foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Utak és tévutak a rendszerépítésében
Avagy magunknak, vagy másoknak?

Írta: Puskás János

A cikkben leírt példák, történetek a képzelet szülöttei. Mindennemű hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve.

Az apropó
A napokban olcsó dobozt kerestem, rá is akadtam egyre, amit egy barátom ajánlott. Egy olyan barátom, akinek igencsak kényes az ízlése, ezért felkerekedtem és megtettem jó pár kilométert, hogy a hangfalat meghallgassam. Egy rendkívül szimpatikus párnál jártam, akik a zenét szerették, de nem tudták élvezni otthonukban. Több hibát elkövettek a vásárlás és az installáció során. Ezért kissé szomorúan, mégis örömmel jöttem el: nem csak a hangfalat vettem meg, hanem az egész rendszert. De az „élmény” hatására már a visszaúton körvonalazódott egy cikk arról, hogy mik a rendszerépítés útjai és tévútjai, a mi tapasztalataink alapján - az ilyen jóhiszemű zenebarátok megsegítésére. Azoknak, akik zenét akarnak otthonukban élvezettel hallgatni, de mások kárán szeretnének tanulni.

A cikk
Azért hoztuk létre ezt a portált, mert szeretnénk a rendelkezésünkre álló lehetőségek és tapasztalatok segítségével valós információt adni azoknak, akiknek bármilyen ok miatt (távolság, segítség, megfelelő ismeretek hiánya) nem adatik meg az, hogy felelősen, saját tapasztalatai alapján építse meg azt a rendszert, amin örömmel hallgat zenét.
Minden írásunkban éreztetjük: rendszer a lelke mindennek, ilyen körülmények között ezt tapasztaltuk. Nem véletlen, hogy nem osztogatunk csillagokat, inkább olvasson mindenki a sorok között, figyeljék a hangi jellemzőket. Mert tökéletes hifi nincs, és valószínűleg sosem lesz.  (Véleményem szerint, aki a kompromisszummentes hang illúzióját kergeti, tévúton jár.)
A rendszerépítés előtt/közben azt kell eldöntenünk, hogy milyen kompromisszumot vállalunk a reprodukció során. Mi az, ami számunkra fontosabb: az érzelmek, a hangszínek, a dinamika, a sávszélek, a közepek, vagy bármi más. A döntést nekünk kell meghoznunk, preferenciákat nekünk kell meghatározni. Meg kell tudnunk, mi hogyan hallgatunk szívesen zenét. Ez nem megy máshogy, csak úgy, ha rálépünk az útra, amin sokan járnak. És itt hibázni nem lehet. Csak tapasztalni és esetleg elégedetlenkedni. Hiba inkább az, ha valaki túl sokat gondol a tudásáról és ezt fennen hirdeti. Alábbi soraimmal talán én is hibázok...
Mindenből tanul az ember, fejlődik, és változik – az ízlése is.
Ezért nem is akarok/tudok tutit mondani, inkább csak megemlítek néhány olyan dolgot, ami eltérítheti a zenebarátot attól, hogy jól döntsön. 
Egy lista segítségével, amelyet a saját magam és a barátaim által tapasztaltak alapján állítottam össze, és amelyben valószínűleg sokan találnak olyasmit, ami velük is megtörtént - s talán még fog is....
Vágjunk is bele:

 

  • szaksajtó: nehéz ügy. Ők is emberek, elvárásokkal, rendszerekkel, amik jellemzően mások, mint a mienk. S ha eltérő a rendszer és az ember, más lehet az eredmény is.  Még egy dolog. Minden pénzbe kerül. Nekik is, akárcsak nekünk. Jellemzően a forgalmazók hirdetéséből teremtik elő a szükséges anyagi forrásokat. Nem egyszerű így leírni dolgokat. Megoldás lehetne, ha az olvasók tartanák fenn őket, de a mai világban ezt nem látom megoldottnak. Miért? Először is, nagyon kevesen foglalkoznak komolyan a hifivel/ otthoni zenehallgatással. Ennek a körnek ráadásul jó része nem igazán tehetős. Ott húzzák meg a nadrágszíjat, ahol tudják. A szaksajtókon, a lemezek vásárlásán, illetve a (hifi)vásárláson is. Így történhet meg az, hogy a bevásárló központokban olyan sokan olvasnak újságot… Az ingyen infó sokkal olcsóbb -  a fórumokat is lehet erre használni. A másik végletnek (a tehetőseknek) pedig nem a szaklapok adnak el, hanem a lakberendezők. Súlyos milliókért, tízmilliókért. Megfelelő formájút, a berendezéshez illő színben. Vagy esetleg egyszerűen csak drágábbat, mint a szomszédé.
  • fórumok: irdatlan információhalmaz, jó néhány önjelölt gurutól (is). Nagyon sokszor farkastörvények uralkodnak. Névtelenségbe burkolózva bátrabb az ember, versengenek hát, ki a leghangosabb. Betettem a rendszerembe és így vagy úgy működött.  (Fórumnyelven: ez jó, az sz.r.) Van, akinek egy rendes rendszerelmélet sem jut eszébe. Mondhatnák azt is, hogy nálam ez működött, máshol talán máshogy. De ha ezt tennék, nem kapnák meg az önigazolást: arról, hogy jól döntöttek, és az övék a tuti. Gép is, infó is. Nem egyszerű egy kezdőnek innen kihámozni, kinek van igaza. Jellemzően össze sem jön. Az érdeklődőt megrémíthetik ezek a körülmények és elhagyhatja a fórumot. Semmi nem derül ki számára. Bonyolítja a helyzetet, hogy a forgalmazók, illetve azok ..öö.. barátai, munkatársai is megjelennek itt, úgy, hogy az avatatlan nem tud az identitásukról. Volt példa arra, hogy már abból vita kerekedett, ha más termékéről indul egy téma – a másik üzletember pedig lekezelően beszélt a márkáról, az arról szóló topicban. (Sok az eszkimó, kevés a fóka…) Nevetséges. Vagy siralmas?
    Megoldás? Olvasni, elemezni, értelmezni, ezáltal kideríteni, kire érdemes hallgatni. Majd elindulni, utánajárni a dolgoknak, megtapasztalni mi fekszik nekünk, majd dönteni. Bár ez nem egyszerű, szinte lehetetlen.
  • akciók, jobb árak: nagyon fontos téma.  A magyar hifista egyik ismérve, hogy mindig drágábbat akar, mint amit megengedhet magának. Nem jobbat, drágábbat. A kettő nem mindig ugyanaz. Kapunk egy kis árkedvezményt, esetleg többet, mint máshol, és már vásárlunk is. Esetleg meg sem hallgatunk mást, mert ez jó áron van, esetleg jó a sajtója is… Abszolút zsákutca. Amibe sokan beleestünk már, legalább egyszer. Megoldás? Tudnunk kell, mire van szükségünk, mit vagyunk képesek kiszolgálni (mi illik a rendszerünkbe). Az kell nekünk. Sokszor a kevesebb több. Hmmm?
    Másik történet. Meghallgatjuk a motyót egy olyan helyen, amit egy vállalkozó fenntart, raktárkészlettel, sok pénzért. Majd megvesszük máshol, ahol álmaink tárgyát talán sosem látták, de odaadják kedvezménnyel. Kérdem én, hová megyünk, ha majd nem lesznek olyan kereskedők, akik be tudják mutatni, mi kell nekünk? Már most hallom a hőbörgést az árrésekről, meg hasonlókról. De kérem! A mi hobbink tárgya valamilyen szinten luxuscikk.
    Még egy dolog. Akik ezt gondolják, dolgozzanak ingyen, mint akitől ezt elvárják. Próbálják csak ki, milyen. Miért kérne a munkájáért többet, mint amennyit annak a becsületes kereskedőnek adna?
    Megoldás ez utóbbira, ha a bemutatóterembe megyünk el, és közöljük, hogy nem vásárlási céllal hallgatózunk. Így korrekt. Szerintem.
  • jóbarát: jóbarát az én értelmezésemben az a személy, aki megfelelő hifisztikai tapasztalattal rendelkezik, legalább fél éve (de inkább több ideje) változatlan rendszerét hallgatja, amelyen 5-10 tesztlemezének néhány számán (vagy annak kicsiny részletén) kívül mást is hallgathatónak tart/meghallgat. Tudja, milyen hangszernek hogy kellene szólnia, mik az elvárásaink, ennek megfelelően képes eldönteni, mire van szükségünk, és éppen sem ő, sem valamelyik ismerőse nem akar eladni semmilyen tuti gépet. Van ilyen körülöttünk? Valószínűleg nem sok. A többi jelentkező nem jóbarát. Miért mondtam ezeket a kritériumokat? Mindenki találkozott már ilyen emberrel, aki elég okos ahhoz, hogy lebeszélje a vásárlót arról, ami neki tetszik. Csak egy történet a sok közül: egyszer, amikor eladó voltam, egy vevő a meghallgatáson (mellékesen szerintem jól) döntött, neki melyik doboz kell. Majd jött a tanács a hozzáértő jóbaráttól, hogy nem, a másik. Fontos kritériumot említett: annak több volt a mélye. Nem jobb, több. Minden másban jobban domborított a kívánt gép, de a tapasztaltnak tartott ismerős már döntött. Magyarázott. Természetesen a delikvens elbizonytalanodott, majd hallgatott a „hozzáértő” tanácsára. Kérdés: ki fog azzal a termékkel együtt élni? Na ugye? Megoldás? Jellemzően hagyjuk őket inkább otthonukban, kivéve, ha sofőrre, vagy az úton társaságra van szükségünk. Tisztelet a kivételnek, akiktől ezúton kérek elnézést.
  • idegen segítő: neki van a legkönnyebb dolga. A kapcsolat nem tart tovább pár percnél, néhány mondatot mond, ami akár okos is lehet. A probléma az, hogy nem ismeri az elvárásainkat, rendszerünket. Esetleg az ajánlott termék az övé, amit beszámítottak, vagy bevettek bizóba – kiveszi hát a részét az eladásból. De lehet a kereskedő barátja, vagy a márka megszállottja is. Egy szó, mint száz, úgy kaphatunk pozitív ráhatást termékkel kapcsolatban, hogy nem is biztos, az kell nekünk. Bármit mondhat, ez csak egy futó ismeretség. Ennek ellenére az ilyen emberek sokszor önzetlenebbek, mint a jóbarát. És kevesebb a „ráhatási idő” (ezt a szakkifejezés épp most találtam fel) is. Megoldás? Most mondjam megint, hogy nekünk kell dönteni, mert mi élünk vele? Mondom. Nekünk kell döntenünk, mi hallgatunk majd zenét azon, amit vásárolunk.
  • kereskedő: kereskedő jellemzően az, aki saját (zenehallgatási) preferenciáinak megfelelően felépített egy olyan kínálatot, ami egy hangzásvilágot/vonalat képvisel. Vannak, akik rengeteg márkával foglalkoznak, hogy „bárki ízlését ki tudják szolgálni”. Ez utóbbira vállalkozni szerintem bátor dolog, és nem is egyszerű. Én az előbbit tartom kívánatosabbnak. Miért?  Egy külföldi utamon jártam egy olyan bemutató teremben, ahol csak két-három gyártó termékei voltak elérhetők. Azt mondta a tulajdonos, hogy neki ezek reprodukálják megfelelően a zenét. Ha ez nem tetszik a delikvensnek, nem tud megfelelő segítséget nyújtani. Ha igen, kiszolgálja párezer eurótól sok ezerig, továbblépés esetén is. Nem korrekt? Ekkora letisztultság nem jellemző Magyarországon (bár van ilyen is), én az ilyen eladót tartom a legegyszerűbbnek választás szempontjából. Ha nem tetszik amit mutat, más kereskedőt kell felkeressünk. Ha igen, akkor az általa kínált úton végig képes vinni, tapasztalatai alapján segíteni tud. Utóbbi több haszonnal is kecsegtet. Könnyebb a döntés, ha feljebb lépünk. Valószínűleg beszámítja megunt készülékeinket (aki árult már bármit, tudja mekkora segítség ez), nem beszélve az esetleges törzsvásárlói kedvezményekről, ajándékokról, és kellemes hallgatózásokról, és lemezajánlókról, beszélgetésekről. Sokat lehet ez utóbbiak során tanulni, fejlődni.
    Milyen buktatók várnak egy ilyen helyen?  Amivel jellemzően találkozni lehet: ha nem normál körülmények között demonstrál. Például agyoncsillapított, kiegészítőkkel teli szobában, esetleg jóval nagyobb kategóriájú gépek közé illeszti az eladandó gépet, mind okot adhat fals információkra. Megoldás: vigyük haza a kiszemelt áldozatot, különben mi válhatunk azzá. Az otthoni kipróbálás egyébként jó ideje nem álom, inkább nevezhetném bevett szokásnak. Hallgassuk a gépet, éljünk vele egy kicsit. Könnyebb lesz dönteni.
    A megaáruházak hifi szobáiról inkább nem mondanék most semmit. A soraim olvasója valószínűleg spéci audiofil helyekre jár, amit jól is tesz.
  • társ, avagy a partnerünk: az ember társas lény. Így vagyunk beprogramozva ősidők óta. Okos ötlet magunkkal vinni párunkat a meghallgatásokra. Több okból is. Ha valóban komoly a kapcsolat, akkor mindkettőnknek rá kell bólintani arra, hogy tetszik-e külsőre/hangra az adott elem, esetleg rendszer. Még valami. A hifizés jellemzően a férfiak hobbija. A nők nem hifiznek, zenét hallgatnak. Nagyon jó érzékük van ehhez, mint sok más apró dologra való odafigyeléshez. Jellemzően nem bonyolítják a helyzetet, egyszerűen csak azt mondják, ez jó, vagy azt, hogy nem jó. Nem vesznek el a részletekben, hogy abban rossz, de ebben milyen jó… Nem érdekli őket a márka sem. (Esetleg csak a külső.) Ilyen egy szinte tökéletes és önzetlen segítség. Tessék élni vele!
  • saját lemez, saját zene: a legtöbben magukkal visznek néhány saját lemezt meghallgatásra. Azt ismeri, tudja, hogy kell szólni. Valóban? Biztosan? Kétlem. Maximum elképzelésünk lehet, hogyan szeretnénk hallani a lemezen lévő információhalmazt. Megemlítem a másik tábort. Ők azt mondják, hogy semmi értelme, egy teljesen ismeretlen rendszerről úgy sem tudjuk meg, jó-e úgy, és ha nem, mi hibádzik. Valamilyen szinten ez azonban könnyelműség: a demonstráló kezébe engedjük a választást, amit ő ki is használhat olyan felvételekkel, amivel jól fog szólni a rendszer. Ami a lényeget illeti, bizonyos fokig – valószínűleg - mindkét oldalnak igaza van. Hogy korrektebbek legyünk, vihetjük magunkkal meglévő gépeinket is, de a szobánkat nem. (Mert hogy kezdődik a rendszervásárlás? Végy egy szobát.) A végső (jó) döntéshez szükséges otthoni meghallgatást semmi nem fogja pótolni.
  • magunk: mit is mondhatnék még el? Nekünk kell meghozni a döntéseinket. Minden meghallgatással, és tapasztalattal többek leszünk, egyre inkább letisztul, mire van szükségünk. Minden bizonnyal sokszor leszünk gondban, nem tudjuk majd, mit válasszunk. Az is szinte biztos, hogy menet közben változik ízlésünk, ami természetes, én ezt jellemfejlődésnek hívnám. Tehát, csak bátran! Ha rosszul is választunk, legalább a mi döntésünk volt, és nem másé! Ez így korrekt, nem?

Ennyi negatív dolog után építő jelleggel átadnék néhány tippet, tanácsot, hogy építsünk hifit, és azt hogy helyezzük el. 
Azzal kezdeném, hogy sok mindent hallottam már, és annak az ellenkezőjét is (mégsem tartom magam elég okosnak). Azt akarom ezzel mondani, hogy ökölszabályok véleményem szerint nem léteznek.

Jó, de mit vegyek?
Nem drágát, azt kell venni, ami nekünk tetszik. Nem az árcédula összegétől több egy rendszer. Ha végképp döntésképtelenek vagyunk, vagy nem bízunk önmagunkban, érdemes egymáshoz ajánlott komponenseket venni. (A gyártók, akik nem készítenek mindent, általában ajánlanak valamilyen márkát a termékeikhez: Ilyen a Shahinian, aki a honlapján teljeskörű ajánlási listát tett közzé, de ilyen például a Parasound-Proac, a Harman-JBL, vagy a Creek-Epos és még sokan mások.) Lehetőség egy kereskedő által összeállított komplett rendszer megvásárlása is. Természetesen olyat, ami tetszik. Így tudjuk mit kapunk, ha megfelel, és kipróbáltuk otthon, vihetjük a „csomagot”.
Ha már adott a motyó, és szeretjük, ne keresgéljünk csak azért, mert „biztos lehet ennél jobb is”. Ha tetszik amit hallunk, a rendszerünk úgy jó, ahogy van: a célunkat elértük. Térjünk át inkább a lemezgyűjteményünk bővítésére.  A változás más elem cseréjét is maga után hozhatja. Szokta is. Tipikus mókuskerék, sok fejfájás, pénzkiadás, kétes eredmény. Kell ez nekünk?

Kábelek, kiegészítők
Ezekkel teljes a rendszer, így futják ki magukat. Túlzásba azonban nem érdemes esni, számolni kell: mi hoz többet? A drága kábelek, és kiegészítők árán nem tudnék-e komolyabb gépet venni?
Ebbe a hibába én is beleestem, egykor majdnem többe került a kábelezésem, mint a rendszer. Mégsem voltam elégedettebb, csak ideig-óráig. Kár belebonyolódni a struktúra mikéntjébe is, mert nem csak attól jó/rossz (vagy meghatározható karakterű) egy kábel, hogy milyen az anyaga, vagy a felépítése.
Ezek az elemek is hozzátesznek valamit a hanghoz, azaz nem univerzálisak. Ami ide jó volt, ott nem biztos, hogy jól működik. Még valami. Véleményem szerint az igazán jó gép nem csak csúcskábelekkel és kiegészítőkkel jó. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bármi megfelel a célra.
Pár szó a hálózati szűrőkről. Szűrnek, de sokszor azt is elveszik, amit nem kellene. Vékonyabb lehet a hang (ez sokszor becsapja az avatatlan hifistát: azt hiszi „több a magasa”. Aztán egyre kevesebbet hallgat zenét), kisebb lehet a felbontás, vagy visszafoghatja a dinamikát. Kérdés, hogy az árát másra költve nem járnék-e jobban egy komolyabb komponenssel? Nem, nem akarok senkit lebeszélni róluk. Bizonyára van, ahol és akinek működik.
Alátétek, rátétek. Mind működik, valamit csinálnak a hanggal. Jót, rosszat, de csinálnak. Kérdés, a sok apró kiadást összeszámolva, nem jártam volna-e jobban egy igazán jó készülékállvánnyal? Szerintem az legyen az első, aztán gondolkodhatunk ilyesmiben.

Elhelyezés, finomhangolás
Jellemzően a készülékeket állványra tesszük. Ezeknek is van hatásuk a hangra, néha rossz irányba. Volt, hogy egy spéci tüske helyett jobban bejött egy egyszerű polc, vagy akármi más. Ha így járunk, cseppet sem „ciki” – így jó, és kész. A hangfalakat, ha állók, a földre helyezzük, ha monitorok, akkor érdemes hozzájuk általában a gyári állványt megvenni. (Ne szekrénybe, ne dobozra, vagy ilyesmire tegyük. Bizonyára ez alól is vannak kivételek.) Ahhoz vannak hangolva, annál jobbak nemigen lesznek. Ennyivel azonban nem úsztuk meg az installációt. Meg kell keresnünk a villásdugók helyes állását. Fordítva zavarosabb lesz a hangkép, sokszor színezettebb, esetleg gombócosabb. Ha az erősítőnk két hangfal kimenettel rendelkezik, az belül általában közösítve van. Ebből adódóan az egyikhez hosszabb jelút vezet, mint a másikhoz - különbség lehet köztük. Érdemes kipróbálni. Ugyanígy a bemenetekkel. Előfordulhat, hogy nem szólnak egyformán. A CD általában jó szokott lenni. De lehet, hogy más – egy próbát megér. A bontható elő-végfokkal rendelkező integráltak összekötő patkóját is érdemes lecserélni valamilyen minőségi vezetőre, így általában sokkal jobb hangot kaphatunk.
Az sem lényegtelen, hogy mi hol ülünk. Ne húzódjunk túlzottan hátra, a falnál valószínűleg nem lesz jó a hangkép, valamint a mély szekció kissé túlzott lehet.
Ha ennyi próbálkozás után sem vagyunk elégedettek, akkor amolyan ecetes olló megoldás jön: cserélni kell. Amink van, az nekünk nem megfelelő.

Nagy doboz? Kis doboz?
Nagy szobákba általában álló, kicsikbe monitort szoktak javasolni. Azonban saját fülemmel hallottam, amikor egy picinke, 4-5 literes hangsugárzó jobban kívánta a teret és a falak távolságát, mint egy jókora, 30 cm-es mélyközéppel megáldott jószág. (Itt ismételném meg: ökölszabályok véleményem szerint nem léteznek.)
Érdemes foglalkozni az elhelyezésükkel, magunk felé fordítani, jobb-e úgy. Tologatni előre hátra, néha úgy érjük el a megfelelő hangzást, ha teljesen a falhoz kerül. (Ökölszabályok márpedig nem léteznek...) Itt is jönnek a személyes igények, mit tartunk fontosabbnak. Gyors, esetleg precíz hang, sok mély, stb… Sokat tudunk változtatni az eredményen, ha sehogy sem tetszik, akkor valami nincs rendben. Nem szereti a szobát, a kábeleket, esetleg az erősítővel van gondja… Valamit cserélni kell. (Ecetes olló.)

Az utolsó elem
Az ember. Hajlamosak vagyunk beleugrani vásárlásokba, majd jön a "mit cseréljek?" effektus. Ha többszöri próbálkozás és finomhangolás után sem jött el az áhított élmény, akkor bajban vagyunk: ecetes olló….

Beállítás után

Önigazolás
Ha megvettük az óhajtott készülékhalmazt, akkor megmutatjuk az ismerőseinknek, beszélünk róla. Kell a visszacsatolás, hogy jól döntöttünk. Ha egy barátunknak ilyenre van szüksége, és látjuk, hogy elégedett, mondjuk neki: jó vásárt csinált. Ez igaz is, mert neki örömet okoz az adott rendszer. De ha a véleményünkre kíváncsi, és tényleg valós a barátság, akkor el kell mondani a véleményünket, legyen az bármi. A barátság alapja a bizalom. És azzal nem szabad visszaélni.

Még valami. A gép van a zenéért, és nem fordítva. Véleményem szerint az az igazán jó rendszer, ami nem csak a hangzásra kihegyezett lemezekkel szól jól. Nem biztos, hogy a legélethűbbek a hangjai, de jó vele együtt élni. Nem tart oktatást arról, mit kell hallgatnunk, leültet, szórakoztat, lejátsza amit szeretünk. Sőt, kinyitja a szemünket, és széleskörűbb lesz az érdeklődési körünk. A jó rendszer nem csak egy stíluson tetszik. Úgy nyúl a zenéhez, hogy az nekünk örömet okoz.
Egyszerűen egy eszköz a művész és a hallgató között. Semmi több.

OK, de mi van ha..?
Nem akar mindenki a megállapodott zenehallgató lenni. Van, aki szeret hifizni, kütyüzni, cserélgetni, és mindig más terméket birtokolni, tapasztalni dolgokat, testközelből megismerni márkákat. Mindenki átesett ezen a korszakon. Vagy még mindig tart nála. Ha igen, a fenti soraimat feleslegesnek érzi, és megállapította: lökött vagyok. Mert valószínűleg nem értem, mekkora élvezet a hifizés…

2010.szeptember.

Copyright © 2017 Audioland. Minden jog fenntartva.