foto1
foto1
foto1
foto1
foto1
Üdvözlöm honlapomon! Célunk, hogy ezen portál hasznos információforrás legyen az otthoni zenehallgatók számára a hifi, zene, zenehallgatás témakörében. Ennek megfelelően a főmenü segítségével kereshet írásaink közül, melyek remélem elnyerik tetszését. Amennyiben nem talál információt az Ön által preferált termékről, szívesen látjuk fórumunkon is!Bővebben...

Audioland

Hírek, információk a hifi világából, zenekultúra

Szavazás

Ha show...

Mindig kimegyek, érdekel a hifi - 25.6%
Csomó ismerőssel össze lehet futni, megyek - 1.2%
Még nem tudom - 39%
Ez sem a régi, már nem megyek - 13.4%
Sosem mentem, most sem fogok - 20.7%

Összes szavazat: 82
Ez a szavazás már befejeződött : 04 nov. 2016 - 18:53

Audioland a Facebookon

A szorgos kis méh
avagy bemutatkozik a Pointe Amplifica

írta: Puskás János

Előszó

Igen meglepődtem, amikor a Pointe új hazai forgalmazója (merthogy új van neki) megkeresett minket a Facebookon (minő illúzióromboló egy ilyen klasszikus elvek mentén épített elektronikát interneten felajánlani..) azzal az egyszerű kérdéssel, hogy: „az milyen lenne, ha ti tesztelhetnétek először az új Pointe pointe amplificaerősítőt?” „Az nagyszerű lenne, kíváncsi lennék rá!” – válaszoltam. Még szép, hogy meg akartam hallgatni. Szereti az ember fia, vagy nem mindegy, a csöves erősítők mindig különleges helyet foglalnak el egy hifista szívében. Mintha külön kaszt lenne, teljesen másként gondol rájuk: nem úgy, mint a félvezetősökre. Többet kell velük törődni, nem boldogulnak el bármilyen dobozzal (jó, bármilyennel a tranzisztoros, vagy a többi sem, de ezek azért kissé finnyásabbak), de jó rájuk nézni. Mintha megállt volna picit az idő, és ha az uborkáik sárgásan izzó fényét látjuk a sötétben, az szinte minden hobbi szintű zenehallgató szívét megdobogtatja. Mindennek hála afféle arisztokratikus érzés fogja el az embereket, ha eszükbe jutnak. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a közhiedelemben az a hit él, miszerint csöves csak drága pénzért lehet jó.

 

Ezt a hagyományt akarhatta többek között megtörni Nagy László, az ismert hazai High-end kereskedő, amikor megismerkedett Sindrics Tiborral, akinek „véletlenül” épp kéznél volt a saját gyártású, egyszerűen csak „Hot” névre keresztelt elektroncsöves erősítője. A L'Auditeur fantáziát látott a minőségi, jó hangú, de megfizethető lámpás készülékek sorozatgyártásában, s ehhez kitalált egy BPointerandet, ahol a belvilágon lesz a hangsúly, és a külsőn húzzák meg a büdzsét. Még a nevet is ő találta: Pointe, mint egy poén. Eme ötletnek első, és legsikeresebb tagja a Sima, mely tökéletesen beleillett abba a képbe, ami máig felismerhető a márka készülékein. A már említett igényes belső tartalom (csak mást ne említsek, Straight Wire kábel a belsejében, mely gyártó termékei akkor egészen véletlenül a L’Auditeur forgalmazásában kerültek a magyar piacra...) szemben az egyszerű kinézetű, feketére festett fémházzal, melyen még a betűk is - afféle fricskaként - a lehető léghétköznapibbak (Times New Roman). Jellemző volt még a minimalista szolgáltatás, egyedüli „extra” csak a kék LED volt, ami akkoriban élte fénykorát. Sikertermék lett, tudtommal százas példányszámban kelt el hazánkban!

Ez a koncepció megalapozta a márka hírnevét, elfogadottságát. Azonban afféle kereszt is, hisz a rajongók, és vásárlók jó része a mai napig azt a 100000 Forintos új, és az annál is olcsóbb használtpiaci összeget szeretné látni az árcédulán, mint 12-13 évvel ezelőtt. Ezt azonban be lehet látni, nem megy. Más idők járnak, a költségek emelkednek - ahogy a bérek is. A belső is átalakult, így a hangminőség felsőbb kategóriába lépett. Érdemes figyelembe venni az inflációt, vagy az akkori összeg vásárlóértékét. Nem hiszem, hogy nagy eltérés lenne a mai alap integráltunk 300000 Forintos árához (értékéhez) képest, melynek a neve már nem Sima, hanem nevében is érzékelendő a minőségi továbblépést: Amplifica.

A teljesen kocka helyett klasszikus (csöves) forma, új forgalmazó…utóbbi megér egy rövid misét, szerintem érdemes. Mert a mai sztorimban minden összefonódik, semmi sem véletlen. Szekeres István, a jelenlegi importőr, a Brand bevezetésekor hifi-rajongó egyetemistaként épp „hangfalakat tologatott” a L’Auditeur szobájában a Budepesti High-End Shown. Megszerette a Pointe termékeket, azok hangját, és elégedettséggel használt egy Medium erősítőt. Az élet úgy hozta, hogy Belgrádban kezdett el dolgozni. Kiderült, hogy szinte hetente elhaladt Sindrics Tibor háza előtt… nem meseszerű? A történet innen már könnyen kitalálható: összebarátkoztak, majd miért ne alapon a Szerbiában fellelhető beszámított, használt készülékek behozatalával indult István kereskedői tevékenysége. László kezdetben nem örült, de hosszas egyeztetések után végül nagylelkűen átengedte a Pointe márkanevet Tibornak, aki mindig is gyártotta a készülékeket – és a forgalmazást Istvánnak.

Az új kéz új gondolatokat, arculatot is jelent, amit minden bizonnyal látni fogunk az egyébként igen letisztult kínálat (kétféle integrált, egyféle hálózati trafó, és szintén egyféle hálózati kábel) változásával. Kíváncsian várom. De addig is abból építkezünk, amink van, az pedig most nem más, mint a

Pointe Amplifica

Persze, most jöhetne a bemutató, viszont elvettem a saját kenyerem azzal, hogy a lényegPointe amplificaet már elkotyogtam a márka hazai történetének sorai között. Mindenesetre ez is megfelel a Pointe hagyományainak, egyértelműen a (feketére festett, Times New Roman feliratú) doboz költségein húzták meg a büdzsét, ami azért korántsem igénytelen. A csövek szabadon vizslathatók, nem takarja/védi rács, ez vagy szimpatikus valakinek, vagy nem, én az igazat megvallva meghagytam volna a felhasználónak a döntést egy felhelyezhető, rögzíthető védőalkalmatossággal. Nem lehetne kifogása senkinek sem. A trafókat szépen burkolták, de ízlésesen, hadd lássa az ember fia, amit akar. Elölről zárt, de hátulról bekukkanthatunk a szellőző rácson keresztül. Ezekre egyébként is büszke a tervező Sindrics Tibor, mivel ez az ő igazán hazai terepe, valaha egyedi, kis szériás sorozatokat tervezett például a Siemens számára is. Nem rossz hír ez, tudván, hogy a kimenő trafón elég sok múlik, mondjuk ki, az a lelke egy ilyen csöves erősítőnek.

Pointe amplifica frontAmit még láthatunk. Az előlap bal oldalán található LED szakított a kék színű hagyománnyal, már piros színben pompázik. Fél percig villog, amíg ugye bemelegszik (felfűt) a jószág, és már hadra is fogható az Amplifica 2*24 Wattja. A LED-től jobbra a króm bevonatú bemenetválasztó, nekem szimpatikus is meg nem is, hogy számok vannak elnevezések helyett (egytől-négyig), számomra azt sugallja, hogy minden csatorna egyenrangú, viszont ez esetben a tulajdonosnak tudnia kell, mely forrást melyikre kötötte. Vagy kapcsolgathat, míg nem talál… jelet. Már csak egy (szintén króm bevonatú) hangerő potmétert kell feljegyeznünk, és már vége is az előlapi leltárnak, mehetünk a hátsó fertályra.

Szellős, így elsőre. Másodikra is. A szimmetriát csak a bal oldalon található ki-be kapcsoló gomb, és a háromkéses IEC aljzat töri meg, amúgy a két, oldalanként elnevezett, mai divatnak megfelelő kinézetű, műanyaggal bevont, jól használható hangfalcsatlakozó pár között szépen sorakozik a négy pár aranyozott RCA bemenet. Megfelelő távolság van köztük, nagy, bumszli méretű dugókkal is el fogunk férni. XLR nincs.Pointe amplifica back Lehetne, mivel szimmetrikus a készülék felépítése. Szerintem jópofa lenne, főleg ennyiért. Meg talán egyedülálló is. Nem fanyalgok, tényleg jól használható, szellős, felhasználóbarát, és hála annak, hogy mindent feliratoztak, informatív is a hátsó, de nekem van egy vesszőparipám, ami itt sem tetszett: a hálózati aljzat közvetlenül a hangfal csatlakozók mellett van – én nem szeretem ezt a közelséget. Útban is lehet, meg ugye mindig azt mondják, vezessük minél távolabb a hangfalkábelt a hálózatitól, de ne fussanak együtt, a káros kölcsönhatások miatt. Persze megértem, nincs túl sok hely a tervezőnek.

A nálunk vendégeskedő, érezhetően súlyos erősítő gumi lábakon nyugszik, de - az új forgalmazónak köszönhetően – az ez után gyártottak már falábakat kapnak, ami – mióta láttuk Pinocchio-t - akár életet, vidámságot is vihet a mindennapi zenehallgatásba. Vajon szükség lesz-e rá?

 

Két megjegyzés, amitől „még nem teljesen” termék:

Pointe amplifica csovekElőször: a készülék nem rendelkezik saját dobozzal. Ez ilyen kis szériás gyártás esetén (egyszerre 12 darabos sorozatok készülnek) nem meglepő, de van, akinél ez gondot jelenthet. Ők valószínűleg drágábban is szoktak vásárolni, de megemlítésre érdemesnek gondoltam. Ez menet közben már meg is oldódott, kész a mutatós, Pointe feliratú saját doboz... nem szóltam semmit.

Másodszor: nem látni rajta érintésvédelmi jelölést. Ez nem véletlen, mert nincs. Ez is az „olcsó”, kis szériás termékek velejárója.

Nem kértek meg rá, de megemlítem, hátha: esetleg egy távvezérlővel, még igényesebb dobozzal, RIAA korrektoros lehetőséggel megáldott SE modell, akár limitált darabszámban?

 

Röviden:Pointe back

Felépítés: 6L6 végfokcsövekre épülő Push Pull kapcsolás

Csőkészlet: 6L6GC x 4 (NOS szovjet), ECC81 x 2 (Ei jugoszláv), ECC83 x 2 (Tungsram)

Bemenetek száma: 4 pár RCA

Teljesítmény: 2x24W

Frekvenciamenet: 15Hz-35kHz

Jel/zaj viszony: 85dB

Kimenő impendancia: 6 Ohm (4-8 Ohm használható)

Súly: körülbelül 15 kg.

Ára: 299990 Forint bruttó. DE. Van rá egy akció..., a Facebookon. Keressünk rá...

 

A környezet

Az erősítőt 2 és fél rendszeren hallgattam meg.

A forgalmazónál, Micromega Duo CD3 futómű, Theta DS Pro Progeny DAC, Triangle Genése Quartet hagfalak, Audio Note AN-V Digitális és interconnect kábelek, Audio Note AN-SP hangfalkábelek (biwire bekötés), Pointe hálózati kábelek, Sound Arts készülékállvány, és Daruma alátétek társaságában.

A második meghallgatás Audiomeca Mephisto futómű, Proceed DAP, JBL L65 hangfalak, Siltech HF9 digitális kábel, Siltech SQ88 Classic MK2 interconnect, Crystal Copper hangfalkábel, és Siltech SPX800 hálózati kábelek társaságában történt. Az összes készülék egyedi, fából készült állványokon állt.

A harmadikat épp csak megemlítem, de abból is csak a hangfalat, egy Revox Plenum B típusút, mellyel annyira nem tudott mit kezdeni az Amplifica, hogy az itteni „eredményt” inkább figyelmen kívül hagyom, és itt hívom fel ismét a figyelmet a saját rendszeres meghallgatás fontosságára!

A zenei repertoár elég vegyes olt, mivel órákon át nyúztuk, a bemelegítést követően is. Hallgattunk Fabio Biondi-féle Négy évszakot francia Epic nyomásban, Marie-Claire Alain-féle Bach Toccata és fugue-t Japán Erato nyomásban, Dvorák Chello versenyt USA Mercury nyomásban, kis hazai Hot Jazz Bandet, ésatöbbi, ésatöbbi, ésatöbbi…

Füllentés

Az első rendszerben enyhe visszafogottsággal muzsikál, könnyed, levegős, kellemes a hangja, hosszan hallgatható, amolyan modoros fajta. Igen, ez utóbbi a legtalálóbb kifejezés rá. Bach Fúgáit sem hallottam még ilyen finomnak, egy kis erő, masszivitás el is férne még. Hallani a sípokban süvítő levegőt is, a Pointe amplifica frontrészletekkel egészen jól kiszolgál minket, de az alja lehetne kontrolláltabb, és úgy általában, ha már az alsó oktáv, eszembe jut a felső is: lehetne kissé szélesebb a frekvenciamenete, és nyíltabb a középtartománya. Kissé szürke és jellegtelen, ami egyszerre előny és hátrány. Próbál nem útjába állni a zenei történéseknek, de épp ezért lehetne néhol ízesebb, bűzösebb. Swingen volt ez talán a legegyértelműbb. Hallani, hogy Bolba Éva mosolyogva, könnyeden énekel, a rezesek jó felbontásúak, recsegnek, ha kell, de egy kis tűzrőlpattantság, játékosság, vidámság még elférne, legalábbis hallottam már olyanabbul…

Nagyzenekari műveknél is megtartja eddig felvázolt karakterét, annak minden előnyével, hátrányával, de az igazi erőt kívánó részeken hajlamos elveszteni a kontrollt, ha nem is fájdalmas, de észrevehető módon. Jó hír, hogy egységes, és ezen tulajdonságát megőrzi alacsony, egészen alacsony hangerőn is, ez nem volt minden elődjére jellemző. Tettünk be balkáni zenét is. Látszik, ez hazai pálya neki, meglepően jól hozta a ritmust, ha nem is a leggyorsabb, de bőven élvezetes produkcióval kényeztet. Összességében az első rendszeren történt meghallgatás után végső mondatként annyit jegyzek fel: lehetne színesebb, gazdagabb, húsosabb, de egy nagyon szerethető, könnyed fajta hang, ami nem egy elfolyós, csöpögő fajta, ami miatt sokan kerülik (vagy épp szeretik) a csöves erősítőket.

A második rendszeren, még hidegen, megint az a kissé visszafogott, egységes, zenei, de kissé úriemberes megszólalás köszönt minket. A saját hálózati kábelével hallgatjuk, majd egyből bevillan az ötlet: dugjuk Pointe amplifica tubesa hátsójába a kéznél lévő SPX800-ast! Azt kell mondjam, lehet, hogy túlzásnak tűnik a közel annyiba kerülő kábel (mellette szóljon, hogy erősen kilóg lefelé kategóriában is a kicsike, így legalább javítottunk az arányokon), de hogy kategóriákat javult, az biztos. A jóval testesebb, kontrolláltabb, dinamikusabb, színesebb, vaskosabb hang hallatán az addig csendesen üldögélő közönség arca felvidul, szemük kikerekedik, és elkezdenek lemezeket cserélgetni, szinte tolakodva, hogy mi milyen lesz rajta? Persze nem hazudtolja meg magát: így is lelkes, de nem vadulós, enyhén sávhatárolt, és alul kissé kontrollálatlan előadás fogad, mely lehetne színesebb, kiterjedtebb, de ennek ellenére –vagy ennek köszönhetően, egészen (csak egészen) műfaj független. Jó tulajdonságait, már hidegen is megmutatja, s ahogy melegszik úgy finomodik, puhul, javul a felbontása, és jóval tartalmasabb, testesebb lesz. Persze nem dübörög át a nappalin, mint az elefánt, csak, mint egy nagyobbacska nagymacska. Az eddig legelégedetlenebb hallgató, Ferenc meg is szólal: „Végre, megvan a ritmusa, a gyorsasága is egészen jó, szinte él az erősítő” Hozzáteszem, a lecsengési is jók, tere kiterjedt, szellős. Könnyű szeretni.

Eva Cassidy Live at Blues Alley című lemezét teszem be: testes, mégis puha magas-tartomány, egészen tartalmas alsó oktávok figyelhetők meg, a basszusgitáros szépen aládolgozik a ritmusnak. Eva hangja fiatal, mert ő az is (volt, nyugodjék békében - bővebben az írás alján), ahol kell merengő, ahol kell tüdőből nyomja. Lehetne kissé frissebb, néhol pergőbb, de unalmasnak korántsem nevezném. Nagyon jó előadás, egyáltalán nem egysíkú, inkább dallamos, azt hiszem ez a stílus feküdt az Amplificának a legjobban.

Finomabb rock sem fekszi meg a gyomrát, a dallamosabb fajta jöhet, de vad, tüzes felvételek kissé szelídebbek lesznek ezzel az erősítővel: kérdés, ez-e a cél. Ha valaki igazi, fémszívű rocker, az amúgy sem a csöves világban fog jellemzően keresgélni – bár vannak kivételek.

Végszó, ajánlás

Egyszerű a dolgom ezzel az erősítővel. Nem kell sokat gondolkodnom azon, hogy kinek, és milyen rendszerbe ajánljam, mivel az egész énje azt sugallja, hová is való igazán. Hisz a csőfanok tudják, mit akarnak, azt is, hogy miért, és meglátásom szerint ennek az írásnak is inkább az a feladata, hogy tudassa, itt az új Pointe Amplifica, mint azt, idetódítsa az eddig sötétségben élő, hifi ingoványába beragadt, zenére áhítozó tömegeket. Aki ilyet keres, tudja, mit akar, és azt hogy éri el, nem kell magyarázni neki semmit.  Sima ügy számára, hogy épül fel egy ilyen erősítő, és az milyen karakterrel bír. Hova illessze, és mit tud majd rajta a legnagyobb elégedettséggel hallgatni.

Én, ha az Amplifica köré akarnék rendszert építeni, valami 90dB fölötti érzékenységű dobozt keresnék, Pointe amplifica otthonpéldául egy Triangle-t, valami gyorsabb kábelezéssel, akár Siltech-et, Crystal-t, vagy épp Harmonic Technology-t, valami finom, de zenei forrással, ami lehetne egy régebbi Arcam, vagy California Labs, vagy bármi más. Szerintem dobna hangján a fa láb is, és akkor egészen gyors, és élvezetes lehet, hangszeres, és könnyedebb zenékre, nem túl nagy hangtömeghez, főleg nem System of a Down-hoz, évekig megoldhatná az erősítő gondomat.

Mert jó rendszerbe, megfelelő elvárásokhoz teljesen megfelelő választás főleg ennyiért. Egyszerű, szürke eminenciásként teszi a dolgát, ablakot nyit a zenére. Ezen tulajdonságainak figyelembevételével könnyen beépülhet a rendszerünkbe, annak részévé válhat, láthatatlanul, megbújva a könnyed zeneiség leple mögött, az ember pedig hozzászokik, hogy szolgálja ki őt nap mint nap. Mint pici kis méh, aki észrevétlenül gyűjti nekünk a (zene)mézet, mely az éltető, tápláló, vitaminban gazdag, ezáltal jótékonyan járul hozzá a mindennapok jósághoz.

És még nem is említettem azt a lehetőséget, ami egyébként minden lámpás jószág esetén fennáll: mi történne, ha még komolyabb csőkészletet kapna? Mert az még egy lépcsőfok lehet a mennyország felé...

 

2012. október

Információ: Pointe Magyarország
A cikk kapcsán ebben a topicban, a Pointe-ról itt lehet csevegni a fórumunkon.

Eva Cassidy (1963. február 02.-1996. november 02.), amerikai énekes-gitáros nő. Jazz, blues, folk, gospel, pop, és country dallamokat dolgozott fel és adott elő. Tragikusan fiatalon, 33 évesen hunyt el egy melanoma miatt (a leggyakoribb bőrrák), ami egy, a hátán lévő anyajegyből alakult ki. Életében egyetlen lemezét sem adták ki, halála után fedezte fel a közönség. A cikkben szereplő Live At Blues Alley két koncert felvételét tartalmazza, mely halálának évében, 1996. január 02- és 03-án készült, valamint egy stúdiófelvételt.

Eva Cassidy home page, Wikipédia
Copyright © 2019 Audioland. Minden jog fenntartva.