foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

 

Az angol úr gyúrni ment...

...avagy bemutatkozik a Musical Fidelity M6500i

Írta: Kobela Mihály-Puskás János

„Négy különböző nemzetiség képviselője volt az asztalnál: egy amerikai gyalogos, egy francia őrvezető, egy angol géppuskás és egy orosz hússaláta. A gyalogos, az őrvezető és a géppuskás a Musical Fidelity M6500ipadon foglaltak helyet, a hússaláta az asztalon, egy tálban.”

Aki olvasta, egyből tudja, hogy a fenti örökbecsű sorok Rejtő Jenő (akkoriban P.Howard) „A három testőr Afrikában” című klasszikusának kezdő mondatai. Mindez arról jutott eszünkbe, hogy amikor tesztünk helyszínére megérkeztünk – a forgalmazó részéről jelenlévő két szimpatikus úriembert leszámítva – szintén négy különböző nemzetiség képviselője fogadott bennünket, szépen rendszerbe kötve: egy amerikai cd játszó, egy angol erősítő, egy pár olasz hangdoboz és a köztük kígyózó hollandus kábelek. Saláta nem volt. Se orosz hús, se svéd gomba. Kár …

Mi személy szerint az angol erősítő kedvéért érkeztünk

A meghallgatást két okból tartottuk a forgalmazó bemutatótermében. Egyrészt azért, mert a most „műsorra kerülő” erősítő kisebb testvérét is hasonló körülmények között hallgattuk meg korábban ugyanitt. Másrészt azért, mert egy ilyen komoly berendezést muszáj megfelelő társak kíséretében kiszolgálni, és itt ma bizony komoly euró tízezrek fognak muzsikálni.

A meghallgatáshoz nem volt semmilyen előzetes rendszer-elvárásunk, mégis kissé meglepődtünk, amikor a forgalmazó által összeállított fenti négyesfogatot megláttuk. Csendben hümmögtünk az orrunk alatt valami szinergiákról, meg hogy ez most így jó lesz biztosan, de tényleg?

A válasz csak egy sejtelmes mosoly volt – és mi, mint már annyiszor, ismét rájöttünk, hogy nincs papírforma a hifiben.

 

Először is szemléljük meg, mit is fogunk ma hallgatni?

Tetszetős méretek: nagy, masszív, nehéz. 16 centiméter magas, jó vastag 17 milliméteres alumínium előlap, hatalmas tekerőgomb. 6,5 centiméteres hűtőbordák futnak végig az oldalán. Biztosan amerikainak gondolnám, de a felirat nem stimmel: Musical Fidelity. M6500i. Sehogy sem jó. Persze, az előlap az M6 sorozattal megegyezik – már a méreteket kivéve – de ez csak közelről tűnik fel, vagy jobb fényviszonyoknál.  „Michaelson úr menni Amerika”? Kilépett a párás, ködös, kicsiny szigetről egy nagyobb földrészre, megmutatja, hogyan változik ő és az elképzelései is a jó hifiről ugyanúgy, mint bármely hifistáé. És hogy mi lett a végeredmény? Tessék tovább olvasni!

 

Lássuk a medvét!

A készülék katonai minőségű alumíniumból készített előlapja fekete, vagy ezüst színű lehet, nekünk utóbbival van dolgunk, amit nem is bánunk. Személyes véleményünk szerint ez még tetszetősebb, elegánsabb, mint a fekete változat. Van valami megnyerő ebben az egyszerű, szimmetrikus külsőben. A középen elhelyezett, körülbelül fél centis krómcsíkkal körülölelt hangerő potméter gombja mindkét esetben ezüst, ami szépen illeszkedik a tesztelt készülék színéhez, a feketéből pedig kiemelkedik, akárcsak az aljától szintén a Musical Fidelity M6500iszimmetria jegyében elhelyezett 3-3 csatornaválasztó gomb. Ezek sorban, balról jobbra: Tape monitor, Balanced, CD, Tuner, Aux/HT, Tape, mind fölött LED, amely világít, az a bemenet az élő. A középre helyezett tükörrel két hiba lesz felfedezhető, mégpedig a bal oldali standby gomb, mely fölött 3 LED található, melyek a bekapcsolt, Standby és Mute állapotot jelzik. Ezzel szemben, jobb oldalt egy kicsiny gömböcske található, lévén ott az távirányító érzékelője, valamint a márka és típusjelzés természetesen csak baloldalt felül került elhelyezésre. Hülyén is nézne ki mindkét oldalon. Megjegyzésemmel ellentétben nem vicces azonban a hangerő szabályozó fölött lévő, 3 karaktert megjelenítő, egyenként 7 szegmenses LED kijelző, mely könnyen olvasható, bár piros színe kissé meglepő, de legalább barátságos.

Nem lehet szó nélkül elmenni a készülék tetejének látványa mellett. A szokásosnak mondható két darab, a készüléken végigfutó szellőzőnyílásban semmi extra nincs, ami azonban megfogott, a fedél 14 darab csavarral történt lefogatása, ami további „örökkévalóságnak készült” feelinget sugall, valamint a készülék oldalát gyakorlatilag teljesen elfoglaló 6,5 cm-es, egyedileg, erre a gépre tervezett, nagy hőleadású hűtőbordák léte azt sugallja, hogy az M6 és az i között lévő 500-at nem valószínű, hogy viccnek szánták.

Hátul ezek után nem meglepő: itt is a szimmetria uralkodik, főszerepben a 6 pár RCA (sorban, balról jobbra: Musical Fidelity M6500iCD, Tuner, AUX/HT, Tape, Tape rec, Pre out), és a 4 pár hangsugárzó csatlakozókkal. Mind aranyozott, kellően hozzáférhető, utóbbiak a mai kor divatjának megfelelően egy külső műanyag burkot is kaptak. Láttunk már ilyet plasztik kelléket használat közben eltörni, leesni, gondolom ebben a kategóriában ilyen már kizárt.

Szemből nézve bal oldalon két darab, azaz egy pár XLR, míg a másik oldalon a háromkéses, szabványos IEC aljzat foglal helyet.

Ennyivel be is fejezhetnénk a dolgot, de külön magyarázatot érdemel egy bemenet, melyet AUX/HT névre kereszteltek – ez a felirat bizonyára feltűnt már az előlapi gombok esetén is. A bemenet fölött található Musical Fidelity M6500i remotekapcsolóval manuálisan állíthatjuk a kívánt módba: Aux módban ezt normál inputként kezelhetjük, HT állásban azonban nem állítható a bemenet hangereje, „dedicated for home theater users”, azaz a HT rövidítés a házimozi használatra utaló rövidítés, ez esetben úgy működik az M6500i, mint egy klasszikus végfok.

A Pre out kimenetnek köszönhetően köthetünk erősítőnkre külön végfokot is, ha kevesellnénk a teljesítményt, vagy biampra szánnánk el magunkat...

A készülékhez egy az M6 sorozattal megegyező távot kapunk M6500i felirattal, az egész lehetett volna ennyiért exkluzívabb, de legalább kézbe illő, és megszokható.

 

A gépház alatt, avagy ahogyan a prospektus fogalmaz: „Egy felső kategóriás előerősítő két monoblokkal, egy dobozban”

Az öt darab bemenet közvetlenül (tehát kábelek nélkül) csatlakozik a saját táppal rendelkező előerősítő fő áramkörére, ez az ultrarövid jelút a források és az erősítő között igen alacsony impendanciát eredményez, a kábelmentesség előnyéről, mint plusz vezetőről nem is beszélve. Ami a hangerőszabályzást illeti, 0,5 Musical Fidelity M6500idB-nként(!) lépegethetünk, ez igen finom beállítást tesz lehetővé. Az előfok megépítésének színvonalához egy adalék: a meghallgatás elején az eredetileg csatlakoztatott kábeleken túl pluszban két interconnectet is meghallgattuk „A-B” tesztben úgy, hogy miközben a zene igencsak nagy hangerőn szólt, mi a bemenetek közt kapcsolgattunk a távkapcsolóval. A váltások annyira finomak voltak, hogy ha nem lett volna a kábelek közti hangzásbeli különbség, észre sem lehetett volna venni azokat!

Az erő felelősei a titán sorozaton alapuló 4 darab, saját hűtőbordával és tápegységgel ellátott végfokok mindegyike 12 darab bipoláris tranzisztorral rendelkezik 200 amper csúcsteljesítményt biztosítva. Mindezek mellett szinte nevetséges, hogy készenléti módban mindössze 0,25 Wattot fogyaszt óránként...

 

Tények és számok

Musical Fidelity M6500 specifikációk

Teljesítmény: 500 W csatornánként 8 Ohm terhelésnél (27dBW)

THD(torzítás): <0.01% , 20Hz -től 20 kHz -ig

Jel zaj viszony: >100dB

Frekvencia átvitel: +0, –0.1dB, 10Hz to 20 kHz

 

Bemenetek

4x Line Level RCA / Phono

1x Line Level XLR Balanced

 

Méretek, súly

Méretek -SzélességxMagasságxMélység (mm): 440 x 160 x 460

Súly (készülék/csomagban): 30kg/ 35kg


Forgalmaző: Audio Vision Tuning

Gyártó Honlapja: Musical Fidelity

Ár: 1.500.000.- Ft bruttó

 


A körülmények

A cikk elején már viccelődtünk mai meghallgatásunk főszereplőivel, no meg azzal, hogy elsőre az általunk felfedezett szinergia a nem mindennapi árfekvés, de most illik név szerint is bemutatni őket:

CD: Krell Evolution 505

Hangfal: Sonus Faber Amati

Kábelek: Siltech összekötő, 500I 500L hangfalkábel, valamint Siltech 380 tápkábel

Állvány: Solidsteel HF

 

Sok egyéb mellett az alábbi CD lemezeket használtuk a meghallgatáshoz:

Mozart - Figaro házassága (Solti/London Filh. Orch – Decca, japán nyomás)

Berlioz – Fantasztikus szimfónia (Philips, japán)

Solti -Romantic Russia, erről Glinka Ruslan és Lyudmilla (Decca Legends sorozat, USA nyomás)

Bach - Toccata & Fugue Marie-Claire Alain előadásával, (Erato, japán)

Ghymes – Tűzugrás (Fonó, magyar)

Hot Jazz Band - Halló Halló

Fatima Spar und die Freedom Fries (Geco Tonwaren, osztrák nyomás)

System of a Down – Toxicity (American, USA)

Joan Osborne – Relish (Mercury, USA)

Birelli Lagréne (EMI, német)

Grieg- Peer Gynt (Marriner, EMI német)

 

„Majsztró, mjúzik!”

Először Mozart Figaro házassága csendül fel nagyvonalú, mégis játékos előadásban, amely kellően öblös, komoly, kimért és testes. A tér rendezett, kiterjedt, akárcsak a hangszerhangok. A fúvósok recsegnek, az üstdob puha, mégis ütős és tartalmas, a legalsó frekvenciák valahol a padló alól áradnak irányunkba. Berliozra váltunk, először a bálban járunk, amely szép, de lehetne kissé magával ragadóbb, simább. Izgalmasabbra sikerült a Marche au supplice, amely eleve egyik nagy kedvenc. A sokféle fúvós a zenekarral kiegészítve nem mindennapi élmény, és ebben maximálisan partner a rendszer. A szépen Musical Fidelity M6500imegkülönböztethető hangszerek sokasága igazi koncerthangerőn is mind egységként, mind zenekarként nagyon egyben van, a rendszer extravagáns energiaváltásokra képes. Darabos, finom, katonás, feszült, felszabadult, és agresszív – ugyanabban a tételben, ez mind benne van a kelléktárában, és gondolkodás nélkül elénk is tárja. Hot Jazz Band „Halló, halló”-ja következik, mely könnyed, és játékos. Bolba Éva édesen, vidáman mosolyog előttünk állva, mindeközben frissen énekel. Követi a ritmusszekció által előírt iramot, akárcsak a banda. A nagybőgő teljesen valósnak tűnik, és teljesen kontrollált, és tiszta. Minden hang külön-külön könnyen követhető, mindemellett a banda egységként is igazi banda, remekül gyúrja össze az erősítő a hangszereket egésszé. Már a harmadik számot hallgatjuk, mind ugyanolyan lelkesedéssel. Az első bejegyzés a noteszben: nagy energiákat képes mozgósítani, mindemellett nagyon egységes kiegyenlített, kontrollált, és nagyvonalú. A bendzsó húrjait fergeteges ritmusban korántsem úriemberesen szólaltatják meg (konkrétan majd' széttépik), mégsem veszíti el az uralmat egy pillanatra sem az M6500i. Birelli jön, ez rátesz még egy lapáttal a HJB felvételre. Nagy kiterjedésű, levegős tér fogad. A ritmusszekció biztos alapot nyújt a zenéhez, a cintányért megütésének sem elhelyezkedésével, sem az anyagok megjelenítésével nincs semmi gond. A gitárpengetés gyors, az egész hangkép kiegyenlített, sehol egy kiemelés, egy kis pukli, vagy megbicsaklás, egyszerűen, magától értetődően zenél, megfelelő gyorsasággal, és nagyvonalúsággal. A bőgőhúrok megpendítésénél összenézünk a szobában: ekkora energiákra nem képes bármi... Fatima Egyptian Ellája jön, igazi örömzene, rengeteg összetevővel, mint egy jó készétel. Hússal, zöldséggel, fűszerrel, a tetején egy kis tejföl. Arab stílus. Oly' hangosan hallgatjuk, hogy talán még az utcán is táncolhatnak az emberek (ha akarnak, ílyen hidegben jól is nézne ki), de sem a rendszer, sem a hallgatóság nem elégeli meg, nem bánt, nem kiabál, a boogie faktorból sem veszít semmit, egyszerűen csak  hangosodik a zene, ahogy forog a hangerő gomb. Fatima hangja sokszínű, a banda fergeteges, sokszínű, a rezesek recsegnek, a harmonika végig követhető és játékos, a dobos szerintem néha kissé megőrül, túlpörög, de jól áll neki is, akárcsak a zenének. És ez semmi az ”Oh, Jozef, Jozef” című felvételhez képest. A ritmusra nincs jobb szó: irgalmatlan. Ezek az emberek nem fáradnak? Teljes erőből verik a tamtamot, ez így táncolhatatlan! Lehetetlen módon felpörgött a banda – ezt, így még nem hallottuk sehol, pedig gyakran használt, kedvelt tesztlemezünk!

Peer Gynt, A hegyi király barlangjában. Ez a korábban már többször bedobott „anti-teszt” lemezünk: régi DDD kiadvány, mely felmutatja a digitális felvételek az összes korai gyerekbetegségét, pocsék hangzásúl de zseniális muzsika. Szép lassan épül felMusical Fidelity M6500i a tétel, Lucia Popp természetesen, és meseszépen – meseszerűen énekel. És jé, érthető a német szöveg, most először, pedig ez a lemez is forgott már párszor. Az előadás egyébként testetlen, de testes, lapos, de lelkes, rossz felvétel, de egyáltalán nem rossz hallgatni – igaz milyen ellentmondásos? No ezért dobjuk be szinte mindig ezt a lemezt: amelyik rendszer ilyesmire képes, annak van valami a tarsolyában.

Cserélgettük a lemezeket: Tatjana Bizet Carmenje szexisen sejtelmes volt, egy könnyed, hiteles és teljes zenekarral, Glinka Ruslan és Ludmilla-ja sodró, mégis rejtelmes és finom, mégis dinamikus. Bach Toccata és fugája levegős, ördögi, és erős. Hatalmas energiákat mozgat meg, a sípokban áramló levegőt is hallani, a váltások szépen jönnek, így kell ezt csinálni.

Időzzünk el kissé a Ghymes lemeznél, mert megérdemli. Az „A kötve vannak szárnyaim” című dal a már megszokott módon jó ritmusú, levegős, testes, korrekt, és kontrollált. Az embernek nem kell koncentrálnia ahhoz, hogy a sok hangszert külön-külön, vagy egységként hallja, mindkettő könnyen megy. A „Koldusok” kiemelkedő atmoszférájával kerül reflektorfénybe, a két hang jellegében teljesen eltérő, a kérdezz-felelek hangneme teljesen megváltozik a felvétel alatt, egy idő után borsódzik az ember háta az öreg hangjában megjelenő sejtelmesen gonosz, és rosszindulatú éltől. A szüneteket kitöltő időben a csörgő kifogástalan ritmust diktál, és a fuvola könnyed, és légies.

Ennyi könnyed zene után egy kis rock, a könnyedebb fajtából: Joan Osborne „One of us” című, kissé populáris, mégis elgondolkodtató témát feszegető dala kellemesen szomorkás, elmerengős, aminek az atmoszférája a köré képzelt miliő teljesen hiteles. A torzított gitár nagyon tetszik, a ritmus a már megszokott módon biztos és jól követhető, az egész nagyon jól egyben van. Lopva egymásra sandítunk, mindkettőnk lába és keze egy ritmusra jár, ez jó jel. A felvétel végén egyikünk meg is jegyzi, hogy igazán a koncerten érezte magát. Keményítsünk. System of a Down, Chop Suey!. Hatalmas energiák, vadulás, zúzás, van jelen a szobában, de mindvégig kontroll alatt. A torzított gitár testes, zúz, ahogy azt kell, a dallamosabb részek pedig jóval visszafogottabbak. Ezért, ezek miatt a váltások miatt izgalmas ez a lemezt, ami sok rendszert kétvállra fektet, de nem ezt, amit most hallunk. A zene végig jól követhető, és kőkemény. Masszív, testes, és a lelki többletet is megadja Lelkesedés, taps a teremben …

 

Vége főcím...

Ha egy szóban kellene összefoglalni, amit ma hallottunk, az talán az lenne: ERŐ!

Bármit hallgattunk, a szó jó értelmében elsöprő volt, és az általunk megszokott brit erősítőkhöz képest azt mondahatjuk: brutális energiákra képes. Egyszerűen akarta/akartuk a hangerőt, annak ellenére, hogy halkan is hozta Musical Fidelity erősítőktől megszokott és elvárt szintet. Töredelmesen be kell vallanunk, hogy a mai zenehallgatás   (mert ez a szeánsz végül közelebb lett ahhoz, mint egy audiofil berendezés tesztjéhez), szinte végig az átlag szobahangerő felett történt – adtunk munkát a hűtőbordáknak, fel is melegedtek a végére tisztességesen.

Mondom: Vége, főcím!

Ami a hangot illeti, elismeréssel kijelenthetjük, integrált létére sok elő-végerősítőnek feladja a leckét. Erőben, kontrolláltságban, stabilitásban, zeneiségben, különböző hangerőn is. Viszont nem foglal annyi helyet, és nincs szükség annyi kábelre sem. Csatlakoztathatósága több mint elMusical Fidelity M6500iégséges, megépítése kiváló. Jól vette az akadályokat, az igazat megvallva nem gondoltuk, hogy ennyire sokoldalú lesz.

Egy dologhoz nem fér kétség: amit ma hallottunk, az mindkettőnknek tetszett.

Apropó, brit erősítő: egy dolog egészen biztos, az M6500i nem egy tipikus angol iskola, egyre „amerikásodik”. Fél úton van most valahol, és kellemesen ötvözi az angol kerek, kontrollált zeneiséget, az amerikai ritmussal, energiával, és atmoszférával. De az is nagy tanulsága volt a napnak, hogy talán lassan fel kellene tenni magunknak azt a kérdést, van-e még olyan a „hifiben” egyáltalán, hogy brit (amerikai, francia, olasz, stb) iskola?

A „négy különböző nemzetiség” parádés együttműködése után komolyan megfontolandó kérdés!

2013. február

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.