foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Kékvérűek
azaz bemutatkozik a Siltech 330i és az 550i

Írta: Puskás János

Pár gondolat, ahogy már megszokhatták tőlem

Siltech ClassicAz emberek nehezen szánják rá magukat arra, hogy komponensek árát költsék kábelekre. Vagy sosem. Nem ér szerintük annyit a különbség, – sokszor azért, mert meg sem hallgatják a nagyobb kategóriát ugyanezen okból - ráadásul mindenféle pletykák keringenek arról, hogy a sokba kerülő darabok jó része nem más, mint valami olcsóbb modell álruhában - kissé meghízva. Mert sok hájend kábel vastag – diktál a divat: a vevők szeretnek minél többet, nagyobbat kapni pénzükért. Úgy érzik, így jól járnak. Nem lehet egyszerű dolguk a filigrán DNM, vagy Nordost kereskedőknek...

A marketing szakemberek jól tudják, a külső legalább oly' fontos, mint a belső. A csomagoláson is sok áll vagy bukik, aki tehát nagybani kereskedésre/gyártásra adja fejét, jobb, ha az ilyesmire külön szakembert fogad – lehetőleg hifistát, mert a hang azért nem árt, ha könnyen elfogadható, csak szépséggel, és ízléses dobozzal nehéz sokáig fennmaradni. Főleg, ha a gyártó tényleg jó, vagy épp a legjobb akar lenni. A holland székhelyű Siltech nem kevesebbet állít termékeiről, mint azt, hogy ezek a legjobbak. Nincsenek ezzel egyedül, de ma megnézzük, mi a helyzet a céggel, és az onnan kikerülő komponensekkel.

 

Egy igazi gyártó

Azt már minden olvasónk tudhatja, hogy a több, mint negyed évszázadot megélt, 1983-ban alapított, kezdetben családi vállalkozás, de mára komoly nemzetközi brand-é vált cég csak saját bányából szerzi be az alapanyagot, ami mindmáig Hollandiában válik termékké - saját gyáSiltech classicrtósoron, mert tényleg nem adnak ki semmit a kezükből. Azt már kevesebben tudják, hogy elektronikát és hangfalat is gyártanak, de azt még kevesebben, hogy mennyire maximalisták: amit nem találnak meg a piacon, azt kifejlesztik, megépítik. Így van ez a kábelek mérésére használt műszerparkkal is, mely annyira jól sikerült, hogy top gyártók, melyeknek nem illik most kimondanom a nevét, elhozzák a céghez a fejlesztés szakaszaiban a próbadarabokat, hogy itt is megmérettessen, és kiderüljön, érdemes-e velük foglalkozni?

Azon meg már én is meglepődtem, hogy Edwin Van der Kley – akinek mint tudjuk magyar származású a felesége - máig sem engedte ki a kezéből a fejlesztést.

25 év nagy idő, és ők nem kerültek a feledés homályába, sőt, csillaguk fényesebben ragyog, mint valaha. Régi, kifutott kábeleik igen jól tartják árukat, van közöttük pár kifejezetten legendás darab (hogy mást ne említsek, az első széleskörű, nagy darabszámban eladott sikerük, a 4-24-es összekötő, vagy az FT12-Ribbon nevű hangfalkábelük) is, a maiak pedig... nos, azokra mindjárt rátérünk, mivel a delikvenseink a mai napon a 330i G7, illetve az 550i G7. A márka életében járatos hifisták tudják, a többieknek pedig elmondom: a G a generáció rövidítése, melyek annyira érdeklik a vevőket, hogy egy kis külön szösszenetet is megejtek az írás végén, hátha sokaknak hasznára lesz.

 

Helyük a palettán:

A Siltech jelenleg három kategóriára osztja a kínálatot: a belépő szint náluk az MXT-t leváltó Explorer (melyre kissé haragszom, mert miattuk kellett többek között a belföldön oly' kedvelt SPX 20-as hálózati kábelt nyugdíjazni), a középkategória a 25. évforduló óta nem Classic, hanem Classic Anniversary, mely fölött pedig a Royal Signature helyezkedik el. Mi most a középmezőnyben járunk, abból is a belépő, és középső darabot vettük górcső alá. A 770i -vel teljes a skála, illetve a 330i alatt volt még a 220, de az G6-os volt, és az is a felfedező sorozat áldozata lett.

 

Ha valaki ennyire kékvérűnek tartja magát, nézzük, megfelel-e ennek a külső?

Nos, véleményem szerint abszolút, de a képek magukért beszélnek, tessék megnézni őket.

A legújabb, kék színű doboz szerintem elegáns és ízléses. Nekem jobban tetszik, mint az előző korszak műanyag megoldása, stílusban az azt megelőző feketére emlékeztet, csak a színe..., nos, az kék, mely Siltechinsidegyakorlatilag már hagyomány a Siltechnél. A tulajdonos mondta valahogy, hogy a Siltech az úgy Siltech, ha kék, tehát ezen nincs is semmi meglepő.

Kinyitva egyszerű, de mutatós belsőben, kényelmesen foglal helyet kábelünk, meg egy kis dokumentáció, melyen a típus, a hossz, a szériaszám, a csatlakozó, a készítő és az ellenőrző személy neve is fel van tüntetve. Máris érzi az ember, hogy itt van valami, ami nem hétköznapi, és mondjuk meg, bizalomgerjesztő dolog, ha egy ember – még ha ismeretlen is számunkra - a nevét adta ahhoz, amit a kezünkben tartunk.

Kézbe véve a kábelt, semmi kivetnivalót nem látni rajta: egyszerűen hibátlan a kivitelezés. Mind az 550i, mind a 330i RCA, illetve XLR csatlakozóval egyaránt kapható, utóbbival szerelt, amit Siltech classicépp vizslatok. Neutrik dugó, a jobbik fajtából. Maga a vezető habosított anyaggal van körülvéve, kívül kék műanyag, amit fekete háló tesz ízlésesebbé. Az egész pár milliméter, ez a vastagság átlagos, és épp ízlésemnek megfelelő. Minél vastagabb egy konstrukció, annál nehezebben kezelhető, jellemzően. Viszont kell egy kis külső borítás is, a mechanikai védelem és a rezgések csillapítása miatt is. Itt megtalálták az arany középutat.

Mindkettőn, az induló oldalhoz közelebb, egy típus- és irányjelzéssel ellátott fémgyűrű (?), ugyanott, azaz ugyanazon a helyen. Próbálok szemre különbséget tenni a két típus között, de nem megy. Mintha a kisebb modell vastagabb lenne. Nem, mégsem. A jóég tudja. Feladom. Most nem fogok tolómérőzni (utólag bánom)! Könnyen kezelhető, nagyon flexibilis, nem is gondoltam volna – e tekintetben előnyt élvez elődeivel szemben. Nem lesz ezekkel gond, gondolom.

 

Ami belül van

Nos, ez az, amit a cég oly' lazán kezel. Nem a gyártásnál, hanem a közlésnél. Nyugodtan olvassák át a cég honlapját. Kérdezzék meg a kereskedőket... nem fognak túl sok információt kapni. De példaként felhozhatnám a testvércég Crystal Copper típusát is, melyet egyszerűen rézkábelként tüntetnek fel, pedig belül ugyanolyan ezüst színű vezetőt találunk, mint amilyen a külső burkolat alatt látható fémháló anyaga.

Nem adtam fel, még levelet is írtunk nekik. Semmi válasz...

Azért van pár infóm.

A „dual-balanced coaxial” elrendezésű vezetők G7-esek, azaz a legújabb generációjú arannyal injektált Siltech classicezüstből készültek, melyeket Dupont gyártmányú kapton fólia vesz körül. Ez a meghallgatási eredmények alapján váltotta le az egyébként oly' divatos teflont. A kábelek fejlesztésénél ugyanis mindkettőt egyaránt fontosnak tartják, a méréseket kiegészíti az emberi fül, mint műszer. Most jön az első műanyag burkolat. Ez a Siltech által „EPTFE Polyimide Air FEP E-Silicon” – ként nevezett, egyébként nagyon könnyű, és könnyen kezelhető, habosított anyagba van ágyazva, mely, mint írtam, a kábel rezgésmentesítésében hatalmas szerepet játszik. A Siltech ez utóbbit is fontosnak tartja, véleménye szerint egy egyszerű szigeteléssel védett csupasz kábel csak félmegoldás. Kívülről a már megszokott kék burkolat, melyet a G3 utolsó szériája óta fekete hálóba van húzva, így kevésbé feltűnő, elegánsabb külsőt ad az interconnecteknek. A forrás oldalhoz közelebb nyugvó fémgyűrűről nyögvenyelősen annyit sikerült kiderítenem, hogy annak is a rezgéscsillapításban, vagy abban is van szerepe. S hogy mi a különbség felépítésben a két típus között? A szigetelés vastagsága, a vezetők tisztasága, és a vezetők vastagsága... elvileg.

Talán Columbo is kevés lett volna ehhez az ügyhöz, a forgalmazó meg nem ment bele, hogy szétszedjük őket. Több százezernyi okuk van rá...

 De sebaj, mert a legjobban úgyis az érdekel mindenkit, hogy hogy szólnak?

 A körülmények az alábbiak voltak:

A rendszer
Forrás: Audiomeca CD transzport, Proceed DAP, Musical Fidelity M6CD
Erősítő: Harman Kardon Signature 1.0, Musical Fidelity M6i
Hangfalak: Triangle Genése Quartet, JBL L65
Kábelek: Siltech HF9 AES EBU digitális, Siltech 550L hangfal, és Siltech SPX800 hálózati kábelek.

Lemezek:
Több lemezt meghallgattunk rajtuk, de a jellemzéseknél ezekre hivatkozok:
Loreena McKennitt – The mask and mirror (Quinlan Road, USA)
Hot Jazz Band – Halló, halló
Verdi – Traviata (DG USA)
System of a Down - Toxicity (american USA)
Creedence Clearwater Revisited – Extended versions (Sony USA)

A kábeleket egymáshoz, illetve az elhelyezés pontossága miatt a 330i általam valószínűsített elődjéhez (SQ88 Classic MKII)is hasonlítottam.

Megemlítettem pár lemezt/felvételt, ezek mellett természetesen mást is meghallgattunk, de a jellemzéseknél ezekre hivatkozom.

 

Siltech 330i

Nos, nem indult valami jól az ismerkedésünk. Az igazat megvallva kényelmetlen helyzetbe hozott a darab és a forgalmazó azzal, hogy egy addig ki sem bontott darabot kaptam meghallgatásra.

Próbáltuk járatni, és érdekes volt megtapasztalni, hogy körülbelül 15 óra után percek alatt kategóriás javulás volt tetten érhető. Egyik percben Eva Cassidyn nem igazán brillírozott. Egyszerűen vékony volt, lagymatag, túl puha, és nem volt elég egységes ritmusilag sem, mintha nem is együtt játszott volna a banda. Majd betettük a Hot Jazz Bandet, és mintha másik kábelt hallottunk volna. Létezik hogy ennyire erre a lemezre van kitalálva a kábel? Hisz csak 5 perc telt el. Vissza az előző lemezt... perfekt! Nagyon jó! A fenébe is... bocsánat.

Újabb példa arra, mennyire fontos a bejáratás...

Mert ez esetben egy légiesen könnyed, fürge, egységes szettel, vagyis annak hangjával szembesülünk. Loreenán egyértelműen kifejezőbb, kifinomultabb az SQ 88-nál, az amolyan csibészesebb. Ez sejtelmesebb, kiterjedtebb, teljesebb. Úgy részletez, hogy nem megy az ember agyára, csak úgy magátólSiltech classic értetődő módon tárja elénk lemezünk tartalmát. Hangszerei hitelesek, zenekara, tere rendezett. Megmutatja a zene szépségeit, az érzelmi töltetre nagy figyelmet fordít, utózengése, atmoszférája kiemelkedő, akárcsak a magastartomány finomsága. A dinamikai csúcsokat szépen felépíti, a zene folyamatos, szépen csörgedez, mint egy erdei patak, annak tisztaságát, és fürgeségét juttatja eszembe. CCR Fortunate Son-ja kellően boogis, van ereje, de a legizmosabb fajtának sem nevezném. A szó jó értelmében egyszerű, nem spilázza túl, csak lejátsza. Ritmusa, vagyis annak jósága itt is pluszpont, sok részletet mutat, és mindig kontrollált, kézben-tartott és elég testes is, de itt jegyeztem fel, hogy néhol kissé úriember volt. Nem a testességgel, az igazi füstös blues-sal volt kis gondom, néhol túl finom, cizellált volt, a műfajhoz , vagy az én elvárásaimhoz képest. Ugyanezt figyelem meg a „System Of a Down - Chop Suey!” című felvételén is. A ritmus kifogástalan, akárcsak a részletek, itt van minden, nem jön zavarba, de lehetne kissé fickósabb, ördögibb, így kissé intelligensre sikerült a nóta. A Hot Jazz Band, az viszont nagyon fekszik neki. A „Hívjon fel éjszaka telefonon” című nóta forog. Szinte táncra perdülök, de közben jegyzetelnem is kell. Szép, fürge, lelkes, dallamos. Bolba Éva mosolyogva énekel, ahogy szokott, istenem, de rég voltam a koncertjükön (egy éve...)! Nagyon hamar eltelik ez a 3 perc, melynek minden taktusát élvezem, játékos, finom levegős, igazán „hotdzsezzbendes”.

Verdi, Traviatája van terítéken, Carlos Kleiber vezényletével. Nagyon lelkes voltam a magyar banda felvétele után, de ez még jobban tetszett, így utólag talán itt érezte magát a 330i a legjobban. Könnyed, egységes, testes, teljes előadás fogad, a tere levegős, kiterjedt, akárcsak a sávszélek. Néhol a tuttik lehetnének ütősebbek, és ha kötözködni akarok, akkor azt mondanám, alacsony hangerőn lehetne kissé definiáltabb. De már szobahangerőn is dallamos, játékos, kedves. – talán kellett volna még 200 óra a kábelnek? Kiemelném a ritmus és az atmoszféra mellett a női énekhangokat, melyek stílusa légies, könnyed, hangzása simogató, egyszerűen magával ragadó.

 

Lelkesen váltunk az 550i-re.

Más felfogás, más előadás. Masszívabb, erőteljesebb hangzás fogad Loreenán, jobban pumpál, itt nincs probléma az energiákkal. Tömörebb, mély-tónusúbb is talán a hang, mindkettőt okozhatja a plusz részletek megjelenése. Biztosan változtatni kell a hangfal elhelyezésén, ha a 330iről váltunk. Jól áll a zenének a Siltechborongósabb hangvétel, de ha valaki filigránabb, barátságosabb hangot akar, akkor a kistesó bejövősebb lesz – bár Loreena nem igazán ilyen.

Hot Jazz Band. Egyik szemem sír, a másik nevet. Itt jóval több a részlet és tartalom fogad, kifogástalan, minden a helyén van: részletek, hangszínek, hangszerek, énekesek. Sőt, jól hallhatóan többet nyújt mindenből a kisebb modellnél, de a mégis, 330i hozzátett valami kedvességet, varázslatosságot, bájt, ami hiányzik nekem, így ennek cizelláltsága mellett is azt mondom, kellene még valami plusz, ami a ezt a zenét még szerethetőbbé teszi – ahogy az előbb leírtam. Ne legyünk maximalisták?

Verdi – Traviata-ján katonás rend uralkodik, mindent helyretesz, kerek, meleg, cizellált. Levegős, korrekt megszólalás, kiterjedt és rendezett tér és színpad jellemzi. Van tüdeje, van ereje, ez klasszikuson (is) jól jön aprólékossága: a legkisebb nesz is itt van a szobánkban. Egyszerűen mindent kiprésel technikailag a rendszerünkből, szépen megrajzolja nekünk a művet, élmény hallgatni ezt a rengeteg részletet, a (330i-hez képest is) plusz színezetet a hangokban, a teltséget, az információt, és azt, amilyen természetességgel elénk tárja. Csuklóból hihetetlen tuttikra, megindulásokra képes, nem is árt a 38 centiméteres mély-sugárzó... viszont ha kötözködnöm kell (és fogok is, az olvasók már megszokhatták) egy kissé sótlan, nem ártana még egy kis kedvesség, dallam, filigránság. Olyan, mint amikor egy meseszép almát tartok a kezemben, piros, kerek, hibátlan a héja, de a múltkor másabbat ettem. Érhetett volna még egy vagy két napot, hogy még zamatosabb legyen a húsa. Cserébe viszont teljesebb, színpompásabb, a 330i kissé sótlan, üres ehhez képest.

Már sejtem, most fogunk hazai vizekre evezni: CCR.... és igen, a System Of a Down. Igen. Előbbi füstös, fekete, romlott, élvezetes. Nem valami jó felvétel, de ezzel most nem törődöm, lelkesen, mosolyogva hallgatom, majd éneklem a dalt, melyet egyébként szerintem mindenki ismer, legalább abból a pár filmből, melyben felcsendül. A System of a Down igazi őserővel rendelkező masszív vadulás, hatalmas gitárzúzással, atomstabil alapokkal, pergődobbal, és oroszlánharapásokkal. Sosem sokall be, végig kontrollált, igazán stabil – sohazavarbanemjövő – és mégis brutális, nyers zene, melyet ha az ember egyszer egy ilyen kaliberű rendszeren meghallgat, egy életre átrendezi az addigi hitét a rossz minőségű rockfelvételekről. Így kell ezt csinálni kérem!

 

 Erő és lélek – lélek és erő, azaz a felfogásbeli különbség

A „belépő”

Azt kell mondjam, a 330i nem véletlenül lett díjnyertes (Whathifi – az év kábele, Le Palmarès des Diapasons d'Or de la HiFi 2012). Nem elvadult áron kínál szinte mindent. A kis patakKét siltech módjára fürgén, áttetszően, simogatóan teszi a dolgát, egy nyitott ablak a zenére, mely a gyártó termékeiről sokat hallott „technicista”, „agresszív” megjegyzésekre fittyet hányva annyira zenei és magával ragadó – mindemellett, hogy korrekt és egységes, hogy az ember megbocsátja azt, hogy azért bármilyen energiára nem képes.

Egy lépés a ranglétrán

Ha a 330i patak, akkor az 550i folyó. Ő is folyamatos, zenei, de nagyobb tüdővel és energiákkal rendelkezik, annak játékossága itt magabiztos nagyvonalúsággá változik, mely azért komoly erény, de az előző élmények alapján eldönthető, hogy melyik tetszik jobban a felhasználónak, vagy a rendszerének. Annyira észrevehető a két típus közötti felfogásbeli, illetve előadásbeli különbség, hogy megkérdőjeleztem, tényleg Van der Kley úr tervezte-e mindkettőt (igen, mint már említettem, nem engedi ki a kezéből ezt a privilégiumot a kezéből) Persze, mindkettő kerek, jó színezetű, és stabil, kézben-tartott hangú kábel, nincsenek teljes világok a prezentációban, mégis másként éljük meg a kétféle előadást.

 

Akkor melyiket?

Le szeretném szögezni, mindkét kábellel simán el lehet zenélgetni egy életen át. Az általam kiemelt Siltech boxkülönbségek inkább stílusbeliek. Mindkét kábel kerek, jó színezetű, és stabil, kézben-tartott hangú kábel rendezett térrel és kiterjedt sávszélekkel. Nem ég és föld a különbség, de mégis bőven tetten érhető a két kábel előadásbeli felfogásában.  A döntés nagyon egyszerű, mivel ízlés, zenei repertoár, és rendszerünk sajátosságai alapján eldönthető, mit/melyiket szeretnénk hazavinni, már ha a pénztárcánk nem szab határt a két darab között. Ha meg igen, akkor úgyis mindegy.  Talán az 550i kevésbé rendszerfüggő, és teljesebb színskálával, felbontással és energiával rendelkezik, ha ezt képes visszaadni a rendszerünk de lehetünk maximalisták is, és...

...továbblépünk a katalógusban, van még itt egy 770i, ami kis szerencsével mindkét legyet leüti egycsapásra. Talán fog is nálunk járni...

 

Árak:

Siltech 330i: 235000Forint bruttó

Siltech 550i: 374000 Forint bruttó.

Az árak 1 méteres szerelt szettre vonatkoznak, SC006 RCA, vagy Neutrik XLR csatlakozók esetén.


A cég honlapja: Siltech

Forgalmazó: Audio Vision Tuning

További képek, csevegés az írással kapcsolatban a fórumon

 


 Siltech generációk

A manapság a vevők körében oly' fontos információt hordozó G betű + számozás gyakorlatilag a cégen belül a fejlesztési szakaszokat volt hivatott jelölni, így az első két generációt nem is jelölték sehogy.

Az 1998-ban megjelent G3-tól jelölik a külső burkolaton, melyik az első arannyal injektált széria, az első darabok az erre való figyelemfelhívás miatt aranysárga felirattal készültek.

A G4 nem lett széria, a gyárból nem került ki ez a fejlesztés.

G5. 2004-es év újdonsága, ekkor cserélték le a teflont Kaptonfóliára, a fém körül, valamint javult az ezüstrészecskék közötti „tér” kitöltöttsége is, és megjelent az X-Balance technológia.

G6 a G5 idejében a Signature széria volt, illetve a Classic szériába került később(például 220i )

G7. 2007-től kapható, Signature sorozat, 2008-tól a Classic széria. 99% fölötti kitöltöttség. Jelenleg is ez a generáció fut.


 

2012. december

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.