foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Franz Schubert
(1797 Bécs - 1828 Bécs)
Szerkesztette: Romhányi László

1815-ben köttetik meg a Szent Szövetség a reakciós európai hatalmak között, melynek eredményeképpen minden nemzeti függetlenségi mozgalmat elfojtanak. Évtizedekig Bécs lesz -az osztrák külügyminiszter, Metternich- irányításával az európai reakció központja. Bécs lakosságát a „politikai érdektelenség” jellemezte. Az emberek apró örömöket kerestek, intim hangulatú családi itthon, kellemes társaság, sok zene, tánc, társasjáték és kirándulás, néhány szép színházi este - ez töltötte ki a polgárok életét. A szellemi élet legjobbjai - bár nem értettek egyet ezzel az atmoszférával, változtatni nem tudtak rajta, ezért az elvágyódás, a szabad emberi élet utáni sóvárgás lett az uralkodó érzésük. Ebben a miliőben élt és alkotott a korai német romantika egyik legjelentősebb zeneköltője: Franz Schubert. Két korszak, a klasszicizmus és a romantika határán élt és dolgozott. 1797-ben született Lichtentalban, ShubertBécs egyik külvárosában, l2. gyerekként. Édesapja szegény sorsú tanító, aki maga is zenekedvelő ember.
A gyermek Schubert 5 évet tölt a bécsi „Konviktus”-ban, mint karénekes, majd néhány évig apja mellett segédtanító lesz. 21 évesen szakít a számára terhes pedagógusi állással és saját műveinek jövedelméből akar megélni. Ez a törekvése azonban nem bizonyul túl egyszerűnek. Példátlan anyagi nyomorúság vár rá: nincs összeköttetése, rendszeres kereseti forrása, szűkös albérletben lakik. A műveinek kiadásából szerzett garasok a létminimumra sem elegendőek, ezért alkalmanként zenei leckeórákat ad, így jut el két ízben is Magyarországra, Esterházy János gróf zselizi kastélyába, mint házi zeneoktató. Barátai révén bekerül néhány bécsi arisztokrata családba, s itt elhangzik egy-két dala, esetleg kamaraműve (a zongoraszólamot mindig maga játszotta). Legnagyobb zenekari műveit azonban (h-moll, C-dúr szimfóniák, C-dúr vonósötös) élő előadásban egyszer sem hallotta. Neve élete során nagyon ismeretlen volt. (Goethet levélben kétszer is felkereste, s az válaszra sem méltatta.) Szerzői estje is csak egy volt, 1828-ban, halálának évében. Nyomorúságos életének csupán utolsó évei mondhatók boldognak, amikor barátai körében - írók, költők, festők, muzsikusok között - a felolvasással, muzsikálással, irodalmi vitákkal egybekötött társas összejöveteleken az ún. „Schubertiádákon” eljátszhatta műveit, bemutathatta dalait.
Eszményképe Beethoven volt, de félszegsége miatt vele sem tudott találkozni, pedig egy városban laktak. Beethoven művészete olyan vakító fénnyel izzott, hogy jó ideig elhomályosította a pályatársak életútját. „Ki tudna még valamit tenni Beethoven után?” - írta Schubert egy alkalommal. Schubert ugyancsak zenei szellemóriás volt, szimfóniákat, zongoradarabokat, egyházi műveket és különböző összeállítású kamarazenét komponált. Ezeket azonban csak jóval halála után fedezték föl. Beethovennek is csak a halálos ágyán kerültek a kezébe Schubert dalai, s ekkor valóban elismerően nyilatkozott róla („... valóban, Schubertben megvan az isteni szikra.”), erről azonban Schubert csak közvetve értesült. Műveinek felfedezéséért Schumann tett a legtöbbet, aki Schubert testvérénél találta meg a mostoha sorsú zeneszerző kéziratait.
1828-ban, fiatalon, 31 éves korában halt meg, de így is teljes, kiforrott, gazdag életművet hagyott az utókorra. Végakarata szerint Beethoven sírjának közelében temették el.
Sírfelirata: „A halál itt egy nagyon gazdag tehetséget, de még nagyobb reménységet temetett el”
Művészete Yehudi Menuhin szerint „... imádsággá nemesedett madárdal”
Életműve:
ShubertÉletének minden tragikuma ellenére példátlanul gazdag életművet alkotott. Schubert egyénisége inkább passzív volt, mint lázadó. Nem lázadt fel a kor ellen, de nem is azonosult vele, inkább ösztönösen kitért előle, s ezt a kitérést az alkotás jelentette számára. Benne adott hangot egy szebb és jobb világ utáni vágyakozásának. Ezek a vágyak, az intim, személyes érzésvilág nem kívánkozott a régi, nagy zenei formák közé, ezért került Schubert művészetének középpontjába a dal, mely a legalkalmasabb műfaj az egyéni vágyak és érzelmek tolmácsolására.
Dalirodalma:
Életében főként dalait kedvelték. Schubert a romantikus dal műfajának legnagyobb mestere, több mint 600 dalt komponált, termékenysége Mozartra emlékeztető. Dalaira jellemző a gazdag dallamosság, és a német népdal hatása.
Népszerűségük titka talán az egyszerű, őszinte hangban rejlik. Ezt bizonyítja az is, hogy az osztrák falvakban több dalát népdalként éneklik. Témájuk zöme tipikusan romantikus, barangoló, vándorló, álmodozó, csüggedt, merengő, indulatgazdag, tündérvilágú vagy a szív igaz örömeit fejezi ki. Schubert bármilyen témával azonosulni tudott. Megzenésítette Goethe, Heine, Schiller és Shakespeare számtalan költeményét, de csodálatos zenéje még a középszerű költők verseit is remekművekké változtatta.
Dalai:
„Pusztai rózsa”
„Pisztráng” (ennek dallamára komponálta „Pisztrángötös zenekari művét)
„A halál és a lányka” (dallamát a „d-moll kvartett” variációs tételében dolgozta fel)
„Margit a rokkánál” Goethe verse nyomán készül
„Erlkönig”: ballada, szintén Goethe versére komponálta.
Goethe 1781-ben írta e versét, eredetileg betétdal volt egy daljátékban, melyet a weimari nagyherceg nyári kastélyának parkjában mutattak be. Egy akkor híres énekes színésznő - Corona Schrőter - énekelte és zenésítette meg a verset először. (A daljáték címe: „A halászlány”) Később is próbálkoztak a feldolgozásával, az Erlkönig azonban Schubert megzenésítésében vált a dalirodalom kimagasló alkotásává.
17-18 éves korában készült el e remekműve, melynek keletkezésére így emlékezik vissza Josef von Spaun, a zeneszerző barátja: „Schubert egészen kipirult, amint az Erlköniget hangosan olvasta. Fel és alá járkált a szobában, kezében a könyvvel, majd egyszerre leült, és a legrövidebb idő alatt olyan gyorsan, ahogyan csak lehetséges, papírra vetette a csodálatos dalt.”
Vajon mit olvashatott ki Goethe költeményéből a 18 éves Schubert? A vers rövid tartalma: az apa beteg gyermekével lóháton hazafelé vágtat. A lázálomban gyötrődő kisfiú a Rémkirállyal, a halállal viaskodik. Hiába a vad vágtatás, mire hazaérnek, a gyermek az apja karjában meghal.
A zongora tragédiát sejtető dübörgő kísérete mellett a dalénekes hol a túlvilágra csalogató Rémkirályt, hol a lázálomban vergődő gyermeket vagy az aggódó apát személyesíti meg.
Az éjszakai lovas vágta, az egész vers feszült alaphangulata ragadta meg képzeletét. Ezt a dalon végighúzódó egyenletes és állandó triolás mozgással érzékeltette a zene nyelvén.
A szereplők párbeszédváltása - a gyerek, az apa, a Rémkirály - fokozza a mű drámaiságát. A zenei zárlatok általában megfelelnek a színek tagolódásának. Schubert a költemény 3 szereplőjét zeneileg megkülönböztethetővé teszi:
a) a gyermek felkiáltásai mindig feszült, felfelé haladó dallamvonalak.
b) az apa szólama mélyebb regiszterben mozog, gyakran kadencia szerű fordulatok jellemzik.
c) a rémkirályé a legdallamosabb, legtágabb énekdallam.
Figyelemmel kísérhetjük az énekszólam és a zongorakíséret viszonyának változásait is:
ShubertAz apa vagy a gyerek szerepénél az énekszólam jobban kötődik a zongoraszólam hangjaihoz.
Az Erlkönig szerepénél: az első két csábításánál a zongora-szólam egyszerű kísérőszólam, szerenád jelleggel. A harmadik csábításánál a rémkirály leveti az álarcát, s csábítása fenyegetéssé válik. Énekszólamának a zongora szólamához való viszonya megváltozik, a szerenádszerű kíséret eltűnik, szólama hasonlóan az apa szavaihoz, szorosan a zongorán felhangzó zenei anyaghoz kötődik. Ezzel Schubert jól érzékelteti, hogy Erlkönig tulajdonképpen átvette az apa szerepét, a fiú az övé lett. Ez egyben a gyerek halálát is jelenti.
Az apa és Erlkönig gyermekért folytatott küzdelmében tehát a rémkirály utolsó megszólalásakor billen át a mérleg végképp Erlkönig javára. Ez a pillanat a drámai összeütközés tetőfoka. Franz Schubert „Erlkönig”-je azért remekmű, mert a zeneszerző megtalálta a költeményben azokat a lehetőségeket, amelyeket a zene eszközeivel is kifejezhetett, s teljesebbé tehetett.
Dalciklusai:
„A szép molnárlány”
„Téli utazás” (A dalciklus tele van önéletrajzi vonatkozásokkal. A tragikus sorsú téli vándor sehol nem leli nyugalmát. A ciklust záró utolsó dal a „Verklis” is önmaga sorsára utal.
Hangszeres művei:
Kamarazenéje: „d-moll kvartett”
„C-dúr vonósötös” (Pisztráng)
Zongoraművek: „Wanderer-fantázia” (a „Vándor” c. dalának gondolataiból bontakoztatta ki.
Szimfóniák: Összesen 8 szimfóniát komponált, ezek közül a legjelentősebbek:
„IV. c-moll szimfónia” (tragikus)
„V. B-dúr szimfónia”
„VII. C-dúr szimfónia”
„VIII. h-moll” (befejezetlen) szimfónia

Copyright © 2021 Audioland. Minden jog fenntartva.