foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

Epos M16i
a földig érő monitor

Írta: Puskás János

Epos. Pár évvel ezelőtt egyik szinonimája volt a tradicionális angol hangzásnak.  Vagy legalábbis annak, amit így jellemeznek a zenebarátok. Nem olyan széles frekvencián dolgozik, leheletnyit nyomott, nem elég lelkes, talán nem is a legprecízebb hang, de nagyon sima, sehol sem brillírozó, teljesen kiegyenlített, kellemes középtartománnyal megáldott, jó ritmusú dobozok, amiket az ember szívesen hallgat nap mint nap. Olyan, mint egy jó társ, egy jó feleség. Talán nem ő a legszebb (egyáltalán milyen az a legszebb?), néhol kompromisszumot is kell kötni, de összességében hosszú távon is elégedett, kiegyensúlyozott együttélésre lehet vele számítani. Kivéve a kőkemény rockereket (ismét Epos, már nem a hölgyekről diskurálunk), mert arra van feszesebb is, látványosabb is, de itt már ismét az ízlésről, elvárásokról beszélünk.

Az ilyen, barátságos hangú hangdobozt már rég megépítették, mégis jönnek az új sorozatok. Ráadásul a maiakat a régiek hívei nem is szeretik annyira. Lehet, hogy új szelek fújnak a gyártónál? Minden bizonnyal, mert a gyártás időközben – akár a legtöbb márkánál – Kínába költözött. És van-e alapja annak, hogy ezek másképp szólnak? Szerintem van, ezt már a 12, kontra 12.2 meghallgatásnál is könnyű volt megfigyelni, de a 12.2 és 12i közötti különbség még markánsabb volt. Nem annyira hangminőségben, mint stílusban. S ha a legkedveltebb állványossal ez a helyzet, adódik a kérdés, mi a ugyanezt a koncepciót viszik-e a földig érő tappanccsal rendelkező Eposok helyzetében? Valószínűleg, de egy próba azért nem árt...

Picit megosztotta a belföldi piacot megjelenésével és hangjával, közel sem produkált akkora logoeladást a forgalmazó vele, mint a 12-es sorozattal, de ez szerintem méltatlan: az M16-ot egy csinos, kifejezetten jól hallgatható, és józanul árazott doboznak ismertem meg – ez akkor volt igaz, ha megfelelő méretű szobába került. Közvetlen elődje a szó szoros értelmében nem volt, mivel a 15.2 a 12.2 hangszórókészletére épült, ennek megfelelően az csak két utas konstrukció, teljesen már arányokkal, mint utódja. Az M16 olyan, mintha az M5 megnyújtott változata lenne, kívülről ugyanolyannak tűnő, de a gyártó közlése szerint csak „hasonló” mélyközéppel, amit megtoldottak egy mélysugárzóval. Ez nem sokadik generációt, hanem teljesen új konstrukciót sugall: egy két és fél utas, csinoska állódobozt. (2 és fél út: egy vágást követően a basszusszekció csak 100 Hz alatt dolgozik.) Meg is lepődtem, amikor az első, „i” nélküli verzió legelső darabjával találkoztam. Nem tudtam róla sokat, és azt hittem az Epos az egyszerűbb utat fogja járni: a kettő kevesebb, mint a három, könnyebb összeilleszteni a két utat, a három hangszóró már nem olyan sima ügy. Főleg ennyiért. De a kicsiny újdonság teljesen meglepett.  Látványával is (nézzük csak meg élőben, álló dobozok között kicsinyke, filigrán darab), és hangjával is. Rendkívül gyors (állódobozhoz képest mindenképp), kiegyensúlyozott, jól illesztett hangszórókkal, és felül kissé visszafogott magasakkal, de akkora muzikalitással és szerethetőségi faktorral, hogy nekem egyből a szívem csücske lett. Lejátszott mindent, még a rockot is, bár itt-ott elnagyolt volt, azt mondtam, egy ilyen rendszerrel (az első kiadású Creek Destinyvel hallgattam) egy életen át lehet zenét hallgatni különösebb hiányérzet nélkül. Ja, és mindezt az akkori 30 négyzetméteres nappalimban. Mert ott jól érezte magát, ez a karcsú dobozka ugyanis nemigen szerette a falak közelségét.
Lelkesedtem, dicsértem, de mások nem értették, miért szeretem. Aztán sokM16i negatív jelző után egy barátom végül beruházott egybe. Azóta is imádja. Ez nem lepett meg, de az igen, hogy viszonylag kis helyen hallgatja meglepő eredménnyel, bár tény, hogy kb. 80 cm-re a hátsó, és 40 cm-re az oldalsó falaktól el tudta húzni. Az ő nappalija, bár amolyan újmódi tervezésű, amerikai konyhás megoldásos nappali, maga a zenekuckó egy fallal félig „U alakban” leválasztott rész, viszont tény, hogy a légköbméter nagyobb. Szóval egy öreg H/K 6900-assal hajtja, és azóta a Metallicától Sibeliusig, a Makámtól Antonio Forcioneig mindent hallgat. Ez elég jó eredmény, viszont bennem bujkált a kisördög, hogy fér be ez hangilag egy kis helyre, valamint még valami: az i sorozat jobban bírja, sőt, követeli a falak közelségét. Aztán patás barátunk meg is szólalt, konkréten azt kérdezte: milyen lenne az M16i az én, kb. 14 négyzetméteremen? Már tudom a választ, de amíg ezt leírom, jó néhány soron kell még túltenni magunkat, csak a korrektség kedvéért, haladjunk sorban. Lévén ez egy bemutató cikk.
Tehát az M16i az M16 utódja, a gyártó új, szögletesebb formavilágával, stílusával, és az elődökhöz hasonló tartalommal.
Ez is két és fél utas, az arányok is hasonlók, bár az újabb kissé magasabb (kb 2,5 cm-el). A kidolgozás, a fa megmunkálása példM16iás, én ebben hibát nem találtam.
Magát a dobozt két részre osztották. A felső, zárt kamrában az gyártótól megszokott kinézető, 25 mm-es  ferrofluid hűtésű, ferrit mágnessel szerelt, alacsony torzítású alumínium dóm, amely előtt egy film kondenzátor található: ez gondolkodik arról, hogy az a hangszóró csak a 3 kHz és az fölötti frekvenciákat kapja. A felső határ 20 kHz, amire már senki nem kapja fel a fejét, de emberi fülünknek bőven elég. Ugyanebben a kamrában található egy 140mm-es polymer mélyközép is, amelynek 90 Hz az alsó frekvenciája. Ha a képzeletünk el kezd dolgozni, és leszámítjuk azt, hogy ez a 90 Hz kicsit kevéske a mai világban, könnyen azt mondhatjuk, hogy ez a megoldás olyan, mintha egy zárt kisdobozt megtoldottak volna egy harmadik hangszórót tartalmazó alsó basszreflex résszel, ami a szó szoros értelmében nem áll messze a valóságtól. Már ez is érdekes számomra, hogy két, eltérő konstrukciót (ugye: zárt, basszreflex) alkalmaztak egyetlen dobozban – bár tény, hogy nem példa nélküli. Mindenesetre engem meglepett. S ezzel nincs vége az érdekességnek, mivel a 140 mm-es mélysugárzó valószínűsíthetően a mélyközép egy variánsa, erre a leírásban is céloznak, de ezt az érzetet erősíti az is, hogy a porvédő kúpot leszámítva ugyanolyan a külseje. Mint fentebb említettem, a 2 és fél út úgy jön össze, hogy a woofer 100 Hz-től dolgozik, a felsőbb frekvenciákat meg sem kapja. Ha még emlékszünk mit írtam fentebb, feltűnik, hogy a közép és mélyszekció két hangszórójának frekvenciája 10 Hz szélességben (90-10M16i0 Hz között) átfedi egymást. Ezzel az eljárással kívánták növelni a mérnökök a hangszórók integritását, a frekvenciamenet egyenletességét.
A gyártó által mind házimozira, mind zenére ajánlott hangfal hangszórói a kor igényeinek megfelelően mágnesesen árnyékolták.
Ez a típus is trikábelezhető, a régi, csupa fém, süllyesztett csatlakozókat a gyártó által manapság (mind a Creek, mind az Epos termékeken) használt masszív, műanyaggal bevontra cserélték, amelyek teljesen a kívül, a doboz falára csavarozott alumínium lapra applikáltak, egymástól kellemes távolságra. Kellemes meglepetésként ért, hogy a hangfalkábelem saruit is könnyedén tudtam csatlakoztatni, a csatlakozók is gond nélkül csusszantak a helyükre, pedig nem a legkisebb fajták. Ezen kívül a banándugót és a csupasz kábelvéget egyaránt képesek fogadni.
A Plinth már alaphelyzetben is a doboz alján van, nem kell felszerelni, valamint méretileg is ugyanolyan, mint a doboz oldalai: nem lóg ki, mint a régi esetében. S még egy meglepetés: a hangfal mellé mellékelnek 8 darab kis tappancsot, amelyet a tüskék alá helyezhetünk. Mr. Creek, padlónk köszöni a figyelmességet.

A termék leírása:

Utak száma: 2 1/2 utas
Terhelhetőség: 150 W max.
Frekvencia átvitel: 48 Hz - 20 kHz
Impedancia: 4 Ohm nominal
Érzékenység: 88dB/2.83V/1m
Ajánlott erősítő teljesítmény: 50 - 200 Watt
Ajánlott elhelyezés: minimum 20 cm a hátsó faltól


Kabinet: 18 mm MDF, illetve 25 mm MDF az előlapnál, valódi fa fóliával.
Méret: 885 x 175 x 210
Súly: 15.5 kg nettó/doboz, csomagolással 21 kg/doboz

Ár: 300 000 Ft
Forgalmazó: Amtron Kft.


A meghallgatás körülményei:
Front end: PC+ Edirol UA1001 interface, Dual 505/3+Ortofon 510MKII Creek OBH18 phono, Philips CD 471
Erősítő: Creek Evolution 5350, Harman Kardon 6900
Kábelek: Klotz MC 5000, NC110, DNM-Reson, Harmonic Technology Fantasy II

A hangfallal kb. 3 hétig éltem e cikk írásáig, napi zenehallgatásaim csak ezzel történtek, illetve a történet és a változás miatt összehasonlítottam az előd M16-al is.

Jöjjön a jellemzés
És most elértünk ahhoz a részhez, amely a legtöbb hifista a lényegnek tart. A hang. Nem is húzom tovább az időt, belevágok a lecsóba.
Kezdem azzal, az elődhöz képest milyen lett: nyíltabb, finomabb részletezőbb. Az ehhez képest Csatiksötétebb, zártabb hang (a gazdája szerint ez túl nyílt). Ami mindenhol tetten érhető volt, hogy a magas tartomány sokkal több részletet mutat, akár a hibákból is, és magasabbra is megy. Mintha egy másik tweetert alkalmaznának, de legalábbis valami változott, az biztos. Lejjebb haladva a klasszikus gitár fémesebb, a pergődob bőrösebb, azon kissé matt volt. A nagyzenekaron több hangszert mutat, amik - főleg a vonósok - légiesebbek is. A dinamikai váltásokat könnyedebben kezeli, a zene egészébe több élet és csillogás költözött. Nem csak magasabbra, mélyebbre is megy az új, és megfogottabb is az alsó taktus. Az eredeti verzió testesebbnek tűnik, de a legalját kicsit vágja, míg az „i” még lesugározza azt is, valamint ez finomabb is. Amaz kissé olyan szorgos eminenciás, ez egy légiesen könnyed, levegős, annál vidámabb, nyíltabb hang.  Nekem általában emez tetszett jobban, míg az M16 gazdája – bár elismerte kvalitásait – annak színezetét kedvelte. Volt azonban több pont is, amiben egyetértettünk. Mégpedig az, hogy ez sokkal részletezőbb, pontosabb, levegősebb hang, ami a sok felvételen jó dolog. Ez alól kivétel volt a Metallica, amit az elődmodell jobban le tudott játszani. Ez utóbbit egy kellemes vita után állapítottunk, meg, kisebb fogalomzavar tisztázását követően. Míg ő a szerethetőségi faktorról és boogie-ról beszélt, én arról, hogy ez utóbbi album nem egy jó keverés.. Érdekes, hogy (még mindig a Metallica albumnál állapítottam meg) a klasszikus gitárt, mint említettem, az újabb fémesebben, korrektebb színezettel, és jobban festi meg, de amint a kemény zúzásra kerül sor, akkor annak hangzását, keménységét, váltásait lelkesebben, feszesebben, és néhol - épp a torzított gitárt például - pontosabban is hozza. Olvassuk el a 12.2 kontra 12i cikket! Nem hasonlókat írtam? Nahátpersze! Nem véletlen tehát az új hangzásvilág: valószínűleg tudatosan fejlesztenek egy frissebb, könnyedebb, nyíltabb, levegősebb irányba. És még egy dolog jellemző a maiakra, amit ott is tapasztaltam. Sokkal jobban M16ibírják, sőt, szeretik a falak közelségét. Már az állványos dobozt is bőven hátrébb kellett elhelyezni, ezt itt is meg kellett tennem. Mintegy 35-40 cm-el toltam hátrébb, amire megtaláltuk a helyét. Nagyon kell neki a pontos elhelyezés, ha előrébb toljuk, eltűnik az alja, ha hátrébb, beszűkül a középtartomány, és a tér erősen hiányos lesz. Talán többen hallgatnak manapság kisebb helységben zenét, mint régen? Nem tudom, mindenesetre jó hír, hogy 14-15 négyzetmétertől lehet próbálkozni az elhelyezésével, amennyiben megfelelően el tudjuk húzni a sarkoktól, falaktól, valamint ha a hallgatási pozíciónk nincs túl közel a hátsó falakhoz. Nálam a helyét az oldalsó és a hátsó falaktól egyaránt 1-1 méterre találta meg. Így egyáltalán nem döng be, viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nagyobb térben szebben, egészségesebben rajzolja meg a teret.
Amennyiben megvan az ideális felállítás, akkor egy nyílt, finom, rendkívül gyors és részletező, és egészen korrekt hangszínezetű hangsugárzót hallgathatunk, ahol egyáltalán nem tűnik fel, hogy kettő az egyben dobozról van szó: szinte olyan, mintha egy szélessávú lenne, semmilyen fázis, vagy frekvenciahibát nem vettem észre, pedig rengeteg forrásról hallgattam annál is több stílusú zenét. Egyszerűen hibátlan munkát végeztek a mérnökök. Betehetünk nagyzenekartól popzenéig bármit, kivéve a legkeményebb rockot. Ehhez ő finom, bár az ereje, teste meglenne hozzá. Simán tekerhetjük a hangerőt, akár házibuli szintre is, nem válik bántóvá, csak azt vesszük észre, hogy a saját hangunkat is alig halljuk.

Ajánlás
A nagy hagyományokkal rendelkező gyártó újabb vizekre evezett. Frissebb, fiatalosabb hangzást prezentál az M16i, ami - mint ebben a kategóriában semmi sem – nem tökéletes, de általános zenehallgatásra jó választás.
Kinek ajánlom ezt a dobozt? Azoknak, akik egy könnyed, zenei, finom hangfalat keresnek, nem a legkeményebb rockot hallgatják (Led Zeppelin és társai jöhetnek, ennél keményebbre kell gondolni) és van egy megfelelő tartalékokkal megáldott stabil erősítőjük ehhez. Nem ajánlott vékonyabb hangú komponensekhez, mivel nyíltsága okán hamar kellemetlen élményben lehet részünk. Azoknak is fel kell venni a listájukra, akiknek az M16 nem fért be a szobába az elhelyezés miatt, esetleg szerette volna azt kissé levegősebb, nyíltabb hangképpel. És még valakiknek: akiknek az M12i kissé frontális, súlytalan. Ez nem igényel nagyobb helyet, nincs sokkal több mélye, inkább csak mélyebbre megy. Viszont a hangszínei természetesebbek, és legalább olyan egységes és levegős a hangja is.  A monitorokhoz biza számolni kell egy pár jófajta állvány árával is, ennek fényében véleményem szerint a 16i megéri a többletkiadást.

2010.05.25.

Copyright © 2019 Audioland. Minden jog fenntartva.