foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Egy marék USB kábel tesztje...
...avagy lehet, hogy ez is számít?

Új színfolt az Audioland egén ... duplán is. Mind kábeltípus, mind író terén debütálunk, fogadják szeretettel mindkettőt... Ime! (szerk.)

Írta: Szalontai László

Előszó

Régen, a CD korszak elején, egyesek úgy vélekedtek, hogy a CD játszók egyforma hangúak, mivel digitálisak. Ma már tudjuk, hogy nem volt helyénvaló ez az állítás. Később külön dobozba kerültek a CD USB csoportfutóművek, illetve a DAC egységek. Az őket összekötő S/PDIF kábelekről is eleinte úgy gondolták, - mivel digitális jel megy rajtuk keresztül, - semmilyen, hangra gyakorolt hatásuk nincs. A tapasztalat azt mutatja, sajnos nem így van. Elérkezvén napjainkhoz, az oly népszerű „USB kábeleken csak egyesek és nullák mennek, nem lehet hatása a kapott hangra” kijelentések is megdőlni látszanak. Aki kételkedik, tessék kipróbálni, saját tapasztalatot szerezni! Nem szeretnék hitvitákba (?) bocsátkozni, hogy egy USB kábelnek van-e hallható hatása, vagy nincs, ezért azt javaslom, csak azok az erős idegzetűek olvassanak tovább, akik nyitottak, vagy már megtapasztalták, hogy sajnos csakúgy, mint más típusú kábel esetében, ez is befolyással bír a kapott hangra.

 Következő sorokban 3 (+1) gyári és 3 hazai DIY-er termékének meghallgatásáról számolok be.

Úgy érzem, hazánkban népszerű DIY kábelek már lassan hasonló ismeretségre tesznek szert, mint gyári társaik, elfogadottságuk is kialakult, ezért szerintem életszerű egy ilyen vegyes összehasonlítás. A kínálat feltérképezése közben épp egy ilyen készítő, ”Valhalla” Ákos sorai között találtam egy érdekes szösszenetet: „Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy egy bizonyos (ár)kategória felett kizárólag nagynevű gyártótól vásároljon és ne magamfajta Mekk Elek-től! A relatív jó hangminőség és kivitel még nem "termék"! Egy termékhez szükség van tőkeerős cégre, versenyképes, profi fejlesztői bázisra és nem utolsósorban terméktámogatásra.”

Érdekes épp egy olyan ember billentyűzetéből, aki maga is összeállít kábeleket, lássuk, hogy mennyire is állja meg ez a kijelentés a helyét a gyakorlatban!


Amit el szoktunk mondani

Mint mindig, most is elmondom, hogy a meghallgatás eredménye, az adott körülmények között, számomra felállított preferenciák alapján alakult ki, nem kizárt, hogy másnak másra van szüksége, semmi gond tehát azzal, ha valaki nem ért egyet. Fórumunkon lehetősége van kifejteni véleményét! Most is az olvasó figyelmébe ajánlom Bakai Gábor különálló gondolatát a csoporttesztekkel kapcsolatban, a régieknek ismétlésként, az újabbaknak rágódni valónak.


Nézzük is sorban az indulókat, valamint tisztázzuk, mennyi is az annyi!csoport

Audioquest Carbon: 0,75m – 26.930 Ft; 1,5m – 35.980 Ft

Audioquest Diamond: 0,75m – 124.250 Ft 1,5m – 157.290 Ft

Fapaci Luxor: 0,8m – 10.000 Ft 1,5m – 12.500 Ft

Human Audio Nexu: 0,6m – 149€+VAT* 1,2m – 199€+VAT*

Hydra Sound Argo Siver II. 1m – 65.000 Ft

Valhalla U2 Gold 1,5m – 60.000 Ft


* Jelenleg ebből az árból, akár 30% kedvezmény is elérhető.


A meghallgatás körülményei:

Hangsugárzó: Triangle Genése Quartet

Erősítő: Ayon Spirit

DAC: Bladelius DAC, Hegel HD2

Kábelek: Siltech SPX-800 tápkábel, Siltech-SQ88 MKII összekötő, Crystal Copper hangsugárzó kábel

Forrás: HP ProBook 4320s laptop (i5 processzor, 4gb RAM) WIN 7

Szoftver: foobar2000, pontosan ilyen beállítással.


Sok-sok zenével nyúztam a kábeleket, de az írásban a következő művekre hivatkozok:

2 Cellos - Hurt

Antony Hermus, Anhaltische Philharmonie Dessau – Chabrier: España

California Guitar Trio - Yamanashi Blues

Charles Mingus – II. B.S.

Chris Johns – Thank You (R.J Reynolds)

Dave Matthews Band – Aligator Pie

Dave Matthews Band – Shake Me Like A Monky

Dead Can Dance – Return Of The She-King

Eddie Higgins - What A Diff'rence A Day Made

Eric Bibb - Spirit I Am

Esbjorn Svensson Trio – Goldwrap

Everlast - Blinded by the Sun

Hadouk Trio - Baldamore

Haydn - String Quartet op. 76, no. 5 - Finale/Presto

Holland Baroque Society - Les Janissaires / Nota Kurucz I + II / Zela Trovke

Neil Cowley Trio- Slims

New York Philharmonic - (Symphony No. 2, Op. 16, “The Four Temperaments”); IV. Allegro sanguineo

Nils Lofgren – Mud In Your Eye

Pachelbel - Canon in D Major

Ramin Djawadi – The King’s Arriwal

Rodrigo y Gabriela - Buster Voodoo

Rusconi – Berlin Blues

S.M.V. – Thunder

The Gene Harris Trio Plus One - Gene's Lament

Two Steps From Hell - Earth Rising


Minden USB kábelnek volt bőven esélye a bizonyításra, több nap, egyes esetekben több hét is rendelkezésemre állt az együtt élésre, hallgatózásokra, véleményalkotásra.


Fapaci Luxor

Fapaci kirakata rendezett, áttekinthető, rövid olvasgatás után minden szükséges információ a rendelkezésünkre áll, aktuális termékpalettától az árakig bezárólag. 2 típusú USB kábele van: alap a réz vezetőből készült Zanzibár, valamint felette a jelenleg tesztelt Luxor, mely vezetői nagy tisztaságú tömör ezüst huzalból állnak, melyeket légréteg és teflon szigetelés vesz körül, majd kívülről természetes anyagú gyapjú köpeny borítja a kábeleket. A legvastagabb külsővel rendelkezik, mégis könnyen kezelhető, hajlékony, a szerelés minősége ránézésre, tapintásra nem hagy kívánni valót maga után, viszont az aranyozott „A” oldali csatlakozó nálam eléggé lötyögött a laptop USB portjain.

Mivel messze a legolcsóbb kábel a résztvevők közül, természetesen igazságtalan, 3x, 6x drágább Fapaciluxorkábelekhez hasonlítani, viszont ezt most mégis megtettem, hátha lesz meglepetés. Kapcsolatunk döcögősen indult, vagyis - helyesbítek - nem indult, ugyanis a laptop bármely USB bemenetébe kötve nem sikerült felismernie a Bladeliust, ezt nem sikerült sehogy orvosolni. Próbáltam kitámasztani, kiékelni, de annyit ért, mint múmiának a NIVEA, így ezt a kábelt csak a Hegellel sikerült meghallgatni. Az összkép nem is sikerült rosszra, egy mezei nyomtató kábelt, minden tekintetben, helyzetben és körülmények között sikerült felülmúlnia. (Ami, mint lentebb kiderül, nem is volt olyan egyszerű feladat egyes esetekben!) Gyors, szinte stílus-független. A mély-tartomány vékonyka és kevés volt, de kellően gyors és precíz. (Nekem ez jobban bejön, mint a sok, lassú, kontrollálatlan brummogás.) Dave Matthews enyhén zavarosra, és ízlésemnek kevésbé energikusra sikeredett. Dead Can Dance zenéjén egész jól szerepelt, bár kicsit kemény volt, de pontos, azonban hiányoltam a dinamikáját. Kissé színezett és ideges lett Eddie Higgins előadása, széltében nagyjából rendben volt a zenészek elhelyezése, de sajnos színpadmélysége nagyon kicsi lett, csak a hangfal síkjából szólt a muzsika. Yamanashi Blues kicsit túlforszírozottra és harsányra sikerült - nem így a lecsengések. Klasszikus műveknél nem teljesített túl jól: színezett, néha-néha kontrollját vesztett, feszélyezett, erőltetett előadást hallottam, nagyon hiányzott a színpadmélység és az energia. Jó és rossz felvételeken is hozza tudását.

Helyzete

Mindezek ellenére, rendszeremben jobban illet, mint a másik két DIY termék. U2 Goldnál megfogottabb, Argo Siver II. -nél kiegyenlítettebb, kevésbé fárasztóbb, viszont a gyári kábeleket nem közelítette meg sem hangban, sem árban! A Nexuhoz képest színezett, éles és fárasztó, a Carbonhoz viszonyítva pedig dinamikátlan, és erőltetett.


Human Audio Nexu

A hazai Human Audio USB kábel kínálata 3 darabból áll: Nexu S, Nexu M, Nexu L. Mint sejthető, a különbség pusztán méretben van: 0.6m, 1.2m, ill. 1.8 m hosszúságúak. A gyártótól a következőket sikerült megtudnom a kábelről: „Nagyon sokféle alapanyagot és struktúrát kipróbáltunk. A végeredmény egy egészen egyedi struktúrájú, alapvetően réz bázisú kábel lett, ahol az adat és táp vonal erősen eltérő megoldásokkal kombinál. Számos alapvetően különböző rendszeren hallgatva és "sok füllel" közösen fejlesztettük.”

Szemre szimpatikus: egyszerű, de nagyszerű megépítettség, visszafogott, tetszetős kialakítás. Könnyen Human audio nexukezelhető, rugalmas darab.

Hangjában elsőre a természetesség fogott meg, hangszerhangok élethűek, kellemesek voltak: a zongora valóban zongora, a nagybőgő valóban nagybőgő, a szaxofon valóban szaxofon. Jó értelemben vett visszafogottság jellemezte, nem húzott se magasba, se mélybe, és kiegyenlített is volt. Aligator Pie kicsit levegősebb lett, mint a Carbonnal, de annál visszafogottabb, méltósággal, igényesen vadult, (mert azért tudott vadulni is,) de az összhatás lágyabb, mint a Carbon előadásában! Earth Rising felvételen hiányzott belőle a brutalitás, viszont végig kontrollált és egységes volt, bár a Carbon mélyei kicsit megfogottabbak voltak. Neil Cowley Trio szép, levegős, nagyszerű felbontással, a zene ritmusa magától értetődő. A zenészek kényelmesen elfértek egymás mellett a színpadon. Chris Johns éneke kiemelkedett a zenekarból, szépen megjelent a 3D-s kép. Klasszikus zenén is nagyon jól érezte magát, Chabrier – España művénél, finom részletek, valóságos, élethű hangzásvilág jellemezte, folyamatos, gördülékeny, nem darabos előadásmódban. Itt előnyére vált a finomsága, számomra jobban átadta, ezen műfaj stílusjegyeit, mint a Carbon. A színpadmélység pontosan kirajzolódott, (a DIY kábelek e téren tanulhatnának tőle!) a csendje majdnem megközelítette a Diamond szintjét.

Helyzete

Kiegyenlített, hosszan hallgatható, nagyon zenei, nem akar többnek mutatkozni, mint ami. Ha muszáj lenne belekötni, egy csipetnyi frissességet és erőt még szerettem volna, de az igazat megvallva így is nagyon tetszett! Luxorhoz képest nyugodtabb, finomabb, kellemesebb. Az U2 Goldhoz viszonyítva kiegyenlítettebb és megfogottabb. Az Argoval szemben egységesebb, természetesebb, lágyabb, részletesebb.


Hydra Sound (Néhai) Argo Siver II.

Néhai mester portékáiról nincs pontos és követhető feljegyzés. Az aktuális kínálatról, valamint árakról sincs semmilyen nyilvános információ, amennyit sikerült megtudnom, hogy van Argo III, Argo Silver, valamint közvetlen felette a legmagasabb kategóriás Argo Silver II USB kábel a kínálatban. Következőkben a csúcs típusról lesz szó, amely felépítése a készítőt idézve: „ monokristályos 7N réz és 7N ezüst anyagból, ultra alacsony jitter, nagy keresztmetszet a tápvonalon.”

Józsi szerint már a kisebb kábele is felveszi a versenyt a Diamonddal, a tesztalany pedig túl is szárnyalja. Bizakodva kötöttem be ilyen bevezető után.

A rendszerbe kerülve egyből hatalmas változást hozott, tekintélyes szárazságot, de nem a jó értelemben Hydra sound argo silvervett, hanem inkább az a déli napsütésben a Szahara kellős közepén egy homokviharban típusú fajtát. Gabriela mintha egy olyan gitárt pengetett volna, aminek a húrjai pattanásig vannak feszítve, a hangja vékony volt, a lecsengések hiányoztak. Ugyanez a Diamonddal olybá tűnt, 4 keze és dupla annyi húrja lenne a gitárosnak, annyival több a részlet, teli élettel, megannyi nüánsszal, ritmusos, jókedvű, könnyed, mintha más játszana, más hangszeren. Hugh Laurie nótáján annyira tisztelte a ritmust, hogy véletlenül sem találta el. Túlzásba vitte a fényességet, annyira, hogy elég bántó lett. Alsó tartomány kontrollálatlan, a hangja mosott, kevés élettel. Klasszikus zenén sem brillírozott, New York Philharmonic felvételén hiányoltam a színpadmélységet, mindenki egy vonalban állt egymás hegyén-hátán összesűrítve. Nagyobb gond volt, hogy a hangszerhangok élethűsége sajnos konvergált a nullához. Dave Matthes számán a dobszerkót mintha kicserélték volna egy gyerekeknek készültre, annyira elveszett a zenében, valamint hiányzott a lendület, vadulás. Amikor mindenki bekapcsolódott a zenébe egyszerűen összeesett, semmi kontroll, darabos és ellágyuló, de valahogy mindezt nyomulósan tette. Ennél a pontnál eljutottam arra a szintre, hogy ”referenciának” csak a kíváncsiság kedvéért, kipróbáltam egy mezei nyomtatókábelt. (Időrendben ez a kábel került legutoljára a rendszerembe, viszont, csak itt éreztem egyedül ezt a fajta összehasonlítás szükségességét.) Sajnos azt kell, mondjam, nem mindig volt rosszabb, inkább csak másabb. Részletesebb volt, az összemosás is kisebb mértékű volt, hangszerhangok valósághűbbek... Persze ez is nagyon messze áll a jótól, viszont tőle, az áráért legalább nem vártunk semmit. Visszatérve, majdnem minden számnál felírtam magamnak, hogy „műanyag hangszerhangok”. Minden műfajt a saját képére (hangjára) formált, a stílusbeli különbségeket sem hozta: a rock nem rock, barokk zene hasonul a pophoz. Számomra erősen színezett, rövidtávon is nehezen hallgatható, fárasztó, hosszú távon meg…

Helyzete

A Diamonddal nem érdemes egy lapon említeni, semmilyen tekintetben, de még a Carbon és a Nexu is elég messze van tőle (hangban). U2 Goldhoz képest megfogottabb, és élénkebb a magas tartománya, de gyakran átesik a ló túloldalára, sok esetben bántó és fárasztó. A teljesítménye nem konstans, minden számnál kicsit máshogy viselkedik, nem kiszámítható. Luxorral szemben néha dinamikusabb, harsányságban nagyjából egy szinten állnak.

A fenti sorok elolvasása után az olvasó akár jogosan is gondolhatja, hogy ez elég erős kritika, viszont úgy érzem, hogy, ha egy kábelért 65.000 Ft-ot elkérnek, majd útravalóként nemes egyszerűséggel kijelenti róla a készítője, hogy mennyi mindennél jobb, akkor sehol a világon ne legyen olyan rendszer, amiben egy 500 Ft-os nyomtatózsineg jobban szól, akár csak 1 szám erejéig is. (Itt az arány ~ 30-70% volt)


Audioquest Carbon

Az Audioquest termékpalettáján 5 féle USB található, emelkedő sorrendben: Forest, Cinamon, Carbon, Coffee, és legfelül a Diamond. Mint látszik, a Carbon a kínálat középső tagja, vezetőinek anyaga tömör (LGC) réz, 5%  ezüsttel a külsején, ami azért is fontos, mert a gyártó szerint ezen a felületen utazik a jel nagy része. A szigetelése nagy sűrűségű polietilén. Külső borítása egyszerű és visszafogott. Könnyen kezelhető, Audioquest carbonminőségi érzést keltő szerelés, csatlakozója ezüstözött, melynek típusa külsőleg és minőségérzetre is szinte megegyezik a Diamondéval.

Miután bekötöttem, a tisztaság volt a legszembetűnőbb változás, valamint egyszerűen a helyére került minden. Nem feltűnő hang, pedig meg lehetne hozzá minden, ami azzá tehetné: csilingelő magasak, nagy felbontás, kellemes mély-tartomány, de mindezek nem egymással versengenek, inkább integrálódnak. Nagyon egységes, hangjai kontúrosak. S.M.V. – Thunder című számán levegős és gyors, jó ritmikájú kábel volt. A magas tartománya élénkebb, a Nexu-nál, de egy pici karcosság is társult mellé, de épp csak pici, így nem lett soha bántó, mint az Argo, vagy a Luxor. Ettől inkább frissebbnek és élettelibbnek éreztem. Mélyek megfogottságának tekintetében, a Diamond után a második a sorban. Mélyebbre ment, mint a Nexu, és testesebb is kissé, ami Dave Matthews, vagy Dead Can Dance zenéit hallgatva jól jött. Earth Rising számot hallgatva energikus és dinamikus volt, de ugyanakkor végig kontrollált maradt. Spirit I Am számnál az énekes szépen kiemelkedett a többi zenész közül, az előadás folyamatos és lendületes volt. Esbjorn Svensson Trio gyors és pergő, kiegyenlített... Holland Baroque Society előadása jókedvű, fényes, jól mutatta a dinamikakülönbségeket, azok a finomságok, amik a nagy testvér tudott, azok hiányoztak.

Helyzete

A Luxorhoz képest nyugodtabb, simább, kiegyensúlyozottabb, dinamikus előadásmód jellemezte. Az U2 Goldhoz viszonyítva, gyorsabb, színesebb, zamatosabb, frissebb kontrolláltabb, dinamikusabb. Az Argóval szemben kiegyenlítettebb, tisztább, pontosabb, élethűbb és még sokáig sorolhatnám…


Valhalla U2 Gold

Valhalla termékei sem igazán nyomon követhetők, itt sincs publikus árlista sem. Jelenlegi USB kábele az U2 Gold, valamint a csúcs kábele az U2 AgPt. Belépő kategóriás, nincs egyelőre a kínálatban. Vagy ez az. Amit most tesztre kaptam. Az U2 Gold ezüst/arany/réz vezetőből készült, szeparált jel és táp utakkal. Ez 2 db USB bemenetet használ egyszerre(!), egyébként nem igényel semmilyen plusz beállítást, ugyanúgy működik, mint a sima 1 csatlakozós kábel. Külalakját tekintve megfelelő minőségű szerelés, aránylag könnyen Valhalla goldkezelhető, a külső feltűnő, ezüstszínű borítást nem szeretném minősíteni, a kedves olvasó majd eldönti, neki tetszik-e, vagy sem.

Első hallásra, ami feltűnt, hogy előtérbe helyezett mindent, a hangfalak frontjához képest „előre lépett” a zenekar. Én ezt nem szeretem, sokkal jobban preferálom, amikor valódi színpadmélység alakul ki, és egy nagy lépést inkább hátrafelé lép a zenekar. Everlast zenéjén jól érezte magát, dögös, testes, vissza tudta adni a stílust, viszont a Carbonhoz képest kevésbé részletező, utóbbival élethűbb is. Számomra legjobban ez élet és a frissesség hiányzott a kábelből, külsejével ellentétben hangjára a szürkeség jobban illett, mint a fényesség. Shake Me Like A Monky dalnál, mintha a magas tartomány nem futná ki magát, kevésnek és fedettnek éreztem. A mélyekből viszont sok volt, nagyon sok, de ráadásul nem megfogottak: a mennyiség sajnos a minőség rovására ment. Időzve kicsit ugyanitt, megfigyelhető volt az is, hogy nagyon kiemelt egy frekvenciát, és mintha csak abból az egy hangból tevődne össze a (mély) tartomány. Rátelepedett az egész előadásra, ezáltal eléggé egysíkúnak hatott minden felvétel. Ugyan testesebbnek érződik elsőre, mint a Nexu, de hamar kiderül, hogy nem valóságos, és nem is ment annyira mélyre sem. Viszont rendszerem ezáltal mély-tónusú lett. Nagy hangerőnél nagyobb zenekarokkal pl.: New York Philharmonic nem különültek el megfelelően a résztvevők elnagyolta a határokat is. Ramin Djawadi – The King’s Arriwal számánál, zavarban volt, mint Ádám anyák napján, nem igazán tudott mit kezdeni az energiákkal, a megindulásokkal, szétesett és kiabálva jelezte a kontroll elvesztését. Eric Bibb számán olyan érzésem volt, mintha egy kötélen állt volna az énekes és a szájharmonikás, szorosan, egymás mellet, harcolva a milliméterekért.

Helyzete

Ha el tudunk vonatkoztatni a túlburjánzott, lassú mélyektől, a hangszerhangok szerethetőek, már-már a zenei jelzővel is lehetne illetni, de sajnos az összkép mégsem ilyen. Az Argoval szemben hitelesebb, és kiegyenlítettebb teljesítményt hoz, de ugyanúgy rányomja stílusát minden zenére, viszont, ha, valamelyik rendszerben beválik, ott mindig ugyanazt a teljesítményt fogja hozni. A Luxorhoz képest testesebb, dögösebb.


Audioquest Diamond

Az Audioquest USB kábeleinek jelenlegi zászlóshajója. Vezetőszálainak anyaga színtiszta tömör ezüstből (Perfect Surface Silver) készülnek. Csakúgy, mint a Carbonnál, itt is nagy sűrűségű polietilénnel történik a vezetők szigetelése. A csoport legmerevebb kábele, de még ezt sem nehéz kezelni. Ízléses, visszafogott borítást kapott, külső átmérőben szinte megegyezik a Carbonnal. A gyártó, a felső kategóriás kábeleinél már megszokott módon, itt is alkalmazza a Dielectrical Bias System (DBS) rendszerét, ami a kábel középső részén végigfutó vékony vezető és a köpenyben elhelyezkedő árnyékoló fólia közé kapcsol, jelen esetben 72 V feszültséget, amivel egy elektrosztatikus mezőt hoz létre elemek segítségével, amik a kábelre vannak erősítve egy tárolóban. Mivel csak passzív áramkört (elemeket) tartalmaz, a jelátvitelbe az ígéretek szerint nem okoz zavarokat. Ezen a kis dobozon van egy gomb és egy LED, amivel ellenőrizni tudjuk, hogy az elemek működnek-e, melyek élettartama években mérhető, mivel teljesítményt szinte egyáltalán nem igényel az egyenáramú polarizáció. Előnyök? Csökkenti a szigetelés bizonyos frekvenciáit érintő jellassító hatását, valamint enyhíti a kialakult nemlineáris fázishibákat is.

A megszólalása már az első másodpercekben magával ragadott. Mintha ötvöznék egy kristálytiszta hegyi patak frissességét, gyorsaságát a Nílus, Földközi-tenger torkolatához közeli hömpölygő nyugalmával. Annyi életet vitt a zenébe, mint a hatalmas folyó a sivatag szárazságába. S.M.V. – Thunder számának elején az egyik gitáros nagyon halkan egy kis dallamot játszik, ami a Diamond nélkül régebben soha fel sem tűnt, csupán néhány pengetésként azonosítottam. Dead Can Dance zenéjét élettel telítette meg, méltóságteljesen és belsőségesen prezentálta. A mélyek nagyon gyorsak és megfogottak voltak, ez esetleg az első pár másodpercben úgy tűnhet, hogy kevés, de egyáltalán nem! Pont annyi, amennyi kell, rendkívül mélyre ment, sebészi pontossággal és gördülékenyen. A bőgő húrjainak minden egyes rezgése hallható a Berlin Blues számnál, a finom pengetésektől a vad tépéseken át, mindenhol új információk jelentek meg, a csoport többi tagjához képest. A jelenlétérzet más értelmezést nyert általa. Holland Baroque Society művénél jól elkülönülő zenészek, pontos precíz és mély színpadképpel párosultak. „A háttér koromfeketesége és a csend már-már egész szürreális, ezáltal még szembetűnőbbek a halk-hangos részek váltakozásai.” Ropogós pergős a Hadouk Trio, amit egy kerek egész egységgé kapcsolt össze. Mingus zenéjén hatalmas tüdővel fújták a rezeket, amik pont kellően voltak ércesek és fémesek, frissek és ropogósak. Buster Voodoo számán Gabriela gitározásának lendülete megállíthatatlan volt, pörgős, sokszínű és változatos. Dave Matthews bandája vidáman, fantasztikus dinamikával, jókedvvel lépett fel. The King’s Arriwal fényes és csillogó, brutális energiával és mégis finoman, valamint teljes kontrollal szólalt meg. Gene Harris együttese körül sok volt a szabad tér, kényelmesen elfértek a színpadon, nem gyúrta össze egy gombóccá, egy igazi élő, magával ragadó örömzenének lehettünk fültanúi. Pompás lecsengések, folyamatosság és testesség volt jellemző 2 Chellos előadására. Úgy gondoltam, hogy a fentebbi jellemzők miatt, rosszabb felvételeken esetleg könyörtelen lesz, és kihoz minden felvétel hibát, rossz keverést, de szerencsére nem így lett. Annyira nem, hogy csak pozitív értéket adott a kevésbé sikerült felvételekhez, egységessé váltak és élmény volt hallgatni vele azokat is! Nem tudtam zavarba hozni semmivel, semmilyen körülmények között. Olyan könnyedséggel és rutinnal zenélt, mint egy 20 éve együtt játszó együttes.

Helyzete

Azt gondolom, egy 5 perces gyors teszttel nem tudja maximális tudását megmutatni. (Vagy csak nagyon gyakorlott fülűeknek.) Együtt kell vele élni egy kicsit, hogy megértsük, azt a sok-sok kis apróságot, ami által olyan atmoszférát teremt, mely sokkal közelebb tud vinni a zene mondanivalójához. Az Audioquest házon belül természetesen nem teremtett konkurenciát a Carbonnal, bár a szokásos ”hifis” paraméterekben, amennyiben külön-külön nézzük, nem is nagyon marad el, az összhatás azonban mégis sokkal pazarabb. Sajnos csodák nincsenek, nem hiába kell ezért messze a legtöbbet fizetnünk, nem egy kategória többi kábellel. Nincs olyan ár/érték aránya, mint a Luxornak, Carbonnak, vagy a Nexunak, ilyen magasságokban már nem lineárisan emelkednek az árak, viszont, még így is jobb, mint az Argo Silver II., vagy U2 Goldnak.


+1, a nyomtató USB

Egyszerű, 2m-es nyomtató kábel, amit régen 5-6 nyomtató kábelből választottam, semmi extra, bármelyik PC-s boltban beszerezhető. Maradjunk annyiban, hogy nyomtatókban a helye, nem zenehallgatásra találták ki.


Konklúzió

A meghallgatás során használt 2 DAC ugyanazokat a tulajdonságokat hozta ki a kábelekből.

A Luxor nem rossz kábel, de azért nem is hoz megváltást, ami nem baj, nem is annak szánták, az ára is barátságos, legfőképpen annak ajánlanám, aki tudja, hogy ennél többet soha nem szeretne kiadni egy USB kábelért, viszont szeretne túllépni egy nyomtató kábelen, szereti a sok részletet, gyorsaságot, esetleg kevesli a magas tartományt a rendszerében. Ár/érték arányát reálisnak mondanám. Viszont szerintem, aki ilyen kategóriában gondolkozik, érdekes lehet esetleg egy Audioquest Cinamont is kipróbálnia. A Carbon usbkés a Nexu nagyon sok mindenben hasonlítanak, mindkettő nagyon egységes és kiegyenlített, de mégis más oldalról közelítik meg a zenét. Utóbbi kellemes, szerethető, közvetlen, meleg, sosem bántó, vagy agresszív, mindig kiegyenlítetten teljesített, kellően nyílt és visszafogott is egyben. A Carbon virgoncabb, ízesebb, energikusabb. Kicsit még tisztább és nagy pontossága miatt sterilebbnek hat. Nehéz jól megfogalmazni mit is tud, mivel semmi különöset nem csinál, nem akar túlnőni magán, amit tud, azt hiba nélkül hozza, minden zenén, de amikor kivesszük, nagyon hiányzik. Mindkét kábelnek csupán az előnyei lehetnek a hátrányai, nem megfelelő rendszerbe illesztés esetén, viszont hosszú távú megoldások lehetnek, amire már érdemes építkezni. Hydra Sound Argo Siver II. Sajnos a teszt leggyengébb hangot produkáló kábele, amit a rapszodikus viselkedésének és erős színezettségének köszönhet leginkább. Gépi, elektronikus zenéken jobban teljesít, mint hangszereseken. Olyan, mintha még nem lenne teljesen kész, de már majdnem elkezdték volna csinálni. U2 Gold rendszeremben nem igazán szerepelt jól, túl visszafogott volt, valamint a mély-tónusú hangzásvilág, minden műfajra rányomta bélyegét, ami által egyhangú előadások keletkeztek. Diamond végleg eloszlatta oszlatta érzékeny lelkem piciny világának, harmonikus kerékvágásából kirángatott, nyugtalanító szelek viharában kovácsolódott stressz felhők, sokat nem ígérő szövevényén átgyűrűdző, súlyos mentális sebeket ejtő lelki spirál ködfellegét! Találkozik benne a dinamikus brutalitás és a finom, légies megszólalás. Hangjában a stresszmentes, nagyvonalú előadásmód párosul magabiztossággal. Olyan könnyedséggel tár elénk soha nem hallott részleteket, mintha magától értetődő lenne, egyszer sem érezzük túlzónak az információözönt. Az árára meg tekintsünk, úgy, hogy ha van 2500 albumunk, akkor albumonként 50 Ft-ot megér-e számunkra?!

Utószó

Ne legyünk lusták, vegyük a fáradtságot 2-3 kábelt elkérni, kölcsönkérni, meghallgatni saját rendszerben vásárlás előtt, hagyatkozzunk a fülünkre, ne szomszéd Pista véleményére, úgyse ő fogja nap, mint nap hallgatni.


Plusz...

...egy kis érdekesség a végére, van egy tulajdonság, amit könnyedén lehet mérni kivétel nélkül minden kábelnél, ami nem más, mint a hosszuk. Lássuk pontosan milyen hosszt kapunk a hivatalos méretekkel szemben:

Audioquest Carbon: 0,75m helyett 0,82m

Audioquest Diamond: 0,75m helyett 0,78m

Fapaci Luxor: 0,80m helyett 0,92m

Human Audio Nexu: 1,20m helyett 1,29m

Hydra Sound Argo Siver II. 1,00m helyett 1,02m

Valhalla U2 Gold 1,50m helyett 1,52m


Észrevételeket, ötleteiket regisztrációt követően megtehetik fórumunkon, vagy a megfelelő topicban!


2013. április


Cikk után

A megjelenés után a Hydrasound készítője azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy módosítsam a cikket, mivel annak eredményét ebben a formában nem kívánja felvállalni. Elmondása szerint nekünk egy másik kábelt adna, mint a vevőjelöltnek. A történetet a mi szemszögünkből, és az ő levelével kiegészítve a fórumban a Beszélgetések Audioland cikkekkel kapcsolatban topicban elolvasható, és véleményt is lehet formálni.

Copyright © 2018 Audioland. Minden jog fenntartva.