foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Mizar: Natural Design

Magad, Uram, ha szolgád nincs

 
Ahogyan azt Romhányi Áron (United) nagyon helyesen summázta, amikor a házi hangfelvételek készítésének rejtelmeiben fetrengtünk verbálisan, egy üveg bor társaságában: „Ez egy szakkör-ország!” Ezt nem kellett különösebben magyarázni, a zömmel zenészekből álló asztaltársaság ezen összegzésre egy emberként bólogatott. Ma már a hivatásos zenészek jelentős többsége rendelkezik legalább egy professzionális hangzású demó lemez elkészítésére alkalmas saját eszközparkkal. Az ilyen eszközök leghatékonyabb használatának elsajátítására pedig szinte korlátlan segítség áll rendelkezésre az interneten. Így ráadásul részben elkerülhető a méregdrága stúdiók használata, amelyek már csak azért is megnehezítik a felhőtlen alkotómunkát és a hangzásokkal való kísérletezést, mivel a taxaméter bizony óránként kattan minimum egy 5000-nyit felfelé. Ez – valljuk be – roppant feszélyező tényező lehet, ami ugye az elmélyült, kreatív munkának nem tesz jót. Azt pedig minden alkotó tudja, hogy az alkotás flow állapotában (nevezzük magyarul elmélyült, időből kizökkent, transz állapotnak) a munkaórák eszeveszett iramban repülnek és így a költségek is szárnyra kapnak. Az alkotóművész előtt tehát két út nyílik meg: dönthet úgy, hogy korlátozott mennyiségű pénzét egy lemez professzionális stúdióban történő rögzítésére költi, amely az esetek nagy részében nem térül meg, hiszen ismerjük a lemezpiac állapotát. Ráadásul ezek a felvételek végül nem is minden esetben a művész elképzelését tükrözik, sokszor a hangmérnökkel folytatott koncepciós közelharcból ugyanis a hangmérnök kerül ki győztesen. Ráadásul ahogyan azt Romhányi Péter szintén helyesen jegyezte meg: „Bármennyit is dolgozik valaki egy lemezen, végül mégis mindig azt mondja: Kellett volna még egy hét.” A másik választható út, hogy az alkotó elmélyül a témában, kutat, kérdez, megvásárolja azokat az eszközöket és megszerzi azt a tudást, amellyel egy elfogadható minőségű lemezt saját maga rögzít, akár otthoni környezetben. Erre most nyilván sok főállású hangmérnök szisszen fel egyszerre, de nem feledjük el: sokan maguk is így kezdték, hiszen „ez egy szakkör-ország” és ez legalább részben tapasztalati szakma. Akár egyet is érthetünk azzal, hogy mindez nem válthatja ki a professzionális stúdiók által nyújtotta lehetőségeket, minőséget, de tény, hogy átvezethet azon a szakadékon, amelyen zenei kísérletezésen már túl jutott, ám anyagi forrásokban szűkölködő alkotók és az igen drága stúdiók között tátong. És bár a cél minden esetben a legtökéletesebb hangzás átadása a hallgatónak, sok esetben a ráfordított pénz megsokszorozása egy szinten túl csak csekély pluszt ad a minőség terén.

mizarA Mizar zenekar második, „Natural Design” című, elsősorban a tengerentúli piacra szánt lemez, amely a Beagle Beat Records gondozásában jelent meg 2009-ben. A kiadvány részben a fent utóbb körülírt szemléletben készült el és gondozása is sok szempontból célszerű és korszerű, hiszen a kiadó elsősorban elektronikus formátumú kiadványokra épít (bár ez a lemez CD formában is napvilágot látott) az egyébként hihetetlen mértékű túlkínálati piacon, kevés pénzből de az internet adta lehetőségeket fokozottan kihasználva, célzott marketinget folytat és igen korlátozott anyagi lehetőségeihez képest meglepően nagy visszhangot gerjesztett már több kiadványa kapcsán is. A Mizar zenekar még 2007-ben első lemezét részben kísérleti nyúlként használva mára kialakította saját egyedi arculatát és hangzásvilágát, és a tagok; (Sárközy Fanni ének, billentyűk, Pusztai Gábor dobok, Schneider Péter gitár) kiveszik részüket a hangmérnöki, hangtechnikusi és marketing feladatokból is. Második lemezük hangzásához a mastering elkészítésével hozzájárult a szakmában régi motorosnak számító Paczári Károly hangmérnök, (akit a nagyérdemű sok egyéb kiadvány mellett Presser Gábor hangzóanyagainak hangmérnökeként is ismerhet) és a TomTom Stúdió. A hangzás így már kompromisszumoktól mentes, nemzetközi színvonalú. Mindezt úgy érhette el a csapat, hogy a felvétel körüli műhelymunkát és keverés nagy részét házi stúdiójában készítette el, de például az akusztikus Stanway zongorasávok rögzítése és az utómunka a TomTom stúdióban zajlott. Ez a munkamódszer, a hangrögzítés hybrid autója természetesen csak akkor érvényes, ha a hangzás, és így a zene minősége is pozitív visszaigazolást kap a közönség és szakértő fülek által. A Mizar e lemeze kapcsán ez sem maradt el.
A zenekar az elmúlt 9 évben a legkülönbözőbb hazai és nemzetközi versenyeken összesen mintegy húsz különböző trófeát nyert el az első és második helyezésektől, a közönségdíjakon át egészen a hangszeres szólistáknak és a dalszerzőnek járó különdíjakig. Hogy ne is menjünk túl messze az időben, 2007-ben, első lemezük megjelenésével egy időben nyerte el a zenekar az első Jazzy Dalverseny első helyezését, amivel a csapat hivatalosan is lezárta itthoni versenyszerepléseit és egyben megkezdte nemzetközi megmérettetéseit. Ennek eredményeként 2010-ben a csapat újból első helyezést ért el, ezúttal már a nemzetközi 100% Music Songwriting Contest jazz/blues kategóriájában, Franciaországban úgy, hogy a mezőnyben a 9 különböző kategória 10-10 döntőse közé be sem került más magyar formáció. A győztes dal az ekkor már nemzetközi sikereket is felmutató, szóban forgó Mizar nagylemezen hallható „No Time To Lose” volt. És miközben a zenekar dalait már közel harminc rádióadó sugározza Olaszországtól az Egyesül Államokon át Dél-Amerikáig, a jazz-pop legmérvadóbb sajtófelületei is ráfókuszáltak a csapatra. Hol az eurosmoothjazz.com-on csendül fel egy-egy Mizar dal, hol a SmoothJazz.com ír az új lemezről dicsérő szavakat, hol pedig az egész amerikai kontinensen terjesztett, mérvadó JAZZIZ magazin szerepelteti a Mizar egy kompozícióját melléklet CD-jén. A lemezen szereplő közel tíz, a hazai koncertlátogató közönség körében bizonyára nem ismeretlen vendégmuzsikus pedig igazán izgalmas és sokszínű hangzást ad, a hol a pop irányába, hol a világzene felé, hol pedig jazz-es színezetbe hajló lemeznek. A vendég szólisták és basszisták szerepeltetése a Mizar esetében már hagyomány, ha lehet hagyományról beszélni második CD esetében. A lemezen olyan nevek működnek közre, mint Kollmann Gábor (Budapest Jazz Orchestra), Bálint Gergő (Relax) szaxofonosok, Pálhegyi Máté fuvolista (Free Style Chamber Orchestra), Szirtes Edina Mókus (Free Style Chamber Orchestra) és Kerek István hegedűsök, Bizják Gábor (Modern Art Orchestra) kürtös, a szólistákon túl pedig Szendőfi Balázs (Szentpéteri Csilla zenekara), Baranyi Gergő (David Kollar Projekt) és Barabás Tamás (Djabe) basszisták adták egymásnak a kilincset szinte dalonként.
Tekintettel a lemezen szereplő akusztikus hangszerek ilyen sokaságára és az elektronikus hangzásokkal való kísérletezésre, ez a kiadvány mérvadó tesztje lehet a fent körülírt hybrid lemezkészítési metódusnak. Arra következtethetünk, hogy eljött a házi stúdiók kora, ahol ha csak annyit elérünk, hogy egészséges, tiszta hangokat rögzítünk sávonként, már az is óriási idő és pénzmegtakarítás, hogy aztán ezt a megspórolt összeget inkább a keverésre, masteringre költsük valamely professzionális stúdióban, ahol egy mobil adathordozóról feltöltve másodpercek alatt editálható multitrack munkafájlt varázsolnak megfelelően előkészített nyers wav fájljainkból. Ilyen egészséges nyers hangfájlok készítése pedig nem nagy ördöngösség, főleg ha korlátlan idő áll rendelkezésre a legtökéletesebb beállítások kikísérletezésére. Így volt ez a Mizar esetében is, akik első technikai eszközeiket tehetségkutató versenyeken nyerték, ma pedig már harmadik lemezüket rögzítik saját, kitűnően felszerelt stúdiójukban.
 A filmes szakmában létezik egy jelenség: ha a filmeseket megkérdezik, mi lenne az egyetlen tárgy, amit magukkal vinnének egy lakatlan szigetre, a legtöbbjük azt feleli: Egy tekercs kamera tape (széles, ezüstszínű, igen nagy szakítószilárdságú, de kézzel téphető ragasztószalag). Egyikük sem hajót említ, amivel elhagyhatná a szigetet, hanem azt az eszközt, amivel maga építheti a hajót. (A kamera tape ugyanis „mindenre jó”.) A Mizar esetéből okulva tehát levonhatjuk talán azt a következtetést, hogy a „Magad, uram, ha szolgád nincs” reflex, avagy a „szakkör-ország”, „sufni tuning” kifejezések igazak ránk, de olyan képességek kialakítására sarkalnak, amely ezen kifejezéseket végül pozitív előjellel is elláthatják. 

2011. március.

Copyright © 2021 Audioland. Minden jog fenntartva.