, és ami a zenét, annak folyamatát illeti, azt hozza. A Cosi Fan tutte előadás izgágább, gyorsabb, kiszámíthatóbb, összeszedettebb, mint ez eddigiek. Egyeseknek talán szürke, másoknak talán eszköztelen, és könnyed, ez ízlés és rendszerfüggő, és valószínűleg mindkét félnek igaza lesz. Az viszont tuti, hogy ez egy vállalható belépőszintű kábel.
Bozzio gitárhangja kissé gömbölyded, és itt-ott elnagyolt, homályos, de mégis egészen jó. Olyan, mint egy jó rézkábel (valószínűleg az is): egészen gyors, egységes, és sosem válik bántóvá. De energiában, sebességben, hangszínekben - és árban - egy nemesfém fölötte áll.
Egy tényleg rendezett, visszafogott, és puha, de kissé fedett a hangképe, és enyhén szürke is. Igen, lehetne levegősebb, színesebb, de a dinamikát egészen jólt visszaadja, ez főleg a pengetéseknél tetszik. És révbe értem: nem egysíkú valami az előadás, hanem egy folyamat, mely különböző színezetű és erejű hangok egysége. És ez olyan valami, amire eddig csak vágytam!
Metallica első taktusainak megindulásánál ösztönösen valami gonoszra gondolok, a legsötétebb gitár és dob intrót hallom eddig. Énekesünk hangja megint simult egy picit, de legalább nem élces, és nem túl mű. A tere középen itt-ott kissé kiürül, de egészen kiterjedt. Még egy kis rossz, amit meg kell még említenem: elkélne még egy kis vadulás, őserő, picit elvesz az éléből ennek a műfajnak ez a kábel, ami nem igazán jó pont. Nem fanyalgok túlzottan, mert így is tetszett, de azt gondolom, hogy nem a rock a fő vadászterülete ennek a kék mütyürnek.
Fatima kissé tömör itt is, a zavarosság határán evez. Eddig a legtisztább énekhang, a dinamikai csúcsoknál néha elvékonyodik, ami a felbontás – egyébként is megfigyelhető – enyhe hiányára utal. A nagybőgő jól követhető, az utórezgése is lejön a húrnak - végre! A dallam is átjön a hangszórókon, akárcsak hangképére mindenhol jellemző sávhatároltság – főleg a felső regiszterek esetén – itt is tetten érhető Ha kevésbé lenne fedett, és találna valahol egy kis vaskosságot – valószínűleg többe kerülne.

Audioquest Forest
Mozart operáján a legteljesebb dinamikával örvendeztet a csoportban, jó néhány hegedűs is visszatért a büféből az előadásra. A hangkép gyors, könnyed, izgalmas, levegős, és egészen kiegyenlített. A mai leghitelesebb hangszerhangokat hallom. A szólók igazi szólók, az üstdob valóban üstdob, a váltásokkal semmi gondom nincs. Persze őkelme hangjában is felfedezhető egy kis fedettség, és felbontásbeli anomáliák, de figyelembe véve az árkategóriát, ez csöppet sem meglepő.
Közben Bozzio Duende-jén a mai nap legdallamosabb basszusgitárját fülelem, és a leghitelesebb gitárját. A ritmus jó, a dinamika kellemes, végre jól hozza a hangerőbeli különbségeket is a Forest. Mindezt kiegészíti a részletező, és egészen hiteles magastartomány, finom és dallamos basszusgitár aláfestés, ez az előadás már egészen leköti a zeneszerető emberfiát. 
Végre zenészek játszanak, nyugodt profizmussal, a zene itt zajlik előttem. Ezzel már tényleg együtt lehet élni!
Metallicán egy picit finomra sikerült, de a csoport leghihetőbb lábdobja adja az alapot, egészen harapós gitárhangokkal. A pergődob kontrollált és gyors, ami a hangképet illeti James kissé hátrébb lépett, (ez megfigyelhető más, komolyabb kábeleknél is) nincs igazán szólóban. Egészen hihető és testes az eladás, csak lenne kissé vadabb, testesebb.
Fatima egészen gyors, könnyed, gördülékeny. A Forest-tel sokall be legkevésbé, ami jó dolog. Ellentétben a csörgővel és a cinnel, ami egészen kifogástalanra sikeredett, ellentétben a dinamikával, ami hiányt szenved néhol, és igen, itt is az izom az, amiben lehetne kissé továbblépni. Adagolhatna kissé több fűszert a zenébe, meg egy kis sebesség még elférne, mert így picit visszafogott, és szürke az előadás. De egységes, élvezetes, és az irány jó, és így kerek a dolog, hisz vannak nagyobb testvérek is a sorozatban!

Végszó, gondolatok
Nem mondom, hogy egyszerű hallgatózáson vagyok túl. Az igazsághoz tartozik, hogy én ma már továbbléptem ezt a ketegóriát. De ez nem baj: jó néha egy másik szintet ismerni ahhoz, hogy az alsóbb árszegmens hiányosságai feltűnőbbek legyenek. 
Kijelenthető, hogy az igazi nagy különbség egy nagyobb kategória felé lépve, a dinamika, erő és kontroll terén mutatkozik meg. Valamint az, hogy az igazán jó kábelek nem elvarázsolni akarnak. Egyszerűen csak teszik a dolgukat. Sokszor elsőre szürkének tűnhetnek, de amint kivesszük őket a rendszerből, máris hiányoznak.
De bocsánat, jöjjön a végső konklúzió:
Sima PC zsineget az használjon, aki végképp szkeptikus. Vagy nyomtatni akar.
A Belkin terméke már más világ, és alig drágább. Persze az egész hangkép mű, és vannak itt más anomáliák is, de alig pár száz forinttal többért egészen hallgatható produktum. Lágy, és kerek, a nyugodt hangzás kedvelői vegyék le a polcról!
A Hama egységes, sokoldalúan használható darab, de vékonyabb, fényesebb, stílusban adja elő a zenét, amit a választásnál kell figyelembe venni.
A Monster kissé sávhatárolt, és puha, de ha leszámítjuk azt, hogy rockon ő sem remekelt, egy igen bevállalható darab, főleg, ha az amerikai áron (azaz annyiért, mint a Hamát) meg tudjuk vásárolni. , a mezőny legjobb ár-érték arányú kábeléről beszélünk Nem mehetek el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy volt valami varázslat ennek a hangjában, amit egyetlen társa sem tudott szolgáltatni a mezőnyben. Jómagam hónapokig hallgattam, örömmel.
Akárcsak a Forest-et. Ha élhetek ezzel a szófordulattal, ezzel nem megyünk be az erdőbe. Virágos hegyvidéki réten járunk vele. Könnyed, levegős, izgalmas hangja hamar megtalálja szívünkhöz-fülünkhöz az utat. 
Utóbbi két kábellel más tényleg lehet hosszú távon gondolkodni, míg a Hama termékében sem csalódunk, - ha nem kapnánk Monstert, vagy semmiképp nem adnánk 2 ezresnél sokkal többet egy USB kapcsolatért.


Már csak egy dologgal vagyok adós. Egy nagyon hálás köszönettel, Kobela Mihály barátomnak, a cikk megírásához nyújtott önzetlen és hathatós segítségéért!

2014.


Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.