Egy (majdnem) teszt története három kompakt doboz kapcsán
...avagy az eszetlen kevergés, és annak tanulsága.

Írta: Puskás János

Egy kis visszatekintés: megnéztük, hogy mit tudnak a piacon lévő 100-150 ezres erősítők egy adott rendszerben. Azonban azt gondoljuk, hogy ez még elég kevés információval szolgál a berendezések képességeit illetően, továbbá arról, hogy egy tesztnek milyen értékei vannak. Ezért kissé tovább keveregtünk egyes készülékekkel. Szereztünk három, hozzájuk árban nagyjából passzoló hangfalat, meg két, szintén árban illő kábel szettet, és elkezdtünk dilettáns hifista módjára össze-vissza kötni mindent, amit csak a jó ízlés engedett.

Míg erősítőkből könnyen áttekinthető a kínálat ebben az ársávban, ugyanez a hangfalakról nem mondható el: rengetegen vannak. Zavarba ejtően sokan. Kiragadtunk hát három, eltérő koncepciójú berendezést a tömegből:

- Sok utas, nagy amerikai doboz – ez a JBL L830.
- Klasszikus kisdoboz, természetesen angol – ez az Acoustic Energy Neo 1.
- Ez egy kicsit másképp: szélessávú mélyközép magas sugárzóval, klasszikus értelemben vett keresztváltó nélkül, az Epos ELS8. 

Adott tehát 3 pár doboz, meg a maradék. Megbeszéltük a meghallgatás időpontját. Az adott nap reggel 08.30-kor csöngettem fültársam ajtajában.
S ő jött is ki. Elégedetten utánozta nyújtózásom, majd borús tekintettel közölte: „Tegnap meghallgattam a hangfalakat. Egyik rosszabb volt, mint a másik.” Nevettem. De ő komolyan beszélt. Amíg ballagtunk a szoba felé, már próbáltuk megfejteni a probléma okát. Biztosan nem illettek a rendszerbe. Talán túl sok volt az infó. Mégiscsak egy Procced CDP a front end. De egyből beugrott mindkettőnknek egy cikk a Hifi Choice-ból. Egy 8000 fontos Chord erősítő végén brillírozó Tannoy mX2-es-ről, ami egy megfelelő CD-játszóval (erre kb. 800 fontot szántak) „megcsinálja a trükköt”. Ilyet már mi is tapasztaltunk. Például az Epos dobozok is a komolyabb erősítőkkel szárnyalnak igazán, és egy barátom Missionja is meghálálta a komolyabb elő-végfok kombót.
Mi lehetett a gond? Megbeszéltük: jobb, ha az alapoknál kezdjük. Egy olyan szettel, amit az Akusztikában ajánlottak nekünk. Azt mondták ott a srácok, hogy ez így egy jó rendszer. Ennek az elemei: Pioneer A6J, Supra kábelek (EEF-I, Ply 3.4), Acoustic Energy Neo1. Összekötöttük, megkerestük a helyes fázist, és hagytuk járni egy kicsit. Majd belehallgattunk. És rendbejött valami. Nem, Gábor nem akarta lecserélni hifijét. Viszont hallhatóan összejött valami, amit szinergiának neveznek. Amikor az elemek egymást segítve, s nem egymás hibáit kiemelve elkezdenek jól dolgozni a zenekedvelők örömére.
Ez egy teljesen hallgatható, jó tonalitású rendszer, bár ez utóbbi kijelentésem természetesen inkább csak az aktuális árkategóriában érvényes. A középtartomány kicsit szőröz, nem elég letisztult, nem elég konkrét. Nézünk egymásra. „Mit cseréljünk?”  - kérdezi. Én a kábelre szavazok. Jól jönne a Nad a múltkori erősítő mezőnyből, de már nincs nálunk.
Tegyük be az (Eichmann) Express 4-et. Másabb lett. Testesebb, tisztább, de felborult valahogy az egyensúly. Karcos lett az egész, valamint nem volt a teteje annyira nyílt. Dobozt cseréltünk: jött a JBL. Itt nem volt mindegy, hogy az alsó vagy a felső csatlakozóba tettük a kábelt. Az alsóval pontosabb előadást nyújtott. Az így kapott eredmény testesebb, egységesebb az Evonál. A teremakusztikát jobban mutatja, súlyosabb, stabilabb is lett a hangzás. Mégsem kapkodtuk a pénztárcánk után. Kössük be az Epost! Kissé leülősebb hang, „szinte bábszínházat csinál”. Vissza a Supra. Nyíltabb lett, részletezőbb. Az Eichmannal lassabb is volt. Vakartuk a buksit. Na, most akkor mivel hallgassuk meg a dobozokat? Közben ezerrel jegyzetelek, kb. mint egy scripter girl a filmforgatáson. Gábor cselez: kábelt cserél, míg én nem látom. De nem szettet, csak összekötőt. Most itt tartunk: Proceed CDP, Pioneer erőlködő, Epos doboz, az RCA Express 4, a hangfalakhoz a Supra. A hang dinamikus, gyors, nyílt. Néz rám. Én meg azt sem tudom mit csinált. Látva arcomat, huncut fény csillan a szemében. „Mi történt?” – kérdezi.  De nekem fogalmam sincs. Viszont a hang jobban tetszik. „Kicseréltem az interconnectet”, közli. Szerinte ebbe a rendszerbe nem annyira illik az EEF-I, mint az ausztrál kábel. Igaza van. Eichmann vissza. Tudnak még követni? (Ha nem, a hiba nem az önök készülékében van…)
Most full Expressnél tartunk. Így a középtartomány lett gombócos, és ismét leült az egész. Most mi lesz? Nekem már az a barátom jár az eszemben, aki egyszer megbontotta a szeretett rendszerét. Csak márkán belül váltott nagyobb erősítőre, fél évig ismét építkezett, sokszor mérgelődött a döntése miatt. „Apám megmondta: a jónál nincs jobb”. Kesergett telefonbeszélgetéseink alkalmával. Tisztáznunk kell a helyzetet. Vissza az alapokhoz. Ismét Akusztika rendszer, de most az Express 4 összekötővel. Én már kezdem unni a kiállítás képeit – de a teszt még el sem kezdődött. Friss, levegős, testes, nyílt hang fogad, sok részlettel, kellő dinamikával. Eddig ez a nap hangja. Hurrá! De már nem nyugszunk. Nálunk van még a Music Hall a25.2-es erősítő. Nem kérdés, bekötöttük. Fázist keres, melegít. A múltkori hallgatózás után cseppet sem lepődtünk meg: jóval nyugodtabb hang fogad minket. A mi ízlésünknek kissé túlzottan is. Valóban jóval testesebb, részletezőbb lett az előadás, a tér is kiterjedtebb, a hangszínek korrektebbek. De ez így nem villanyoz fel. Egyébként is: ez az integrált sem kategóriában, sem hangban nem illik a Neo1-hez, ezt sejthettük volna. Én hangfalat, Gábor kábelt cserélne. Ő győz. Az eredmény viszont nem tetszik. Az Epos még gyengébben teljesít ebben a rendszerben. Kábel vissza. Jelenlegi helyzet: Proceed, Music Hall, Epos, Eichmann összekötő, Supra hangfalkábel. Az eredmény jelzés értékű: a kábelezés így jó, kipipálva. Látom a fényt az alagút végén (de dudál…). A két angol doboz közül az AE nyíltabb, frissebb, az ELS8 inkább részletezőbb, de visszafogottabb hang. Az előbbire szavazunk. A teljesség kedvéért most a JBL 830 kerül az állványra. Hallhatóan könnyebben boldogul vele az erősítő, a fúvós hangszerek is egészen korrektek, de a magasak nem az igaziak. Nem egyszerű meló, de mi már kezdjük élvezni.
VAN MÉG EGY ERŐSÍTŐNK! Konkrétan egy HK 980. Most lehet mondani, hogy ez így igazságtalan. Igen, ez így egy olyan rendszer, amit azonos csoport gyártmánya, valószínű, hogy jobban illeszkednek egymáshoz. Egy HK/JBL.
De ez már nem teszt lesz, mi már tudjuk. Az olvasó meg sejti. Ez egy lecke, amit minden hifista előbb utóbb megtanul. Vissza a hanghoz: megfogott, részletező, finom, és mégis testes. Végre a magasak is rendben vannak kiterjedésüket és színezetüket illetően egyaránt. Ez egy egységes, jól hallgatható szett, ami jól kézben tartott és precíz is.
Sokadik dobozcserénk után (Neo1-re) ismét sávhatároltabb, „ványadtabb” lett az egész. Kaptunk egy függönyt is ajándékba a zenekar és közénk. Csapkod, instabil.
Megint Epos. Ma utoljára. Eddigi rendszereinkben (ma) az AE szerepelt jobban. Most azonban fordult a kocka, nem is kicsit. A Harmannal jól kijönnek. Gábor meglepődik, én pedig mosolygok.
Mint sok márkatárs eddigi gazdája, tudtam, a gyártó dobozai szeretik, ha van mögöttük vas. Mindig is szerették, ez is meghálálja. Egységes, szerethető produkció, viszont kissé brummog az alja. Természetesen nem versenyezhet a majdnem kétszeres árú JBL-el, főleg úgy, hogy az saját környezetében, megfelelő rendszerben dolgozhat.
Remélem kellően zavarosnak tűnik ez a fenti történet. 

A nap tanulsága az alábbi: nem egyszerű összeállítani egy jól harmonizáló rendszert. Összedobálhatunk termékeket, megmagyarázhatjuk magunknak, hogy ügyesek vagyunk, de az igazi egységet megtalálni csak hatalmas tapasztalattal – vagy szerencsével – lehet. A szinergia fontos. Fontosabb, mint (talán) bármi más az építkezés során.
Ezt támasztja alá az a tény, hogy ma csupán két harmonikus, összeillő rendszert hallottunk. Az egyik (az Eichmann összekötő kivételével) az Akusztika által összeválogatott elemekből állt. Ez az egyik belépő rendszerük (tudni kell, hogy ők a termékskálát összehallgatva, kategóriánként ajánlanak egy-egy rendszert, ez is egy ilyen).
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Pioneer nem szerepelt a legjobban az erősítők tesztje során, mégis, ebbe a rendszerbe azonban az itteniek közül nem illik más: a hozzáillő berendezésekkel kiegészítve az A6J figyelemreméltó előadásra volt képes. 
A másik rendszer egy nagy csoport két márkanevű szülöttje: A H/K-JBL. Kövezzenek meg, az audiofilek között talán nem csengenek elég jól ezek a nevek, de a mai teljesítményük alapján a többiek a közelükben sem voltak. Nyílt, korrekt, testes, cizellált.
Most már csak magunknak kell feltennünk a kérdést: Van-e elég rálátásunk a piacra? A legmegfelelőbb rendszert hallgatjuk-e otthonunkban? A választ magunknak kell tudni. Mivel döntéseink károsultjai csakis mi lehetünk. Ez egy ilyen hobbi.

Szerző: Puskás János, 2009.07.28