A retro divat, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Gondolhattak erre a szebb napokat látott gyártónál, és ezt meglovagolva kijöttek egy, a '60-as, '70-es, '80-as években sikeres széria reinkarnációjával. Jól is tették, jó ránézni (személy szerint nekem ez még bejövősebb is, mint az eredeti...)
Írta: Puskás János
Csak ülök itt a szobában, és nézem. Véletlenül botlottam bele egy ismerősnél, kölcsön adták. Persze van az a pénz, hogy maradhasson, de az még nem biztos. Híres jószág, sokaknak célpont lehet - főleg az öregebb motorosoknak. A mai, frissebb hifisták jó része nem gondolkodik ezüstlemez lejátszásban. Épp a minap hallottam a rádióban, hogy az LP meg a CD elavult. Műsorvezető volt, de hogy nem audiofil, az valószínű. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a CD lejátszó szép lassan veszít a fényéből, és kimegy a divatból. Sokat megélt és túlélt, gondoljunk csak az ötletes Minidiscre, vagy a szuper felbontású SACD-re, esetleg a DVD Audiora. Ez a formátum azonban tartotta magát, amíg nem jelent meg a szélessávú internet s azzal együtt a hatalmas mennyiségű (jó minőségű) letölthető fájl-ok, a stream alapú lejátszás veri a szögeket a koporsóba, s ha ez nem lenne elég, a lézer olvasók pótlása sem egyszerű feladat már. Ezekkel nehéz versenyezni, ha belegondolunk, a lemezek árán egy igen jó DAC-ot lehet kapni de minimum egy jóval nagyobb, komolyabb típust, mint amit amúgy megengednénk magunknak. Mi meg lassan átéljük azt, amit a 60-as 70-es évek hifistái, akik megszokták az LP-t, aztán jött a 80-as években a CD. Hiányolták azt a pluszt, hogy előveszed, felteszed, letisztítod, nézegeted a borítót.. Gondozni kell, odafigyelni rá, levadásztad, költöttél rá, kockázatot vállaltál, ha nem jön be, eladod.
Írta: Tibor
Nos, vasárnap reggel korán kelni, hát mit mondjak, nem az üdvösséghez vezető út (vagy ha az, akkor szívás). De ha már csörög az óra, akkor felhúzom a bakancsomat ( :) ) és irány a nagy fene ködön keresztül Zürich-Regensdorf. Gyorsan le is hűteném a kedélyeket, nem Revox-Studer a téma (pedig a Studer házi múzeuma is megér egy koránkelést, állítólag), hanem a High End Swiss 2016. Ez a rendezvény a müncheni kistesója, ugyanaz a cég szervezi.
Akkor hajrá.
Életem első hifi kiállítása, a kíváncsiság hajtott, nem voltak elvárásaim, ennek tükrében azért szereztem pár értékes benyomást.
Október 9-én vasárnap nyílt napot tart a Budapest belvárosában lévő Púder bárszínházban. Ez egyfajta mini high-end show, ahol a Pointe legújabb integrált erősítőjét, a Platinumot ismerhetik meg az érdeklődők.
Írta: Puskás János
Nem mindenki kezeli helyén a kábeleket. Még rosszabb a helyzet a csatlakozókkal. Azok, odafigyelnek rájuk, azoknál sincs egységes elképzelés, hogy mi a jó csatlakozó receptje. Már az anyaguk is vitára ad okot, felvetődik egy olyan kérdés is, hogy mennyi plusz vezető kerüljön a jel útjába? Mert van, aki a kevésre, más a sokra esküszik. A minél kevesebb dolog kerüljön a jel útjába, mondják egyesek, ez ugye általános hifi elv. Könnyű nekik visszavágni a WBT régi Topline szériájával, amik nagy súlyúak, sok bennük a vezető, mégis zenei, és jó hangú produktumok. Ezeket váltotta épp a német márka a Nextgennel az Eichmann kevés vezetős útjára. Mindenre van tehát példa és ellenpélda, ami újfent bizonyítja azt, hogy nem csak egy út vezet Rómába, legalábbis a hifiben.
Írta: Puskás János
Nem kifizetődő a hifistának a kíváncsiság. Mindig van valami, amit még nem birtokolt, ami még fenn van a bakancslistán. Legalább hallani, esetleg meg is venni. Ez is egy ilyen sport. Nincs megállás, legalábbis amíg az ember le nem nyugszik, vagy abba nem hagyja a belföldi és külhoni lapok oldalait. Én még teszem, és meglepődve tapasztaltam, mennyien használnak nagy, komoly rendszereikben olcsó kábeleket. Főleg a vintage rajongók körében jellemző ez. Visszatérő márkák a Western Electric WE 16GA (megvolt, nem tetszett), a Van Damme Cables (köszi, vannak jó darabok), és a Belden, melyekből a 9497 meggyőzött. Utóbbi márkából nem volt még mikrofon kábelem, így azok még nem kerültek le a listámról. Pedig a 8402-ről, és a 8412-ről általánosan jó véleménnyel vannak külföldön, s mivel nem megfizethetetlenek, kíváncsiságom kielégítése nem lehetetlen feladat. Szerencsémre egy barátom csőrét is birizgálta a dolog, s mivel a barna köpenyes hozzá került, így már csak össze kellett vetnem az általam birtokolt feketével. S mivel egy fórumtárs lelkesen írt róla, mellétettem egy VDC 268-020-000 típust is, csak mert hatszáz forint méterenként nem vág földhöz.
Írta: Puskás János
Előzönge
Ahogy az előző írásomban bevezettem, épp azon mérgelődtem, miért van az, hogy találtam olcsón jól használható összekötőt, tápkábelt, hangfalkábelt, de még mindig egy 40 ezres USB köti össze PC-met a HRT-vel? Nem mondom, hogy ciki, csak a logika, motoszkált az agyamban: az előbbiekből találtam, az utóbbiból is lennie kell! Ekkor jött ismét Nándi, aki azt mondta, hallgassam meg az Oehlbach 9132 típusát, melyet ő is hallgatott valaha, és jó véleménnyel volt rajta. Felhívta figyelmem, hogy nem járta végig az utat, de sok, drága és márkás kábelnél jobbnak hallotta.
Írta: Szalontai László
2 nap az audio világ valószínű leg-leg-legjavában. Felfoghatatlan árcédulák, hatalmas tömeg, jobbnál jobb zenék, rosszabbnál rosszabb akusztikájú szobák, egyszerű, hajmeresztő, letisztult, giccses formák, egyszóval minden, ami 2016-ban elérhető a zeneszerető emberek számára.
Nem szeretnék senkit untatni hosszú bevezetőkkel, bele is vágnék a közepébe, mivel a több mint 900 kiállítót még felsorolni is nehéz lenne, így megosztanám veletek mikkel is sikerült személyesen megismerkednem.