foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

5 kiló DAC - azaz D/A konverterek 500 ezer környékén... 
2. rész: Naim V1

Írta: Szalontai László

Az előző részben megismerkedhettünk a tesztkörnyezettel, aki kihagyta volna, mindenképp tegye meg, mivel mint mindig elmondjuk, fontosak a körülmények, és az elmondottak erre is vonatkoznak. Szóval olvasás. Ha megtörtént, akkor íme, a következő rész...
Az angol cég - jobb későn, mint soha alapon - 2009-ben úgy döntött, hogy belefog külső DAC-ot készíteni, renceramiről napjaink felhasználójának valószínűen igazából 1 bemenet hiányozhat, mégpedig az USB. Úgy gondolták, (többekkel egyetemben) hogy a hálózati lejátszóké a jövő, viszont annyi újabb és újabb konverter jelent meg a világban, amik legfőképpen a számítógépes zenehallgatást helyezik előtérbe, hogy a Naim is jobbnak látta, ha nyit az ”új trend” felé. A Classic szériába tartozó DAC V1 a 2. különálló konverterük, viszont több dologban is az első fecske: ő a cég hosszú történelmében az első előfok - DAC – fülhallgató erősítő kombináció egyben, valamint ő az első közvetlenül PC-re is csatlakoztatható USB-s készülékük is. Külsőre le sem tagadhatná, hogy melyik márka terméke, melyet a fekete zöld színvilág, valamint a példásan megépített egyszerű és klasszikus porfestett alumínium ház tár első pillantásra a szemünk elé. A félméretű készülék előlapja aljának közepén a hagyományos zöld Naim logót találjuk, amit ha megérintünk, lenémítja a készüléket. Bal oldalán a digitálisan vezérelt hangerő szabályzó helyezkedik el, alatta egy 6,3mm-es fülhallgató kimenet van, aminek lelke az-az erősítő része, single ended és tiszta A osztályban üzemel, Jobb oldalán 6db zöld háttér világítású bemenetválasztó gombot találunk, míg a középső részt egy OLED kijelző foglalja el, ami vegyes érzéseket váltott ki belőlem.

Egyrészt tetszett, mivel tű éles, világosban is jól olvasható, de sötétben sem válik bántóvá, viszont a menüben lépkedve annyira kicsi betűkkel jelennek meg az információk, hogy azokat csak közvetlen közelről lehet leolvasni. Ideális abban az esetben, ha mondjuk egy PC előtt ülve fejhallgatót hallgatunk, de nem használható, ha egy hangfalas rendszerben, 2-3m-ről használjuk. A hangerő, illetve a bemenet kijelzését, viszont már távolabbról is lehet látni. A készülékhez kapunk egy távirányítót is, aminek segítségével nem csak a hangerőt és a bemenetet állíthatjuk, hanem testre tudjuk szabni a készülékünket, de a legjobb funkciója (USB kapcsolat alatt), hogy a PC-t is vezérelhetjük vele, például számot is válthatunk. Jó méretű gombjai is kézre állnak, viszont jobban örültem volna, ha készülék árába belefért volna egy minőségibb érzetet keltő, mondjuk fémből készült távirányító. Egy érdekes és egyben hasznos kiegészítővel is kecsegtet a V1, mégpedig segítségével leellenőrizhetjük, hogy ténylegesen bithelyes-e az adatátvitelünk. A cég honlapjáról letölthető néhány minta, amikkel meggyőződhetünk, hogy a PC-ből érkező jelünk módosítatlanul jut-e el a DAC-ba. Hátulján található az aszinkron USB (24 bit/384 kHz) bemenet, valamint 5db S/PDIF (24 bit/192 kHz) jel fogadására alkalmas csatlakozás: 2 RCA, 1 BNC és 2 optikai bemenettel. Kimenetből egy pár RCA és egy DIN csatlakozás áll rendelkezésünkre, melyek közül egyszerre csak az egyik használható. Ha figyelmesek vagyunk, sajnos kiderül, hogy nincs analóg bemenetünk, így például egy lemezjátszót már nem tudunk rákötni.

Adatok:
Frekvencia átvitel: 10Hz - 20kHz + 0.1dB/-0.5dB
Teljes harmonikus torzítás: <0.002%
Analóg kimenet: 2 (RCA és DIN) Variálható Pre-amp kimeneti jelszint szint,
Fix kimeneti jelszint: 2.1V RMS
Fejhallgató kimenet: 1/4 Inch (6.35mm) 
Áramfelvétel (Max): <17VA
Tápfeszültség: 115V vagy 230V, 50 vagy 60Hz
Mérete: 87 x 207 x 314mm (Ma x Sz x Mé)
Súlya: 4.3Kg
Ár: 510000Ft
Forgalmazó: Penna-Poor Kft.

A meghallgatás:
Ez az első Naim termék, amit saját rendszeremben meghallgattam. Bevallom férfiasan, először féltem tőle, mivel ugye vannak gyártók (Audio Note, Heed… stb.), akik híresek arról, hogy komplett rendszert kínálnak, kábelezéstől a hangfalakig, ami, ha tetszik valakinek, nagyon könnyű dolga van rendszerépítkezés szempontjából, mert amennyiben szeretne feljebb lépni, csak megveszi a brand nagyobb hangfalát, vagy erősítőjét és kész. Nem kell millió készülék közül megtalálnia melyik illik legjobban rendszerébe, majd, ha szeretne feljebb lépni, nagyjából kezdheti megint az egészet előlről. Szóval a Naim is egy olyan márka, amiről az kering a köztudatban, hogy komplett rendszerként az igazi. Hallgattam már több helyen is, többféle felállásban a termékeiket, de valahogy sosem fordult meg a fejemben, hogy otthon is ki szeretném próbálni. Nem szólt sehol sem rosszul, de valahogy nem ragadott magával eddig. 
Tehát itt van ez a minden tekintetben új készülék, adott az én rendszerem, amibe nincs semmi más Naim, nem használtam a cég állványát sem, viszont kezdésnek a mellékelt táp és USB kábellel hallgattam meg és azt kell, hogy mondjam elsőre nem igazán tetszett. Nem volt rossz, csak másmilyen. De, ha már kábelezés: kicsit kifejteném konkrétabban, miért is éreztem szükségét, nem mezei zsinegeket használni, még akkor sem, ha a Naim azt javasolja. Saját tápkábelével egy lapos, kontrollálatlan, zavaros és tömör hangkép fogadott, amin az Analysis egy kicsit segített, oldottabb és megfogottabban szólt a muzsika, de, ha őszinte akarok lenni, a javulás mértéke nem igazán volt egyensúlyban a ráfordított anyagiakkal. Kíváncsiságom szerencsére nem hagyott nyugodni, így az SPX-800-ast is bekötöttem a hátuljába. A hatás magáért beszélt, mintha minden banda vagy zenekar többet gyakorolt volna, egységesebbek és összeszedettebbek lettek az előadások, fellélegzett és kitisztult minden. Mélyei kevésbé lettek gombócosak, textúráltabb és lágyabb, de energikusabb lett a performansz. Élet, íz, naturalitás, valamint gyorsaság költözött a zenébe. A borsos ára ellenére is úgy éreztem, hogy megérné a befektetés. (használtan még inkább) USB kérdéskörben a mellékelt kábellel ideges, bántó, visító lett az előadás, a hangkép felkeményedett, mindehhez egy maszatos megjelenítés párosult. Nem részletezném még egyszer, a Nexu és a Diamond itt is ugyanúgy hozta a jellemzőit.
USB kontra S/PDIF: utóbbival nagyobb volumenű, levegősebb, fényesebb, csilingelőbb volt, viszont a mélyek vesztettek súlyukból, de szerencsére volt miből. Ha csak a hang számít, akkor jobban tetszett a Tablával, de az ár/érték arányt én kissé túlzónak éreztem az adott esetben. A meghallgatás vegyesen zajlott: volt mikor USB-ről, volt mikor Tabla-n keresztül teszteltem.
Nagyon erős volt a karaktere, amit rányomott a hangra, viszont mindezt úgy tette, hogy közben stílus független tudott maradni. Metallica One című számának finom könnyed bevezetője után igazi kemény heavy metál zenébe csapott át, de egy akusztikus előadás is megőrizte akusztikus jellegét. Érdekes és nem a megszokott hangszerhangokat hallottam, ugyan nem a csöpögős, vagy műanyagosodott fajtából, de valahogy mégsem tűnt igazinak. A középtartomány alját és a basszus tetejét úgy éreztem, hogy jobban hangsúlyozta Chris Jones albumán, ami ettől dögösnek hangzott. A ritmusa példás volt, az előadásra egy kissé fedetté vált, de ki tudott kapcsolni, nem irányította magára a figyelmem, csak szólt a zene, hagyta elkalandozni a gondolataimat. Dead Can Dance - Return Of The She-King alatt nem az a tipikus „hifizős” karakter jellemezte, nem túlzottan részletes, viszont energikus, a pontos és feszes ritmus vitte előre az előadást, de valahogy mégsem ütött igazán. Amennyiben már rendszeremben szólt egy Naim termék, nem hagyhattam ki, hogy meg ne hallgassak egy jó kis Naim Label anyagot, így került a Neil Cowley Trio - TheNaim vi bekk Face of Mount Molehill album a lejátszó listámba. Kissé visszafogottabban játszottak a fiúk, mint amihez hozzászoktam, nem elég nyílt, de egységes volt a produkció és olyan gyorsan elszaladt a 12 szám, hogy fel sem tűnt az idő repülése. Néha a zongora kissé hamiskásnak tűnt, viszont a mélyreható karaktere miatt nagyon közvetlennek hatott. Lana Del Ray - Blue Jeans tiszta és dögös, úgy érzem, van mondanivalója a számnak, nem analizálja túl, kissé sűrű, az énekhangban van egy kis hamiskás érzésem, de végig egységes maradt. A prezensz tartomány hangsúlyozásával nagy volt a jelenlétérzetem Nils Lofgren - Mud In Your Eye dalában, de a felharmonikusok száma kissé megcsappant. John Coltrane tenorszaxofonja valóságosan, ércesen, de nem szemcsésen szólalt meg a Locomotion számban, ahol kellemesen telten, de gombócosan dunnyogott a nagybőgő és itt is jellemző volt rá a kissé sűrű előadásmód. Megbocsájtóan viselkedik a kevésbé jó felvételekkel is, nem a hibákra fókuszál. Tér: számomra nem a legfontosabb szempont egy készülék megítélése kapcsán, bár kétségtelen, hogy nem hátrány, ha jól viselkedik ezen a téren is egy konverter. A V1 kellően pontos és pont eléggé széles színpadképet tárt elém, színpadmélységben viszont kiemelkedően teljesített. A hangfalakról könnyedén leváltak a dallamok. Semmi extrát nem kínált, viszont nem is éreztem hiányt összességében ezen a téren. 
Nagyzenekari műveknél számomra az ilyen jellegű előadásmód igazán kedves összetartja, összekovácsolja a művet, mint azt Drovák IX. szimfóniájánál prezentálta is.A meghallgatás első napjaiban igazából nem értettem igazán a mondanivalóját, nem kerültünk közös hullámhosszra, nem tetszett, hogy kerekít alul is, felül is, mindamellett, hogy mindent átformált a saját kis stílusa szerint. Nagyjából 10 nap elteltével viszont egy érdekes dologra lettem figyelmes. 
Aznap este, az utolsó két órában, mikor már csak zenét akartam hallgatni, elfáradva az egész napos koncentrálástól, a Naim szólt, kicsit jobban visszagondolva az előző nap is, meg azt megelőzőn és az azelőtti nap is addig kevergettem a készülékeket, hogy mindig Naim zárta zenélést. Hogy is volt ez akkor?! Nem igazán tetszett, de tudat alatt mégis tetszett?! Egyszerűen van benne valami, ami miatt mégis kellemes volt a teljes képet nézve. Mesél, de jó a mese, izgalmas a történet. Egy rally versenyen Ladaként tudnám a legjobban elképzelni (egyáltalán nem pejoratív értelemben), akit az időeredménynél jobban érdekel az élvezet és a közönség szórakoztatása. 
A tesztidőszak végére a füllentései már csak mosolyt csaltak az arcomra. Háborúban is az első áldozat az igazság, de az információ erősebb a golyóknál. Előítéletemet megcáfolta, könnyedén befért a csoportba, nem ő volt a legszélsőségesebb készülék. Többnyire nem jellemző rám, hogy fáradtan ülök le zenét hallgatni, de mikor így alakult, a Naim segített feltöltődni. Ilyenkor jó volt, hogy csak gördült a zene, de nem kapálózott a figyelmem után. A ritmikája, lendülete szinte minden zenének jól állt, mint ahogyan a teltebb, dögösebb előadása is, ezért alacsonyabb hangerőn is kellemes volt hallgatni. Ez az együtt töltött idő, meghozta a kedvem, hogy a későbbiekben, ha lehetőségem nyílik rá, jobban megismerkednék a Naim további termékeivel is!

Ez lett volna a második rész, annyit elöljáróban, kedvcsinálóként elárulhatok a következő részről, hogy két készülékről is szó lesz... 

2013. október
Copyright © 2018 Audioland. Minden jog fenntartva.