foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Musical Fidelity M1 DAC
A következő lépcső

Írta: Puskás János

A Musical Fidelity-nél mindig fontos területnek számított a digitális technika. A '80-as évek végén a gyártó - a Digiloggal - az elsők között jelentkezett különálló D/A átalakítóval, és azóta is található ilyen berendezés a termékskálájukban. Sőt, ha a mai palettát m1végignézzük, a komolyabb CD játszók is rendelkeznek optikai, vagy koax (a még nagyobbak szimmetrikus) bemenettel, valamint létezik olyan erősítőjük, amin USB csatlakozás is található. Ezek után nem meglepő, hogy amikor azt javasoltam a forgalmazónak, adjon megfizethető konvertert, a kezembe nyomott kettőt. Csodálkoztam, mert én eredetileg csak a V-DAC-ra számítottam, de megkaptam az ahhoz képest kétszeres árú bátyust is, ami a tőlünk nyugatabbra eső hifi világban még mindig büdzsé kategória. Kissé negatív érzésem volt vele szemben, mert ez már több mint százezer forint, és egyébként is fölöslegesnek tartottam ennyiért a sokrétűségét, de az M1-el hamar barátságot kötöttem. Hogy miért? Aki elolvassa ezt az írást, megtudhatja...

 Külső-belső
A csomagolása a cégtől megszokott fehér papírdoboz, amit a gyerekem egyből magáévá tett. Alig tudtam kihúzni alóla (kisgyermekes szülőknek megvan ugye, amikor a poronty a méregdrága szülinapi ajándékot félredobva egész este elmélyülten játszik egy dobozzal?).  A készülék nagyon jól van izolálva a külső behatásoktól. Amint feltárjuk a dobozt, csöppet sem meglepő módon egy ízléses köszönőlevél fogad backminket (Thank You for purchasing…), marketing, gondoltam, sokaknak szimpatikus, de nálam nem jön be, és félre is tettem. A DAC-ot kiemelve máris jobban dobogott a szívem, a súlyán érezhető, hogy ez esetben – a kisebbel ellentétben - nem kapcsoló üzemű táp szolgál, ami nekem szimpatikus. A készülék külseje a mai M szériának megfelelő, elegáns, vastag fémlappal, fém gombokkal. Nem tudom, miért lett külön kaszt az M1-es széria, ami egyébként csak egy fejhallgató erősítőt, és egy konvertert tartalmaz. Talán mert ez a két „kiegészítő” komponens az, amiből viszonylag olcsón lehet komoly hangot kihozni. Így aztán árügyileg 6-osok közül lógnak ki, prezentációjukat tekintve meg minden valószínűség szerint a 3-asok közül. Nehéz így pozicionálni a gyártónak. Gondolom én, de az is lehet, tévedek.
Mindenesetre első blikkre egyáltalán nem tűnik belépő szintűnek. Több okból.
Az első az, amit már mondtam: a visszafogott, mégis mutatós, és elegáns külső. A második a csatlakoztathatósága, ami bőséges. A szokásos optikai, koaxiális, és USB B bemeneteket megfejeli egy szimmetrikussal is. A kimenetekkel ugyanígy kedveskedik: egy pár RCA, és egy pár XLR áll rendelkezésre. Az egész hátsón csak egy Made in Taiwan feliratba tudnék belekötni, egy Made in England elegánsabb lenne, de ez a mai MF készülékeken már megszokott, és a hangjukat ismerve gondot nem okoz.
m1Ha már így körüljártuk, nézzük az előlapot is. Mindössze két szürke gomb található rajta: az egyik (baloldalt) a standby, a másik (jobb oldalt) a bemenetválasztó, melyekből négy áll rendelkezésre (az aktuálisat a gomb fölött mutatja). A két gomb között 6 darab kicsiny kék led a beérkező jel óraszintjét mutatja, 32kHz-től 192kHz-ig, a jobb oldalon ugyanilyen megoldás informál az aktuálisan hallgatott bemenetről, illetve ezek mellett egy (zölden) jelzi a felskálázást 192kHz-re, ami alapból, és kikapcsolhatatlanul működik.  Ez a front  összességében ugyanolyan jól áll ennek félméretes készüléknek, mint a nagyobbaknak, csak az ár töredéke azoknak. A kidolgozás viszont ugyanúgy kifogástalan.
A készülék lelke egy DSD 1796-os Burr Brown Delta Sigma chip, a felskálázást egy SRC 4392-es, szintén Burr Brown végzi. Ha már így benne vagyunk, akkor az USB jeleket egy PCM2704-es alakítja SPDIF-re, ez  csak USB1.1-et ismer, ezért az M1 maximum 48kHz-es jelet. kezel erről a bemenetről. A magasabb felbontásút lejátsza, de ilyen értéken kezeli.
Van még egy ütőkártya: az abszolút belépőszintnél többe, a sokak számára megfizethetetlen középkategóriánál kevesebbe kerül. Alig van jelenleg a piacon 100-150ezerért D/A. Főleg olyan, ami ilyen széleskörűen csalatkoztatható, és ráadásul világszerte elismert gyártótól származik – így maradt szinte vetélytárs nélkül.


Specifikáció:
DAC  24 bit Delta-Sigma (bit stream) dual differential 8x over-sampling to 192kHz
Csatorna szétválasztás >105dB 20 Hz to 20 kHz
Jel-zaj viszony >119dB
Teljes harmonikus torzítás <0.0025% 10Hz to 20 kHz

Bemenetek

1 XLR AES balanced
1 RCA Koax/ SPDIF 32-192 kbps (16-24 bit stereo PCM)
1 TOSLINK/optikai  32-96 kbps (16-24 bit stereo PCM)
1 USB type ‘B’  32-48 kbps

Beüzemelés
Nem véletlenül hagytam ki fentebb, teljesen áramtalanítani kapcsolóval nem lehet: automatikusan készenléti állapotban van a háromkéses, szabványos IEC hálózati kábel csatlakoztatása után. A Standby gomb melletti kis állapotjelző gomb ilyenkor sárgán világít, amely bekapcsolást követően kékre vált, - ez a szín a mai visszajelző fényforrások között ismét hódít, itt sincs másként. Az M1 gyorsan teszteli magát, majd mf- micsoda célzás - „koax” bemenetre kapcsol. Ha mást használunk forrásként, ilyenkor mindig ki kell választani a megfelelőt, és már indulhat is a szórakozás. Itt jegyzem meg azt a megérzésem, hogy valószínűleg inkább az elektromos digitális átvitelt favorizálja a készülék. Nézzük meg még egyszer a specifikációt.. Csak erről, illetve XLR-ről kezeli 24 bit 192kHz-es zenét.USB-ről, az interneten vásárolható vagy ingyen letölthető nagy felbontású anyagok korszakában is maximum 48kHz-es anyagokat fogad. Mint említettem, a magasabb felbontásút is lejátsza, de csak 48khz-esnek jelzi. Az optikai bemenetnél, már képes 96kHz-es jelek fogadására is, ami valószínűleg bőven elég, de nem annyi, mint az elektromos átvitel 192 kHz-e. Még egy észrevétel, ha nem 75 Ohmos kábelt szeretnénk alkalmazni koax összeköttetésre, készülékünk a csend gyönyörével jutalmazza azt... Kéretik normális kábelt használni.


A meghallgatás - mivel egyszerre voltak nálam –  nagyrészt ugyanazon komponensekkel történt, mint a V-DAC esetén, egy-két kivétellel:
Források: PC, Musical Fidelity 3.2, Musical Fiedlity M6 CD, Vincent CD S3, Xtreamer Pro NAS
Erősítők: Harman Kardon HK650, AudioSphere , Unison Research SR 1 , Musical Fidelity M6
Hangfalak: JBL L20T, JBL L36, Chario Academy Millennium 2 , Triangle Genése Quartet
Kábelek: Crystal Copper, Crystal Micro, Siltech Classic 220, Siltech Classic 550

PC esetén Foobar 1.1.2 verzióját használtam, ASIO-val. Érdekesség, hogy ha a V-DAC működött az M1 telepített ASIO-jával ami fordítva is igaz volt. Kernel Streaming-el viszont nem szerették egymást ők sem.

Annyit szeretnék itt is megjegyezni, hogy bár a DAC-ok reneszánszukat élik a hozzájuk illő futóművek nem. Néha az is el tud rontani egy prezentációt, ha a CD lejátszó digitális kimenete csak úgy, plusz szolgáltatásként került a hátlapra. Ez a teszt során (akár a V-DAC esetén) is bejött: az egyébként kiváló hangú Vincent CD S3 nem szeretett futóműként dolgozni, a saját beépített DAC-jával egységesebb rendszert alkottak.

A meghallgatás
Körülbelül két hétig éltem együtt az M1-el, ami alatt rengeteg felvételt hallgattam meg vele különböző forrásokkal, és rendszereken. Bár három napig ment kibontás után a forgalmazónál, eleinte kellemes hangú, de kissé komótos, ráérős volt. Nálam körülbelül egy hét után sokkal gyorsabb és simább lett a hangja, erre való tekintettel mindenkinek javaslom,  hogy  csak bejáratott példányt hallgasson meg! Az sem lehet véletlen, hogy nem lehet teljesen áramtalanítani, a gyors tesztek tehát nemigen vezetnek korrekt eredményre ennél a darabnál.
Visszatérve a meghallgatásra, így történhetett meg, hogy az első jegyzetemben a saját Edirol UA 101-es interfészemhez hasonlítva azt írtam: elsőre kicsit sávhatárolt, fedett, és színezett. Nyugis, az Edirol precízebb és gyorsabb (ezen nem lepődtem volna meg, lévén ez egy stúdió berendezés). Ez a középtartomány testességére koncentrál, és kissé puhává, barátságossá teszi azt. A cselló nem elég reszelős, tipikus angol iskola, annak finomságával.
Pár nappal később jóval egységesebb, és valóságosabb is lett a hang, de a gyártótól megszokott mfnagyvonalúság, és enyhén mély tónusú hang mindvégig jellemző volt rá. Tovább hallgatva, a bejáratást követően egy nagyvonalú, testes, rendezett, jó felbontású hangnak lehetünk fültanúi, ahol lényegében minden rendben van, és ezen tulajdonságait - hála a tervezőjének - alacsony hangerőn is megtartja. Ha pedig úgy tartja kedvünk, addig hangosíthatjuk a zenét, ameddig fülünk-rendszerünk engedi. Sokat hallgattam egy sima PC hálózati kábellel, majd kapott Crystal Copper-t, és Eichmann-t. Mindkettőt meghálálta. Jellemzően bármit cseréltem, (lévén ez egy valóban komoly felbontású darab,) nagyon megmutatta, mi van előtte-mögötte, érdemes hát egy normális körítésre, és odafigyelésre. Vagy szűkebb keret esetén felfoghatjuk első lépésnek, mert van benne potenciál. Mindenesetre a meghallgatás során próbáltam normál körülményeket teremteni, és nem elrugaszkodni a talajtól – ha valaki jobban kiszolgálja, legfeljebb közelebb jut a valósághoz.
A gyártó által képviselt hangvilágot hozta Eva Cassidy koncertlemezén is, nagyon enyhe lepellel a hangképen, ezzel téve még kellemesebbé a zenehallgatást. Az előadás sima, kellemes, nagyon zenei, kissé szomorkás (mert a Fields of gold ilyen ám). Nagyon jó hallgatni, Eva hangja nagyon nőies, bársonyos, mindemellett artikulált is. A hangkép levegős, a tér minden irányban kiterjedt, az egész zene egységes, egyben van. Ritmusa kifogástalan, a gitárhúrok fémből vannak, pengenek, hirtelen indul és áll meg a hangjuk, így kell ezt csinálni. Váltok. Fatima Spar – Jozef című nótája már más világ: pergő, vidám, igazi swinges hangulat köszön vissza, ami talán lehetne csillogóbb, fénylőbb, de az is lehet, hogy a rendszeren szokatlan mennyiségű részletek miatt hallom így. Mert az M1 felettébb aprólékosan, mindenre kiterjedő figyelemmel részletez: a pergődobok, a basszushangok jól kottázhatóak, és felettébb gyorsak,  szükség esetén ütősek, testesek, de tudnak finomak, visszafogottak is lenni. Ritmusa, boogie-ja fenomenális, a fúvós szekció talán lehetne fémesebb. A Metallica Enter Sandman-je nagyvonalú, zúzós, testes, James akkora tüdővel énekel, hogy csak pislogok. Nincs ellágyulás, puhányság,  az nem ez a zene. Itt a hatalmas energia, és bitang ritmus jellemző, amit hoz is a DAC. A hangerő nem probléma, elvékonyodás, dinamikai gondok sincsenek, az M1 abszolút partner akár egy házibuliban is. Előveszem a Crystal Arabesque tesztlemezét, amiről most  Saint-Saens – Dance Macabre-ja szól. Az előadás könnyed, levegős, finom, jó felbontású. A fúvósok légiesek, feltűnik, mennyi hegedű van a zenekarban, amelyeknek színezetével sincs szinte semmi problémám. Hatalmas energiával lódul meg a banda, a triangulum szépen cseng, az dob feszes, gyors, testes. Jó hallgatni, zeneileg, és ritmusilag egyaránt. Snétberger Childhoodja kapcsán sem tudok elmondani semmi újat, az M1 hozta az eddig megszokott minőséget, a szokásos módon: nem csak részletez, lejátszik, hanem zenél is. Tom Russell man from god knows where című lemezénél döntöttünk (mert ekkor hárman voltunk) úgy, hogy jó ez így, hadd menjen tovább a lemez – a DAC „megölte” a tesztet.

Összehasonlítva
Néhány nap után ismét összehasonlítottam az egyébként ugyanebbe az árkategóriába tartozó Edirollal, az valamivel még mindig fürgébb volt, és kevéssel korrektebb színezetű, de emez jobb felbontású, testesebb, izmosabbb, és jóval holografikusabb és nagyobb teret rajzolt. Ha hozzávesszük a használhatóságot, és a csatlakoztathatóságot, nem kérdés, ki a nyerő. A múltkor meghallgatott V-DAC labdába sem rúghat mellette a (ehhez képest) sávhatárolt, darabos hangjával. A Vincent CD S3-nál kérdés nélkül jobb volt, a Musical Fidelity A 3.2-nél szintén. Szerintem hozza az M6 CD szintjét, én még szívesebben is vinném haza, a nagyobb hangtömege és pontosabb színezete miatt. Ha hozzávesszük, hogy olcsóbban kihozható egy futóművel-kábellel mint az, akkor részemről lefutott ügy.

Végső gondolatok
Nem kell keresnem körmönfont szavakat.  Ez egy rendkívül egységes, rendezett, egészen korrekt, ráadásul zenei produktum, amely olyan áron érhető el, ami azért még nem tartozik az álom kategóriába még nálunk sem. Hogy kinek ajánlom ezt a gépet? Először is el kell olvasni az M6-os cikk ajánlását. Nos, igen, a zenehallgatóknak. Valamint annak, aki a V-DAC-nál többet szeretne, és nem akar kütyüzni. Ehhez nem kell másik táp, a kezelhetősége is kifogástalan – és még szép is. Mondtam is a forgalmazónak, annak mutassa meg az M1-et, aki meg is tudja fizetni, annyival komolyabb minden téren.
Csak azok fogadják visszafogott érdeklődéssel, akik végképp elutasítják a gyártó készülékeinek prezentációját., valamint, akiknek feltétlenül fontos ahogy minden bemeneten a legnagyobb felbontású anyagok  valós lejátszása - és nem akarnak ehhez külső eszközt (például USB-SPDIF átalakítót) használni. De egy meghallgatás talán még őket is képes lenne meggyőzni.

További gondolatok
Már említettem az árát. Ebben a kategóriában még a magyarok sem versenyeznek, inkább olcsóbban, vagy drágábban. Ennyiért nem kapunk szinte semmilyen konvertert.
Ha pedig CD játszót akarunk, főleg, ha szimpatikus a gyártó, 3,2-t kaphatunk, használtan. Ehelyett, ha egy M1-hez hozzácsapjuk egy audiofil (pl. Cambridge Audio stb) DVD lejátszó és egy digitális kábel árát, véleményem szerint sokkal komolyabb hang lesz az eredmény.
Így vagy úgy, szerintem érdemes több dobozos megoldásban gondolkodni...

Ár: 140000Ft

Forgalmazó: Audio Vision Tuning

Copyright © 2021 Audioland. Minden jog fenntartva.