foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Musical Fidelity V-DAC
Az angol belépő

Írta: Puskás János

Ki gondolta volna, hogy kapható Musical Fidelity D/A 100 ezer alatt? Nem sokan. Én sem. Ezért, miután ezt VDACmegtudtam, hónapokig mondogattam a forgalmazónak: be kellene mutatni, mert a mai világban biztosan sokakat érdekelne. A DAC-ok ugyanis reneszánszukat élik, amit én főleg a számítógép alapú lejátszással magyarázok. Most, hogy a gyártók újra pénzt ölnek ebbe a szegmensbe, fejlődés is érezhető ezen a téren, érdemes hát odafigyelni az új termékekre. Kaptam is ígéretet a Musical Fidelity legkisebb, csak kiegészítőket tartalmazó „V” sorozatának tagjára, a V-Dacra (mert minden bonyolultságot mellőzve ez a neve), de valahogy mindig lemaradtam róla. Nem jött, majd, amikor igen, akkor el is vitték, és most ismét várnom kellett rá sokat.

Eszembe is jutott erről a Tolvajtempó című film 1967-es Shelby GT500 Mustangja, amit elneveztek Eleanornak. Ő volt, ami addig sosem került Nicolas Cage kezére.
csomagolvaNézegettem az interneten, szimpatikus darabnak tűnt. Minimalista koncepció, nincs a cégtől megszokott, (szériánként változó) szép ruhája sem, amit a MF a költségcsökkentéssel magyarázott, és nekem ez is tetszett benne. Egy kicsiny, szinte CD méretű dobozka, feliratokkal, az egyik oldalon a bemenetekkel, másik oldalon a kimenetekkel. Épp elég. Elrejtem, és el is felejtem, gondoltam, jó kis cucc. A külföldi site-okon fellelhető infók alapján is figyelemre érdemes, a tápját, és néhány kondit kicserélve – állítólag – igazi óriásölő. Erre nem vennék mérget, de tény, hogy a Burr-Brown PCM 1792-es chipet komoly gépekben is alkalmazzák: például Audio Aero Prestige SACD-ben, Cary Audio 303/300-ban, illetve CDP1-ben, de találkozhatunk vele CEC, Classe, termékekben, vagy márkán belül maradva a Musical Fidelity Tri Vista-ban. A 1792-ben tehát minden valószínűség szerint van fantázia. Rá is kattantam erre a DAC-ra, mint aki még sosem hallgatott hifit. Meglepő egy ilyen kategóriájú termék esetén, de az is izgatott, milyen hangot csinál az angol gyártó ennyiért? Az én Elenaorom viszont nem érkezett meg. Egészen mostanáig.

 

A külső
A csomagolása a pár hete vásárolt egeremére emlékeztet, ami nemvdac csoda egy ilyen méretű kütyü esetén, maximum nem megszokott egy hifi gyártótól. Ők inkább a papírdobozt szeretik. Nem mintha számítana, el sem ítélem, csak meglepődtem. A készülék – mint említettem - kicsiny, fekete dobozka, informatív feliratokkal, bemeneti oldalon széleskörű csatlakoztathatósággal (digitális fronton optikai, és aranyozott koax, valamint számítógépeseknek szabványos USB B) és egy pár aranyozott RCA kimenettel kedveskedik a felhasználóknak. Input oldalon két led-et találunk a készüléken, egy kéket (áram alatt van), és egy zöldet (érzékeli a jelet). Itt szeretnék két dolgot megjegyezni. Egyik az, hogy ezek funkciójáról szépen hallgatnak a leírásban. Annyit írnak, hogy kék led, zöld led. Talán a színvakok miatt, mert azt, hogy melyik mit jelez, angolosan elfelejtették megosztani az olvasóval. A másik az, hogy nem tudom, feltűnt-e bárkinek, hogy nincs be- és kikapcsoló, esetleg készenlét kapcsoló gomb sem. Bedugjuk, és kész (just works...). Az áramfelvétele alig egy-két watt, ami (bocs zöldek) nem jelent problémát, cserébe üzem meleg marad, nem gond a bemelegítés.

Beüzemelés, gondolatok
A fény, és az elektromos digitális (koax) bemenetek esetén automatikusan kapcsol az aktuálisan inputsalkalmazottra, de USB-re egy apró billenőkapcsolóval kell váltani, amit kissé szerencsétlen módon a bemeneti csatlakozók között helyeztek el. Ezt nem tartom jó megoldásnak: ha több módon csatlakozunk a D/A-ra, nehézkes hozzáférni. A másik probléma: mint írtam, egyik oldalon bemennek a jelek, míg a másikon távoznak. A készülék külseje és a kikapcsolhatóság hiánya is azt sugallja, hogy csak be kell kötni, elrejtjük valahol hátul, a készülékek mögött, és szinte el is lehet felejteni. Ez jó is lehet, mert a mai tendenciák szerint a felhasználók többsége vagy PC-t, vagy valamilyen futóművet alkalmaz forrásként. Mindkettőt egyszerre annál ritkábban. Ha viszont igen, akkor az ez esetben kényelmetlenséggel jár. Ha úgy helyezzük el, hogy elől, könnyen hozzáférhető helyen legyen, akkor a kábelekkel is meg kell küzdenünk, mind elhelyezés, mind kinézet tekintetében. Ha elrejtjük hátul, akkor nehézkes az átkapcsolás.
Majd elfelejtettem, bár élve a szófordulattal, tényleg szívesen feledném. Pár évvel ezelőtt csak a telefonok mellé kpoweraptunk ilyeneket töltőnek, ma – bánatomra - egyre többen mellékelnek ilyen tápokat a készülékeikhez, audiofil szemlélet megcsúfolására: egy kapcsoló üzemű, régi Nokia töltőnek kinéző, tápnak nevezett műanyag dobozkát. Ezt  javasolják a külföldi fórumosok kicserélni valami zeneileg alkalmasabb darabra. Ajánl egyet a Musical Fidelity is, cirka 60000 forintért, ami árát tekintve elsőre nem tűnik kevésnek. Főleg, hogy ennél alig drágább maga a DAC. A sors fintora, hogy a gyártó elszámolta magát a várható kereslet ügyében: a V-PSU jelenleg nem kapható- ugyanis mind elfogyott.

És most jöjjön a meghallgatás

A rendszerek
Források: PC, Musical Fidelity A3.2, Vincent CD S3
Erősítők: Harman Kardon HK650, AudioSphere, Unison Research SR 1
Hangfalak: JBL L20T, JBL L36, Chario Academy Millennium 2
Kábelek: Crystal Copper, Crystal Micro

PC esetén Foobar 1.1.2 verzióját használtam, ASIO-val, nálam a Kernel Streaming-gel nem akart működni. Talán én bénáztam.

Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy bár a DAC-ok reneszánszukat élik, a hozzájuk illő futóművek nem. Néha az is el tud rontani egy prezentációt, ha a CD lejátszó kimenete csak úgy, plusz szolgáltatásként került a hátlapra. Ez a teszt esetén is bejött, az egyébként kiváló hangú Vincent CD S3 esetén.


A hang

Vannak gépek az ember életében, amelyekről nehéz írni. Talán mert jó őket hallgatni, nem túlzottan kiemelkedők, és nem is rosszak. Nem lógnak ki semerre, egyszerűen teszik a dolgukat, elvagyunk velük. Ha szóban kellene leírni, két mondatban elmondanánk, hogy ilyen, vagy olyan, és kész. De az más, mint írásban. A V-DAC egy ilyen darab nekem. Azért megpróbálom.
Bontatlanul kaptam meg, és mint minden más, érezhetően, észrevehetően szereti a bejáratást, de hamar javul a hangképe: gyorsabb, nyíltabb lesz tőle. Azért az iskoláját nem tagadja meg: tipikus MF hang, barátságos, zenei, fürge, nem elomlós, nem gombócos. Elmondható róla, hogy odafigyel mindenre, aprólékosan részletez, és általánosságban egységes – egy-két hibától eltekintve. Eva Cassidy outputskoncertlemeze is szép tapssal indul, majd a felvétel atmoszféráját is jól hozza. Az énekes hangja lehetne kissé emberközelibb, kiterjedtebb, kissé háttérbe is szorul. Sőt, nem a legkorrektebb a színezete sem, de finom, és imádni való. Dallama, hangulata magával ragadja a hallgatót, a gitárhangok szépen pengenek, bár lehetnének nyíltabbak, és fémesebbek. Ha tovább kötözködök, azt mondom, kissé fedett, és részletek terén is volna még mit fejlődni, de ezért az árért ez nem nevezhetjük bűnnek. Fatima Spar - Jozef című számán kissé sávhatárolt, s bár lelkes, lehetne feszesebb és pörgősebb. A buli feelinget itt is jól kapja el, és egészen sok részletet mutat, ami hibádzik, az a hangok teljességének a hiánya. Nem minden hangszer megy neki jól: a harmonika és a fúvósok színezettek. Viszont lecsengései, magas-tartományának kidolgozottsága meglepően jó, bár kiterjedése (csak) a kategóriájának megfelelő. Van benne élet, és megmutatja, miért jó egy zene. Mély-tartománya lehetne kiegyenlítettebb, és néhol tisztább és kottázhatóbb is, de ez egy beugró darab az audiofil világba, kéretik ennek megfelelően kezelni. Ha a hangja kissé testesebb, teljesebb, simább, finomabb és lelkesebb lenne.... nem ennyibe kerülne.
Ami meglepett, Red Hot Chilli Peppers Californication-jén remekelt. Kisséalja nyers a hangja (a szó jó értelmében), talán ezért is állt jól neki ez a stílus. A szokásos, és fentebb taglalt kifogásokat (kissé függöny mögül szól, stb.) itt is megemlíthetném, de nem teszem. Inkább lelkességére hívom fel a figyelmet. A képet rontja, ami ezen a zenén jött ki a legjobban: nem teljesen egyenes a frekvenciatartománya, icipicit emel a felső-mélyeken, a legalját megvágja, a Musical Fidelity – gondolom - ezzel is a kisebb kategóriájú gépekhez hangolta a V-DAC-ot. Theatre of Tragedy Cassandrájával folytattam, itt is jó atmoszférát teremtett, a hangja artikulált volt. A hangok nem váltak le teljesen a dobozokról, a tér kissé elnagyolt, ezt – bár eddig nem említettem - a többi zenén sem csinálta jobban. Megbocsájtható bűnök, jó kompromisszum.
Gondoltam, valamivel azért össze is kellene hasonlítani, és a sors kegyes volt hozzám. Egy barátom mostanság vásárolt egy Musical Fidelity 3.2-es CD játszót. Isteni jel! Izgatott, hogy viszonyul a két hang egymáshoz, stílusban, kategóriában. Van a kettő között pár év, és jó pár forint. Körülbelül 7 évvel ezelőtt ez a CD 420000 forintba került, és sikeres, jó hangú darabként emlékszem rá. Rövidre zárva a hangzás hasonló, bár a D/A kissé fedettebb, és darabosabb, és nyersebb. Csodák nincsenek, ilyen olcsó áron nem kapunk ilyen kategóriájú hangot.
Összehasonlítottam egy Cambridge Audio Dacmagic-el is, amivel szintén a szerencsének köszönhetően találkoztam, s amellyel kapcsolatban azt kell mondjam, hogy nem volt köztük nagy különbség, inkább más volt a kettő, mint jobb vagy rosszabb. Ezt hangyányit jobban szerettem hallgatni, több volt benne az élet, ez alapján én a V-DAC-ra szavaztam volna, de az használhatóbb, és a kinézete is inkább nevezhető asszonybarátnak.
Le is vontam két következtetést, miszerint ezek a D/A-k jól árazottak, és csodák azért nincsenek 100000 alatt...

Végszó
Ha röviden kellene jellemeznem, a V-DAC fürge, kissé nyers, és fedett, mégis levegős, vidám fickó. Igen, csomaglehetne nagyobb a felbontása, de kategóriájához képest rendezett, és a felső mélyek kiemelésétől eltekintve egészen egyenes a frekvenciamenete, egységes a hangképe, és finom a magas-tartománya.
Egy jó belépő modell, ennek megfelelően hangját és árát tekintve is kisebb audiofil rendszerekbe lehet ideális választás
Előnye, hogy ha megvettük, és később többre vágyunk, nem kell egyből eladni, mert egy külső táp, mint lehetőség, megfelelő előrelépést hozhat hangban, bár a gyári nem olcsó, és a hírek szerint jelenleg nem is kapható.
Ha azonban csak önmagáért vesszük meg ezt a D/A-t (és miért ne tennénk?), akkor egy hosszan hallgatható, és könnyen megszerethető hangú produktum tulajdonosai lehetünk, aminek van még egy ütőkártyája: pofátlan áron léphetünk be a Musical Fidelity-t hallgatók körébe, és – bár talán kissé kevésbé voltam a jellemzésében kedves-  nem is annyira belépő szintű hangot kapunk.


Egy kis extra. Nem csak én voltam kíváncsi a kicsiny dobozkára, hanem Kobela Mihály barátom is. Meghallgatta, majd – miért ne? alapon írt is egy rövid, de velős szösszenetet, majd átküldte, mondván, ha jónak látom, használjam fel. Mikor elolvastam, arra gondoltam, túl sok a hasonlóság az én írásomhoz képest. Majd rájöttem, ez egy jó dolog. Ugyanarról a termékről írtunk, nem lehet ez gond. Ezért minden javítás nélkül bemásoltam ide, amolyan cikk a cikkben írásnak.
Fogyasszák egészséggel:

 

V-DAC gyorsteszt - ahogy én hallottam (By Kobela Mihály)

Erre a készülékre azóta kíváncsi voltam, amióta az M6-ról szóló cikket megírtuk. Így hát amikor Jani barátom jelezte, hogy nála van a V-DAC, azonnal megkérdeztem, elvihetem egy pár napra?
Elsősorban az általam immár elég régóta használt ESI-u24 külső DAC kártya ellenében akartam meghallgatni, de a talonban itt figyelt még az ős CD technika egyik mammutja, egy Philips CD-101 lejátszó is. Bár sajnos csak rövid, egyestés tesztelésre volt időm, de hamar kiderült, a készülékek hangjai annyira jellegzetesek, és olyannyira szignifikánsan eltérőek, hogy még ennyiből is „mertem” véleményt alkotni, íme:

Az első menetben az MF és az ESI mérkőztek egymással. A zenék ötletszerűen vegyesek voltak, jazz, világzene, progresszív rock – a kedvenceim listája régebbi írásaimban megtalálható. Az erősítő egy Heed Obelisk, a dobozok pedig Mission 780 monitorok Epos állványon. A két DAC-ot egyforma Klotz MC5000 / Neutrik IC kábellel kötöttem az erősítőre. Utólag úgy érzem, az MF valószínűleg más típusú, gyorsabb, nyíltabb kábellel jobb párosítás lett volna, csakhogy nekem ebből volt két pár – legalább egyenlő pályák egyenlő esélyek….
Ennek végül azért nem lett nagy jelentősége, mert a két készülék az egész teszt alatt mást sem csinált, mint egymás hibáit igyekezett megmutatni.
Az MF csalhatatlanul jelezte, hogy az ESI pontos, precíz, de gyakran steril és ebből fakadóan néha lélektelen, zeneietlen. A másik hiba, amit az MF megmutatott, hogy az ESI sávszélei a kelleténél egy picivel előbb „lekonyulnak” azaz az egészen mély basszus hiányzik, a magasak pedig néha zavarosak, és nem csengenek ki eléggé. Ezeket a hibákat magam is jól ismerem, így hát az MF jó nyomon járt!
A Musical Fidelity V-DAC mélyebbre és magasabbra ment, sőt a mélyekből általában véve is több volt. Az egész megszólalás lényegesebben zeneibb, ezt a hangot a „hifisták” túlnyomó része sokkal jobban kedvelné. Bár mint írtam, ez rövid teszt volt, de határozott meggyőződésem, hogy ez a hang sokáig hallgatható, és összességében nagyon szerethető.
Persze az ESI sem hagyta magát, így az MF is kapott néhány hibapontot. A legfeltűnőbb az volt, hogy az MF muzsikusai gyakran zenélnek „függöny mögül”, szépen, finoman játszanak még olyankor is, amikor tudom, hogy az adott lemezen a rezesek keményen recsegtetik a fémet, a zongorista meg vadul kalapálja a billentyűket. Az MF bárzenészei igyekeztek nem zavarni a beszélgetős-vacsorázós vendégeket, ezzel szemben az ESI zenekara kikérte magának, hogy valaki ne rájuk figyeljen, és úgy is játszottak, hogy muszáj legyen őket hallgatni. Rockon ez kevésbé volt feltűnő, mert a „zúzásban” sem egyiknél sem másiknál nem volt hiba, az elektromos hangszerek hangján pedig egy kis színezettséget nehéz észrevenni. Annál zavaróbb volt viszont ez a finomkodás a világzenei / népzenei felvételeken. Itt a hangszerek nagy része akusztikus, a játékstílus pedig igen gyakran nyers, kemény. A megszólalásnak is ilyennek kellene lennie – az MF puha cimbalomhangja és lágy hegedűje bizony hiba!
Persze az, hogy kinek melyik stílus tetszik jobban, egyéni ízlés dolga – tény, hogy az MF ezen a téren kicsit csal.
Ritmikában, pontosságban nem volt kifogásom egyik készülék esetében sem, ebből a szempontból jár az ötös mindkét vizsgázónak!
Összességében elmondható, hogy a V-DAC tökéletesen hozza a jól ismert (és elismert) Musical Fidelity hangzást: finom, részletező, kellően gyors de néha kissé a kelleténél simább, visszafogottabb hang. Biztosan sokáig hallgatható, és nagyon zenei – de néha hiányzott belőle az ESI kíméletlenül megmondó őszintesége, sőt nyersessége.
Részemről a fenti kritikai megjegyzésekkel együtt is ajánlott vétel!

Nem véletlenül említem külön bekezdésben az öreg CD és a V-DAC összehasonlítását. A két készülék annyira más, hogy sok értelme nincs is teszt-jelleggel elemezni. Az öreg ketyere hozta az ESI kíméletlenségét és a MF zeneiségét. A hangja kicsit lötyögősebb, kicsit pontatlanabb, valamivel kevéssé részletező. De teljesen más kor, más iskola, más technika, más elvárások.
A régi CD hang másképpen szerethető - ki-ki maga döntse el, melyik áll közelebb szívéhez-füléhez!

Utóirat: Amióta a V-DAC-ot visszaadtam, valahogy nem hallgatom akkora lelkesedéssel az ESI-t, az öreg CD-n pedig elkezdtek mutatkozni a korral járó tünetek, bosszantó meghibásodások formájában – lehet, hogy egy hosszabb tesztre mégis vissza kellene kérni azt a Musical Fidelity-t?...


Ár: 75000Ft bruttó
Forgalmazó: Audio Vision Tuning
Gyártó honlapja: Musical Fidelity

Copyright © 2021 Audioland. Minden jog fenntartva.