foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Ludwig van Beethoven művei
Szerkesztette: Romhányi László

Zeneszerzői stílusának jellemző vonásai

Azt a stílust, amelyen Mozart és Haydn olyan magától értetődően kifejezte magát, Beethoven már szűknek érzi. Egyre több és több lehetőségét hallja meg a zenének, s akár a megszokott határokon is átlép, hogy kövesse fantáziáját. Zenéje bonyolultabbá is válik, mint másik két pályatársáé, de máskor meg a népies egyszerűséget, az azonnal világos zenei gondolatokat és jellegeket keresi.

Közvetlenebbül akarja ábrázolni az érzelmeket is: Ábrándozást, hősies elszántságot, ünnepélyességet. Megnövekszik nála a művek terjedelme, már-már szétfeszítve a zene kereteit. Szereti  motívumismételgetéseket. a váratlan hangnemváltásokat, a táncos vagy éneklő motívumok éles ellentéteit. Megnöveli a zenekart, szereti a vastagabb hangzásokat zongorán is, zenekaron is. Zenei stílusát a nagyméretek, nagy felületek, kontrasztok sűrű egymásba szövése jellemzi. Mindezzel Beethoven művészete már átvezet a következő korszaknak, a romantikának a világába.


Beethoven művei:

I. Hangszeres zenéje

1. Szonáták

Bennük az érzelmi végletek között élő fiatalember lelki hullámzásai nyilatkbeethovenoznak meg. Összesen 32 db szonátát írt, ebből szemezgetünk most:

-"Mondschein" = holdvilág, holdfény elnevezésű, s főleg csak az első tétel hangulatára jellemző.

-Waldstein szonáta, Ajánlása Waldstein grófnak, az ifjúkori barátnak és mecénásnak szól. Erő, vitalitás, lüktetés jellemzi.

- Appassionate. Ezt a szonátát is szenvedélyes hang jellemzi, tételei freskószerűek, csupa nagy felületből tevődnek össze.

-Les Adieux. Ez már programzene: búcsúvétel, távollét, viszontlátás. Beethoven eredeti "Lebewohl" (magyarul kb. istenhozzád) címét a kiadó önkényesen változtatta meg, melyre a zeneszerző bosszúsan reagált: "De miért? Lebewohl egészen más, mint Les Adienx: az előbbit egyetlen embernek mondjuk meghitt bizalmasan, a másikat egy egész gyülekezetnek.

2. Kamaraművek

Fúvós és vonós kamaramuzsikája művészi tehetségét bizonyítják. 17 vonósnégyese közül igen jelentős helyet foglalnak el a "Razumovszkij kvartettek", (3 db F-dúr, e-moll, C-dúr) melyeket új mecénásának,
Razumovszkij gróf orosz nagykövetnek ajánlott. E művek a monumentális kamarazene megszületése. Csupa nagy arány, széles felületek, s emberfelettire méretezett feszültségek. A Razumovszkij kvartettekben
orosz népdal melódiákat is feldolgoz.

3. Versenyművek

Első zongoraversenyei a B-dúr koncert és a C-dúr koncert. Az előzőt az első nyilvános koncertjén játszotta.

- G-dúr zongoraverseny: lírai mű, a humánus Beethoven hangja szólal meg benne.

- Esz-dúr zongoraverseny: Beethoven legnagyobb szabású versenyműve, feszültebb, harciasabb a G-dúrnál.

- D-dúr hegedűverseny: egyetlen hegedűversenye, édes dallamossága egyedülálló, s e nemes dolce hang révén lett a műfaj legszebb, és legnépszerűbb képviselője, bár a kritika kezdetben hűvösen fogadta, egyhangúnak tartotta végtelen és fárasztó ismételgetései miatt.

4. Szimfóniák

Sokan megkérdezik, vajon miért van az, hogy Haydn több mint száz szimfóniát írt, Mozart is közel ötvenet, Beethovennek pedig csak kilenc szimfóniája van.

Haydn, Mozart egy stílus virágkorában működtek. Számukra ez a stílus természetes zenei nyelv, melyen természetesen, gazdagon kifejezték magukat. Beethoven már szűknek érzi ezt a stílust, feszegeti határait,
mind többet akar kihozni belőle. Beethoven töprengő, kutató zeneszerző, s ezért kevesebbet komponál. Igaz, hogy kevesebb szimfóniát írt, de ezek általában terjedelmesebbek, mint Haydn, Mozart szimfóniái, és a terjedelem a zenében nemcsak idő kérdése. Olyan formai gondolatok kellenek, melyek valósággal megkövetelik ezt a nagyobb terjedelmet. Valóban, Beethoven szinte minden szimfóniatétele valami különös, egyetlen zenei megoldásra épül. Jellegzetes témákból mindig más -és másképpen alakított formák keletkeznek.

"I. szimfónia"

3O éves korában írta. 4 tétele van, a negyedikben érződik legjobban Haydn hatása. Mind a 4 tételre jellemző a felfelé irányuló, aktív dallammozgás.

"II szimfónia"

Kísérletszerűbb az elsőnél, Beethoven többször is átdolgozta.

Nyitótétele: lassú bevezetéssel indul, mely nagyobb szabású, mint Haydn és Mozart szimfóniáiban szokásos volt.

I. tétel: Induló jellegű témák, háborús készülődés, csatazaj érződik.

II. tétel: Lassú, mérsékelt tempójú tétel.

III. tétel: scherzo

IV. tétel: Finálé. Csattanóval kezdődik, majd egy hosszú coda vezeti le mindazokat a feszültségeket, amelyek a tétel során felhalmozódtak.

"III. szimfónia"

Keletkezése Bonaparte Napóleon alakjával van kapcsolatban, a forradalmi tábornok ihleti. Bámulja a "nagy ember"-t, de amikor Napóleon császárrá koronáztatja magát, kiábrándul. "Hát ez is csak közönséges ember, semmi más! Most majd mindenki másnak fölébe állítja magát és zsarnokká válik. "Eredetileg a partitúra címlapján is "Bonaparte" neve állott, később azonban a szimfónia címlapját összetépte, s a mű címét is megváltoztatta: "Eroica" = "Hősi szimfónia" egy nagy ember emlékére. Bemutatója 18O4-ben, zártkörű előadáson volt, maga Beethoven vezényelte. Első nyilvános előadása 18O5-ben.

I. tétel: Klasszikus szonátaforma, mely 4 tagúvá szélesedik ki. Expozíció, Kidolgozás, Repríz, Koda, mely utóbbi a kidolgozással azonos intenzitású. Újfajta zene, erőszak, feszültség, száguldó iram jellemzik. A kritikák a szokottnál is élesebben reagálnak az újfajta zenére. A nagyközönség viszont nagy lelkesedéssel fogadja, s Bécsből csakhamar elindul európai hódító útjára. Az első tételben a beethoveni muzsika kifejező eszközei felfokozottan jelentkeznek.

II. tétel: Gyászinduló

III.-IV. tétel: Vidámság, életöröm hatja át.

Zárótétel: Melodikájában magyaros verbunkos dallam is érződik.

"IV. szimfónia"

Mintha Haydn emlékét idézné. A lírikus Beethoven hangja szólal meg. Lassú, gyors tételek váltakozása, legjelentősebb tétele az "Adagio" (boldogságot fejez ki).

"V. szimfónia"

c-moll "Sors" szimfónia. Beethoven 5 évig készítette. Legközismertebb kompozíciója, szerepe lehet ebben a mű ragadványnevének is, melynek nagyon is reális alapja lehet, illetve van. A zeneszerző a következőket mondta a nyitótémára: "Így zörget a sors az ajtón". Lehet azonban, hogy közismertségének titka a nyitótéma egyszerűségében, bárki által könnyen elénekelhetőségében rejlik.

Két alapeleme a dörömbölő főtéma és az induló dallam, mely a melléktémából bontakozik ki.

Jellemzői: a vonósok nagy és nyers unisonoi, fúvósok csoportos felvonulása, nagy kontrasztok (magasság, mélység)

I. tétel: Szenvedélyes hangú, sodró lendületű zenei anyag, elementáris erő sugárzik belőle. Az unisono menetek csak fokozzák a hatást. Dinamikája szélsőséges: vagy nagyon hangos, vagy nagyon halk, illetve a kettő közötti átmenet jellemző, de mindig az erősebb irányába. (A crescendó mellett egyetlen decrescendo sem található.)

II. tétel: Beethovenre jellemző volt, hogy zenei ötleteit feljegyezte vázlatkönyvébe, hogy adandó alkalommal kidolgozhassa őket, kiválasztva az akkor éppen legmegfelelőbbet. E tétel menüettdallam és indulószerű dallam variációjából tevődik össze. Melódiája eredetileg tipikus táncos jellegű menüett volt. Az átdolgozott formája, mely az VI. szimfóniába került, inkább induló jellegű lett, a szinte csak kizárólagos szekund lépések helyett változatos hangközöket találunk, az eléggé egyhangú pontozásos ritmust pedig átkötött hangok törik meg. Formailag e tétel 4 nagyobb szakaszra bontható: 1 az adott dallam 2, 3, 4 az első, témabemutató résznek más-más karakterű variációja.


III. tétel: Érdekes tematikus rokonság mutatható ki az első tétel és a 3. tétel között. A nyitótétel ősmotívumának egyetlen jellemző hangközét, a tercet, nem ismételhette meg Beethoven a III. tételben, hiszen ez utánzás lett volna. Viszont a háromhangos, kopogó ritmust, mint ritmikai alapformát nyugodt lélekkel átörökíthette a tétel 2. témájába.

Beethoven szimfóniáiban zongoraszonátáiban és vonósnégyeseiben a négy tételes ciklus 3 tétele nem menüett lesz, hanem mindig scherzo. (ez a menüett utódja, tempója gyorsabb, ritmusa és hangsúlyozása élesebb, mint a menüetté, meglepő és szeszélyes fordulatok jellemzik.) Tehát Beethoven alkotóműhelyében a menüett, mint előkelő udvari tánc "elpolgáriasodott", gyors, sodró tempójú scherzová vált. Formai felépítése: triós forma, 3 részes zenei forma. Képlete: A B A: főrész trió visszatérés

IV. tétel: Harsogó diadalhimnusz, a mű tetőpontja. A zárótétel közepén visszatér a scherzo néhány üteme, majd annál nagyobb az örömrivalgás.

Az V. szimfónia zenetörténeti jelentősége: egyetlen alkotás sincs a zenetörténetben, amely ilyen tömören, ennyire mindenkihez szólóan és érthetően kifejezi zenében az emberi harcot, küzdelmet, és a küzdelem eredményét, a győzelmet, a megtalált boldogságot. És ez a győzelmi hang nemcsak az elképzelt "Sors"-sal szembeni diadalt érzékelteti, hanem annál nagyobb diadalnak, az emberi felszabadulásnak, szabadságnak, a korszak nagy társadalmi élményének ad hangot.

"VI. szimfónia"

"Pastoral" F-dúr (Alcíme: Emlékezés a vidéki életre) Beethoven egyetlen programszimfóniája. (Pastorale = énekes vagy hangszeres zene, amely a pásztor sípját, vagy dudáját utánozza, rendszerint 6/8 vagy 12/8-as ütemben.) Minden tételnek maga ad címet, s a "Pastorale" elnevezés is hiteles.

I. tétel: Megérkezés a szabadba. Derűs érzelmek, vidám érzések ébredése vidékre érkezéskor.

II. tétel: Jelenet a pataknál

III. tétel: Falusiak vidám mulatozása

IV. tétel: Zivatar, vihar

V. tétel: Pásztorének vagy A pásztor dala (boldog, hálás érzelmek a vihar után). Beethoven életművét szinte végigkísérik a népdalszerű témák, a népzenében találkozik először a számára szokatlan hangszerekkel: pentatóniával és a modálisokkal. Ez is hozzásegítette dallamainak egyszerűbbé, világosabbá válását, hogy nyelvét mindenki megérthesse.

"VII. szimfónia"

A-dúr (Mindegyik tételben a ritmikai elem a legjelentősebb.)

I. tétel: Nagyszabású lassú zenekari bevezetés, melyből a nyitótétel táncos dallama bomlik ki.

II. tétel: Allegretto: egy daltéma variációi, egyetlen görög ritmus állandó lüktetése közben.

III. tétel: Scherzo: szikrázó körtánc Finálé: Igazi szüreti mulatság, melynek forgatagában a görög, magyar, szláv népi táncok ritmusa ölelkezik egymással. A szimfóniának a kortársak körében nem volt osztatlan sikere, mert úgy érzik, hogy Beethoven nem tartja tiszteletben a zenei formákat, egyik a másikba olvad: rondo, dalforma, variációsorozat, szonáta, s alaktalanság, formátlanság tör be a zenébe, amely káoszt eredményez. (Weber operaszerző mondta: "A Hetedikkel Beethoven végképpen megérett a tébolydára.) Csupán a II. tétel arat nagy tetszést már a bemutatón is.

"VIII. szimfónia"

F-dúr "Kis szimfónia" 4 remekbeszabott miniatűr tétel, minden különösebb feszültség és drámaiság nélkül, kis mérete miatt nevezte így el a szerző.

"IX. szimfónia"

d-moll. Beethoven művészetének legnagyobb szabású összefoglaló alkotása az európai zenetörténet egyik kimagasló, magában álló csodája. Első vázlata 1809 táján készült el, az 1820-as évektől kezdve azonban eredeti tervét Schiller "Örömódá"-jával kapcsolja össze, s megszületik a mű végleges eszmeisége: az emberiség egyesítése az öröm jegyében, a minden nyomorúságon felülemelkedő emberi szellem örök példája.

I. tétel: Ködszerű háttér, amelybe betör a főtéma óriás vonala, majd a melléktémák csoportja.

II. tétel: Scherzo, régi beethoveni démonokat szabadít fel, itt a szélsőséges hangulat és a táncos ritmus jellemzi.

III. tétel: Adagio, a búcsúról és lemondásról beszél megrendült hangon.

IV. tétel: Disszonáns, vad fanfárzenével kezdődik, majd a mély vonós hangszerek recitativója következik (mintha beszélnének, keresik az odaillő dallami befejezést, s visszaidéz az előző tételek dallamanyagából -- scherzo, adagio -- de egyik sem felel meg.) Végül kibontakozik a keresett és várva várt dallam, az óda dallama, melyet 30 év óta érlelt, csiszolt. Milliók éneke, s mégis a legszemélyesebb melódia.

Beethoven a IX. szimfóniában alkalmazza a legnagyobb zenekari együttest: teljes vonóskar, fuvolák, kisfuvola, oboák, klarinétok, fagott, kontrafagott, 4 kürt, 2 trombita, 3 harsona, üstdobok, nagydob, triangulum, réztányér és az énekkar, valamint a szólóénekesek szerepeltetése, mely szimfonikus mű keretében egészen újszerűnek hatott. A bemutató közönsége nagy lelkesedéssel fogadta, de a siker csak átmeneti volt. A szakmai kritika az öreg Beethoven különcködésének tartotta, s a következő években rövidítésekkel, kihagyásokkal játszották a művet. A szimfónia igazi diadalútját Wagner 1847-i drezdai előadása után kezdte meg.

"Missa solemnis" vallásos, énekkari szimfónia. Muzsikája mintegy kiegészíti a IX. szimfónia mondanivalóját. Jelképesen összeköti a két művet közös témakörük. Templomi előadásra nem alkalmas, a legszabadabban értelmezett vallásos zene. (Beethoven vallásossága panteista jellegű = általános hitre hajló.) Az önmagába tekintő zeneköltő könyörög belső békéért, végső megnyugvásért.

II. Beethoven színpadi zenéje és nyitányai:

A III. szimfónia megírása után érdeklődése a színpadi muzsika felé fordult. A Bécsben bemutatásra kerülő operák közül elsősorban Cerubini (Kerubin) és Spontini (Szpontini) művei nyerték meg a tetszését. Mozarttól csak a Varázsfuvolát becsülte, a többitől ledér szövegük és tartalmuk miatt idegenkedett. A Don Juant ugyan buzgón tanulmányozta, de meggyőződése, hogy Mozart e művében "méltatlan anyagra pazarolta művészetét." Beethovent témaválasztásában mindenek felett az erkölcsi szempontok vezették, a felemelőt, a fenségest kereste.

1. "Fidelio"

Egyetlen operája, ún. szabadító opera, mely a XVIII. sz. második felében vált divatossá Párizsban. A témáját Bonilly (Bonié) francia író "Leonora vagy a hitvesi szerelem" c. darabjából vette. A szabadító operák Beethovenáltalában aktuális politikai célzatúak voltak. A szövegírók a történet hátteréül rendszerint idegen környezetet választottak. Ez a darab is Spanyolországban játszódik, noha állítólag az eset Franciaországban valóban megtörtént.

Cselekménye: Florestant, a szabadság szószólóját, törvénytelenül elfogja és börtönbe veti régi ellenfele, Pizarro. Meg is akarja ölni, amikor hírül veszi, hogy a kormányzat gyanút fogott. Leonora, az ártatlanul szenvedő fogoly hitvese, álruhában a börtönőr szolgálatába szegődik. A döntő pillanatban sikerül is megakadályozni a gyilkosságot. Ugyanakkor megérkezik a mindenható miniszter és igazságot tesz: Florestan kiszabadul, Pizarro pedig börtönbe jut. A témát először Párizsban Gaveaux (Gávő) opera-feldolgozásában mutatták be nagy sikerrel, majd olasz nyelvű librettóból Olaszországban is bemutatásra került. A német nyelvű szöveg megzenésítéséhez Beethoven kezdett hozzá. Operájának muzsikája nem az egyes szereplők jellemét, sorsát ábrázolja, hanem a bennük megnyilvánuló eszmét ragadja meg: a Rabságot, a Gonoszságot, az Önfeláldozást stb. A darabot 18O5-ben mutatták be, címét - Beethoven szándéka ellenére - megváltoztatták, így lett a Fidelio (azaz hűséges) az eredeti Leonora helyett. Az opera bemutatójának napja előtt nem sokkal francia csapatok szállták meg a várost, így ebben a zűrzavaros helyzetben nem csoda, ha az opera első előadásai sikertelenek voltak. Később többször változtatott az egyes részleteken.

1814-ben újra átdolgozta a teljes operát, a műben tehát a 35 éves és a 44 éves Beethoven hangja keveredik. Az előzőben hiányzott a drámaiság, az átdolgozott részben már egy színpadi író segített a zeneköltőnek.
Az új bemutató már határozott sikert aratott, prágai, berlini előadások követték. Európai diadalútját azonban csak a 2O-as évek elején kezdte meg, amikor Wilhelmina Schröder énekelte a főszerepet.

4 nyitányt is írt operájához, amelyeket I. II. III. Leonora nyitány, illetve Fidelio nyitány címmel ismerünk. A II. és III. Leonora nyitány Wagner megfogalmazása szerint "tökéletesebben... mondja el az opera mondanivalóját, mint maga az opera." E művek lényegében szimfonikus költemények, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, anélkül, hogy utánuk színpadi cselekmény következnék.

Még 2 nyitányát kell megemlítenünk:

"Coriolan nyitány" Collin német drámaíró alkotásához készült.

"Egmont-zene" Goethe szomorújátékának hőse ihleti. E két művében a 2 hős egymással ellentétes típust képvisel: Coriolanust legyőzi a Végzet, Egmont fölébe emelkedik végzetének. Mindkettő akarat-, energia-, szenvedély- és indulatzene.

Beethoven művészete határkő a zenetörténetben. Egy új művésztípust személyesít meg, és ennek a változásnak nemcsak egyéni, hanem történelmi-társadalmi okai is vannak. Beethoven az európai forradalmak korában élt, és a kor viharos-lázadó szelleme egész életművének háttere. Az első nagy zeneszerző, aki függetlenül, saját műveinek kiadásából élt, és akinek művészete és egyénisége előtt az arisztokrácia is fejet hajtott. Zenéjét nem kiválasztottaknak, hanem a teljes emberiségnek írta, és mivel a nagyközönség ezt az üzenetet meg is értette, a zene Beethoven művein keresztül lett első ízben közügy, kulturális közkincs.

 

Copyright © 2021 Audioland. Minden jog fenntartva.